Új Kelet, 1995. szeptember (2. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-21 / 222. szám
UJ KELET Megyénk életéből 1995. szeptember 21., csütörtök 3 Lottózzon a parlament! Lassan huszadik hete, hogy nincs telitalálatos szelvény az ötöslottón. Lassan huszadik hete halmozódik az összeg. Az összeg, amely ötvenmillió- párszázezer forintról indult, s mára csaknem elérte a nettó 451 millió forintot... A törvények értelmében a nyereményösszeg egy évig, azaz 52 hétig halmozódhat, azt követően valamilyen módon felosztásra kerül a szerencsét próbálók között. Addig azonban az összeg csak gyűlik és gyűlik... Lassan ép ésszel már fel sem lehet fogni, hogy valaki ekkora összeg birtokosa legyen. Pár millió forinttal ugyebár mindenki könnyedén „ elbánik”, mert ezt is meg azt is megvesz, ide is, oda is befektet, és hát, persze, az ada- kozóbbak a rokonságra is gondolnak. Na, de mit lehet kezdeni ennyi pénzzel?! Sokan állítják, hogy könnyű elkölteni. Mások fogadkoznak, hogy még családjuk harmadik generációjának is jutna belőle. Megint mások megesküsznek, hogy nekik ennyi pénz nem kellene. „Minek, csak a bajt hozná ránk” —ismétlik csendben. De hát, hol van az előírva, hogy magánszemély, esetleg magánszemélyek nyerjék meg a nyereményt? Ekkora pénznél érdemes lenne a parlamentnek vagy a minisztériumoknak — pártérdekektől függetlenül — elgortdolkozniuk azon, hogy ha minden dolgozójuk bedobna egy x összeget, és megjátszanának pár száz variációt, jelentősen megnőne az esélye annak, hogy a végén övék a nyereményt. A nyeremény , ami az ötvenkettedik hét végére több milliárd forintot jelenthet. S ennyiből már pótolni lehetne az államháztartás hiányának egy részét. Sőt, továbbmegyek, ha a kormány megnyerné a pénzt, lemondhatnának a felsőfokú intézményekben bevezetett tandíjról is. Az előzetes számítások szerint ugyanis pénzügyminiszterünk egymilliárd forint körüli bevételre számít az állami egyetemek és főiskolák tandíjaiból. Morfondírozásom azonban merőben feleslegesnek tűnik, mert egyrészt a kormány sem fogja megfogadni tanácsomat, másrészt pedig a szerencse kereke, azaz gépe sokszor teljesen kiszámíthatatlanul, már- már túlzottan véletlenszerűen választja ki az éppen esedékes nyertes számokat. Vagy talán mégis van benne valami ráció, csak mi, halandók nem jöttünk még rá a titkára?! Sikeres Tavaly június elsején a Szabolcs Volán Rt. nyíregyházi autóbuszain kísérleti jelleggel új felszállási rendszert vezettek be. Ekkortól —- néhány kivételes esettől eltekintve — csak az első ajtón lehetett felszállni a buszra, és a vezetőnek be kellett mutatni az utazásra jogosító jegyet vagy bérletet. Ezt az újfajta rendszert szeptember elsején véglegesítették. Arról kérdeztük Danku Andor személyforgalmi üzletágvezetőt, hogy mit mutat az egyéves tapasztalat, beváltotta-e a hozzáfűzött reményeket a módosítás. — A tavaly június előtti ellenőrzési tapasztalatok azt mutatták, hogy az utazóközönség jelentős része jegy nélkül utazik, az ellenőrzött járatok 10—15 százalékán találkoztunk ilyen utassal. Az emberek egy része önhibáján kívül nem tud jegyet váltani, de — főleg a főiskolások körében — számos notórius bliccelővel találkoztunk. Ezek a helyzetek természetesen megannyi konfliktust szültek, a pótdíjak fizetésével is gondok voltak. Régóta gondolkodtunk már azon, hogy miként lehetne javítani a jegyváltási fegyelmet. Hallottunk róla, hogy több nagyvárosban sikerrel vezették be az elsőajtós rendszert. Akkor már Győr, Szolnok, Békéscsaba és Salgótarján többéves ezirányú tapasztalattal rendelkezett, eredményeik bennünket is bíztattak. 1994. június elsején kísérleti jelleggel indítottuk be az elsőajtós rendszert, két hónap után pedig úgy döntöttünk, hogy véglegesítjük. Az azóta eltelt év gazdasági eredményei igazolják létioeosultsáeát. Bevételekísérlet ink emelkedtek és idővel a lakosság is megértette, hogy erre szükség van. Mindenkinek egyenlően kell megfizetni a szolgáltatás költségeit, a becsületes utas ne fizessen a jegy nélkül utazó helyett. A buszvezetők is új feladatot kaptak: ellenőrizniük kell, hogy a felszállóknak van-e jegyük, bérletük. Ebben természetesen érdekeltté tettük őket. Azelőtt közel 40 ezer, az új rendszer bevezetésével néha több mint 80 ezer jegyet váltottak a vezetőknél, nem sokkal, de emelkedett a bérletet váltók száma is. Eddig sokan arra számítottak, kicsi a valószínűsége, hogy ellenőrrel találkoznak, most viszont nagy valószínűséggel számíthatnak rá, hogy a sofőr ellenőrizni fogja a jegyüket. Az infláció, az üzemanyaga és energiaárak emelkedése, az üzembentartási költségek növekedése sajnos nem kímélik a Szabolcs Volánt sem. A cégnek minden fillérre szüksége van ahhoz, hogy biztosítani tudja a színvonalas szolgáltatást. Az utazóközönség túlnyomó része megértette ennek fontosságát, az első kísérleti hónap elteltével nem is kaptunk semmilyen panaszos levelet, tiltakozást, a lakosságban partnerre találtunk és ezért köszönettel tartozunk. A gépkocsivezetők is megfog gadták a szakmai oktatás intelmeit és jól, hatékonyan látják el feladatukat. Néhány kivétel természetesen itt is és az utasok között is van — a jegy nélkül utazás fogalma nem szűnt meg létezni... Vasas László Ne packázzon tovább a Tilla! Úgy tűnik, a nyíregyházi ön- kormányzati testület képviselőinek betelt az a bizonyos pohár, és nem tűrik tovább a Tilla Gmk packázásait. Erről foglalt állást korábban a jogi bizottság, a polgármester asszony és kedd délután a gazdasági bizottság is. Mint ismeretes, a Tilla Gmk még 1991-ben, az Állami Vagyonügynökség által lefolytatott előprivatizációs versenytárgyaláskor szerezte meg az ön- kormányzat tulajdonában lévő, a Zrínyi I. u. 3—5. szám alatti 211 és a Kossuth tér 1. sz. alatti 56 négyzetméter alapterületű üzlethelyiségek bérleti jogát határozatlan időre. A Kossuth téri helyiségnél 10 ezer, a Zrínyi I. utcai üzletnél pedig mindössze 4056 Ft/nm (plusz áfa mindkét esetben) bérleti díjért írta alá a bérlő a szerződést. A szerződést követően a Tilla Gmk-nak rövid időn belül fizetési nehézségei keletkeztek. A bérleti díjat nem fizette a nyíregyházi önkormányzatnak, miközben nagy összegű kölcsönök visszafizetésének biztosítékául tizenöt (15 !) esetben értékesítette kisebb részletekben a helységek bérleti jogát az önkormányzat tudta és beleegyezése nélkül (ezzel jelentős haszonra tett szert!). A nyíregyházi önkormányzat még az előző időszak alatt éppen ezért elindította a felmondási eljárást. A felmondásra azonban nem került sor, mert a bérletidíj-tartozás részletekben történő kifizetésében a felek megegyeztek. Közben a gmk ügyvezetője ellen—a már említett hitelezőktől felvett kölcsön vissza nem fizetése miatt — megindult a büntető eljárás, és előzetes letartóztatásba került. Augusztus 31-én az önkormányzatnak ismét elfogyott a türelme, és ezzel a nappal felmondta a Tilla Gmk-val a bérletijogviszonyt. A gmk ezt nem fogadta el, vitatta a tartozás összegét, és arra kérte a polgár- mesteri hivatalt, hogy tárgyaljanak a tartozás nagyságáról, próbáljanak meg egyezséget kötni (a gmk tartozása augusztus 31 -én már 3,3 millió forintra szaladt fel áfával, késedelmi kamattal, közüzemi díjjal, perköltséggel együtt...). A polgármesteri hivatal még mindig nagy türelemről tett tanúbizonyságot, mert még ezt követően, ennyi ígérgetés, halogatás és nem fizetés után is leült tárgyalni a gmk-val. Sőt, olyan tervvel, hogy ha a Tilla a kitűzött határidőn belül megfizeti a bérleti díjat, valamint a közüzemi tartozását, akkor az önkormányzat — a gazdasági bizottság jóváhagyásával — elengedi a késedelmi kamatot (1,7 millió forint!). Ezzel egyidejűleg a Tilla elfogadja, hogy a jövőben a Zrínyi Hona utcai üzlethelyiségért is 10ezerFt/nm-t fizet a jelenlegi 4 ezer helyett. Szeptember 13-án az újabb fizetési határidő is lejárt. A Tilla Gmk képviselői ezen a napon meg is jelentek a polgármesteri hivatalban. Pénzt nem hoztak, viszont elmondták, hogy Buda- pésten egy ügyvédnél letétbe helyezték a tőketartozás összegét. Arra kérték az önkormányzatot, hogy vonja vissza felmondási nyilatkozatát. A gazdasági iroda vezetője az ügyben kikérte az éppen ülésezőjogi és ügyrendi bizottság véleményét. Úgy foglaltak állást, hogy a Tilla Gmk ezt követően a perköltség kivételével fizessen meg mindent, azaz szeptember 13-áig 3,091 milló forintot, és ezt követően a Zrínyi I. utcai üzlet bérleti díja 10 ezer forintra módosuljon. A tárgyalás végül azzal ért véget este fél kilenckor, hogy a Tilla most semmit nem fizet be, és egyben nehezményezi, hogy az önkormányzat a korábbi álláspontját megváltoztatta... A gazdasági bizottság szilárd álláspontja az, hogy a Tilla ellen le kell folytatni a felmondási eljárást. Egyben szomorúan állapították meg a bizottsági tagok, hogy az elmúlt négy esztendőben az ilyen és ehhez hasonló ügyek kezelése nem volt elég hatékony, a jogi képviselet nem működött elég intenzíven. A Tilla Gmk esetében szó nincs bármiféle egyedi példastatuálásról, hanem egyszerűen szakítani kívánnak a korábbi gyakorlattal, és a jövőben nem engedik meg, hogy bármelyik vállalkozó is packázzon a polgár- mesteri hivatallal, kibúvókat keressen a bérleti díj fizetése alól. Két bizottsági tag a téma lezárása előtt arra kérte a gazdasági iroda vezetőjét, hogy nézzen utána az egyik jó nevű, belvárosi söröző bérletidíj-tartozá- sának is, mert ismereteik szerint az lehet a következő ehhez hasonló, nagy érdeklődésre számot tartó ügy. (száraz) Mindenki előtt nyitva van Startra készen az erőmű Dohanics László Több mint száz évvel ezelőtt, 1893. szeptember 22-én Nyíregyháza város polgárságának testületé úgy döntött, hogy létrehozza az első villanytelep- társaságot. Az évforduló emlékére immár harmadik alaklommal gyűlik össze az Erőmű Kft. kollektívája, hogy megemlékezzenek erről a napról. Az ünnepség előtt az erőmű jelenéről és jövőjéről Dohanics László igazgatóval váltottunk néhány szót. — Milyen forgatókönyv szerint zajlik majd az ünnepség? — Először is tudni kell, hogy az erőműnapra minden egyes dolgozónk, nyugdíjasunk közvetlen családtagjaikkal együtt, valamint a kft. tulajdonosai és szűkebb körű külföldi, belföldi partnereink meghívást kapnak. Ez az a délelőtt, amikor zárt körben magunkról tudunk beszélgetni. Ilyenkor visszatekintünk egy évet és felvázoljuk a jövő terveit. A köszöntő szavai után kitüntetéssel és pénzjutalommal köszönjük meg legkitartóbb kollegáink munkáját. A háziünnepséget állófogadás zárja. — Hány embernek ad munkát az erőmű? — Kettőszáz, kettőszázöt fős csoporttal dolgozunk. Kollegáimnak körülbelül a hatvan százaléka folyamatos munkarendben, műszakokban teljesíti feladatát. — Mennyit sikerült megvalósítani ez évben a tervekből? — Bátran mondhatom, hogy minden tervezett programunkat beindítottuk, akár a fejlesztésre, akár a karbantartásra gondolok. — Mit takarnak a fejlesztések? — Alacsony zajkibocsátású ventillátorokat helyeztünk üzembe, melyek segítségével tovább tudjuk csökkenteni a hangzavart. Úgy gondolom, hogy ez a megoldás az erőmű szomszédságában élő emberek számára is elfogadható lesz. Ez évi terveink közt szerepel még az is, hogy összetett beruházással füstgázelemző rendszert telepítsünk az egyik kéménybe, mely számító- gépes adatfeldolgozásra és archiválásra lesz képes. Ez a fejlesztés harmincmillió forintba kerül. — A nyári nagy karbantartás után indulásra készek a műszerek? — Ha a fűtési szezonra gondol, rajtunk nem múlik az sem, ha már holnap meleget kell biztosítani a lakásokban. A város távfűtésének forrásoldala az erőmű feladata, s ennek megfelelően bármilyen igényt ki tudunk elégíteni. —Felröppent a hír, mely szerint összevonásra kerülne az erőmű és a távhő. Mi igaz ebből? — Konkrét és közeli változásról még nem tudok. Hogy az esetleges összevonásnak milyen feltételrendszere lenne, annak kidolgozása még folyamatban van. —Ha azt mondom, hogy erőmű, a legtöbb embernek itt a városban csak a két hatalmas kémény jut az eszébe. Mennyire nyitottak önök a lakosság felé? — Azért vagyunk, hogy a gondokat, problémákat megoldjuk. Bár eddig még kevesen éltek a lehetőséggel, szombat és vasárnaponként mindenki előtt nyitva áll az erőmű. Az érdeklődőket szakavatott munkatársak vezetik végig az üzem területén, és ismertetik meg a nálunk folyó munkával. Sikli Tímea Fotó: Harascsák
