Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-26 / 200. szám

14 1995. augusztus 26., szombat Sport UJ KELET Úszó Európa-bajnokság, Bécs NB III Tisza-csoport, 3. forduló Güttler Károly ezüst-, Kovács Ágnes bronzérmes Lelketlen kisvárdai betörők Vajon állandósítja-e első' helyét a Baktalórántháza, vajon a Nyírbátor újfent bizonyítja, hogy ami nem ment otthon, az menni fog vendégként? Vajon milyen emlékeket raktározunk el majd a hét vége két megy ei „csúcsértekezletéről”? Vajon Mátészalkán miként dolgozták fel, hogy legutóbb, ki tudja hányadszor, az utol­só utáni pillanatban veszítettek mérkőzést? Vajon ellenfelük, a Rakamaz ismét a régi fényében tündökölve halad tovább? Vajon harmadik nekifutásra—kétszer döntetlenre meccselve—három pontot ír végre neve mellé a Kisvárda? Vajon mit szólnának eh­hez Nagvkállóban. miért ne bíznának a huszárcsínyben? Vajon... A Práterben pénteken délután nemcsak búslakodtak, örültek is a magyarok. Az első rossz hírrel az európai szövetség ve­zérkara szolgált: Budapest nem kapta meg az 1997-ben esedé­kes 23. úszó, vízilabda, mű­úszó, műugró és hosszútávúszó Európa-bajnokság' rendezési jogát. Bartolo Consolo, az Eu­rópai Úszó Liga (LEN) olasz elnöke sajtótájékoztatón jelen­tette be: Sevilla adhat otthont az eseménynek. Majd az MTI munkatársának érdeklődésére annyit mondott: a magyarok­nak legközelebb is érdemes próbálkozniuk, csak szerencsé­sebb lenne, ha jobban együtt­működne az úszó és a vízilab­da szervezet. Az európai szövetség vezér­karában 13 vezető voksolhatott, tizenegyen Sevillát jelölték meg, Budapest egy szavazatot kapott. Volt egy távolmaradó is: Princz Gábor, a Magyar Vízilabda Szövetség elnöke, aki pénteken nem tartózkodott az osztrák fővárosban... Ehhez nem szükséges különösebb kommentárt fűzni. Meg nem erősített hírek sze­rint a magyarok három pályá­zatot is benyújtottak, egyet a pólósok, egyet az úszók, egyet pedig közösen. Ez a tény sem ő malmukra hajtotta a vizet. Kiss Ottó, a Magyar Vízilabda Szövetség ügyvezető igazgató­ja úgy nyilatkozott: olyan aján­latuk volt, amellyel minden igényt ki tudtak volna elégíte­Szerdától péntekig határőrök „tartották megszállás alatt” Nyírbátor városát. Az ország minden részéből jöttek a derék őrzők, csaknem tucatnyi busz- szal érkeztek. No, nem rajtaüt­ni készültek valakin, de éber­ségükre ezúttal is szükség volt... csak éppen egy kicsit más területen kellett hasznosí­taniuk: futballtudományukról adtak számot egymásnak Nyír­bátorban, a határőrök számára már hatodik alkalommal meg­rendezett országos kispályás labdarúgó-bajnokságon. A „murit” már szerdán dél­után elkezdték, ekkor tartották a rendezvény megnyitó ünnep­ségét, amelyen szép számmal részt vettek „civilek” is. Fellé­pett a helyi Rockins rockze­nekar, az ököritófülpösi Ferge­teges néptáncegyüttes, a nyír­egyházi Dongó együttes. De a kisvárdai mazsorettek és a nagykállói fúvósok sem „akar­tak lemaradni” a határőr-talál­kozóról. A vendégekhez szólt Petróczki Ferenc, Nyírbátor polgármestere és dr. Deregnyei József határőr ezredes, az or­szágos parancsnokság főosz­tályvezetője. Aztán csütörtökön már a Nyírbátori FC sporttelepére terelődött a figyelem, ahol a labdáé volt a főszerep: elkez­dődtek a csoportmérkőzések. Ezenkívül összecsaptak a helyi öregfiúk és az ország határőr- öregfiúi is, továbbá a kedvelt hetes-, illetve tizenegyesrúgó versenyek sem maradtak el. ni, s nemcsak a versenyzők, hanem a sajtó munkatársai, va­lamint a szponzorok képviselői is elégedetten távozhattak vol­na Budapestről. Gyárfás Tamás, a Magyar Úszó Szövetség elnöke szerint a latin-európai összefogás hiú­sította meg remélt sikerüket. O már ki is adta a jelszót: akkor ők rendeznek, nekünk pedig nyerni kell. * * * A mondat második fele vo­natkozhatott a pénteki verseny­napra is, amikor a férfi 200 méteres mellúszás döntőjét ren­dezték meg, a mezőnyben ott volt a világbajnoki címvédő Rózsa Norbert és a vb-bronz- érmes Güttler Károly is. Végig az orosz Andrej Kor- nyejev vezetett, Güttler szoro­san ott haladt a nyomában, vi­szont Rózsa a dobogóra sem tudott felkapaszkodni, akár­csak a rövidebb távon, a 100 méteren. — „Güti” valamivel elma­radt egyéni legjobbjától, a 2:12.16-tól, de világversenyen még soha nem ért el ilyen jó időeredményt. Csak dicsérni tudom őt — nyilatkozta Kiss László, a 27 éves Güttler Ká­roly mestere. — Élveztem a versenyt, ki­fejezetten örömömet leltem az úszásban, s nem hiszem, hogy különösebben bánkódnom kel­lene az ezüstérem miatt. Talán, ha a második ötven méteren nem alszom el egy kicsit, ak­a tetőfokára, amikor is eldőlt, melyik csapat — 13 volt össze­sen — milyen osztályzatot fog kapni bizonyítványába: hely­osztók, elődöntők, döntő kö­vetkeztek! A nyírbátori le­gények jól vi­tézkedtek, az elődöntőig meneteltek, ahol elcsúsz­tak, így jöhe­tett számukra a harmadik helyért vívott összecsapás. Viccelődött is Tanyik József nyírbátori őr­nagy, akit a rendezvény sajtófőnöké­nek is tekint­hettünk, hogy ő már előre „megénekel­te” a bátoriak első helyét, és most módosí­tania kell... Szó, mi szó: a „ k i s d ö n - tőben” 3-0-ra győztek a há- zigazdák, megszerezve a harmadik he­lyet. A finálé aztán remek és em­lékezetes csatát hozott. A bu­dapesti határőrök 2-0-ra elhúz­tak a szombathelyiek ellen, és az utolsó percekig őrizték is előnyüket. Ekkor „robbant a (''»rttvíKotkoK/i K/mviK/i 1' trift a'rm kor meg lett volna az első hely is. Nem baj, majd jövőre Atlan­tában... - fogalmazott Güttler Károly. A nagy vesztes, Rózsa Nor­bert így nyilatkozott: — Ereztem, hogy nem leszek igazán jó formában, ezért talán jobb lett volna, ha kihagyom ezt az Európa-bajnokságot. Az az igazság, én már Atlantára, az olimpiára készülök, ott szeret­nék nyerni. *gérem, azon a ver­senyen sokkal jobb teljesít­ményt nyújtok. Amíg Güttler a legidősebb volt a mezőnyben, addig Ko­vács Agnes a legfiatalabbként került be a női 100 m mell nyol­cas fináléjába. A rajt nem sike­rült igazán jól az apróságnak, s emiatt a fordulóhoz is csak utol­sóként érkezett. A második öt- venen viszont szenzációsan versenyzett, s a vezetők és a szurkolók nagy örömére har­madikként csapott célba. — A délelőtti időeredménye, az 1:11.02 alapján reméltem, hogy megjavítja egyéni leg­jobbját, de ilyen szép sikerre nemigen számítottam — mond­ta Selmeczi Attila, aki a Bp. Spartacusban, a Kiss László- féle csapatban készíti fel Ko­vács Ágnest. — Egyelőre fel sem tudom fogni, hogy az ifjúsági Európa- bajnoki cím után a felnőttek között is Eb-bronzérmes lettem. Erre még biztosan aludnom kell néhányat — nyilatkozta Ko­vács Ágnes (14), akihez egy­egyenlítés —, amit a fővárosiak már nem tudtak hatástalaníta­ni. Büntetőrúgások következ­tek, amelyben négy sorozatig fej fej mellett haladtak a csapa­tok, senki sem volt hajlandó hibázni! „Ez így nem mehet tovább” — gondolhatta a szom­bathelyi kapus, és megfogta a pestiek ötödik lövését. Ez vég­zetesnek bizonyult, a győztes Szombathely lett, játékosai ön­feledten dobálták magasba opor\ot'iiQ,7QtAiiíl'at C -rt bXua más után érkeztek a gratulálok, a versenyzőtársak, az edzők, a vezetők és az újságírók. Kovács Ágnes eddig 1:10.98 perccel jegyezte eddigi leg­jobbját, most 1:10.77-re farag­ta le egyéni csúcsát. A győztes belga Brigitte Becue 1:09.30- cal diadalmaskodott. A Zubor Attila—Horváth Péter—Szabados Béla—Czene Attila összetételű 4x 100-as férfi gyorsváltó nem tudott tovább javítani a délelőtt elért országos rekordon, a 3:23.46-on, ere­jükből ezúttal csak 3:23.86-ra futotta, s ezzel csak a nyolca­dik helyet könyvelhették el. A győztes orosz váltó 3:18.84- gyel végzett az élen. Délután még Klocker Edit is vízbe szállt, a női 100 m pil­langó B-döntőjében l:02.25-tel harmadik lett, vagyis összesí­tésben all. helyet szerezte meg. Dontos a női vízilabda­válogatott! A női vízilabda Európa- bajnokság elődöntőjében: Magyarország—Hollan­dia 6-5 A magyar női vá­logatott ezzel bejutott a döntőbe. Bátorban tőén rögtön sor került az ered­ményhirdetésre, melyen or­szággyűlési képviselők — Bírta Sándor, Veress János — is adtak át érmeket, jutalmakat. Végeredmény: 1. Szombat­hely, 2. Budapest, 3. Nyírbátor Csiky Tarpáé a három pont Nagy port felvert ügyben járt el csütörtökön a megyei labdarúgó-szövetség fegyelmi bizottsága. Mint az köztudott, vasárnap elmaradt a Tarpa— Nagyecsed másodosztályú mérkőzés, mert a kijelölt játékvezető nem érkezett meg a helyszínre. A partjelzőből vezetőbíróvá előrukkoló Tassy Tamás nem tudta ledirigálni a kilencven percet, ebbe a meg­oldásba ugyanis nem ment bele a vendégcsapat. Bánhat­ják vonakodásukat, hiszen a ta­lálkozó három pontját (3-0-ás eredménnyel) Tarpa javára írta a testület A kiállított játékosok sorsá­ról sem feledkeztek meg, ők most kénytelenek lesznek ve­zekelni vétkeikért: Szakács At­tila. Krizsai Zsolt ( mindkettő Balkány), Danes Béla, Szabó László (mindkettő Tuzsér), Garai Gábor (Hodász) 1-1, Nagy László (Dombrád), Balogh György (Nyírbéltek), Kostyó Csaba (Kemecse) 2-2 és Szász Attila (Tarpa) 4 baj­noki mérkőzésen nem léphet pályára. Kezdési idő: szombat 17 óra Kisvárda—Nagykálló V.: Kormos (Nyitrai, Dávid) Kisvárda, Gólyán István technikai vezető: — Szerdán éjjel hívatlan látogatók jártak Komáromi György lakásában, és az elvitt „szajré" mellett jó néhány fontos jegyzettől szaba­dították meg a vezetőedzőt. Betörő urak! Ha már ily „ked­vesek" voltak, legalább az ira­tokat szolgáltatnák vissza vala­mi úton-módon. A sajnálatos kitérő után mit mondhatnék a mérkőzésről? Szerfelett szeren­csés lenne, amennyiben nem érné be döntetlennel a csapat, elég volt már ebből kettő. Isten ments, hogy lekezeljük a Nagy- kállót, nem vagyunk abban a helyzetben. Azzal biztathatjuk magunkat, hogy Czap végre letöltötte eltiltását, így ő is el­kezdheti a bajnokságot. Lipták, aki belázasodott a BÉVSC el­leni meccs napján és vírusos betegségen esett át, már jobban van, feltehetően pályára is lép. Nagykálló, Boda Mihály já­tékos-edző: — Már a szikszói meccsen is nyerhettünk volna, ezt az elmúlt héten az MVSC ellen nem mulasztottuk el meg­tenni. A második félidőben jól is játszott a csapat, egyáltalán: fokozatosan javulunk. Kisvár­da nem tartozik a kedvenc he­lyeink közé, no, nem a játéko­sokkal van bajunk; az ott elért eredményekkel nem vagyunk kibékülve. Kétszer is nagyon megvertek bennünket, szomba­ton ez nem ismétlődhet meg. A hadrendünk követi az idegen­ben alkalmazni szokott taktikát, azaz körültekintően szervezzük meg védekezésünket, és gyors középpályásaink révén veszé­lyeztethetjük a várdai kaput. Heczel és Horváth húzódással küszködik, a többség azonban alig titkoltan ég a vágytól, hogy bravúrt mutassunk fel. Baktalórántháza—Mád V.: Nagy Cs. (Csonka, Pesel) Baktalórántháza, Kormány Béla egyesületi elnök: —Min­dent elárul a csapat formájáról, hogy kitűnően „elcsíptük” a rajtot. Titkon reméltük a két győzelmet, mint ahogy arról is megbizonyosodtunk két fordu­ló után: Baktalórántháza meg­határozó szerepet tölthet be a csoportban! Lehetőségünk nyílt az elmúlt vasárnap látni a Mád—Hajdúböszörmény mér­kőzést, s bár a borsodiak simán nyertek, ijedelemre azért nincs okunk. Hazai pályán — ellen­félre való tekintet nélkül — csakis a sikeres szereplés a mérvadó, erre készülünk most is. Élvezetes kilencven percre számítok, és a következő, az Ózd elleni meccsre gondolva: nagy szükségünk van önbizal­munk, szerzett pontjaink to­vább gyarapítására. Sérültje­ink listája változatlan: Vacsil- ja, Geda és Sós ezúttal sem Szikszó—Nyírbátor V.: Tóth B. (Mezei, Nagy S.) Nyírbátor, Somogyi József szakosztályvezető: — Szinte semmit sem tudunk az újonc­ról. Összeállításában felfigyel­tünk arra, hogy volt diósgyőri játékosaik vannak, mint példá­ul a kapus Czeglédi. Eddig százszázalékosak, ez tiszteletet parancsoló teljesítmény. Előző meccseinken hullámzó teljesít­ményt nyújtottunk, a baktaiak ellen pedig igen gyengén ját­szottunk, lehetőségeinket el­puskáztuk. Legutóbb négy gólt kaptunk, ezúttal átszervezzük védelmünket — biztonságos védekezésből kontrákra fogunk építeni —, így jók lehetünk egy pontra. A hét közben Túrricsén játszottunk edzőmeccset, és 6-4-re győztünk. A Szikszó el­len pályára lépő csapatban va­lószínűleg nem lesz benne Unchiás Rémusz, aki rúgást kapott, nem is edzett a héten. Erdősi is kidőlt a sorból, biz­tos, hogy nem számíthatunk rá. Kezdési idő: vasárnap 17 óra Mátészalka—Rakamaz V.: Éva (Nagy J., Zahorán) Mátészalka, Mitró Károly vezetőedző: — Optimistán vár­juk a következő megmérette­tést, előre kell tekintenünk. Ennek jegyében készültünk a héten. Még nagyobb akarást, igyekezetét, taktikus játékot várok csapatomtól abban a re­ményben, hogy végre kedvez­ni tudunk közönségünknek, vezetőinknek és nem utolsósor­ban magunknak. Még akkor is, ha vannak problémáink. Táma­dóerőnk nem elég hatékony, fiatalok, tapasztalatlanok va­gyunk, hiányzik a maximális összpontosítás, két korábbi, utolsó pillanatokban kapott, végzetesnek bizonyult gólun­kat is ezzel lehet magyarázni. Tudjuk, hogy a rakamaziak nagyon együtt vannak, jó raj­tot vettek. Számítok arra, hogy a vendégek kontrára játszanak majd, remélem, nem fogunk nekik ezekre komoly lehető­séget adni. Rakamaz, Veigli Géza veze­tőedző: — Jó hozzáállást ta­pasztalok csapatomban, és ed­dig az eredmények is az elvá­rásnak megfelelően jönnek. A Tiszaújváros ellen a második félidőben kifejezetten szép pro­dukciót mutattunk, viszont a 3- 0 ellenére sok helyzetet elron­tottunk, ugyanakkor ennyivel jobbak voltunk. A Mátészalka gyenge kezdése nem téveszt meg minket, két forduló ered­ményeiből nem lehet messze­menő következtetéseket levon­ni. A szatmáriakkal vívott csa­táink már hagyományosan rangadónak számítanak, ez is nagy meccs lesz! Hazai roha­mokra számítok, ez adhat ne­künk esélyt arra, hogy saját já­tékunkat játsszuk, hogy kont­rázzunk. Égy döntetlennel elé­gedett lennék. Varga sérüléssel bajlódik, könnyített edzésmun­kát végzett, Hudák négyhetes eltiltása pedig jó darabig ér­vényben lesz. Koncz Tibor, Csikv Nándor Szombathelyi határőrvigalom Egekbe tört a szombathelyiek öröme Fotó: Bácsi Krisztián

Next

/
Oldalképek
Tartalom