Új Kelet, 1995. szeptember (2. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-20 / 221. szám
UJ KELET Megyénk életéből 1995. szeptember 20., szerda 3 Tallózás az országos sajtóban Megyénkről írták Az Atlétika című folyóirat augusztusi számában a Gyorsmérleg az ifjúsági Eb-ről címmel közzétett írásban értékeli a Nyírség fővárosának helytállását a világverseny megrendezésében. A mérleg pozitív: „Nyíregyháza méltó gazdája volt az eseménynek.” A részletes elemzésre még várni kell, de a pont- és éremtáblázatot, valamint a kiemelkedően szereplő magyar sportolók névsorát megtaláljuk a cikkben.' Az utóbbi napok folyóiratait böngészve több, Móricz Zsigmonddal kapcsolatos írást találtam. A Liget című lap 9. számában Poszter György Montaigne—Freiburg—Tisza- csécse címmel írt analízist a kelet-európai álmokról. Mi köti össze az esszéműfaj megteremtőjét, a pszichoanalízis atyját és a magyar prózaíró Móricz Zsigmondot? „Látszólag semmi. De a történet nem ilyen egyszerű. Ahogy itt, Kelet-Európábán semmi sem igazán egyszerű.” Ennyit idézek elöljáróban a neves esztéta cikkének bevezetőjéből. Garantáltan szellemi izgalmat ígér a gondolatébresztő írás az érdeklődő olvasónak. Utolsó vásározás Móricz Zsigmonddal 1942 augusztusában címmel írja meg emlékeit Örvös Lajos a Lyukasóra szeptemberi számában. 1942- ben a Kelet Népe szerkesztőségének tagjaként részt vett a nemzetközi vásáron, és így tanúja volt nagy eseményeknek. A könyvsátrakban olyan nagy írók dedikáltak akkor, mint Németh László, Szabó Lőrinc, Vas István, Móricz Zsigmond és Hunyady Sándor... Móricz személyiségéhez, emberi reakcióihoz és humanizmusához nyújt adalékot a szerző. A Növénytermesztés című folyóirat 2. számában Környezetkímélő gazdálkodás a West- sik-vetésforgó kísérlet tapasztalatai alapján címmel olvashatnak az érdeklődő szakemberek Westsik Vilmos 1929- ben indított kísérleteiről. Az ' 1921—31 között elvégzett kísérlet részleteiről, tapasztalatairól, majd az azóta 21 évenkét megismételt kísérletek értékeléséről ad számot Ladányi János, a DATE Kutató Központ Nyíregyházi Intézetének munkatársa. A Magyar Építőművészet ez évi 4. számát a Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei régió építészetének szenteli. A megyei összeállítást Veres István nyíregyházi városi főépítész személyes hangvételű írása vezeti be A fejlődő Nyíregyháza címmel. Ebben átfogó képet ad a város formálódó arculatáról. Az új létesítmények bemutatása előtt Kölcsey Antónia 1938-ban kelt naplójából olvashatunk részleteket, majd Krúdy Gyula vallomását a Nyírségről. Színes képekkel gazdagon illusztrált cikkek mutatják be a későbbiekben a nyíregyházi belváros rekonstrukciójának részleteit. A megye városainak (Mátészalka, Nyírbátor) új létesítményeit éppúgy, mint a kis varjúlaposi templomot. Az összeállítás szívet melengető élmény minden lokálpatriótának. Gombás Sándor Ferenc Gépszerelőből hivatásos sofőr Kevesen mondhatják el magukról, hogy szeretik a munkájukat, nagy kedvvel csinálják azt, amit a sors nekik szánt. A huszonöt esztendős Tóth Vilmos gépkocsivezető ezek közé sorolhatja magát. A paszabi, nőtlen fiatalember eredetileg a tiszavasvári szakmunkásképző intézetben tanult mezőgazdasági gépszerelőnek. A sikeres szakmunkásvizsgát követően 1987-től az ibrányi termelőszövetkezetben dolgozott. A jogosítványt 1989-ben szerezte meg A, B és C kategóriából. Katonaévei alatt élelmiszeranyagbeszerző volt. Amikor az ibrányi téeszben létszámleépítések voltak, elbo- csájtották, munkanélküli lett. Egy esztendő múlva Budapesten megszerezte a PAV 1-et, ami azt jelenti, hogy megkülönböztetett jelzésű járműveket is vezethet. Tavaly október óta dolgozik az ibrányi pékségben. Jelenleg pékárut szállít, naponta körülbelül J00—120 kilométert vezet, s amióta jogosítványa van, még egy koccanásos balesete sem volt T. M. A tanárképző harmincnegyedik tanéve Több hallgató — kevesebb pénz da teljes felújítása, amely 104 millió forintos költséggel „varázslott elő”. Az atlétikai pálya szintén teljes rekonstruk ciója 16 millióba került. A kollégium épületegyüttese ily módon megújulva várhatta szeptemberben megérkezett — s elégedett! — lakóit. Az uszoda és az at- B létikai pálya nemkülönben. Kevés felsőoktatási intézmény büszkélkedhet ilyen sport- létesítmé- nyekke1. Ezeket elsősorban a Nyíregyházán rendezett atlétikai ifjúsági Európa-baj-1 nokságnak| köszönhet-1 jük, amely nek felada- j taiból intézményünk is kivette a részét. A „siker" találni. A bizottságnak 814 főről 700-ra kellett csökkenteni a létszámot, s ezzel a számok mögötti embersorsok döntnöki szerepét is fel kellett vállalnia. Ráadásul, nagyon rövid idő állt ehhez rendelkezésre. Főleg a természetes nyugdíjkorhatárt elérőktől kelA nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola a 34. tanévet kezdte meg a szokásos szeptemberi „honfoglalással”. Évnyitó beszélgetésünk Kocsis Gábor gazdasági igazgatóval készült. — A felsőoktatási intézményekben felértékelődött a gazdasági igazgatók szerepe... — Valóban így van! — nyugtázta Kocsis Gábor, majd rögtön hozzá is tette: — Személy szerint a mostanitól egy csendesebb háttért óhajtanék magamnak és a hasonló intézményekben dolgozó kollégáimnak is. Az ország- gazdasági helyzete kétségtelenül meghatározója az oktatás színvonalának, s ebben az összefüggésben nem öröm számomra az oktatásügy jelenlegi állapota. Nem könnyű manapság azon munkálkodni, hogy az elért eredményeinkben visszalépés ne történjen, a főiskola színvonala ne csökkenjen, mert nem mindegy, högy milyen tudásanyaggal bocsátjuk ki a végzős hallgatókat. — Az új tanévben hogyan alakult a hallgatói létszám? — Nőtt. Szeptembertől 4208 hallgatója van a főiskolának, melyből 2791-en a nappali tagozaton, 1417-en pedig levelezőként tanulnak nálunk. Az első évfolyam 1310 fővel kezdett, közülük 912-en nappali tagozaton, 398-an levelezőként. Az idén nyolc új szakpár bevezetése történt, többek között: történelem—angol, francia—művelődésszervező, biológia—számítástechnika. — Milyen sikereket könyvelhet el a gazdasági igazgató? — Az utóbbi időket visz- szapörgetve eléggé vegyes tónusú képek sorjáznak: a jó és a kevésbé jó egyaránt előtűnik. A nehéz gazdasági helyzet ellenére szép eredményeknek is örülhettünk. Elsőként a kollégium nagyjavításának befejeztét említem, amelyre 41 millió forintot kaptunk. Ugyancsak sikerként szerepel a tanuszorovatba írható a két gyakorlóiskola némi nagyjavítása is, különösen a 2. sz. gyakorlóiskoláé. — Mi nevezhető kudarcnak, avagy kevésbé sikeresnek? — Ahogyan lenni szokott: az örömbe üröm is vegyült. A tavaly elkezdődött központi karcsúsítást 1994-ben még el tudtuk kerülni, az új tanévre már nem maradt más lehetőség, miután 66 millió forint személyi juttatást elvontak a főiskolától. Emiatt 114 státust (ebből 65 az oktatói) meg kellett szüntetnünk. A létszámleépítés nagyon érzékenyen érintett s érint bennünket, hiszen a hallgatói létszámnövekedés ugyanakkor több feladatot is jelent. —A létszámleépítést hogyan „vezényelték le”, gondoskodtak-e a távozó kollégákról? — A végrehajtásra létszám- leépítési bizottság alakult, s bizony nem minden esetben sikerült megfelelő megoldást lett elbúcsúznunk. Meggyő- dődésem, hogy hiányukkal a szakma szenved csorbát. Azt viszont meg kell említenem, hogy a két gyakorlóiskolát a karcsúsítás nem érintette. A panaszok sorába tartozik továbbá, hogy három százalékkal csökkentették a személyi juttatásokat (bér, útiköltség jutalom — bár ez utóbbi már évek óta nem volt), amely 16 millió forint elvonást jelent, ezen túlmenően a dologi előirányzatokat is csökkentették mintegy ötmillió forinttal, akkor, amikor az energiaárak, a közműdíjak jelentősen növekedtek. A karcsúsítás mellett legalább olyan súllyal esik latba a főiskola működtetésének biztosítása, fizetőképességünk megőrzése, amely inkább hasonlít egy kötéltáncos légi balettjéhez, mint a pénzügyi egyensúly megteremtéséhez. — Milyen bevételi lehetőségeik vannak? — A 65 ezer forint/fő/év hallgatói juttatás mellett igyekszünk valamennyi pályázati lehetőséget megfogni. Az állami támogatás jócskán kiegészítésre szorul, így mi is igyekszünk minél több és nagyobb saját bevételhez jutni. Több költségtérítéses tanfolyamot terveztünk, az intézmény helyiségeit esetenként bérbe adjuk. A kereslet megvan erre, hiszen a főiskola a város nem kis szellemi bázisát jelenti. Megváltoztattuk az autóbusz használatát is: a terepgyakorlatra, tanulmányi útra utazó hallgatóknak is felszámítjuk az autóbusz igénybevételéért a 65 Ft/km tarifát. A hallgatók ezt megértéssel fogadták. — Az utóbbi időben több tanárképző főiskola is indított képzést Nyíregyházán. Nem lehet itt „kalózkodásról" beszélni? — Igazából nincs leszabályozva az oktatás eme területe, így előfordulhat, hogy Nyíregyházán más felsőoktatási intézmény is megjelenik, az állami oktatás mellett a különböző vállalkozásokban végzett képzések is. — Tandíj és ösztöndíj? — A kötelező 2000 Ft/hó alaptandíj mellé kiegészítő tandíjat nem kell hallgatóinknak fizetni, ezt javasolja ma már a művelődési minisztérium is. Az ösztöndíj-szabályzatot mpst dolgozzuk jd, ami,t tudunk róla: a tanulmányi eredmény lesz a meghatározó, míg a szociális elemek már kevésbé hangsúlyosak. — Milyen érzéssel vág neki a 34. tanévnek? — A főiskolán, tapasztalataim szerint, a megértés megvan a tanárok, dolgozók részéről. Ismerik a helyzetet. A kívülről érkező szemében itt egyébként minden a legnagyobb rendben látszik, s ez így is van jól. A hátteret biztonságossá tenni a mi feladatunk. Hogy nem könnyű? Igaz. Született optimistaként azt mondom: jövő szeptemberben a 35. tanév következik. Lefler György ...mint a jó kútra... Nehéz az élet, egyre nehezebb az autósélet is. A napokban a MÓL Rt. felvitte a benzin árát, és mint ahogy az ilyenkor lenni szokott, mindenki árnyként követi ezt a magyar „divatot”. Sötét árnyként. így történt a Patyomkin Rt. kútjainál is, ahol kezdetben csak ötszáz forint volt egy húszliteres kanna benzin ára (de jó ezt leírni, hát még milyen jó lenne, ha most is igaz lenne), most meg ezerhatszáz körül kérnek érte. Igaz, hogy ők — mármint Patyomkinék — még mindig olcsóbbak, vagy annak tűnnek, mint a többi kút, ahol kétezer felett is számolnak egy ugyanilyen tételért. A kétezer feletti összegre azért nem térek ki, mert a forint jelenlegi értéke olyan pici, hogy kár lenne a pontos meghatározáson törni a fejem. Így aztán sokan járnak erre a kútra tankolni, hátha megtakarítanak valamit kosztpénzre meg villanyszámlára. Igen ám, de... — Ejnye, Igor Vaszilics, ebben a kannában nincs húsz liter benzin! — Már hogyne lenne! Különben is, ez a kanna huszbn- egy literes! — Akkor miért húszat írtak rá? — Divatból, megszokásból, tévedésből, de az is lehet, hogy csak a huszadik századot jelzik rajta az utókórnak! Na jó, a fene se fog veled vitába szállni, mert esetleg megsértelek, és rögtön nem fogsz magyarul tudni, csak tajgánul. Ha egy literrel kevesebb is, hárommal még mindig olcsóbb! Csak az a gond, hogy a szemrevételezés után a kannával is bajom van — horpadt az oldala. —Persze, hogy horpadt! Állandóan hozom-viszem, és nem a párizsi világkiállításra! Igen ám, de ennek befelé horpadt! Ha elkezdenénk saccolgat- ni a télfogatát, minimum egy literrel kevesebb jönne össze! —Nem értem, hogy minek ez a kötekedés! Inkább kicserélem. Szép kanna, jó kanna, egyenes az oldala is. Ahogy kinyitja, csordul is a benzin belőle. Csak az a baj, hogy egy buckára tették, szájával a lejtő alja felé, jócskán oldalra billentve. így aztán ha félig lenne, akkor is kicsordulna! — Milyen anyag van benne? — Há-há1 Ebből csinálják a kerozint! Ezerkilencszázhet- vennyolcas extraszuper benzin! Ezzel járnak a repülőgépek, még a Tupoljevek is! Azok lehet, de az én négykerekű csodám nem nagyon szereti! Olyan tőle mint a beteg szamár, állandóan fuldoklik meg köhög, sőt, hátul akkorákat dur- rog, mint egy mozsárágyú! Még szerencse, hogy nem lehet gyomorrontása! Csak nekem, ha sokáig járok vele... — Na, számoljunk! — Ezerhatszáz tocska forin- tócska. Oké és kézdörzsölés—négyszáz a nyereség! Vagy... nem is... négyszáz... Mert a huszonegynek mondott húszliteres kanna eleve kevesebb egy literrel... az tizenkilenc... Aztán befelé horpadt az oldala.... az is egy liter mínusz, és már csak tizennyolc... ha pedig a buckáról szolgálnak ki, akkor újra egy liter... már tizenhét... Az autó kiköhög belőle minimum egy litert... tizenhat... Hm... ráadásul mire kikecmergek — hacsak nem húznak vagy tolnak — Európa egyik legkorszerűbb autópályáján a nyíregyházi piacra, az is egy liter... de az már abszolút mínusz... Hoppá! Baj van... és vakargatom a fejemet, mert sehogy sem értem! Hogy mit? Hát azt, hogy minek járok én a piacra tankolni! — Gyöngyösi —
