Új Kelet, 1995. szeptember (2. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-01 / 205. szám
4 1995. szeptember 1., péntek V ásárosnamény UJ KELET Perényitanyai sorsok Vásárosnamény egyik külső része a tőle kilométerekre lévő Perényitanya. A 41-es főút melletti település az utóbbi évek fejlődése következtében közelebb került a nagyvilághoz. — Valamikor itt cselédek, napszámosok laktak — kezdte az emlékezéstől/./ Bertalanná. — Messze volt innen minden, mert a két úrnak, báró Perényinek és Újhelyi Kornél nagyságos úrnak dolgoztunk éjt nappallá téve. —Milyen volt a gyerekek élete? — Itt a többség csak hat elemit végzett, mert korán munkára fogtak bennünket A Károlyitanyára jártunk iskolába nyáron gyalog, télen meg szánon, mert akkor még nem múlt el a tél nagy hó nélkül. Ahogy tizenkét évesen kikerültem az iskolából, véget is ért a gyerekkorom. — Amennyiben ? —Megvolt bennem az akarat, meg a kényszer is hozta, hogy Generációk menjek napszámba. Akkoriban csak az urak gyerekeinek volt szép a világ, ilyen gazember volt a Horthy-korszak. Úgy kerültem a búzatáblára, hogy anyámat írták be marokszedőnek, de ő nem tudott menni, mert kilencen voltunk testvérek, én voltam a legidősebb, és így sorban a karon- ülőig. Huszonegy kasza lendült egyszerre, amikor beálltam markot szedni, anyám sírt, de én kitartottam a munka mellett, mert kellett a kenyémekvaló. —Nagyon komoly gondolkodás volt ez egy kislánytól. — Megtanultuk mi akkoriban az életet hamar, mert jött ránk szakmánybán. A következő év tavaszán már vetettem a krumplit napi nyolcvan fillérért. Apám ökörfogattal szolgált az uraknál, de hiába etette az idővel az erejét, nem tudta eltartani a családját, mert az az úri világ is csak az emberek vérét szipolyozta. Aztán hiába volt kilenc gyereke, kivitték a frontra, és a családja soha többé nem látta... Aztán a tanyára is bejöttek a németek. —A megszállók csak katonailag fontos helyekre mentek.-— Én ehhez nem értek, de volt itt egy szeszgyár, amit Perényi bárótól bérelt Weisz, majd az sem bírta fenntartani, és a nyíregyházi takarékpénztáré lett. Ebben olyan erős szeszt főztek árpából, krumpliból, tengeriből, hogy több mint kilencven fokos volt, és ezer liter számra hordták, ki tudja hova. Még most is előttem van, ahogy a német katona állt szétvetett lábbal a tartályos szekéren, és fenyegetőzött, hogy vigye mindenki valahova a szeszt, egy csepp se maradjon, mert a románok, ha bejönnek és megisszák, halomra ölnek mindenkit vagy felrobbantják az egész gyárat. Amit már az emberek sem tudtak elrejteni, kiengedték az árokba, és azóta sem láttam részeg kacsákat támolyogni. —Aztán a háború véget ért... — Rosszabbra fordult vele a tanya sorsa, mert a férfiaknak nem lett munkája, megkezdték az ingázást munkahelyük és lakóhelyük között. Itt csak ’60 után lett jobb az emberek sorsa, mert akkor megalakult a téesz, és mindenkinek lett megélhetése helyben. Ezzel az újfajta irányítással, ami pár éve kezdődött, nem tudjuk, hogy mi lesz, mert munka megint nincs, de már a megélhetés is bizonytalan megint. Emlékezik a nyugdíjas igazgató Csökkenő dohánytermesztési kedv A háború környékén még az apja mellett terelgette a bárányokat a Tiszaszalka—Vámosatya közötti tanyán egy nyurga siheder. Aztán ez a fiatalember messzire került az atyai foglalkozástól, és mint dohánytermelő szakember ment nyugdíjba. — A barabási gazdaság Laposhad tanyájára kerültem tehenészeti brigádvezetőnek az ötvenes években — kezdte beszélgetésünket Bittner János.-— Nem gondoltam én akkor arra, hogy otthagyom az állat- tenyésztést, de a forradalom után a téeszeket újjászervezték, és úgy döntött a felső vezetőség, hogy a járási pártbizottságok mezőgazdasági osztályait szakemberekkel kell megerősíteni. Kijöttek '60-ban, és egyszerűen közölték: a pártbizottságon a helyem. Hatvanhétig dolgoztam ott, és mivel akkorra a téeszek országosan kezdtek megerősödni, új feladattal bíztak meg. Ez a kinevezés egész nyugdíjazásomig tartott. — Hová szólt ez a megbízatás? — Vásárosnaménynak akkor egyetlen jelentős üzeme volt, a dohánybeváltó, vagy ahogy a nép nevezte, a „fabrika”. Azt mondták a pártbizottságon, csináljak rendet, mert kaotikus állapotok vannak ott. Rendőrségi vizsgálat volt, korrupciós ügyek, a termeltetési tevékenység leromlott, a szakapparátus elré- szegesedett, a vezetők zömét le kellett váltanom. Ezzel kezdtem '67 telén a munkámat. —-És mivelfolytattq? — A termeltetés, szakirányítás, dohánybegyűjtés volt a fő feladata a vásárosnaményi dohánybeváltó üzemének. — A gyakorlatban ez mit jelentett? — Abban az időben szinte minden faluban volt dohányültetvény, még Magosligetről is ide hozták a barna leveleket. Nem volt elég csak megkötni a termelési szerződést, szaktanácsot kellett adni, szakmai felügyeletet is el kellett látni, mert az emberek zöme korábban nem termelt dohányt. — Miért volt olyan sikere ennek a növényfajtának? — Biztos megélhetést jelentett ez sokaknak akkor, és márciustól márciusig tartó munkát. Amikor márciusban lesimították az utolsó leveleket, már vetették a palántnak való magot. Az állam is támogatta pajtaépítési akciókkal a dohánytermelést. — Van olyan gyermekkori emlékem, hogy a dohányeltitkolást büntették. — Akkoriban még nem volt a boltokban mindenféle cigaretta, az emberek újságpapírba, papírzsákdarabkákba sodorták a megvágott dohányleveleket a dóznijukból. Szabadpiaci forgalmi értéke is volt a szárított leveleknek, ezért a fináncok még a szerbiafára is felmásztak a fináncjárón, és megszámolták a pórékat, nehéz volt eltitkolni a termést emiatt, meg az általunk végzett termésbecslés miatt is. — Ezek ellenére mégis kicsi öröm is volt, amikor a termelők leadták a csomózott leveleket. — Télen volt ennek a dandárja, amikor hosz- szú lovasszekér- sorok álltak előttünk. Valóságos népünnepély volt ez, előkerült a pálinka, a barabási bor, sokan még disznót is vágtak, mert átadáskor egyből fizettünk, értékes volt akkor a forint, s jó ára a dohánynak. — Mára megszűnt ez a dohánytermelői hangulat. — Nem csak a hangulat, a termelés is nagyon visszaesett a beregi, szatmári részen. Valamikor még az apró, úgynevezett kapadohányt is termeltettük, mert erre a nagy nikotin- tartalma miatt volt szüksége az Véget ért a fürdőszez.on Vásárosnaményban. Az utolsó lubickolok alól ottjártam- kor engedték le a vizet, tisztították a medencéket. Baráth László, a medencék üzemeltetője télre is tervezte a termálvíz hasznosítását, de a jelek szerint abból már nem lesz semmi. — Négy hektár a fürdő egész területe — vezette körbe tekintetét az iroda mellől Baráth úr. — Egy iker gyermekmedence, egy feszített víztükrű huszonöt méteres uszoda és egy termál- medence szolgálja a fürdőzők igényét a rövid szezonban. — Miért nevezi rövidnek a szezont? — Az az igazság, hogy lassan már a fürdésre sincs pénze az embereknek. Hiába vagyunk a megye legolcsóbb ilyen helye, június közepe előtt nem érdemes kinyitni, augusztus végétől tovább pedig nem hasznos a nyitva tartás, mert a környékről pár ember ha jön, az igazi forgalmat a visszatérő vendégek jelentik. —Miért szeretik a medencés fürdőzést az emberek, amikor szemben a szabadstrand? — Egyrészt sokszor a Tisza már itt is annyira szennyezett, hogy idegenkednek tőle, másrészt ez egy zárt egység, sokkal nagyobb a biztonság. Kemipamak. Aztán a hetvenes évek elején kitalálták valakik, hogy a tájjelegű termelést kell megvalósítani, és ennek az országrésznek az állattenyésztést szánták szerepül. Hibás lépés volt ez abból a szempontból is, hogy nem sokkal előtte állami pénzeken építettek százszámra pajtákat, simítókat, csomózókat a környéken, amiket másra hasznosítani nem nagyon lehetett. Mára már elgépiesedett az egész dohánytermelés, meg az emberek az átvételi árakkal sem elégedettek, így ért véget a naményi dohánybeváltó története. — Véget ért? — A dohánybeváltóé igen. A századelőn épített Magyar Királyi Dohánybeváltó története igen, mert ma már a NYIDO- FER fermentált dohánytárolója a sok, régi, masszív raktár- épület. Dohányátvétel itt nincs. — Ezek szerint még van kapcsolata az üzemmel. — Annyi, hogy itt lakom, és látom, mi történik, ha elfáradt lábaimmal kisétálok az udvarra. Énbelőlem a szükség csinált dohányos szakembert, a négy fiam közül az egyik már tanulta ezt a szakmát, és jelenleg is benne dolgozik. — Elismerték-e több mint három évtizedes munkáját valamilyen kitüntetéssel?— Három évre rá, hogy átvettem a vezetést, a szocialista munka üzeme lett a naményi dohánybeváltó, és ezt többször kiérdemeltük még. Személy szerint is több kitüntetést kaptam, de ennél nagyobb jutalom az élettől, hogy fiainkat becsülettel felnevelhettük feleségemmel, és most már csak várjuk, hogy meglátogassanak kettőnket az unokákkal. pingben tudjuk elhelyezni a vendégeket, éjszakai zenés bárt nyitottunk, javítottuk a kereskedelmi ellátást. —Hallottam, hogy a medencék téli hasznosításáról is gondoskodni akarnak. — Nem a medencék, hanem a termálmedence más irányú hasznosítására volt az elképzelés. Lehet, hogy nem lesz belőle semmi, mert az olasz partner előző évi tapasztalatai nem kedvezőek. Afrikai tüdős harcsákat neveltünk volna. Ennek a fajtának az a jellemzője, hogy az iszapban is elél, ha esőhiány van, és onnan ássák ki a négerek, ahogy filmen már láttam. Ezt a klímát viszont valahogy nem kedveli, és nem nő úgy a termálvízben, hogy haszon lenne rajta. Termel a Bereg-hús Július elején megkezdte a sertésvágást a Bereg-hús Kft. — tájékoztatta lapunkat Magyar Róbert kirendeltségvezető. Az egykori varsánygyürei téesz évekig nem működő üzemét vette meg és kezdte meg tevékenységét Vásárosnaményban a csenged és debreceni vállalkozás. A vágóhíd kapacitása jelenleg nem teljes kihasználtságú, mert naponta ötven sertést vágnak. A piaci viszonyoknak megfelelően most csak tőkehús értékesítésével foglalkoznak. Folyamatban van azonban egy igényfelmérés, és ennek függvényében kezdik majd meg a feldolgozó-kapacitás bővítését, töltelékáru készítését. Jelenleg alig húsz ember dolgozik, de ha elkezdődik a feldolgozás bővítése, negyven helybeli lakosnak ad munkát a kft. Lekvár vastartalommal Gergely Arpádné ugomyai udvarán vastag csíkokban kanyargóit a füst, négy asszony szorgoskodott egy fortyogó üst mellett. — A szomszédasszony meg a rokonaim, akik most is serénykednek — mondta kendőjét megigazítva a háziasszony. — Minden évben főzök néhány üst lekvárt a ház körüli szilvából, mert így van keletje, másként meg csak lehull a földre, és odavész. — Miért kapós cikk a szilvalekvár? — Viszik azt derelyébe, fánkba, süteménybe. Még az orvosok is ajánlják, főleg a szívbetegeknek, mert magas vastartalma miatt gyógyító hatása van. —Ahogy a szilva mennyiségét nézem, ezt éjjel-nappal főzni kell. — Amikor lány vagy fiatalasszony voltam, még bírtam az éjszakázást is. Most, hogy megözvegyültem, már nem éjszakázom az üst mellett, inkább úgy osztjuk be, hogy hajnaltól késő estig kész legyen egy üst, aztán másnap folytatjuk. A fürdő bezárt
