Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-01 / 178. szám

Labdarúgás UJ KELET A FRADIBÓL MÁTÉSZALKÁRA Nem dúskálnak a pénzben Mátészalkán, így aztán igencsak meggondolták az NB III-as csa­pat szakvezetői, hogy kire, kik­re áldoznak abból a kevésből, ami fölött rendelkeznek. Az úgymond „nagy nevek” igazo­lásától emiatt el is zárkóztak, inkább a környékbeli falvakban néztek játékosok után. Mielőtt rétéménk az újonnan érkezők listájának ismertetésére, lássuk azokat, akik elhagyták a szatmáriakat. Mint arról már ko­rábban beszámoltunk, a több poszton használható Krasznai osztályt váltott, Sényőn írt alá szerződést. Őt és Szilvásit a té­len Nyírbátortól kölcsönözték ki a szalkaiak, s most utóbbi vissza­tért a szomszédvári együtteshez. Király Csaba szintén kölcsönjá- tékosként húzott le egy eszten­dőt, de az egykori tiszafüredi fut­ballista sem marad. Az egyesü­let nem kívánta teljesíteni anya­gi követeléseit, ezért a szakítás. Király a közelben talált csapatót magának, Nyírmeggyesen fo­gadták be. Ketten öltik fel újra Máté­szalka díszes szerelését, Bartha Lajos (28) Jánkmajtison töltöt­te az elmúlt idényt, míg a nehéz fiúnak elkönyvelt Tóth Zoltán (28) támadó középpályásként Nyírmeggyesről jött, s kapott lehetőséget a bizonyításra. Az előkészületi mérkőzéseken ígé­retesen bemutatkozó Juhász Béla (18) a Ferencváros junior gárdában izmosodott, a katona­ként szolgáló Gere kapus helyét pedig az NYFC ifjú cerberusa, Balogh veszi át. Bíró Attila már levetette az angyalbőrt, nyírbá­tori kitérőt követően régi társai között folytathatja pályafutását. Megszabadult a mundértól Csák Lajos is, aki Ceglédről lelt rá a hazavezető útra. Innentől Mitró Károly edző­re vár a nem kis feladat, hogy a bajnoki rajtig kialakítsa azt a csapatot, amely a tavaszi sike­rek nyomdokain haladva az él­mezőnyben végez majd: FIATALOKON A SOR KARÁSZBAN Új edzővel vág neki a megyei első osztály pontvadászatának a tavasszal kimagaslót produkáló Nyírkárász. Jávor Pál elköszönt a csapattól, helyét a kispadon Simon Zoltán foglalta el, aki fé­nyes játékosmúltra tekinthet vissza. A harminchárom éves Simon rutinját a pályán is sze­retné hasznosítani, tehát játékos­edzőként tevékenykedik majd. Nincs tapasztalatok híján Badar Zoltán (33) sem, a középpályást Demecsertől igazolták. A karászi együttest erősíti a továbbiakban a kisvárdai Koz­ma Zsolt (21). A bajnokság má­sodik felét teljes egészében ki­hagyó Rácz Csaba feledte sú­lyos vállsérülését, rá ismételten számíthatnak. Egyébként renge­teg labdarúgót teszteltek a nyár folyamán a karásziak, közülük választották ki a fentebb emlí­tetteket. A felnőttek árnyékában persze nem hanyagolták el az utánpótlás-nevelést, a második helyen befutott ifjúsági együt­tesre nyugodt szívvel támasz­kodhatnak. Mindjárt négy játé­kossal bővítették a keretet, Kapin Miklós, Lakatos Csaba, Nádasdi és Dudás teheti le név­jegyét a nagyok között. Véráldozatot jelent ugyanak­kor, hogy Fecsku Baktalóránt- házára távozott, és vele tartott Virtás, valamint Vida. A nyitó- fordulóban Biribe látogató Nyírkárász szakvezetői bíznak a fiatalokkal teletűzdelt csapat­ban, céljaik között az első tíz hely valamelyikének elcsípése szerepel. NAGY HALAK A HÁLÓBAN Megújhodott a megyei első osztályban is bravúrra készülő Demecser. A vezetők sokat fá­radoztak a csapat megerősíté­sén, nem utolsósorban azért, hogy az élbolyt vehessék üldö­zőbe. Szándékaik komolyságá­ra utal, hogy Dombrádon egy­hetes edzőtábort szerveztek, ahol a mesternek. Farkas Tibor­nak volt alkalma napi két trénin­gen izzasztania játékosait. Időközben többen megváltak társaiktól. így tett Krasznai és Kiszely, akik visszatértek Ujfe- hértóra. A Gombkötő-testvérek, Sán­dor és József Nagyhalászt vá­lasztották, Badar pedig Nyírká­rászra igazolt. Bucskuról az a hír járja, miszerint Nyíribronyban edz, Virtás után Dombrád ér­deklődik. Úgy vélik azonban, hogy ez­által nem gyengültek, sőt, ala­posan bevásároltak a nyáron. Szőr kapus, valamint az irányí­tó Seres mindenképpen nagy vételnek tűnik, mindketten hú­zóemberek voltak Kisvárdán. Majchrovics nem találta meg számításait Sényőn, ő Deme- cserben reméli csillagának fel­ragyogását. Vele tartott Mónus is, aki talán a biztos játéklehe­tőségben bízik. A kemecseiőa- lázs István szintén csatlakozott a kerethez, csakúgy mint a nagy­halászi Kovács Mihály. Molnár Ferenc (a Stadler FC-ben játszó Molnár Zoltán öccse) Domrádból engedett a csábítás­nak, s választotta állomáshelyé­ül Demecsert. Az ifjúsági kor­osztályt Teremi és Molnár Ro­land képviseli, akiket érdemes­nek vélnek kipróbálni a nagy­csapatnál. A futballpálya felújítási mun­kálatai miatt a felkészülési mér­kőzéseket eleddig idegenben játszották. Dombrádot 6-2-re, Nyírbogdányt 8-0-ra, a Hardwa- re-t 3-2-re verték. Sényő ellen 2-2-re végeztek, Nagykállótól 2-1-re kikaptak. Szerdán tizen­hét órakor Nyírbátor vendégei lesznek, a bajnoki start előtti utolsó meccsüket — immáron otthon — vasárnap Tuzsér ellen rendezik. Előkészületi mérkőzés: szer­da, Nyíregyházi FC—Rozsnyó (szlovák), Tiszavasvári út, 17.00 óra. Botrány a brazil bajnoki döntőn Úgy tűnik, hogy a Palmeiras labdarúgó-csapatának mérkő­zései vonzzák a botrányt. Még el sem csitultak a Gremio elle­ni Libertadores Kupa negyed­döntő közben kitört verekedés hullámai, máris újabb össze­tűzésről érkeztek hírek. Vasár­nap játszották Sao Paulo állam bajnoki döntőjének első felvo­nását, ahol a „tejesek” (a Par­malat cég támogatja a Palmei- rast — a szerk.) a Corinthians gárdáját fogadták, s a mérkő­zést ismét futballpályára nem illő jelenetek „színesítették”. A két csapat forró hangulatú 90 percet játszott, amit Alves (Palmeiras) és Bernardo (Co­rinthians) kiállítása is bizonyít. s ez nem tetszett a rendfenntar­tó erőknek. A lefújást követően a kirendelt rendőrök rátámad­tak a játékosokra, hogy gumi­botjaikkal „lehűtsék” a felhe- vült labdarúgók indulatait. A legrosszabbul a Corinthians középpályása, Ze Carlos járt, akinek kezét olyannyira össze­verték, hogy bizonytalanná vált szereplése a jövő heti visszavá­gón. Természetesen a vendég­csapat jelen lévő vezetői nem hagyták szó nélkül a történte­ket, s a stadionhoz közeli rendőrkapitányságon feljelen­tették a hatáskörükön messze túllépő egyenruhásokat. — Öt vagy hat alkalommal vágtak a kezemre. Bezzeg, ha valamilyen bűnöző ellen kell intézkedni, akkor a rendőrök nem tesznek semmit — mond­ta a balszerencsés labdarúgó. Maga a döntő 1 -1 -es döntet­lent hozott, ami egyértelműen a Corinthians esélyeit növeli, ugyanis a finálé második felvo­násában egy hasonló eredmény már a bajnoki címet jelentené számukra. A vasárnapi össze­csapás 60. percében Carioca a vendégeknek szerzett vezetést, amit a csereként pályára lépett Nilson az utolsó pillanatokban kiegyenlített. Országos napilapok, hetilapok most szerveződő regionális kirendeltsége keres Kelet-Magyarország területén végzendő munkára. Gyakorlattal rendelkezők előnyben. A jelentkezőktől rövid önéletrajzot várunk. „Perspektíva"jeligére a kiadóba, 4400 Nyíregyháza, Pf.: 56. 1995. augusztus 1., kedd ________________Magyar Kupa________________ Ba kta volt a frissebb Az alapozási időszak alatt ál­talában előkészületi mérkőzé­seket szoktak játszani a csapa­tok. Ezek még „nem mennek vérre”. A Magyar Kupa lebo­nyolítási rendje azonban bele­szólt ebbe a nyári idillbe. A baktalórántháziak számára a három csoportmeccs közül talán a vasárnapi forduló volt a leg­fontosabb. A Stadler ellen nem volt és nem is lehetett esélyük. Ha azt akarták, hogy a kupa­selejtezők végére — Krasznok- vajda ellen — még megmarad­jon a továbbjutás esélye, akkor le kellett győzni a Balmaz­újvárost, és ez sikerült. Az előjelek felemásak voltak a megyei reprezentánsunk szá­mára. Egyrészt a hét közepén elszenvedett „nagyméretű za­kó” miatt, másrészt a hajdúsá­giak legutóbb még az NB II- ben szerepeltek, és nem a tu­dásuk miatt estek ki. Ha a két csapat játékosainak tudását ha­sonlítjuk össze, akkor képzet­tebbek az újvárosiak. Biztosab­ban kezelték a labdát, ponto­sabban passzoltak, és okosab­ban helyezkedtek. Mégis ki­kaptak. A minimális lelkesedés is hiányzott belőlük. Akartak ők, persze hogy akartak, de valahogy nem igazán. Meg is jegyezte a vendégek edzője a mérkőzés lefújásának pillana­tában- „Aki menni akar, azt el kell engedem”. Valószínűleg ő is lelketlen játékosaira gondolt. A Baktalórántháza a forróság ellenére is csak nehezen mele­gedett bele. Az első öt percben még a felezővonalat sem lép­ték át a hazai csatárok. Mire megismerkedtek az ellenfél tér­felével, már kaptak is egy szép gólt. (Valóban szép volt a csúsztatás.) Már-már arra szá­mítottunk, hogy a korán beka­pott gól megrendítheti a hazai­akat, amikor egy jól helyezett szabadrúgással sikerült az egyenlítés. (Igaz, egy kicsit lu­das volt a vendégek kapusa is, későn eszmélt a lövésre.) A félidő hajrájára sikerült a vezetést is megszerezni a ven­déglátóknak, ami később már nem is módosult. Nem változott az eredmény, mert a nyírségi gárda jobban akarta a győzelmet, és — ami fő — jobban bírta erővel. Ha figyelembe vesszük, hogy napi két edzéssel készülnek a fiúk, ráadásul közel harminc fokos melegben kellett focizniuk, bi­zony nem kis bravúr a vasár­napi győzelem. Fekete Tibor A 4. CSOPORT ALLASA: 1. Stadler FC 2 2­12-2 6 2. Balmazújvárosi SC 2 1- 1 6-4 3 3. Baktalórántházi SE 2 1- 1 3-7 3 4. Krasznokvajtai SE A • / 2 - • • •- 2 *11 3-11 0 Csak a szotyiárus örülhetett? Békebeli nyugalmat árasztott a Volán-pálya környéke jó egy órával a Kárpát-Hús Volán— Békéscsaba Magyar Kupa mér­kőzés kezdete előtt. Az amúgy sem forgalmas utcák kongtak az ürességtől, járókelőnek se híre, se hamva, szurkolónak mégúgy sem. Csak a szotyoláját kínálga- tó éltes asszonyság foglalta el őrhelyét. Az angyali türelemmel megáldott hölgy tőlem tudakol­ta, mennyi kuncsaftra számíthat, büszkén közölte: „különben mindegy, szerdán is elment száz zacskóval”. Negyed öt tájban a busz mé­lyéről előkecmeregtek a csaba­iak, akiknek álmos, melegtől elgyötört tekintete árulkodott, hogy hová is kívánták ezt a nyírségi túrát. Mit ne mondjak, nem repestek az örömtől, s a gyepszőnyeg állaga tovább rontott nyűgös hangulatukon. Pásztor József rögtönzött ta­nácskozásra terelte össze játé­szorította kezét, mások csapa­táról faggatták. A mester nem győzött panaszkodni. Három futballistája oda van Malajzi­ában, hármat pedig még nem igazoltak le. Szerfelett érdekel­te viszont, hogy mi újság a Nyíregyházi FC háza táján, kik jöttek, milyenek az új fiúk. Na és tényleg annyira jó labdarú- gó-e Domokos, mint ahogy azt a fülébe suttogták. Az előttünk álló meccsről szűkszavúan annyit mondott: „Nem lesz kel­lemes foglalatosság ilyen hő­ségben játszani, meg hát a kis­csapatok ellen mindig nehéz”. Persze nem aggodalmaskodott, miért is tette volna. A kilenc­ven percre sok szót veszteget­ni nem érdemes, a megyeszék­helyiek erőn felül teljesítettek, ha szerencsésebbek, gólt is lő­nek. Az öregurasan focizó Bé­késcsaba gondosan spórolt ere­jével, kivételt az ambiciózus Ónodi képezett, aki úgy érez­hette, most kell rátenni egy la­páttal. A nyáron Nagykállóból elillant fiú Nyíregyházán akar­ta megmutatni: van benne spi­ritusz, eltökélten nyargalászott a pálya középső harmadában. Nagy sóhaj szakadt ki az összeverődött közönségből, a játékosokból, a vezetőkből: a bíró megkegyelmezett minden­kinek, lefújta a derbit. Nyert a Csaba 2-0-ra. Nem történt sem­mi különös, győzött az esélyes csapat, és a húsosok becsületén sem esett folt. A szotyolás asszony eltűnt, gyanítom, túlszárnyalta a száz­zacskós normáját. De ő leg­alább rekordbevétellel gazda­godott. Nekünk kevesebbel kellett beérnünk. Koncz Tibor A 6. CSOPORT ALLASA: kosait, majd elmélyült beszél­1. Kábái Cukor 2 2 6- 1 6 getésbe merült az öltözőfolyo­2. Békéscsabai EFC 2 2 - ­5-0 6 sóra bekukkantó kíváncsisko­3. Nyíregyházi Volán 2 - - 2 1-4 0 dókkal. Volt, aki csak meg­4. Nyékládházi SE 2 - - 2 0-7 0 Megyei II. osztály Nehéz anyagi helyzetben a Vaja Mélyrepüléssel kezdte a '94- 95-ös bajnoki szezont a Vajai Rákóczi SE labdarúgócsapata. Kiesőhelyen álltak, mikor téli pihenőre tértek. Pedig a célki­tűzés eredetileg az 5.-6. hely megszerzése volt. Félidőben azután módosultak az elképze­lések. Boldogan kiegyeztek vol­na már a biztos bennmaradás­sal is. Végeredményben elérték, amit akartak. A kilencedik hely — a körülmények ismeretében — még jónak is mondható. —A bajnoki idényben milyen körülmények nehezítették a munkát? — kérdeztem Kun Miklóstól, az egyesület vezető- J edzőjétől. — Négy labdarúgónk janu­árban átigazolt más klubhoz. Ez ; elég érzékenyen érintett ben­nünket. Ezen felül még ketten bevonultak katonának. Igaz, hogy a mérkőzésekre kienged­ték őket a laktanyából, de az edzettségük nem olyan volt, mint annak előtte. Végül is a bajnokság hajrája jól sikerült, kivétel, amikor Nyírmeggyesen kaptunk egy hatost. Bent maradtunk, és ez a lényeg. — Milyenek az egyesület pénzügyi lehetőségei? — Nagyon gyenge anyagi háttérrel rendelkezünk. Mi nem tudunk idegenlégiósokat iga­zolni. A csoporton belül szinte mindegyik egyesületben játszik egy-két ukrán vagy román lab­darúgó. Ok helyzeti előnyben vannak velünk szemben. Ne­künk erre nem jut. Lassan oda jutunk, hogy az alapfeltételek sincsenek biztosítva. — Kik nyújtottak átlagon fe­lüli teljesítményt a csapatból? — A bennmaradásért nyújtott teljesítményért az egész csapa­tot dicséret illeti. A napi munka mellett nem kis erőfeszítésbe kerül a bajnokságban is helyt­állni. Név szerint Papp Jánost, kapusunkat kell kiemelnem. — Milyen változások várha­tók a játékoskeretben? *— Nagy változás nincs, és nem is gondolhatunk rá. Vár­hatóan az ifjúsági csapatból néhány tehetséges fiatal játék- lehetőséget kap a felnőttek kö­zött. — Előkészületi mérkőzéseket kikkel játszanak? — Augusztus másodikén Demecser, majd Nyírgyulaj, Apagy, Levelek és Petneháza lesznek az ellenfeleink. — Milyen reményekkel in­dulnak a következő szezonban? — Célunk, hogy biztos kö­zépcsapat legyünk. Remélem, okulnak a fiúk a történtekből és a sportvezetők a csalódá­sokból. —sch—

Next

/
Oldalképek
Tartalom