Új Kelet, 1995. szeptember (2. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-28 / 228. szám
UJ KELET Kultúra, oktatás 1995. szeptember 28., csütörtök Örök érték a keresztszemes Tartalmas évad ígérkezik Sikerdarabok és kísérletek Immáron a hetedik évadra készülnek a művelődés munkatársai a Mátészalkán működő „fogadószínházban”. Az előkészületekről, a várható előadásokról Tóth Tiborral, az intézmény igazgatójával beszélgettem. — Ellentétben a nagy kőszínházakkal, elmondhatjuk, hogy Mátészalkán nem volt nyári szünet, hiszen júliusaugusztusban több előadást is láthattak az érdeklődők... — Mátészalkai Forgószínpad elnevezéssel hét rendezvényt terveztünk a nyári hónapokra. amelyből hat megvalósult — mondja Tóth Tibor. — Tettük ezt akkor, amikor egymillió forinttal lett kevesebb a költségvetésünk! — Nem sok idejük marad tehát a pihenésre, hiszen itt az új évad... Van-e már évadterve a fogadó színháznak? — Igen, konkrét elképzeléseink vannak arról, hogy mit mutatunk be Mátészalkán azokból a darabokból, amelyeket a környékbeli és távolabbi kőszínházak műsorra tűztek. A korábbi évekhez viszonyítva van némi szűkülés, ugyanakkor bizonyos bővülés is a színházakat illetően. Nem valószínű, hogy az egri színház ebben az évadban Mátészalkára jön, amit személy szerint én is és — gondolom a közönség is nagyon sajnál. Miért nem láthatjuk az egyik legnépszerűbb színházat? Ez elsősorban a tetemes buszköltséggel magyarázható. Az évadműsor gerincét a nyíregyházi színház adja, de mellettük számos más társulat vendégjátékának tapsolhat majd közönségünk. — Jelenleg hogy áll az évadterv, lesznek-e bérletes előadások az idén? — A program a műfajokat tekintve arányos, igyekeztünk messzemenően figyelembe venni a térségben élők fizetőképes keresletét és igényeit is. A felnőtteknek szóló műsorok nagy része a népszerűbb darabokból áll. Ellenpontként említem meg az évad Móricz-bérletét, amelyben az értékesebb, izgalmasabb színházi produkciók találhatók meg. A négy előadásból álló bérlet keretében egy Mandala Dalszínházprodukció, a Kolumbusz, az őrült spanyol... című darabot és három Móricz Zsigmond Színház-bemutatót — Van aki forrón szereti, I. Erzsébet, Nóra — láthatunk színházunkban. A bérlet iránt máris nagy az érdeklődés, elsősorban a környék és a város középiskoláiból. — Az eddig említetteken kívül milyen előadásokat láthatnak még a szalkaiak és a környékbeliek? — Tavaly elmaradt a tatabányai színház sikerdarabja, a Hal négyesben, ezt most láthatja közönségünk, mégpedig parádés szerep- osztásban: Felföldi Anikó, Moór Marianna, Bencze Ilona, Harsányi Gábor, Kom- lóssi Zsuzsa közreműködésével. Ezt követi egy igen közkedvelt mű mátészalkai bemutatója: a nyíregyházi színház előadásában láthatjuk a Hyppolit, a lakáj című darabot. A Fővárosi Operettszínházból a Maya és a Sybill című operettek bemutatója várható, a Budapesti Kamaraszínház pedig a Gőz című produkcióval látogat el hozzánk. Érdekesnek ígérkezik a Móricz Zsigmond Színház igazgatójának, Verebes Istvánnak a szerzői estje Régi idők szocija címmel. Ugyancsak különlegesnek számít a kisvárdai Doktorock társulat előadásában a Jézus című rockmusical. Szintén jó szívvel ajánlom az érdeklődők figyelmébe a Mátészalkai Ifjúsági Színkör előadásában a Bástyasétány '11 című zenés darabot, valamint a Szálkái Komédiás Kör bemutatásában A szabin nők elrablását. — Gondolnak a gyerekekre is? — Természetesen nagy szeretettel várjuk ebben az évadban is a legkisebbeket a színházba. Idén a nyíregyháziak több „nagy kiállású” gyermekdarabot mutatnak be nálunk, így például a Pán Pétert, a Fajankó kalandjait, de más színházakkal is folytatunk tárgyalásokat. Szamosi István Emlékszem, gyermekkoromban mindig irigykedve és csodálva figyeltem édesanyámat, hogy milyen gyönyörű térítők, párnahuzatok és díszképek kerülnek ki kezei közül. A munkája és az otthoni teendők mellett is mindig volt energiája arra, hogy kézimunkáival feldíszítse a lakást. Sóvárgásomat látván, többször is megmutatta a hímzés legalapvetőbb öltéseit, de valahol mindig elrontottam. Az előre megrajzolt minták helyén a szabályos öltések helyett gyakan csak a cérnanyomok jelezték „gondos” kezeim munkáját. S ezt látván, mi tagadás, egy életre megutáltam a kézimunkát. Ennek ellenére mind a mai napig tisztelettel és csodálattal adózom azok előtt, akik tökélyre fejlesztették hímzőtudásukat. Nem volt ez másképp a tákosi asszonyoknál sem... Ők, hárman nap mint nap előveszik a hímzőfelszerelést, és kiülnek a nagy fa alá, hogy remekműveikkel hirdessék, él még a beregi keresztszemes hagyománya. — Gyermekkoromban az édesanyámtól tanultam el ezt az ősi mesterséget — mondja Simon Józsefné, a népművészet mestere. — Ez egy hagyomány, az őseim is ezt csinálták, és az ő őseik is foglalkoztak vele, mert a paraszti világnak egy díszítő eleme volt. Ezzel díszítették, szépítették a lakásokat. A beregi keresztszemes szinte mindenhol megjelent A következő évben lesz harminc esztendeje, hogy a Bakta- lórántázi Mezőgazdasági Szakmunkásképző először fogadott tanulókat. Három évtizedes története alatt még anynyian nem voltak az intézményben tanévnyitón, mint az idén. Ezt Bagoly Albert iskolaigazgató is hangsúlyozta a megjelent tanárok, szülők és tanulók előtt ünnepi beszédében. — Mindenki azt várta, hogy a téeszek összeomlásával egyenes arányban csökken iskolánk népszerűsége — emlékezett az igazgató úr. Mi tapasztalatból tudjuk, hogy ennek pont az ellenkezője igaz, mert ha az utóbbi három év tanulólétszámát nézzük: ’93- ban 387, ’94-ben 428, ’95-ben 485 tanuló kezdte az évet. Két év alatt százfős növekedés. — Minek tulajdonítja ezt? — Kezdenek kialakulni a magángazdaságok, és az emberek rájöttek, hogy ott is képzett szakemberekre van szükség. Sok szülő azért adja intézményünkbe a gyerekét, hogy a kialakuló magángazdaságukban legyen, aki a mezőgazda- sági gépekhez ért. Pár éve indítottuk a gazdasszonyképzőt, aminek igazi fellendülése most van. Régen a lányok megtanulták az édesanyjuktól, a család nőtagjaitól a szükséges ismereteket, ahhoz, hogy jó feleségek, családanyák legyenek. Ma ez már kevés, mert a háztartásokban olyan technika van, amit csak szakemberektől sajátíthatnak el. A főzés, gyerp'Vánrtlác varrác vaou nlvnn a népi kultúrákban. Fésűtartót, nyújtótartót, gyúrókötényt, tűpárnát és a Bibliába könyvjelzőt készítettek. Van, akit megnyugtat, van, akit pedig idegesít a hímzés, én nagyon szeretem ezt csinálni. Korábban az iskolában is tanították, kötelező tananyag volt. A későbbiekben pedig — már az én édesanyám korában is — megélhetési lehetőséget biztosított. A kollegina például — mutat egyik társára — onnan ment nyugdíjba. — Mióta tetszik ezt csinálni? — kérdeztem Baráth Károly nétól. — Tizenkét éves korom óta. Amikor a mezei munkának vége volt, mentünk az egyletbe varrni, így kerestünk egy kis pénzt. Később pedig, amikor megalakultak a különböző szövetkezetek, bedolgoztunk oda. Akkor nagyon sokat dolgoztam, mert sok hátáridős munkánk volt, amit bizony időre kellett szállítani, de hát, nem panaszkodok. Onnan mentem nyugdíjba. Amióta meg itt ez a műemlék, itt varrogatok. —- Mindennap kijönnek ide és várják a turistákat? — Igen, bár mostanában nagyon kevesen jönnek. Nincs pénze senkinek.-— Tulajdonképpen azért is jövünk ide ki árulni, mert ez hozzátartozik a község népművészetéhez —- veszi vissza a szót Simonná. — Ez egy örök érvényű hagyomány, amit mi készen kaptunk a szüléinktől. Ezt csak ápolni kell és továbbspeciális ismeret, mint a gépírás, otthon megtanulhatatlan. Főbb vonalakban ezek az okok, iskolánk országos szakmai verenyeken elért sikerei eredményezték a látványos létszámnövekedést. — Tudtommal önök nem csak fiatalok képzésével foglalkoznak. — Továbbra is elsősorban a növénytermesztő-gépész, a mezőgazdasági gépszerelő és a gépüzemeltető szak és az erre épülő plusz egy év gazdász- képzés az, amit a fiúknak oktatunk, a gazdasszonyképzés- re a nyolc általánost végzett, az intenzívebb formára pedig érettségizett lányokat veszünk fel. Felnőttképzéseink közül megemlítem az ezüstkalászos gazdaképzőt. — A létszámnövekedés nem okoz zsúfoltságot? —- Szűkén nem vagyunk, de saját kivitelezésben kellett a L'zsllómiimi Kalifát kríuitam'inl/ vinni. Mert jöhet bármilyen stílusú bútor a lakáskultúrában, a beregi keresztszemes mindenhez illik. Szeretik is nagyon a turisták, egy kis tűpárnát vagy könyvjelzőt általában mindenki vesz. Ha nem is maTűpárnás kosárka Vitéz Péter felvétele gának, ajándékba elviszi. Ezzel együtt magukkal visznek egy csipetnyit Tákos hangulatából is. — Most látom csak, hogy itt nincsenek előre megrajzolva az ábrák... Maguktól alakítják ki a mintákat? — A beregi keresztszemes tulajdonképpen azért is csodálatos, mert nincs előre megrajzolva. Magában a nevében is benne van, hogy csupa keresztszemekből áll. Egy keresztszem két öltést jelent, éppen ezért nagyon aprólékos munka, nagy precizitást és odafigyelést igényel. A hátuljának Egyébként nagy az iskolánk területe, van hova nyújtózkodni. — Ez eléggé sejtelmesen hangzik... — Azt akartam érzékeltetni, hogy 232 hektáron gazdálkodunk, amiből 82 hektár az iskoláé. ezt az idén vettük, a többi állami tulajdon. Sajnos, ezeknek a földeknek a jelentős része nem jó minőségű, csak olyan növények termelhetők rajta, amelyek kis nyereségű- ek, de kialakítható egy vetésforgó, amelyben a fő szerep a csillagfürté, amely talajjavító és fehérjetakarmány. Mivel az utóbbi két évben alakult ki, hogy mennyi területben gondolkodhatunk, eddigi termelési programunkat is tervezzük átalakítani. — A gyakorlatban ez mit jelent? — Vannak olyan zöldségfélék, amelyeket az iskola szükségletére termelünk. Ennek ugyanolyan szép simának kell lennie, mint az elejének. — Mi mindent készítenek? — Díványpámákat, asztalterítőket, kisterítőket és tűpárnákat. —Mennyiért árulják ezeket? — Igazi értéke nem ennyi lenne, de hogy mindenki számára elérhető legyen egy kis tűpárna — ami igen gazdag díszítéssel van elkészítve — 150 forint. Ugyanez egy nép- művészeti boltban 4—500 forintért vásárolható meg. — Egy nap hányat tudnak megvarrni? — Esetleg hármat. Három kis tűpárnát. — Mennyibe kerül hozzá az alapanyag? — Sajnos mindennek felment az ára. A vászonnak — amire hímezzük — ötszáz forint métere, a gyöngyfonal gombolyagja 240—260 forint. Ehhez jön még a vatta is, amivel kitömjük a kis tűpárnákat. Szóval, nem sok nyereség marad rajta. Ez csak annak csodálatos, aki szereti az ilyet és megvásárolja. —Tényleg nagyon szépek... A minták is az ősi hagyomány részei vagy a fantáziájuk alapján készülnek a különböző ábrák? — Van egy gyűjteményes könyv, amiben benne vannak az ősi minták. Egyébként pedig mindenki egyénisége és elképzelése szerint helyezi el a motívumokat. — Meddig csinálják még? — Ameddig bírjuk erővel meg ameddig látjuk... elsősorban. Az oktatás szempontjából viszont az a fontos, hogy minden olyan növény termesztésével foglalkozzunk, amellyel elsajátíthatják a korszerű gazdálkodás alapjait a tanulók. Az idén először csepegtető rendszerrel ültettünk uborkát. Intenzív almatelepítésbe fogunk, amelynek tervét az újfehértói kutatóállomás készítette. A hagyományos jonatánültetvények — ebből nekünk is van egy hektár — már nem versenyképesek, tanulják tehát a korszerűbb módszereket is az iskolánkba járók. Hagyományos ipari növény megyénkben a dohány, ismét sokan termelik, nem árt, ha az ehhez szükséges ismereteket is megszerzik fiataljaink. Két hektárban gondolkodunk, pajtát építünk, amiben a Nyi- dofer is segít. Növelni akarjuk a kukoricatermelő területünket is. A korábbi évek kedvezőtlen tapasztalatai miatt az idén tíz fajtát vetettünk összehasonlító kísérleti céllal. Amelyik legjobban beválik, jövőre azt vetjük. Azt mondhatjuk összegezve, hogy a modern farmergazdálkodás modellezésébe kezdtünk, ennek elsajátíttatása a tanulókkal a megoldandó feladatunk. — Ehhez az állattartás is hozzátartozik. — Van olyan mezőgazdasági hulladék, amit csak így tudnánk hasznosítani, a szerves- trágya-utánpótlás szempontjából is fontos, ezért már van tervünk az állattartásra is. A telep megépítése még várat magára, Vtp már prrp van nálvitatunk Jelenet egy nyári szabadtéri előadásról Fotó: Szamosi Szakmunkásképzés farmmodellezéssel Nemsokára nekik is diktálhatunk
