Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-07 / 183. szám

UJ KELET Gazdajegyzők (5. számú körzet) Csongrádi Zoltán Csongrádi Zoltán gazda­jegyző 49 éves, gávai szüle­tésű, családjával Ibrányban lakik. A Debreceni Agrártu­dományi Egyetemen 1968- ban szerzett diplomát. Ifjú szakemberként első munka­helye a gávai Új Erő Tsz volt. a gyakornoki idő letel­tével a termelőszövetkezet agronómusa, majd főagro- nómusa lett. Időközben munka- és la­kóhelyet is cserélt, Ibrányba költözött, ahol 1976-tól 1990-ig a helyi tsz elnöki tisztét látta el. A közel más­fél évtizedes ibrányi elnök­ségét követően hazahívták Gávára, itt az 1993-as átala­kuló közgyűlésig volt a szö­vetkezet első számú veze­tője. Utána — több társához hasonlóan — ő is megízlel­hette a munkanélküliek ke­serű kenyerét. Ezt az időt sem töltötte azért tétlenül, hamarosan mezőgazdasági vállalkozásba kezdett, majd megpályázta a gazdajegyző- séget. A körzetébe hat település tartozik, a heti beosztás sze­rint az alábbiakban szervez­te meg fogadóóráit: hétfőn Bujon 8-tól 12 óráig, Ibrány­ban 13-tól 16 óráig; kedden, Gávavencsellőn8-tól bórá­ig, Balsán 13-tól 16 óráig; a szerda megyei értekezletek­nek fenntartott nap; csütör­tökön Tiszabercelen 8-tól 11-ig, Paszabon 13-tól 15-ig; pénteken 8-tól 15 óráig. Va­lamennyi településen a pol­gármesteri hivatal biztosított helyiséget. Ibrányban a kö- zéljövőben új épületbe köl­tözhetnek: az önkormányzat közös irodát nyit, ahol egy épületben lesz az Agrárka­mara, a kerületi állatorvos, a családsegítő, az ügyvéd és a helyi földkiadó bizottság. — Nem az udvariasság mondatja velem — közli Csongrádi Zoltán —, de úgy érzem, hogy mindenütt sze­retettel fogadtak. Aztán majd a későbbi együttműkö­dés során válik el, mennyire volt ez csupán gesztus, avagy attól több. A körze­temben, Gávavencsellő és Balsa a burgonyatermesztés­re esküdött fel, Ibrányban a dohányé a vezető szerep, Bujon a zöldség- gyümölcs- termesztésnek vannak ha­gyományai, míg Paszab és Tiszabercel a három keveré­két adja, ugyanakkor e két településen az állattenyész­tésnek, ezen belül is a növen- dékmarha-tartásnak van jelefitős szerepe. Ezzel kapcsolatosan a megjelent rendeletmódosí­tást, amely az állattartási kedvet hivatott ösztönözni, sok esetben le kell fordítani az emberek nyelvére. A me­gyei keret időnap előtt elfo­gyott, így számtalan állattar­tó került méltánytalan hely­zetbe. Bízom benne, hogy a keretek átcsoportosításával, avagy újabbak alkalmazásá­val év végéig minden jogo­sult megkaphatja az immár megemelt támogatási össze­get. Az igényeket mi össze­gyűjtjük, a megyei FM hi­vatallal napi kapcsolatban állunk, de csak akkor kezde­ményezzük a támogatási ké­relmek benyújtását, ha az FM hivatal előzetes ígér­vényt ad. A kamarai gazdajegyző­nek több feladata is lesz a jö­vőben, tulajdonképpen még csak most kezdjük érzékel­ni, milyen kemény fába is vágtuk a fejszénket. Felada­tunk, hogy szeptember köze­péig elkészítsük a körzet tér­ségfejlesztési tervét, amely­nek összhangban kell lennie a települési önkormányzatok elképzeléseivel. Számos kö­zösen megvalósítandó fel­adatot sorjázhatnék, mint például a körzet burgonya- termésén alapuló feldolgozó üzem, tároló stb. Sajnos, a körzet önkormányzati mű­ködési feltételei többnyire a kritikus határt súrolják, így ezek az elképzelések egy ideig csak vágyként szere­pelhetnek. Mondom ezt ak­kor, amikor azt is látni kell, hogy e települések éppen az önkormányzatok által soha nem tapasztalt fejlődésen mentek keresztül. A mi dolgunk: először is ismertessük el magunkat a kamara kötelező tagjai előtt. Kapjunk továbbá olyan jo­gosítványokat az államtól, amelyek birtokában érdem­ben bele tudunk szólni a ter­melés méretezésébe, az ér­tékesítési lehetőségek tuda­tában. A ma mezőgazdasá­gában az ösztönösség domi­nál. Ezen kell változtatni, a szerződéses fegyelemnek érvényt kell szerezni. Az EU-országokhoz kívánunk csatlakozni, ehhez viszont kell egy analóg szervezet és struktúra. Az Agárkamará­nak ebben meghatározó sze­reppel kell bírnia — fejezte be Csongrádi Zoltán. Felesége az ibrányi önkor­mányzat jegyzője, legidő­sebb fiuk, Péter 26 éves, nős, a győri közlekedési főiskola elvégzése után ott is ragadt, megtalálva számítá­sát; a középső gyermekük, Zoltán is már végzett mér­nök, 23 éves, s a nyíregyhá­zi Mezőgazdasági Főiskola gépész karán szerzett diplo­májával sikerült a baktaló- rántházi szakmunkásképző­ben elhelyezkednie, itt fog tanítani. Anikó 17 éves, édesapja egykori gimnáziu­mába jár, a nyíregyházi Vas­vári Pá! Gimnáziumba, most lesz negyedikes. Péter fia révén nagyapa, a másfél éves unokát Barnabásnak hívják. Lefler György Megyénk életéből 1995. augusztus 7., hétfő A nyíregyházi Orökösföldön gyerniekprogramokat szerveztek a Béke napja tiszteletére, ezekre Tasuo Takahashi, a japán nagykövetség tanácsosa is ellátogatott H a. felvételei Csalódott gazdák Újfehértón Mint minden mezőgazdasági településen, Újfehértón is nagy várakozással és tervekkel in­dultak neki az úgynevezett mezőgazdasági évadnak. An­nál is inkább, mert a települé­sen nagy a munkanélküliség, és a lakosság jelentős részének a megélhetést jelenti a föld. — Nálunk — a sok dolgos kéznek köszönhetően — első­sorban a munkaigényes kultú­rák termesztése került előtérbe — magyarázza Nánási Lajos, az önkormányzat mezőgazda- sági tanácsosa. — Főként ubor­kát, paradicsomot, burgonyát, paprikát és dohányt vetemé- nyeztek az emberek. Őszi ka­lászosokat viszonylag kis terü­leten termeltek az újfehértói gazdák. Kukoricát áruterme­lés szintjén a nagyobb földte­rülettel rendelkezők és az ál­latgazdálkodással foglalkozók vetettek. A kisgazdálkodók pedig önellátásra, saját állatál­lományuk takarmányozására termesztették a tengerit. — Az időjárás kedvezett az idén a mezőgazdaságnak? — Mindenekelőtt arról kell beszélnem, hogy a mezőgaz­daság költségei ez évben je­lentősen megnőttek. Emelked­tek az ipari gépek, a berende­zések, a benzin, a tápanyagok, a műtrágyák és nem utolsósor­ban emelkedtek a vetőmagok árai is. A rendkívül magas tőkebefektetéssel szemben na­gyon nehezen és sokára térül meg a pénz. Ennek ellenére Újfehértó határában sehol nem találni műveletlen földet. A földtulajdonosok akár saját, akár bérlői viszonyban, de művelik a földet. Ami pedig az időjárást illeti, a kora tavaszi fagyoktól eltekintve nincs okunk panaszra. Igaz, hogy a fagy nagy károkat okozott a gyümölcsösökben, minimális volt a téli alma, a meggy és a Ehhez a képhez nem kell kommentár... Dojcsák Tibor felvétele Túrázók a Tisza hátán Fotó: ABA kajszi mennyisége, de minden másból bőséges termés várha­tó. — Hogy mennyire igaz ez, kitűnik abból, hogy máris megkezdődött az uborka eladá­si kálváriája... — Sajnos az első értékesíté­si gondok nagyon korán jelent­keztek. Rengeteg uborka van, és a felvásárlók egyszerűen nem tudják átvenni, mert ma­guk sem tudják továbbpasszol­ni a feldolgozóüzemek felé. Azok jártak jól, akik előre leszerződtek valamelyik nagy­üzemhez. Bár tőlük is csak a szerződésben meghatározott mennyiséget veszik át. —Átveszik, de milyen nevet­séges összegekért... — Sajnos, ezen nem tudunk változtatni. Az emberek örül­nek, hogy egyáltalán le tudják adni. Még így is rengeteg ottmarad a földeken vagy ami rosszabb, a szeméttelepre do­bálják ki. És nagyon úgy néz ki, hogy a paradicsomból is túltermelés várható. Nagy szükség lenne végre egy kor­rekt agrárpiaci rendtartás, illet­ve állami piac kialakítására. Csak annyi és olyan minőségű terméket szabadna termelni, amennyire szükség van. — Hogy állnak a gazdák az állattenyésztéssel? — Ismerve a kialakult mező- gazdasági struktúrát, azt kell mondjam, hogy rendkívül ki­csi az állatállomány. Ennek elsősorban jövedelmezési és takarmányozási okai vannak. Nagyon sokat kell egy szarvas­marhacsordára költeni, és a pénz csak a legritkább esetben térül meg. Pedig a megválto­zott tulajdonosi viszonyokból adódóan lényegesen magasabb állatállomány lenne indokolt, csak hát a kívánalom és az ésszerűség a legritkább esetben találkozik egymással... Reinkarnáció H írül adták az újsá­gok, hogy hat év után tibeti szerzete­sek megtalálták a pancsen láma reinkarnációját. Ezen felbuzdulva a nyírtúlhaj- tottfalvi Arany Konkoly Termelői Szövetségbe tömö­rült korlátolt felelősségű tár­saságok, betéti társaságok, kivéti társaságok, kisszövet­kezetek (félre)vezetői meg­keresték kérelmükkel a nó­tái láma boncait, ugyan kutassák már fel, vajon ők kinek lehetnek a reinkarná­ciói. A derék hitéletű boncok ilyen lelkiismereti kérdésben és kérésre nem mondhattak nemet, hosszú európai és ma­gyarországi kutatássorozat végén egyeztetésre ültek össze az eredmények közzé­tétele előtt. A jegyzőkönyv tanúsága szerint minden vi­tán felül állt, hogy Vidróczki István, Angyal Bandi, Ma- tuska Szilveszter és Jágó re­inkarnációi ott vannak a szö­vetség (félre)vezetői között. Csupán a főpénzügyér elő­életében bontakozott ki némi vita. A részfeladatot kutató bonc őt Rózsa Sándor rein­karnációjaként nevezte meg, mire a főbonc felháborodva boncolgatta tovább a megis­mert tényeket: — Ez semmiképpen sem lehet! Bonctestvérem nem vette a fáradságot, hogy el­olvassa a nagy magyar író re­gényét Rózsa Sándorról, mert akkor egyértelműen el­vetette volna ezt a gondola­tot! Bármilyen nagy rablóve­zér is volt Rózsa Sándor, ő mindig csak a gazdagokat rabolta ki! Főpénzügyér urunk nem lehet hát más, mint Sobri Jóska reinkarná­ciója! A boncok ebben megnyu­godtak. De megnyugodhatunk-e mi is? Tamási Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom