Új Kelet, 1995. szeptember (2. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-13 / 215. szám

UJ KELET

Labdarúgás

1995. szeptember 13., szerda

15

Suller Só megyei I. osztály

NB III

„Mintha a lottón nyertem volna!”

Számolatlanul estek a gólok a hétvégén a Záhonyi VSC— Szakszig-Újfehértó (3-3) ösz- szecsapáson. A kilencven perchez a gyengébb idegzetű szurkolók számára nem ártott volna valami figyelmeztetésfélét mellékelni, hiszen mindkét csapat (többször is) megjárta a mennyet és a poklot. Már talán mindenki elkönyvelte a biztos vendéggyőzelmet (ekkor 0-2 volt az állás), amikor elszabadult a pokol, és három perc alatt háromszor (!) zörrent a fehértói háló. Ezek után ki kételkedett volna a záhonyi győzelemben? A fehértói Krasznai, aki az utolsó percben egalizált, ezzel síri csendet teremtett a záhonyi pályán.

— Egyértelmű volt számunkra, hogy nem szabad kikapnunk, hiszen gyengén szerepelünk a bajnokságban. Nagyobb fehértói rohamokra számítottunk, óvatosan futballoztak a vendégek. így inkább nekünk voltak lehetőségeink, mégis mi kerültünk hátrányba egy nagy védelmi-kapushiba nyomán. Ez a játék képe alapján meglepetés volt — értékelt Madalina György, a Záhony trénere.

— A szünetben mit mondott a játékosoknak?

— Hangsúlyoztam: nem létezik ezt a meccset, hogy el

tudjuk bukni. Ennek ellenére rögtön a második félidő elején Hegedűs elkésett keresztezése után tizenegyest rúghatott az ellenfél — sikerrel. Ekkor szét- foszlottak a reményeim, nem hittem már, hogy pontot szerezhetünk.

— Majd jött az ominózus három perc, és a három gól. „Normális” körülmények között ilyen nem fordul elő. Mi történt?

— Ezt nem tudom megmondani. A 70. percben még 2-0- ra vezetett az ellenfél. Majd volt egy beívelés, Kubányi befejelte, Győri kihozta a hálóból a labdát, letette középkezdésre. A vendégek legurították, mi elvettük, és abban a pillanatban Győri gólt ért el, szinte követni sem tudtam az eseményeket. Ismét középkezdés, ismét elvettük a labdát, Pokol L. megint gólt rúgott.

—Előfordult korábban ilyen eset pályafutása alatt?

— Még soha! Ilyet még nt^n is láttam! El sem tudom mondani, hogyan estek a gólok, hogyan vezettük a támadást, ki kinek passzolt előtte.

— A kispadon hogyan élte meg az eseményeket?

— Kettő-egynél felvillant bennem, hogy nem fogunk kikapni, 2-2-nél meg sem tudtam szólalni, 3-2-nél pedig úgy éreztem magam, mintha a lottón nyertem volna!

— Ezek után kitámadott a: Újfehértó?

— Nem mondanám, a harmadik gól után perceken belül újabb három tiszta gólhelyzetünk volt. Ezeket viszont kihagytuk. A 89. percben cseréltem. lehoztam a pálya legmesszebb eső pontján álló játékost. Ez sem segített, Smej- kál átadását Krasznai befejelte. A fehértóiak nem akarták elhinni, hogy gólt rúgtak, mi nem akartuk elhinni, hogy nem nyertünk. Ilyen nagyon ritkán történik futballpályán, ha korábban így játszottunk volna, nem itt állnánk.

— Összességében: nyertek egy pontot, vagy vesztettek kettőt?

— Vesztettünk kettőt, hiszen nekünk sokkal több helyzetünk volt.

Ez is az Újfehértó (?)

A záhonyi helyzet „fonákjáról” Szénay Pétert kérdeztük.

— Jobban játszottunk az első félidőben, sok helyzetet alakítottunk ki, köztük két százszázalékosat is, de ezek kimaradtak — taglalta a részleteket Szénay Péter vezetőedző. Az első játékrész hajrájában Ötvös be akart adni, de a beadásból gól sikeredett, ezzel a szünetben egy-nullra vezettünk. Ezek után nem álltunk vissza, változatlanul nyílt játékot játszottunk, Kacsándi 11-es gólja a kétgólos, biztos vezetést jelentette számunkra.

— Majd az a csapat, amely eddig négy mérkőzésen 1 gólt kapott, 3 perc leforgása alatt

3-szor kényszerült megadni magát. Ez eléggé érthetetlennek tűnik.

— Nekem is. Egy magasabb

célokat zászlajára tűző csapat ilyet nem szabad, hogy megengedjen magának. Első kapott gólunk után a játékosok egymással kezdtek foglalkozni, fegyelmezetlenségük abba került, hogy biztos vezetésünkből egygólos hátrány lett!

— Ekkor mennyi volt még hátra a találkozóból?

— Tizenhét percünk maradt az újításra. Mindent egy lapra tettem fel, szerkezeti változtatást kellett végrehajtanom, ennek érdekében cserélnem kellett. A széthúzás is felütötte fejét, egyik lecserélt játékosom — nem nevezném meg — azt nehezményezte, hogy le kellett jönnie. Pedig végül ez a taktika megmentette számunkra az egyik pontot. Három csatárral rohamoztunk, és minden védő

segítette a támadásokat. Természetesen ebben az is benne volt, hogy még egyet kapunk, de Krasznai révén csak sikerült az egyenlítés. Bár nem játszottunk rosszul ezen az egyébként élvezetes mérkőzésen, nem volt olyan valaki a csapatomban, aki összefogta volna a legénységet. A játék- vezetés kitűnő volt, csak magunkban kereshetjük a hibát, csak magunkat okolhatjuk a történtekért.

— Gondolom, új oldaláról mutatkozott be neked ezúttal az együttes.

— Valóban, ám nem vagyok csalódott, így jobban megismerhetem a csapatomat. Ezek után a társaság nem bomlik meg, feladatom, hogy a fejekben rendet rakjak.

Csiky Nándor

Megyei II. osztály

Erimpex csoport

1. Nyírmeggyes 4

4

16-1

12

Kárpát-Hús csoport

1. Gávavencsellő4

4

12-1

12

2. Túrricse

4

4

—

—

13-2

12

2. Kállósemjén 4

4

—

—

11-5

12

3. Vaja

4

3

1

—

12-3

10

3. Ajak 4

3

1

—

11-8

10

4. Nyírlugos

4

2

1

1

18-8

7

4. Nyíribrony 4

2

2

—

9-7

8

5. Jánkmajtis

4

2

1

1

7-5

7

5. Komoró 4

2

1

1

9-7

7

6. Balkány

4

2

—

2

7-12

6

6. Kárpát-Hús V.4

2

1

1

6-5

7

7. Encsencs

4

1

2

1

4-4

5

7. Kálmánháza 4

1

2

1

7-6

5

8. Nagyecsed

4

1

2

1

5-6

5

8. Tuzsér 4

1

2

1

4-6

5

9. Tiszamenti SE4

1

1

2

6-8

4

9. Nyírtura 4

1

1

2

7-6

4

10. Olcsva

4

1

1

2

3-7

4

10. Dombrád 4

1

—

3

8-12

3

11. Tarpa

4

1

—

3

4-9

3

11. Kemecse 4

2

2

3-10

2

12. Nyírvasvári

4

2

2

5-7

2

12. Anarcs 4

1

3

1-4

1

13. Nyírbéltek

4

—

1

3

2-13

1

13. Napkor 4

1

3

3-7

1

14. Hodász

4

—

—

4

2-19

0

14. Kótaj 4

1

3

5-12

1

A felzárkózás első lépése?

Balszerencsés mérkőzések sorozata, négy meccs pont nélkül. Ez a rémálom Mátészalkán valósággá vált, a szatmáriak ilyen előzmények után kísérelték meg hazai pályán első pontjaik megszerzését. A baj nem is annyira ott kezdődött, hogy a vendégcsapat, a Nagykálló is győzni akart, hanem inkább ott, hogy 18 perc után felborultak az előzetes elképzelések, 10 főre fogyatkozott a Mitró-legénység.

— Valóban, mindkét együttes a 3 pontra törekedett, ebből egy igen éles küzdelem kerekedett — mondta Mitró Károly, az MMTK vezetőedzője. Csapatomtól azt kértem, hogy fegyelmezetten, zárt alakzatban játsszon, próbálja a széleken feltörni a kállóiak védelmét, amely egyébként szikla- szilárdan állt a lábán. Lassan körvonalazódtak a párok, eltelt az első negyedóra, amikor Krizán kiállításával — egyébként nem hibáztatom emiatt — tíz főre fogyatkoztunk.

—Ekkor hátra volt még több mint 70 perc, ez jelentősein- rány. Mennyiben változott a felállás?

— Hasznunkra vált, hogy korábban már körvonalaztuk, mi a teendő, ha Krizán kiválik. Ezek szerint Szeles visszahúzódott, Bíró lett a beállós. Hogy a középpályán ne kerüljünk létszámhátrányba, az egyik éket, Tóth Zolit hátra kellett vonnom. így elöl jelentkezett a kiállítás hatása, visszaesett a támadóerőnk, védekezésből sokkal nehezebb volt odaérni a támadásokhoz. Az új felállás óriási futómennyiséget követelt meg, a legnagyobb teher Kocsánra és Szenderre hárult.

— A szünetben mit mondott a legénységnek?

— Távoli lövéseket, bátor egyéni alakításokat kértem, ugyanakkor védekezésünket próbáltam stabilizálni. Örültem annak, hogy továbbra is hitt a társaság a győzelemben, és a siker a pályán reálisnak is tűnt. Óriási volt az öröm, amikor Kása távoli lövésével előnybe kerültünk. De rögtön látszott, hogy a Kálló még inkább felpaprikázódott, cseréivel hatékonyabb lett. veszélyes kontrákat vezetett. A több bravúrt is bemutató kapusom,

Balogh elnézett egy lövést, amely a felső lécről a kapu elé pattant, ahonnan a vendégek bekotorták a labdát. Az egy- egy reális, de teljes csapattal játszva egészen más lett volna a mérkőzés. A lehetőségünk így is megvolt — igaz, a Kálióé is —, Szender javára kétszer is ítélhetett volna büntetőt a játékvezető, Kocsán ziccert hibázott, és az utolsó pillanatban pár centi hiányzott ahhoz, hogy Szender kapufája ne kifelé, hanem befelé pattanjon...

— Az igyekezet, az akarás tehát ezúttal is jellemezte az együttest. Hogy viseli a társaság, hogy jóllehet mindent belead, de nincs szerencséje, és öt forduló kellett egy pont szerzéséhez?

— Nagyon szeretném már örülni látni a fiúkat, mert a siker ízét ebben a bajnokságban még nem érezhették meg. A türelmi időszak még mindig tart, tudom, nem könnyű nekik, de át kell vészelni a nehéz periódust. Nagyon remélem, hogy már nem kell sokat vár nunk a felzárkózás megkezdé sere, igyekezetünk ennek záloga.

Ha síkos a kapus „kifutópályája”...

Nagy Tamás, a kállóiak vezetőségi tagja azt ecsetelte, hogy győzelmet szalasztottak el.

— Bár a Mátészalka eredményei gyengének tűntek, tudtuk, hogy ennél többre képes a szatmári együttes — mondta. A biztonságos védekezésről így nem mondhattunk le. Elképzelésünk szerint a középpályán kellett megszűrnünk a hazai támadásokat, és a széleken mozgó Polonkai—Spisák— Vágó—Szilágyi négyest aktívan támogatni. A mérkőzés első jelentősebb eseménye a szálkái Krizán — megkapta második sárgáját, nem bírt Vágóval — kiállítása volt a 18. percben.

— Meglehetősen korai volt ez a kiállítás. Hogyan szerveztétek át a játékot, ki kapott új feladatot?

— Már a szálkái térfél közepén a hazaiakra rontottunk.

Boros pedig a bal oldalon támadófeladatot kapott. Itt is, ott is adódtak helyzetek, egyenlő erők küzdelmét láthattuk.

— Ez — a körülmények ismeretében — valahol a Nagykálló kritikája...

— Nézd, a Mátészalkának égető szüksége volt a pontokra, és hangsúlyozom, hogy kifejezetten jó csapat benyomását keltette. A szünetben Boda edző győzelemre serkentette a fiúkat, rámutatott, hogy a támadásainkat pontosan fejezzük be. A kibontakozó hazai akciókat csírájában próbáltuk elfojtani, ez, azt hiszem ez sikerült is.

— Mégis a Kálló került hátrányba. Hogyan?

— Érdekes szituáció volt. Játékosaink megtorpantak, bírói ítéletre vártak. Ekkor a labda mintegy húsz méterre volt a kapunktól, a szalkaiak meglódultak, végül Kosa furfangos, gellert kapott lövése a kapuban kötött ki. Nagyon méh volt a talaj. Cziotka kapus nehezen tudott elrugaszkodni nem tudom ót ezért a gólén hibáztatni. Par perc múlva az tán sikerült az egyenlítés. Balogh bedobását Lengyel a kapu előtti tömörülésben a felső lécre vágta, a visszapat- tanót 7 méterről ugyanő értékesítette.

— Ki bizonyult a csapat húzóemberének?

— Horváth Jóska remekül fogta Oláht. Polonkai és Vág<. is jó teljesítményt nyújtott, m i Cziotka is biztos pont volt a goi ellenére is.

— Összegezve: egy pontot szereztetek úgy, hogy a mér kőzés döntő részében létszám fölényben futballoztatok. Elégedett vagy?

— Az egy pont idegenből mindig jó. de bizony illett vol na győznünk... Csiky Nándor

Suller Só megyei I. osztály

Most mutasd meg!

Pontért ment, ponttal jött el Tiszalökről a nyírcsaholyi különítmény! És nem is érdemtelenül. Lett volna mitől tartaniuk a mérkőzés előtt, a hazaiak a surranó pályán közlekedve „beúsztak” az élbolyba, keretük a maga nemében elsőrangú, önbizalomtól telve léphettek pályára. Hogy mégsem nyertek? Gáli Sándor vezetőedző jóvoltából erre is választ kaptunk.

— Egyszerű a magyarázat, jó volt az ellenfél! Az első félidőt átaludta csapatom, feltűnően gyengén kezdtük a meccset. A negyvennegyedik percben egy 25 méteres szabadrúgás nyomán, az ide-oda pattogó labda a kapunkba került. Alighogy elindult a második felvonás, már túl voltunk három kihagyott zicceren. Szöglet után, Juhász csúsztatásával egyenlítettünk, ezen a napon ennyi tellett a fiúktól.-— Egyénileg hogyan bírálta el a játékosokat?

— Szőllősi kapus, Szurkos valamint Péntek kiemelkedő teljesítményét ellensúlyozta a támadók erőtlensége. Cseréim nem sikerültek, bár az is igaz, előre nem is nagyon tudtam beküldeni senkit. A máskor eredményes Pente sem emlékeztetett önmagára. Kipróbáltam az orosz Kramarenkot, de szinte semmit nem tett hozzá játékunkhoz.

— Két hete kilenc emberrel verte Tiszalök a leveleki csapatot. Ugyanezt tizenegyen most nem tudta megvalósítani a csapat. Miért?

— Nyírcsaholy jobb erőkből áll, ezen felül rutinos, képzett futballisták társulata. Egyáltalán nem ijedtek meg, nem

rugdosták el feleslegesen a láb dát, éppen ellenkezőleg, ügye sen adogatva tartogatták azt. Kiss és Czine a középpályán munkálkodott hatásosan, két tecnikás csatáruk ugyancsak tetszett. Ez a csaholyi együttes másoknak is megfekszi majd a gyomrát!

— A következő fordulóban cseppet sem lesz könnyű a javítás, Kislétán általában nincs kegyelem a vendégek számára.

— Ez tiszta sor. Ha valamire taksáljuk magunkat, akkor most igazán megmutathatjuk mit is érünk. Nem elég azokon a meccseken nyerni, ahol amúgy is nekünk állt a zászló. Kissé tartok a kislétai pálya talajától, de nagy harc várható. Remélem, a csapat túllép a kedvezőtlen körülményeken, és felnő a feladathoz.

Koncz Tibor