Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-07 / 183. szám
Innen-onnan ÚJ KELET Kataklizma Szörényi Levente, a kiváló zeneszerző és énekes művész, és a kevésbé megfontolt politikus ismételten azt nyilatkozta, hogy sejtelmei szerint a magyarságnak tragédiát kell átélnie ahhoz, hogy megindulhasson a tisztulás útján. Nézetei szerint ez a kataklizma szükséges ahhoz, hogy a magyarság kiengedje a mérget magából, hogy ne egymást csapkodjuk, veregessük, mint a gyermekek a homokozóban. Szörényi Levente ezek szerint olvasta Adyt. A Nekünk Mohács kell című versét is, az Üdvözlet a győzőnek címűt is. Tán még többet is. És úgy látja, a magyarságot már csak egy tragédia, kataklizma mentheti meg. És én nem értem, miért jobb az nekünk, ha nem mi ütögetjük egymás fejét (a homokozóban), hanem mások ütik-verik a mienket? Miért jobb az nekünk, ha ránk szakad az ég? Ugye emlékeznek a mi történelmi kataklizmáinkra? Például a törökökre, Karajfára. HaynauraP. És emlékeznek, mi lett az Ady által megsejtett 1914-1919-es kataklizmából? Trianon. Megtisztult vajon a magyarság? És megtisztult 1945 után? Nem inkább minden alkalommal tovább fogyott? Nem inkább sorstragédiává lett egész népünk számára az a sok kataklizma? Hát nekem nem hiányzik egy újabb. Inkább elnézem, ahogy ütögetik a fejemet honfitársaim. Ez mégis másként esik, a családban marad. De nem vagyok hajlandó feláldozni egyetlenegyet sem a gyermekeink közül ilyen fantazmagóriákért. Egyébként is: ez a mostani, amiben élünk, nem elég tragédia? D. M. Égi jelenések Sopron, 1682. augusztus 25—31. „Ismét ezen 82. esztendőben, augusztus 25-én az égen egy üstökös jelent meg, amely a Nap kelete előtt egy órával kelt fel, egy csóvát küldve maga előtt, mint egy pózna. Ezután augusztus 29-én láttatott ismét, a Nap lenyugvása után három óra múltán áldozott le, csóvája, amelyet maga után vont, mint egy vesszőnyaláb... Augusztus utolsó napján üstökös mutatta magát az égen, de csak sápadtan és fehéren. Ez pedig Morvaország és Szilézia felett állott, fürtszerű kinézése volt.” (Csányi János soproni polgár naplója.) A nevezetes Halley-féle üstökösnek ezt a „látogatását” világszerte sok helyen megfigyelték. Figyelmet érdemel a jegyzet tárgyilagos, babonás riadalomtól mentes hangja. Az üstökösnek ez a feltűnése adott alkalmat Edmund Halley angol csillagásznak, hogy kimutassa ezeknek az égitesteknek a Nap körüli keringését. d-gy-)- Na jó-jó, hogy drága, de lehet lízingelni is..! 1995. augusztus 7., hétfő 7 ____________Egy kis falu nagy rendezvénye Va jától Golopig Pár évvel ezelőtt, ha a hegyaljai kisközség — Golop — nevét valaki kiejtette errefelé, beszélgetőtársai igencsak furcsán néztek rá. Mára — köszönhetően egy történelmet, kultúrát, sportot szerető nyíregyházi társaságnak — immár egyre többen bólintanak: igen, tudjuk, ott van Rákóczi egyik várkastélya. Ezt a lelkes együttest — melynek tagjai között üdvözölhetjük többek között Papp László ökölvívó olimpiai bajnokunkat is — a Nyíregyházán közismert egykori sportoló, Kulimár János vezeti. Vele beszégetünk most. A találkozás aktualitását a július 15-16-án megrendezett II. Golopi Kulturális és Gazdasági Napok eseményei adják. — Az első kérdés mi más is lehetne: mutassuk he röviden Golopot és várkastélyát. — Köszönöm a lehetőséget — kezdi válaszát Kulimár János, aki 1994. augusztus 14. óta hivatalosan is a vár kapitánya. A Miskolc—Sátoraljaújhely (37. sz.) főútvonalról a Sárga borháznál leágazó asz- faltúton 10 kilométert haladva találjuk Golop községet. A kastélyegyüttes a régi várkastélyból és az új földszintes kastélyból áll. Az ókastély hasznos alapterülete 611 m2, plusz tetőtér. Ez az áhítat csendjével átszőtt vidék nem panaszkodhat arra, hogy a történelem észrevétlenül rohant át rajta. Az ásatások 3000 éves pogány sírokat tártak fel, igen szép mintás agyagedényekkel, melyek ma a Nemzeti Múzeum kincseit gyarapítják. Később IV. Béla és Nagy Lajos király is rendel- kezik Golopról, a környék később szereplője lett a „dézs- mák vitájának”. Jövője alakulásában elévülhetetlen szerepe van aA/ona^y-családnak, a Bo- gát-Radvány nemzetségnek, a tokaji pálosoknak, Bevczy Ambrusnak, Golopi Gáspárnak, azlhrányi-, a Reviczky- és a VUy-családnak. És hogy egy percnyi nyugalom sem legyen, azért több alkalommal is a cseh huszita Giskra János tört be csapatával ide, sőt, a népnyelv szerint a mostani református templomot is ők építették. Ennek is van már jó 550 éve. Végül Hunyadinak kellett Tokaj várába gyűjteni hadait, hogy Girskrát „eltanácsolja” Zemplénből. Ám a mesének még nincs vége. Az ókastély látta azt a szomszéd községbeli monoki várandós asszonyt is, aki szíve alatt hordta a magyar történelem egyik feledhetetlen alakját, az ékes szavú, „szívhez szóló” forradalmárt, Kossuth Lajost. Végezetül azt üzenem, hogy mindenki, aki veszi a fáradságot, és eljön Golopra, s egy szőlőillatú nyári estén „belehallgat” a történelembe, nagy élménnyel lesz gazdagabb. — Mit kell tudni a ma emberének Vaja és Golop kapcsolatáról? — Egy az 1200-as évek végén kelt oklevélben tűnik fel először Vaja neve. A középkor századában azután a Vay-csa- lád ősi fészkeként hallunk róla. A főnemesi család egyik kiemelkedő tagja, Vay László az 1370-es években váradi püspök volt. De meg kell említeni Vay Tituszt is, aki az 1396- os nikápolyi csatában élete kockáztatásával mentette meg Zsigmond királyt, amiért a csa- lád címert kapott. Vaja és Golop kapcsolatát a régmúlt időkben épp a Vayak alapozták meg, mivel Vay Miklós szobrász 1828-ban Golopon született, és itt is halt meg 1886-ban. A golopi várkastély 1945 előtti utolsó lakói is a Vay famíliából kerültek ki. De Vaja és Golop ókastélyának szerkezeti felépítése is nagyon sok hasonlóságot mutat. A régi időkben kialakult, majd megszakadt kapcsolatok felélesztésének első momentuma kíván lenni ez a — két megyét összekapcsoló — maratoni vállalkozásunk. — Milyen terveket forgatnak fejükben ezen a valóban festői vidéken ? — A vidék nagy, összefüggő erdőségeit lombhullató fák, főleg tölgyesek jellemzik, de találunk fenyveseket is. Az erdőségek háborítatlansága gazdag faunát tartalmaz, jó néhány kiveszőben lévő állatfaj utolsó mentsvára. A hegységekben lévő tiszta vizű patakok és források éltető vizei festői kirándulóhelyek létrejöttét motiválják. A természetjárók, a vadászok és a lovassport kedvelőinek igényét az elmondottak magas fokon elégítenék ki. A kastélyegyüttes a gyerekek kultúrcentruma, bentlakásos oktatási intézmény lehetne. Az ókastély felújítása után szolgálhatná a falusi turizmust, lehetne itt alkotótáborokat rendezni, zenei és színházi napokat tartani, sport- és nyelvi táborokat üzemeltetni. További vállalkozókra vár a halastó kiépítése, teniszpályák és egyéb sportlétesítmények üzemeltetése. —A közelmúltban rendezték meg a II. Golopi Kulturális és Gazdasági napokat, melynek kedvező visszhangja volt az Eszak-Magyarország című napilapban, sőt, a Debrecenben megjelenő Nap-ban is. A nyíregyházi tudósítás viszont több rendezési hiányosságot vetett fel, jó lenne, ha megismerhetnék az olvasók a két nap hiteles történetét a legilletékesebbtől, a főszervező Kulimár Jánostól. — Magam is olvastam az Új Kelet 1995. július 29-i számában a Nyíregyháziak Golopon című rövid tudósítást Buda házi István tollából, amire azt kell mondanom, hogy nem tartozik a szerző legsikerültebb írásai közé. Úgy érzem, kicsit elkapkodott a riport, és főleg csak a hiányosságok bemutatására maradt ideje és ereje. Most, hogy szót kaptam, a magam részéről szeretném tájékoztatni az olvasókat arról, hogy ennek a rendezvénynek bizony voltak jól sikerült, örömteli pillanatai is. Az első napon — amelyet „majális” jeliegűre terveztünk — egyedül a megnyitó volt időhöz kötve, tehát semmi más nem csúszhatott és nem maradhatott el. Ez viszont „ami megtörténhet, az meg is történik” alapon tényleg csúszott. Mikor dr. Szabó Györggyel — aki nem meghívott vendégünk volt, hanem a kétnapos rendezvény fővédnöke! — előzetesen egyeztettük a programját, kiderült, hogy július 15-én másutt is meg kell jelennie, ezért tettük a golopi megnyitót 10 órára. Azt is tudtuk, hogy velünk nagyjából egy órát tud eltölteni, azt követően tovább kell indulnia. A fogadását megszerveztük, az a korábbi cikkben szereplőkkel ellentétben meg is történt, hiszen a golopi polgármester és a környező községek polgármesterei közül többen is várták. A nyíregyházi szereplőket, vendégeket (köztük Budaházi István újságírót), valamint a szervezők egy részét szállító autóbusz meghibásodása miatt jó kétórás késéssel tudott Nyíregyházáról kiindulni. Tizenegy óra után a népjóléti miniszternek mennie kellett, de kérésére később dr. Sója Szabolcs, a Borsod-Aba- új-Zemplén megyei közgyűlés alelnöke mondta el a megnyitót, amelyből egy mondatot fontosnak tartok idézni: „Hisszük, hogy ez a rendezvény biztatás a kisközségeknek arra, hogy fel tudják hívni magukra a figyelmet”. A második nap kötött programjában 29 esemény szerepelt, amelyből a szőnyegbemutató, az abaújszántói mazsorettek fellépése, a két megye irodalmáról beszélgetés, valamint Berki Antal és a Csorba P.—Parázs I. duó zenés műsora maradt el, majd a betegség miatt távolmaradó Szigeti András Jászai-díjas színművész helyett Tóth-Mát- hé Miklós lépett színpadra. A meghívott magasrangú vendégek közül néhányan valóban nem jöttek el, viszont Papp László (ökölvívó), Grosics Gyula, Farkas Bertalan, dr. Kupa Mihály, Lezsák Sándor, Safranek Károly Jászai-díjas színész, dr. Hőgye István levéltáros távolmaradásukért előzetesen elnézést kértek, üdvözölték a rendezvényt, és ígéretet tettek arra, hogy egy szeptemberi napon valamenynyien felkeresik Golopot. Jó lett volna, ha az említett szerző az érintettek üzenetét is megírta volna. Harsogó feleimben stt- gallja még a július 29-i cikk: „ki sokat markol...”, az ugye keveset fog. Boldogan tudatjuk, hogy mi ennek a kevésnek is nagyon örülünk! Mert ma, amikor országos és megyei támogatásokkal is alig-alig sikerül komoly rendezvényt összehozni, mi, néhány megszállott, saját szervezésben, pár lelkes támogató segítségével immár másodszor rendeztük meg a Golopi Napokat — ezúttal több mint 300 közreműködővel — anélkül, hogy az illetékesek közül valaki egyetlen mondatban is megemlékezett volna erről. Nem is ezért tettük, de azért aztán végképp nem, hogy a történteket — még a helyi sajtó is — ellenünk fordítsa! T. Gy.
