Új Kelet, 1995. szeptember (2. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-22 / 223. szám
UJ KELET Megyénk életéből 1995. szeptember 22., péntek 3 Történelmi mese Nyíregyházáról A „kivirágzott” gyöngyszem Nincs szárazabb dolog a történelemnél. Néhai közép- iskolás történelemtanárom arra intett, s egyben azzal riasztott a tanulástól: A kronológiát tudni kell! — mármint azokat az évszámokat, amelyek egy-egy király uralkodásának határait jelölik. így aztán megtanulni valón kívül sokáig nem jelentett számomra mást a történelem. Csak később figyeltem fel arra, hogy a történelem nem más, mint régen élt emberek élete, s aki a történelmet tanulmányozza az ő sorsukat ismeri meg. Ha jó a történelem- könyv... Aki a Porba hullott gyöngyszem című könyvet kézbeveszi, ilyen könyvet olvashat. Méghozzá arról a helységről, amely szívéhez a legközelebb áll. Az első fejezet írója, Szabó György olyan módját találta a várostörténet-írásnak, amely elfeledteti velünk, hogy történelmet olvasunk, mesének tünteti fel városunk múltját, amelyben az ember maga is mesealak, többnyire kiszolgáltatottja a jó és a gonosz tündéreknek. Hiszen tündérek elhullajtotta gyöngyből nőtt ki e város, bárki bármit is mondjon... Az itt élő mesealak részesült a gazdag táj minden kincséből, de a viharos magyar történelem sorscsapásaiból is. Nevezzük e mesehőst bárhogy, például nevezzük Kardos Ferencnek, akit a Rákóczi-szabadság- harc idejéből ismerünk meg. Sorsa hétköznapi, ám hűtlen és megtérő felesége történetében példázza a szabadság- harcban elnéptelenedő település sorsát. Aztán új alakokra vált a mese, a megelevenedő emberek maguk veszik kezükbe sorsuk irányítását. Az ő személyüket, például a telepítő Károlyi Ferencét már jól ismerjük. Az ide települők szószólójáét Petrikovics Jánosét ugyancsak, nem véletlen, hogy családja leszármazotta- ival ma is találkozunk a városban. A betelepülők alkották meg a városkép legjellegzetesebb vonásait, s a városkörnyék hazánkban sehol másutt nem ismeretes formáját, a bokortanyáét. A város mai — egyre kisebbedő részarányú — őslakossága ereiben jórészt a tirpákok vére folyik. E kis történelmi lecke megerősít abban, hogy merjük szeretni és becsülni tirpák őseinket, legyünk büszkék rájuk, hiszen megtanulhattuk tisztelni munkaszeretetüket és alkotni tudásukat. Ez az ő nemességük, s ebből eredően a mi nemességünk alapja is. Talán nem véletlen, hogy Szabó György hosszan időzik sorsuknál, bemutatja felemelkedésük útját az örökváltságon át a megyeszékhellyé válásig, melyben ugyancsak alapvető szerepük volt. S ha arra jártunkban felnézünk az evangélikus templom tornyára, melyben messze zeng a hajdan eldugott harang szava, azt is megérezzük, mekkora lehetett vallásuk összetartó ereje. A ’49-es szabadságharc vihara egy Görgey-látogatásban tükröződik, ugyancsak igen életképszerű leírásban, majd az első világháború előtti éveket a Spisák bácsiról szóló anekdotában festi szerzőnk, így folyik, hömpölyög a történelmi mese, könnyeden nyújtva ismereteket az idegeneknek, a beköltözött várospolgároknak és felfrissítést a várost régről ismerőknek. S még nem szóltam a mese néhány érzéki szépségű természetleírásáról, melyekből legszívesebben több részletet is ide másolnék:, A szélbarázdák semlyékeiben a fehér fürtű vidrafű virágbojtját fésülik a bujkáld szelek, és lobog a gyapjas sás ezüstfényű zászlaja, a borzongó vizek hátára fehér pettyeket rak a fürtös virágú békaliliom...” Mi helye e leírásnak történelem- könyvben? Hadd finnyáskod- janak, tudóskodjanak a szakemberek száraz adat- és eseményhalmazukkal! Van ilyen típusú szöveg is a könyvben. Én e mese-történelem mellett kardoskodom, mert ilyennek hiányában vagyunk. S mert e nélkül aligha várhatjuk, hogy érzelmi töltésű, városát szerető, szépítő polgárság növekedjék itt fel. Pedig nagy szükség volna rá! S ha csak egy csöppet is elősegíti ezt a könyv, már elegendő ok az elismerésre. Erdélyi Tamás Hová mcrnlt «•!... Fntn* í'vniín Beszélgetés Szabó Mártával, a Móricz Zsigmond Színház új tagjával „A siker azért kell, biztatást ad” Szabó Márta színművésznő a Móricz Zsigmon Színház új tagja azzal kezdi a beszélgetésünké, hogy nehezen oldódó típus. A Csongrád megyei Mindszenten élt, tanult, majd Hódmezővásárhelyen járt gimnáziumba. — Mikor határozta el, hogy erre a pályára lép? —Úgy tizenhárom-tizennégy éves lehettem, emlékszem az estére is, amikor egész egyszerűen kijelentettem anyámnak, hogy színésznő leszek. Azelőtt mindig tanítónő akartam lenni. Akkor azonban valami azt sugallta, hogy az oktatás — bármennyire is élek-halok a kisgyerekekért— nem elégítene ki. — Tehát attól az estétől kezdve a világot jelentő deszkákra készült? — Nem volt ilyen egyértelmű. Elsőben színésznő akartam lenni, másodikban jelmeztervező, harmadikban a testnevelés vonzott... Fakultatív tárgyként a biológia—kémiát vettem fel, majd a magyart választottam, mert ez kellett ahhoz, hogy felvegyenek gyógypedagógusnak, azután a művészettörténetre nyergeltem át. Negyedikben viszont már nem volt mese, szembe kellett néznem a ténnyel: nekem színésznek KELL lennem. A többi csak kibúvók keresése... önbizalomhiány... —Diákszínjátszássalfoglalkozott? — Volt ilyen a gimnáziumban, de én nem tevékenykedtem benne... Szavalóversenyeken vettem részt. Minden siker nélkül... Egyszer egy gálán Kocsis István Árva Bethlen Katáját mondtam. Jól megbuktam vele. Nem kaptam semmilyen díjat. A zsűri csak nézett, nem nagyon tudott a dologgal mit kezdeni. Viszont í | ' ÉL . . . Szabó Márta előtte bekérezkedtem a könyvtár színpadára. A könyvtáros néni egyedül ült a nézőtéren, én pedig elmondtam az anyagot. Amikor végeztem, lementem, és akkor láttam, hogy a könyvtáros néni sír... Azt mondta, hogy azért, mert olyan gyönyörű... —Nem gondolja, hogy ez magáért beszél? — Nem tudom... talán. De a siker azért kell! Biztatást ad. — Szeret próbálni? —... még nem igazán tudok... nem nagyon merek. —Mit veszíthet? — Semmit. Gátlás. Kicsinyhi- tűség. — Milyen jegyben született? — Bak vagyok, de szerintem nem jellemzőek rám a bak-adottságok... Persze sokan meg azt mondják, hogy nagyon is. —Realista? — Nem is tudom. Néha igen, néha nem. —Hanyasra érettségizett? — Nagyon jó tanuló voltam. Mindenből ötösöm volt, kivéve a matekot, az négyesre sikerült. Az érettségi után felvételiztem a Képzőművészeti Főiskola jelmeztervező szakára. — Nem azt mondta, hogy akkor már színésznő akart lenni? — De. Csakhogy soknak tűnt az érettségire is készülni, és a Színművészetire is a felvételire. Gondoltam, készülök az érettségire, és majd a felvételin elraj- zolgatok. Persze, hogy nem vettek fel. Azért jelentkeztem, hogy Pesten, színházközeiben lehessek... Azután olvastam egy hirdetést, hogy a Szabadság-hegyre ápolónőket keresnek allergiás megbetegedésben szenvedő gyerekek mellé. Egy tanfolyamot kellett elvégezni. Adtak négyezerötszáz forint ösztöndíjat, így járhattam a Harlekin Színpad hétvégi főiskolai előkészítőjére. Aztán a József Attila Színházban lettem kellékes. Ott tudtam meg, hogy létezik a Nemzeti Színház Stúdiója. Azonnal átpártoltam. Két évig voltam ott. Közben felvételiztem, de nem sikerült. Az első forduló jó volt, a második nem... Azután az Arany János Színház Stúdiójához kerültem. Három évet töltöttem ott. —Mi volt az első „ igazi” színpadi szerepe? — A Tartuffe Dorinája. Amikor feloszlott a Független Színpad, az alternatív Nap Körhöz kerültem, ahol a Kis hercegben játszottam. —Melyik szerepet? — A Kis herceget. Nagyon szerettem, de nagyon vágytam már egy „igazi” színházba.A barátaim ajánlották Kecskemétet. Szerződtettek. Közben azonban Verebes István igazgató úr is szerződési ajánlatot tett. Ezt választottam. Ugyanakkor Kecskemétet nem volt szívem lemondani. Nagyon szégyelltem magam. Ott olyan szeretettel kezeltek, és akkor én... Végül Verebes igazgató úr közölte velük. Én képtelen voltam rá.. — De nincs harag? — Hála istennek, nincs. — Milyen körülmények közé került itt nálunk? Kapott lakást? — Igen, a színészházban... Most azon igyekszem, hogy nagyon széppé tegyem. Pesten tíz albérletem volt, mindig igyekeztem megszépíteni a környezetemet, csak nagyon nehéz volt. Növénybolond vagyok. Most is vettem egy zsák fűmagot. — Fűmagot? Hová fogja ültetni? — A lakásban szerteszét! —Hogy fogadták a kollégák? — Nagyon kedvesek. Még ilyennel nem is találkoztam. Csak én oldódom nehezen. Nagyon rámtelepszik, ahogy az igazgató úr beharangozott nekik... • —■ Én azt hiszem, az igazgató úrnak igaza van. Palotai Kállai kettős néptáncfesztivál Négy ország húsz együttesének részvételével rendezik meg szeptember 29. és október 1. között a XVII. Kállai kettős néptáncfesztivált Nagykállóban. Németországból a metzingeni erdélyi szászok, Szlovákiából’a nagyidai Ilosvai Selymes Péter, míg Ukrajnából a técsői néptáncegyüttes lép fel a szabolcsi városban. A fesztivál hazai résztvevői között három-három debreceni és nyíregyházi együttest, valamint a csongrádi, a gyöngyösi, a gyulai, a hajdúböszörményi, a kalocsai, a kókai, a nagykállói, a nagykátai, a sárospataki, a sátoraljaújhelyi, valamint a százhalombattai tánccsoportot láthatja a közönség. A háromnapos fesztivál versenyprogramja mellett az együttesek bemutatót tartanak a Nyírség hat településén, Balkányban, Biriben, Bökönyben, Geszte- réden, Leveleken és Nyíregyházán. Október 1-jén, vasárnap délután két órától kameválszerű me- nettáncverseny lesz Nagykállóban, a Korányi úton. A táncos felvonulás után tartják a seregszemle eredményhirdetését, s a díjak átadását követően a legsikeresebb csoportok gálaesten szórakoztatják majd a közönséget, a nagykállói művelődési központban. A fesztivál kísérő- rendezvényeként kézművesbemutató és kirakodóvásár is lesz Nagykállóban, továbbá Erdélyi Tibor fafaragó, népi iparművész alkotásaiból nyílik kiállítás. Esténként táncház várja résztvevőket illetve az érHeklörlríket Közszolgálati unalom Ha valaki arra vetemedik, hogy tartósan nézi a magyar köz- szolgálati televíziókat, hamar eljut az unalom kétes értékű állapotába. Nem mintha nem fordulna elő egy-egy jobb műsor sugárzása is, de összességében az egész olyan ritmusú, stílusú, jellegű, mint volt a hőskorban. A begyepesedett szerkesztők képtelenek felfogni: az emberek igénye más, az élet tempója és stílusa is változott, a látványigény sem a régi. A hivatalosan merev beszédstílus sem jut el az emberekhez. Az egész olyan ó, olyan maradi! Nem lelkesednék maradékta lanul a kereskedelmi tévékért sem, de ott legalább törekvések vannak arra, hogy minden köny- nyedebb legyen. Új arcok is feltűnnek — nem mindig rokonszenvesek —, próbálkoznak, ami dicséretes. A külföldi adókról is elmondható: állandóan keresik a modemet, a jobbat, az újat. Csak a mi kis saiát közszoleálati unalmunk a régi, ami nem valamiféle hagyomány hű őrzése, hanem egyszerűen csak tehetetlenség, ne mondjam: tehetségtelenség. Ha valaki pregnáns példát keres, az gondoljon csak az esti híradókra. Ha a személyeket kicseréljük, készíthették volna ezeket akár tíz évvel ezelőtt is. Ülés, tanácskozás, konferencia, vita, sajtókonferencia orrvérzésig. A nagyvilágot szinte kiszorították, maradtak helyette a csak a jó isten tudja, kinek az érdekét szolgáló periférikus riportcsökevé- nyek. És ez is unalmas. De folytathatnék a sort az úgynevezett más beszélgetésekkel, a rossz bűnügyi programokkal — és innen ki-ki folytathatja a sort saját tapasztalata, ízlése és véleménye alapján. Nem lehet véletlen, hogy nő, mégpedig folyamatosan azok száma, akik szemrebbenés nélkül kapcsolnak át helyi és kereskedelmi csatornákra Nem biztos, hogy ott jobbat, de mindenesetre mást kapnak. Persze vannak kivételek, hiszen egy-egy helyi tévé sem áll mindenütt nagy újító profikból, itt is találkozni önmutogató, erőszakos és amatőr politikai műsor- szerkesztőkkel, riporterekkel. De mellettük teret követel és kap a más, a jobb, így van remény. Úgy tűnik, közszolgálati csatorna lesz a jövőben is. Ha ilyen marad, akkor közunalmi lesz, és aligha lesz milliós nézőtábora. A piaci helyzet azonban remélhetően működésbe hozza mindenütt az elméket, és talán, ha lassan is, de történik valami. Nem tagadom, jómagam a kereskedelmi és helyi televíziók híve vagyok. Téveszmének tartom a túl- és agyonpolitizált adókat, programokat. Egy régi reflex hatása az, ami abból indul ki: a sajtó — az elektronikus különösképpen — arra jó, hogy befolyásoljon, manipuláljon, ha kell, unalomig, vagy éppen az unalommal. Ha a televíziónál nem vették volna észre: új nemzedékek nőttek fel. Új korban élünk. Az autonómmá váló polgár szépreményű érájában. így kéretik mellőzni az unalmat, a fárasztó magyarázatokat, a tendenciózus programokat, a közszolgálatiság leplébe burkolt óságot. Persze nekünk van addig is választásunk, kikapcsolunk, átkapcsolunk. Magyarul: védekezünk. Mert a tévé kapcsolója óvszer. Megtanultuk használni. (bürget) M1UD6VT A ToWASlTofiRT-TßM£TKEi2gW A KOVÁCS 6S TIA T6M6TK£igsi VMALffXüdÜPib B.%0 TÍí MecneNvew Kötőit kaoíorwiai utat soksoluok ki...! politikai műsorokkal, a dögunal-
