Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-02 / 179. szám
UJ KELET Közelkép Zónarendszer a tömegközlekedésben Itt a piros, hol a piros... Kollégám mesélte a minap, hogy Borbányára utazott volna az esti órákban, és — reprezentatívnak nem nevezhető — felmérése szerint, amíg a 13-as buszra várt, az idő alatt kilenc járat is ment Örökösföldre. Ennyivel többen laknának lakótelepen, mint amennyivel gyakoribb a buszjárat? A másik visszatérő sérelem a piros jelzésű autóbuszok szakaszhatára, és az azokra váltható bérletjegyek ára. Ezekről és Nyíregyháza tömegközlekedéséről kérdeztük Danku Andort, a Szabolcs Volán Rt. nyíregyházi személy- szállítási főosztályvezetőjét. — Más városokban a piros számjelzés gyorsjáratot jelent. Nálunk nem. Mi alapján különböztetik meg a járatokat? — Ezeken a vonalakon az utasoknak abban adunk köny- nyítést, hogy a város központját elérve ne kelljen átszállniuk. Ezekkel a járatokkal gyakorlatilag két vonalat kapcsoltunk össze. A szakaszhatár a találkozási pont. Szeretnénk itt egy tévhitet eloszlatni. Öt éve már, hogy a „színes” számjelzésű buszokon a teljes vonalhosszon egy jeggyel lehet végigutazni, sokan mégis úgy tudják, hogy dupla jegy lyukasztása szükséges. A szakasz- határ csak a bérletesekre vonatkozik. Az autóbuszmegállókban kihelyezett táblákra elég egyértelműen ki van írva, hogy milyen bérletszelvény érvényes az adott útvonalra. — A buszjáratok útvonalhálózata tíz éve szinte változatlan, pedig ez idő alatt módosult a város szerkezete. Várható-e korrekció ez ügyben ? — Át kellene alakítani a díjszabási rendszert, de akkor a 3- as, a 8-as és a 12-es járatokon is ki kellene jelölni a szakaszhatárt. Ebben az esetben ezek az utasok kezdenének morogni. —Mi történne akkor, ha egységesen eltörölnék ezeket a határokat, és egyféle tarifarendszer lenne érvényes az egész városban? — Mindenképpen díjat kellene emelnünk. A jelenlegi 24 járatunkból 14 dupla menet- hosszon közlekedik. A kieső bevételt csak jelentős tarifa- emeléssel tudnánk ellensúlyozni. Ez ellen meg azok berzenkednének, akik csak néhány megállót utaznak naponta. Nehéz lenne igazságot tenni. Nyugat-Európa országaiban az a kialakult gyakorlat, hogy a helyi járatok díjtétele is távolságfüggő. Ez az úgynevezett zónarendszer. Ahány ilyen zónahatárt átlép az utas, annyiszoros a viteldíj. Hosszú távú elképzelésünk Nyíregyházán is ennek a rendszernek a bevezetése. Ennek a technikai feltételei nincsenek meg. Ezt már nem lehet a lyukasztós módszerrel megoldani, költségesebb jegyérvényesítő készülékek kellenének. Ez már igazságosabb közteherviselést eredményezne. —A Nyíregyháza környékén élők gyakran panaszolják, hogy ők a városnak fizetik az adót, mégsem tudnak helyi járaton beutazni oda. Miért nem lehet kitolni a tarifahatárt a város közigazgatási határáig? — Nyíregyháza körül harminc olyan település van, amelyet valamikor a városhoz csatoltak, de a számozott buszok nem járnak ki idáig. Annyira azért nem jogos a panaszuk az itt lakóknak, hisz a távolsági viteldíj öt kilométerig 34 forint, kevesebb, mint a városi buszjegy ára. Öt és tíz kilométer között 46 forint, még ez is kevesebb, mint a buszsofőrnél váltott jegy. Az innen bejárók többsége azért tíz kilométernél nem lakik messzebb, de akik igen, ők is 15 km-ig 62 forintot fizetnek. És az sem biztos, hogy jobban járnának, mert a távolsági bérletek árának 80 százalékát fizeti a munkáltató, míg a helyi buszbérletek esetében nem. Az innen beutazók többsége vált helyi bérletet is a városon belüli közlekedésre. Ha például a Nagykállóból beutazók esetében Nagyszállásig kitolnánk a tarifahatárt, akkor kevesebb összegű távolsági bérletet váltana a káliói utas. Kiszámoltuk, hogy ez a változtatás a Szabolcs Volán Rt.-nek éves szinten körülbelül húszmillió forintos bevételkiesést eredményezne, amit megint csak díjemeléssel tudnánk ellensúlyozni. Ismét a rövidebb távon közlekedők haragudnának, hogy miért ők fizessék meg a nagyszállásiak bejárását is. Eljutottunk megint oda, hogy a zónarendszer lenne az igazi megoldás. Ezek alapján szó sem lehet a tarifahatár kiterjesztéséről. — A tavalyi önkormányzati választások előtt több jelölt — akik azóta képviselők lettek — tett olyan ígéretet, hogy megválasztása esetén a csatolt településekről bejárók ez irányú gondjait megoldja. Mi valósult meg ebből? — Azok csak választási ígéretek voltak. Az előbb említett húszmillióval szemben az ön- kormányzattól erre a célra csak ötmilliót kaptunk. A különbözeiét ki állja majd? A szlovák kisebbségi önkormányzat kezdeményezésére március 8-ra elkészült egy előterjesztés a tarifahatár- módosítás kérdésében. Azóta csak albizottsági szinten foglalkoztak a javaslattal. A teljes körű kedvezményben részesítésre ez az ötmillió kevés, az pedig igazságtalanság lenne, ha a köz pénzén csak egy-egy lakókörzetet részesítenénk előnyben. így nem lakóövezeteket, hanem lakossági rétegeket kívánunk támogatni ebből a néhány millióból. Gondolkodunk azon, hogy a távolsági járatokra is lehessen váltani nyugdíjasbérletet. így valóban azokhoz juthatna el a támogatás, akik a legrászorultabbak. Ugyanígy a tanulókat — általában a tíz év alatti gyerekeket — és a kísérőként felszálló szülőket kívánjuk segíteni a kedvezményes utazás lehetőségével. — Miért nem vezették már be eddig is az előbb említettek részére ezt a támogatási rendszert? — A dolognak van egy nagy hátulütője. A helyi személy- szállítási szolgáltatás vételárából nyújtott engedmény adókötelezettsége miatt — a kedvezmény értéke szerint — a kedvezményt nyújtónak, jelen esetben a Volánnak 44 százalákos személyi jövedelemadót kellene fizetni. Ez további milliókat vonna el ettől a céltól. Egyébként nincs olyan megoldás, amelynek adóterhe ne lenne. — Mikorra várható a zónarendszer bevezetése? — Időpontot nem tudok mondani. Ehhez a városi közgyűlés jóváhagyása szükséges. Fekete Tibor A tanyabokrok lakói is szeretnének helyi viteldíjjal közlekedni Feljelentem a várost! Szeméttelep a város közepén Fel én! Ha nem tesz valamit a Közép utcán, méghozzá sürgősen! Mert aki nem tud a maga portáján rendet tartani, az nem jó gazda. Aki ezzel ráadásul még veszélyeztet is másokat, az bűnt követ el, büntetést érdemel. A tényállás: egy évtizede, hogy meghalt az utca régi lakója, üressé vált a Közép utca 4. számú ház. Mesés érték, nem maga az öreg, de jó állapotú ház, hanem a hatalmas kert, az egyetlen az utcában, amit 150 év alatt nem osztottak ketté; az óriási diófa, s a kerítés tövében gazdagon virító gyöngyvirág: mesebirodalom volt a város szívében, három percre a Kossuth tértől. — Most megfogták az isten lábát az örökösök! — gondoltuk, különösen, amikor jött az új világ, és keletje lett a belvárosi telkeknek a kisvállalkozók körében. De csalódtunk, mert nem történt semmi, azaz... Addigra már kidőlt a kiskapu — nem magától —, betörtek az ablakok — nem a széltől ható tárgynak. Aztán el is tűnt a kiskapu, el az utolsó ablakkeret, ajtókeret, szétverték a cserépkályhát, lassan elhordták a kerítést is, rossz időben kétes elemek osontak be az udvarba. Az örökösök — volt, aki megkereste őket — egymás közötti vitájukkal voltak elfoglalva, őket nem érdekelte a ház állapota. Kaptak-e felszólítást, bírságot a telek elhanyagolásáért, nem tudjuk, annak semmi következménye nem látszott. Már tavaly megkezdődött, hogy szemetet raktak le az udvaron. A jótékony hóesés eltakarta, tavasszal a gaz szépen felverte, azóta már rendszeresen szeméttelepnek használják. A nyár közepére szeméthegyek ontják a bűzt. Amikor a kis- unokámmal arra sétálunk, a gyermek befogja az orrát, és átvonszol a másik oldalra. A járda járhatatlan, kicsordul rá a frissen odahordott szemét és építési törmelék. A ház rendszeres tanyája csavargóknak, akik rettegésben tartják a szomtolvajlásról tudunk, hiszen akik odajárnak, könnyen megfigyelik, hova érdemes behatolni, milyen kulccsal nyílnak a kapuk, mire számíthatnak odabent, magányosra, öregre, vagy kutyára, riasztóra, telefonra; nyitóit könyv előttük az utca élete. A rendőrség természetesen vonogatja a vállát. Nincs tettenérés, hogyan fogjon meg lyu- eret? A szemét pedig végképp nem bántja a szemét. Nincs más megoldás, fel kell jelenteni a várost, amely nem tud rendet tartani a belváros kellős közepén! Mert — én, naív — azt gondolom, ha egy háztulajdonos nem sepri el a járdáját, akkor figyelmeztetni kell! Ha másodszor sem. akkor bírságolni! Ha akkor sem, és Julcsi néni kitöri a bokáját, hát meg kell büntet1995. augusztus 2., szerda Nyáron sincs pangás Fontos a jó szó Nyár van. Aki teheti — ha egyáltalán még dolgozik —, szabadságol, igyekszik a hőség elől a vízpartokra, a hegyek hűs levegőjű környezetébe elvonulni. Az élet persze ettől még sehol nem áll meg. A nyíregyházi polgármesteri hivatal ügyfélszolgálati irodáján az iránt érdeklődtünk, hogy náluk hogyan telik a nyár. A hivatal dolgozói a Városházának ezt a részlegét nem ismerik annyira el, mint megérdemelné, talán egy ki- ’ csit mostohagyerekként is kezelik. Pedig ez az egyetlen hely, ahol állandó az ügyfél- < forgalom, ahol nem lehet az * ajtót az ügyfelek előtt bezár- j ni. — Az útlevélilleték növekedése miatt hatalmas forgal; mat bonyolítottunk le az utóbbi néhány hétben — tájékoztatott Papp Lászlóné irodavezető. — Nem egy esetben én is beálltam kollégáim közé, hogy a tumultust csök- . kentsük. Érthető volt, hogy a jelentős illetékemelés miatt ; mindekinek sürgős lett az új 1 útlevél kiváltása. Sajnos — a í sajtónak köszönhetően — I gondok is adódtak, ugyanis I tévesen jelent meg az új ille- j tékdíj bevezetése. A Magyar I Közlöny július 31-étőlrendel- j kezik az útlevél költségének I (ezerről) háromezer forintra ■ történő emeléséről (a tizen- j nyolc éven aluliaknak és a I hetven éven felülieknek vál- | tozatlanul ezer forintot kell fi- I zetni), a köztudatban a határ- I idő augusztus 1-jei dátummal I terjedt el. Emiatt az elmúlt hó- I nap utolsó napján sajnos ügy- J feleinkkel olykor némi vita tá- I madt. —Mivel foglalkozik az iroda? — A már említett útlevél- j igénylésen kívül a mozgás- j korlátozottak ügyeivel, ha- \ gyatéki dolgokkal, lakcímvál- I tozásokkal. Hatósági bizo- I nyítványokat adunk ki az I egészség- és nyugdíjbiztosítá- I si pénztár felé benyújtott igé- í nyékhez. Egyre gyakoribb— J és a tandíj bevezetése miatt I tovább fog nőni —, hogy az I egy háztartásban élő szemé- I lyek számáról kérnek fel- ! sőoktatási intézmények hall- j gatói igazolást, ami a kollé- 1 giumi elhelyezést segíti elő. Rajtunk keresztül fut a talált tárgyak leadása, illetőleg át- j vétele is. E területen a piaco- j kon történő árusítás szigorí- I tása miatt visszaesett a forga- j lom. Korábban egy-egy rend- I őri vagy pénzügyőri razzia I után a piacon sok „tárgynak” J nem került elő a gazdája. Törvény-, jogszabalytár is meg- I található az irodán, amelyben j nem csak az országos, de a ! helyi rendeleteket is — a 1 képviselő-testületi ülések j jegyzőkönyveivel együtt — [ megtalálják az érdeklődők, i Sok ügyfél tájékozódási jel- = leggel igénybe veszi e szol- * gáltatásunkat. A polgármes- f tér, az alpolgármesterek és a ' jegyző fogadóóráira is rajtunk keresztül vezet út, nálunk lehet bejelentkezni. A problémák 80 százalékát meg tudjuk itt, helyben oldani, nem kell az ügyfeleknek továbblépniük. Igaz, az is előfordul, hogy ! a panaszos mindenképpen szeretne valamely tisztségvi- | selővel beszélni, mert szerin- , te (noha gondját megoldották) nem megfelelő hangnemben beszéltek vele a hivatal mun- j katársai. A jó szó, a kulturált hangnem igen fontos, hiszen a hivatal működését a megye- székhely lakói elsősorban ; ezen mérik le, és nem a kép- < viselő-testületi döntéseken. | Egyáltalán: aki a hivatal va- í lamely irodájához fordul r problémájával, általában ná- j lünk kezd. Feladatainkból lát- | szik, hogy itt egyébként sincs j pangás nyáron, lehet monda- j’ ni, hogy folyamatos az ügy- j félforgalom. Emiatt igen ne- | héz munkatársaim nyári sza- j badságát beosztani. Munkánk j sokrétűsége miatt nehéz az el-1 várásoknak eleget tenni. — Milyenek vagyunk mi, I ügyfelek? — Természetesen minden- I ki más, jönnek türelmesek és j kevésbé megértőek, időnként j ingerültek. Meg lehet érteni, j hogy senki sem szeret sor-1 banállni, várakozni. Az ide- I geskedés olykor átragad mun- I katársaimra is, bár igyekszünk 1 ezt kiküszöbölni, hiszen mi az j ügyfelekért vagyunk. Ha kell, I egy adatlap kitöltésében hat- I szór is segítünk. Igyekszünk I mindenki gondján-baján segí- I teni, még ha nem is tartozik | hatáskörünkbe. Utánanézünk [ más szervezeteknél, hogy [ hova-kihez tartozik az érintet- [ tek megoldásra váró problé- [ mája. — Úgy láttam, sokan önhöz, I az iroda vezetőjéhez fordul- I nak. Nem bíznak a munkatár- [ sai szakértelmében? — Nem mindig fogadják el j kollégáim döntéseit, úgy vé- I lik, a vezető másképpen látja í a helyzetet, kedvezőbben tud- [ ja elősegíteni gondjaik meg-1 oldását. Ez azonban általában * nem így van. KvZ ! ni a házigazdát! S ez a város feladata. De mi ez ahhoz képest, hogy ezen a telken szeméttelep lehet, amely fertőzésveszélyes, bűntanya lehet, amely rettegésben tartja az egyébként fás, virágos, patyolat tiszta, új házakkal büszkélkedő utcácska lakóit. Lehet ezt hagyni? Józan ésszel úgy képzelem, ha a felszólítás, a bírság nem hat, akkor a gondos gazda, a hatóság odaküld egy munkabrigádot, befalaztatja az ablakot, erős drótkerítést épít, hogy megelőzze az illetéktelenek behatolását, persze, előbb elszállíttatja a szemetet. Ennek költségeit pedig — annyira nem vagyok naív, hogy ne tudjam, ez pénzbe kerül — úgy ráterheli az ingatlanra, mint a pinty! Amíg az örökösök csak vitáznak, amíg felelősséget nem vállalnak tulajdonukért, addig a városé a felelősség azért, hogy az a környezetet ne szennyezze. Feljelentsem a várost? (Van nekem arra pénzem? Ügyvédet fogadni, perköltséget állni?) Vagy feljelenti a környezetvédelmi hatóság? Még egy kicsit várok... (Név és cím a szerkesztőséiben)
