Új Kelet, 1995. szeptember (2. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-18 / 219. szám
8 1995. szeptember 18., hétfő Színház ’95 UJ KELET Kimentünk, hogy bejöjjenek Verebes: „Leborulok a néző nagysága előtt” ismert művészek közül — kiKedves, vidám színfoltja városunknak az immár tradicionálisnak mondható közönségcsalogató utcai színész „happening”. A Móricz Zsigmond Színház művészei korra és nemre való tekintet nélkül péntek délután a Kossuth térre vonultak színes jelmezekben, és megkezdődött a régi népi vásárok hangulatát idéző esemény. Idén — az előző évektől eltérően — nem volt színpad, az évadot beharangozó utcai móka valóban a közönséggel azonos térben zajlott, így a publikum szerves részévé vált a kavalkádnak. „Csak tessék, tessék! Itt a színész-szendvics, mi is ezt esszük, mi sem haltunk bele! Ingyé van, csak tessék, fogyasszák, emberek” — harsogta portékáját kínálva az egyik művésznő, aki a „Színép- konyhát” reklámozta. A Kossuth tér tíz különböző pontján peregtek a „mikro- történések”. Volt ingyenes vívásoktatás, nyilvános szövegtanuló verseny, tánc- és daltanulás az évad nyitódarabjából, színházi memory-játék, érettségi, ahol matematika-feladványokkal lehetett megbirkózni. A gyerekeket könnyű volt táncba vinni, és tőlük egyre több felnőtt is bátorságot kapott. „Bőg a tehén, mert nincs kalap a fején...” — harsogta az alkalmi kórus. A fokozódó hangulatban sokan merészkedtek Szigeti Istvánnal, Szabó Tündével és még sokakkal az ki kedve szerint válogatva — fotóztathatta magát, a képeket megkapták. A versenyek résztvevői — amennyiben kiérdemelték — ingyenjegyeket, illetve Deszka című színházi újságot nyertek. A vásári főkikiáltó, Pipó László színművész sokszor megnevettette a nagyérdeműt, ízes és huncut csalogatóival. „Adakozzatok! Bokros tanár úr elhalálozott.„ Verebes István azonnal vágtasson a fotóműteremhez, azon a lovon, ami alatta leledzik...” „Ne csak nézzék, csinálják, indulás, beszállás”. — Erezni lehet majd a jegypénztárban ennek az eseménynek a hatását? — kérdeztem Venyige Sándor színművészt. — Nem az a cél, hogy az azonnali praktikum szintjén mozogjon a dolog. Nem azt várjuk, hogy itt most eladhassunk száz jegyet. Közelednünk kell egymáshoz. Kijöttünk, hogy bejöjjenek. Úgy legyen! GÁLABÓLÉ Hozzávalók: közvetlenség, baráti néző-színész viszonyok, kapcsolat, kapcsolatok, mértéktartó, kellemes elegancia, magyarság és kozmopolitizmus, sokasodó gondok, Bokros teendők, egy-két csepp könny, és sok-sok kacagás. A hozzávalókat pedáns arányossággal összekeverjük, majd (jó)ízlés szerint fűszerezzük politikával, magánügyekkel, némi huncut pikantériával (és máris kész a Verebes-féle MZSSZ. A bólét szakavatott „felszolgálók” szeretettel tálalták. Hogy mi minden ki nem derül egy ilyen alkalommal! Persze ismerjük a mieinket, azonban — így esszenciájában — mégis újra rájuk csodálkozunk. Hej, ha a nem is olyan régen Nyíregyházán vendégszereplő Gertrudisnak ilyen hangja lett volna, mint Csorba Ilonának... — vagy —, hát miért nem kapott még Szigeti András soha előadáson belül lehetőséget, hogy kellemes, szívet-lelket melengető hangjával megajándékozhassa a nézőket!? Sorolhatnám, sóhajtozhatnék, de Réti Szilvia: A kaktusz virága nem teszem. Inkább remélem, hogy a jövőben ezek a „rejtett tartalékok” -— természetesen a többiekével egyetemben — színpadi lehetőséget kaphatnak. Csorba Ilona remek Ave Máriája után Verebes Ist\’án, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház igazgatója jelezte, hogy a magyarok nemzőjéhez — Szűz Máriához — való fohászkodás nem véletlen, igenis szükség lenne hathatós közbenjárására... Majd történelmi visszapillantása kapcsán a következőket mondta: — „Mit nekünk 1100 év törökje, tatárja, a Bokros fél évéhez képest... Ez a harmadik évadnyitó gála, amióta itt vagyok. Az első címe Itt és most, a másodiké Még és már, és az ideié pedig magam — következetes ember lévén — Tovább. Csak annak a reményünknek tudok hangot adni, hogy a következő címe nem Hova tovább vagy Netovább lesz...” Kazár Pál és kisegyüttese kíséretében csendültek fel az első dallamok a Hyppolit, a lakájból — ízelítőként. Bizton állíthatom, hogy amit láttunk, hallottunk, a két primadonnát is — (Perjési Hildát és Gosz- tola Adélt) a szemünk előtt „elfogyasztó” bonviván, Petne- házy, valamint Tóth Károly és „Bőg a tehén” című táncos-ko- mikusi teljesítménye következtében színházunk újjáépítésére komoly összegeket kell majd szánnunk. A közönség ugyanis a premieren biztos szétveri... Réti Szilvia, Szili Bernadett és a többiek produkciója sür- getőleg veti fel a kérdést: Mikor láthatunk végre vérbeli musicaloket? A konfernaszié „Venyige Sándor Juli volt(ak)”, feladatukat kellemesen, könnyed eleganciával oldotta(ták) meg. A kulisszák mögé, illetve fölé is betekinthettünk. Siktár Zoltán zsinóros emlékezetes sikerrel mondta el Örkény egyik egypercesét. Nem is akárhogy! Perjési Hilda és Megyeri Zoltán — valamint egyéves kisfiúk videóról — mélyen emberi és könnyeket csalogató produkciója megkapóan emberi volt. Ez alkalommal láthattuk először Szabó Mártát, aki új tagunk. A labdarúgás nyelvén szólva, csak gratulálhatunk Verebesnek, • a „mágusnak” a játékos leigazolásához! Szabó hogy miért nem tart önálló esteket? A vendégek remek hangulatban voltak! Nem kis szó az országos sztároknál... Nem haknit láttunk tőlük, hanem igazi baráti kikacsintást. Verebes— Kern újságíróbosszantó „blődlijén” a közönség egymás hasát fogta a nevetéstől. „Édes kisfiam”, Megyeri Zoltán és Perjési Hilda Márta Kisherceg-részlete egyértelművé tette mindenki előtt, hogy végre van a színháznak igazi tragikai tehetséggel megáldott művésznője! Nem véletlenül aratott viharos sikert. Reméljük, hogy módjában áll majd megajándékozni minket sodró drámai erejével! Verebes István szakavatott tolmácsolást ígért, de ennél sokkal többet kaptunk Bárány Frigyestől. Váci Mihály Sírás című versét a legnemesebb, legeszköztelenebb versmondói erényeket felmutatva szólaltatta meg! Nem is igazán értjük, Kern András, a filmrendező Kern András készülő fdmjének Nyíregyházán biztosan telt házai lesznek. Szulák Andrea nemcsak kiváló énekes, de remek előadó is, Máté Péter- blokkja tomboló sikert aratott. Vágó István bebizonyította, hogy sokkal többre képes, mint amiből él. Kitűnő színpadi egyéniség, remek „humorista”. Kaján és huncut pikantériája meg egyenesen elragadó! A közönség egész egyszerűen imádta! Farkasházy Tivadar és kis csapata nem tudhatta igazán kiheverni a hosszú utat és a rohanást — ugyanis csak azután indulhattak Pestről, hogy véget ért a lóverseny, aminek díját Farkasházynak kellett átadnia, mint az ország egyetlen hivatásos ló- sportszóvivője. Reméljük, legközelebb nem a futtatás után jön... Mindent összevetve, fantasztikus, este volt. Célját — a közönséggel való kapcsolat ápolását, a becsalogatást — elérte. A gála után csupa mosolygós arcú nézőt láttam. Nagy szó ez a mai világban... Az oldalt írta: Palotai István Fotók: Csonka Róbert, Harascsák Annamária Vágó István szenzációs színpadi egyéniség is. A megfejtés: meleg albínó továris pacsulija
