Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-05 / 182. szám
A jó szóért ne kelljen fizetni! Iroda a A Országos Mentálhigiénés Programiroda tájékoztató füzete az ismert szólással indít: Mens sana in corpore sano, azaz: Ép testben ép lélek. „Ép tesben ép lélek — kérd ezt imádban!” — így szólt az eredeti szöveg, melyet közel kétezer éve vetett papiruszra Juvenalis római szatíraíró, s amely a ma emberének éppúgy mindennapos fohászává kellene, hogy váljon, mint Juvenalis idejében. Sőt...! egészségnek Az Országos Mentálhigiénés Programiroda döntésé alapján ez év július 19-én az országban az első megyei mentálhigiénés programiroda megnyitójára került sor Nyíregyházán, űr. Veér András miniszteri biztos, az Országos Mentálhigiénés Programiroda vezetője tájékoztatta a Megyeházán a szép számban megjelenteket az iroda tevékenységéről, az országos és regionális (esetünkben megyei) feladatokról, valamint bemutatta a megyei programiroda vezetőjét, dr. Éva Erzsébetet is. Együd Jánossal, a megyei közgyűlés alelnökével—aki a programiroda létrejöttében sokat bábáskodott — és dr. Éva Erzsébettel a Megyeházán ültünk le beszélgetni a mentálhigiénés programiroda születéséről, jövőbeni tevékenységéről. Elsőként Együd urat kérdeztük meg mindezekről, azzal a kiegészítéssel, hogy a mentálhigiéné kifejezés—O. Nagy Gábor ismert könyvének címét kölcsönözve -— egyáltalán „Mi fán terem?” — Szó szerinti fordításban lelki egészségtan lehetne az elnevezése. A mentálhigiéné olyan társadalmi, politikai, gazdasági folyamatokra irányítja a figyelmet, amelyek a lélek működésére döntő hatással vannak. Egy átfogó mentálhigiénés program kidolgozását a szakemberek már régóta kezdeményezték, hiszen a hazai állapotok ezt nemcsak rendkívül fontossá tették, de a statisztikai mutatók a társadalmat, a politikát és a szakembereket az utóbbi évtizedekben olyan kritikus tényezőkkel szembesítették, hogy a cselekvés szinte kötelezővé vált. Viszont csak az 1994-es esztendő végén alakulhatott támogatott, jelentőségét minden szinten felismerő mozgalommá. Jó néhány éve tisztában vagyunk azzal, hogy nagyon súlyos társadalmi konfliktusok következhetnek be, ha nem próbálunk az emberek mentális helyzetén javítani. Ez nem javul, hanem egyértelműen rosszabbodik — a társadalmi-gazdasági körülmények miatt. A legnagyobb mentális lecsúszás végeredményben a munkanélküliség megjelenése és ilyen arányú térhódítása volt. Már akkor szót emeltünk a munkanélküliség megfékezéséért, a munkanélküliek kezeléséért, mert ha nem fordítunk kellő figyelmet rájuk, ez a réteg végérvényesen egy „embertelen süllyesztőbe” kerül, s hogy úgy mondjam „leszokik a munkáról”. Lépten- nyomon hallható, hogy ekkora munkanélküliség mellett, ha valahol be kell állni dolgozni, csak nagyon kevesen vannak, akik felvállalják a munkát. Mindez abból adódott-adódik, hogy az emberekkel nem foglakoztak igazán, erre az „állapotra” sem az irányító szervezet, sem a különböző intézmények nem voltak kellőképpen felkészülve. Tovább romlott a mentális helyzet azáltal is, hogy egyre inkább piacosodik az egészség- ügyi ellátás, hogy a gyógyszerek árai folyton emelkednek. Ezzel együtt is gondoskodni kellene a népegészségügy olyan helyreállításáról, amit nem feltétlenül csupán a gyógyszerek adagolásával, az idegosztályra történő befektetéssel lehet és kell megoldani. Szükséges külön figyelmet fordítani az ifjúságra, hiszen — úgy tűnik — talaját vesztett, új értékeket kereső, dilemma előtt áll. Megyénkben ugyancsak jelentős azon pályakezdő fiatalok száma, akik nem tudnak elhelyezkedni, ezáltal céltalanná válik a szakmaszerzés utáni életútjuk. Röviden vázolva ez a jelenlegi állapot, a rideg valóság. • Se rideg valóság jobbítása érdekében a mentálhigiénés programiroda milyen szereppel bír? — Azonnali, kézzelfogható eredmény nem valószínű, a nemzetközi gyakorlat mintegy tíz évben számol a pozitív változásokat illetően. Viszont, ha nem teszünk semmit, a későbbiekben igen nagy hátrányát érezhetjük, esetleg visszafordíthatatlanná váló folyamatot engedünk szabadjára. Szükséges tehát egy olyan szervezet létrejötte, amely felhívja az e területen dolgozó szakembek figyelmét arra, hogy ezeket a kérdéseket kezelni kell. Itt elsősorban az iskolák, az egészségügyi intézmények szerepére gondolok, amelyek jó segítők lehetnek a preventív feladatok ellátása, a megelőzés terén. Tavasz óta dolgozunk azon, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egy önálló programirodát létesíthessen. A megye hátrányos helyzete ezt, sajnos, indokolttá is tette. A miniszteri biztos úrnak fenntartásai voltak előbb amiatt, hogy ezzel esetleg egy láncreakciót fogunk elindítani az ország hét régiójában. Ugyanis két-három megye alkot egy-egy régiót a következő régióközpontokkal: Budapest, Debrecen, Miskolc, Szeged, Pécs, Győr és Szombathely. Az eredeti elképzelések szerint mi Hajdú-Bihar és Jász-Nagykun- Szolnok megyéhez voltunk sorolva debreceni régióközponttal. Mi továbbra is kitartottunk amellett a szándékunk és kívánságunk-mellett, hogy itt önálló programiroda létesüljön. Ilyen jellegű tevékenységgel — sejtszerűen — a megelőző lelki években is foglalkoztak már szakembereink. Példaként azt a nyíregyházi tanárnőt említhetném, aki a tizenévesek beilleszkedési zavaraival foglalkozott behatóan — és eredményesen. Ugyancsak említést érdemel az a kezdeményezés, amely Nagy- kállóban egy országos tanfolyam keretében a mentálhigiénés segítők felkészítését szolgálta, és sikerességével országos hírre tett szert. A helyi egészség- ügyi főiskola mentálhigiénés kurzusokat indított, a gyermek- védelem vonalán a nevelőszülők felkészítését és a deviáns magatartású gyerekekkel való nagyobb törődést már korábban célul tűztük ki. Sorolhatnék még nagyon sok példát, kezdeményezést Kis- várdától Mátészalkáig, Vásá- rosnaményig: az ott élő szakemberek — hogy úgy mondjam — teszik a maguk dolgát. A programiroda egyik fő tevékenysége az lesz, hogy ezeket a sejtszerű megmozdulásokat egységbe foglalja és hogy — nem titkoltan —- lobbizón a terület munkája mellett. • A legutóbbi megyegyűlés napirendjén is szerepelt a mentálhigiénés program- iroda kérdése. — A megyei közgyűlés az elmúlt heti ülésen mentálhigiénés közalapítványt hozott létre, a kuratóriumban olyan neves szakemberek kaptak helyet, akik önmagukban is garanciát jelentenek egy-egy szakterület átfogásához és műveléséhez. Az alapítványnak kétirányú a feladata. Az egyik, hogy az országos programiroda és az Országos Mentálhigiénés Közalapítvány célkitűzéseihez hozzáigazítsa a megyei feladatokat és hogy a megye sajátosságainak megfelelően felvállalja azokat a teendőket, amelyeket — úgy érezzük, hogy — nekünk meg kell tenni. A másik, hogy a megyén belül összefogja, szakmailag megtámogassa azokat a kezdeményezéseket, amelyeket érdemesnek tart egyéb terület feladatainak megoldására, felvállalására és hogy a megyei programirodával együttesen próbálja „megfogni” az országos programiroda pályázati lehetőségeit. Az alapítvánnyal szembeni elvárás tehát az, hogy pénzt hozzon és szerezzen. Az Országos Mentálhigiénés Programiroda 250 millió forinttal rendelkezik, ez régiókra leosztva szinte csepp a tengerben, ám ezen a területen még az aprópénz is sokat számít. A programiroda működésével kapcsolatban alapvetően optimista vagyok, hiszen segítségüket felajánlva már nagyon sokan kerestek meg bennünket. Többen sérelmezték, hogy a megnyitóra nem kaptak meghívást, ez azonban nem a sértődöttség hangja volt, sokkal inkább az „én is részes kívánok lenni” óhajaként fogalmazódott meg s érződött is ki. A teendő ezernyi. A mentálhigiénés tevékenységnek egyértelműen mozgalommá kell terebélyesednie, a mentálhigiénés magatartás és szemlélet terjesztésébe mind többünknek be kell kapcsolódnia. Amerikában például ennek hatására óriási kampány indult a dohányzás visszaszorítására. Az eredmény sokunk előtt ismert: az amerikai polgárok felének sikerült lemondania e káros szenvedélyéről. A segítő szándék — úgy érzem — megvan, ez érződött a megnyitón. A dr. Zsonda-féle kísérlet (Szív Alapítvány) egyik „alappillére”, dr. Endreffy Ildikó személye által a prevenciót és a mentálhigiénét még jobban össze tudjuk kapcsolni. Ezzel a diagnosztikai prevencióval kell az első és legszorosabb köteléket létesíteni, mert ez egy olyan bázis, ami már ki van építve és nagyon jól működik. Az országos iroda munkatársaival napi személyes kapcsolatban állunk, a feladat, a cél közös. A megyei programiroda részére a megyei közgyűlés biztosított helyet a Megyeháza B épületében, az Életerő Alapítvánnyal működik egy helyiségben augusztus 1-jétől. • ...amelynek a vezetője dr. Éva Erzsébet lett. A továbbiakban tőle érdeklődöm a programiroda vezetésének elvállalásáról. — Pedagógus vagyok, a tanárképző főiskolán tanítok. 1992-ben végeztem el a mentál- higiénésszakember-képzőt, akkor, amikor az még az első képzési forma volt az orvostudomá- nyi egyetemen, a SOTE szervezésében. A végzés során a magam intézményében nem találtam olyan feladatot, amely ezzel kapcsolatos lett volna, de az egészségügyi főiskolán sikerült egy speciális kollégiumot tanítani a védőnő szakos hallgatóknak. Nagyon hálásak voltak a hallgatók, nagyon szerették ezt a „speckollt”. Annyira közel állt hozzájuk, én meg úgy éreztem, hogy ők igazán nyitottak a segítségnyújtásra, egyrészt szakmájuk kapcsán is. Azonkívül az anyáscsecse- mő-otthonban folyó továbbképzésekbe is bekapcsolódtam, amelyeket gyermekgondozóknak szerveztek. Most volt tanfolyamzárás, s tizenkét felnőtt gyermekgondozó szerzett szak- képesítést. Nagyon fontosnak tartanám minden olyan oktatási intézményben a mentálhigiénét tantárgyként tanítani, ahol a hallgatók munkájuk során az emberekkel foglalkoznak; főleg a pedagógusjelölteknek nagyon fontos volna ismemi azokat a fogásokat, gyakorlatokat, technikákat, amelyeket majd ők is felhasználhatnak az osztálytermekben a tanítványaikkal, a szülőkkel való kapcsolattartásban és a pedagógusmunka minden területén. A szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola már indított mentálhigiénés szakot, kívánatos lenne, ha példáját a többi felsőfokú oktatási intézmény is követné. Természetesen nagyon örültem annak, hogy sok kolléga e rövid idő alatt is, még az iroda megnyitása előtt megkeresett, s a segítségadásáról biztosított, illetve együttműködési szándékát fejezte ki. A mentálhigiéné hatásáról a közelmúlt történései nyomán személyesen is megyőződhet- tem. Édesanyámat a Sóstói úti kórházban kezelik, s érezhetően több gondoskodást, figyelmet kap, mint az általában a kórházakban tapasztalható. Nemcsak ő, hanem valamennyi beteg, akit a mentálhigiénés dr. Böjti István — mondhatom — szívvel-lélekkel gyógyít. Ez a pluszerő, a nagyobb figyelem, a nagyobb törődés, a szeretet az osztályon dolgozó nővérek sajátjává is vált, s a betegekre is „átragad” mindez, nemcsak a maguk bajaival vannak lekötve, nagyon tudnak örülni a másik gyógyulásának is. S hogy ez önmagában is mekkora gyógyító erővel bír, azt nemigen szükséges külön hangsúlyozni. Magyarországon a várható életkor a férfiaknál 63,5, a nőknél 70 év. Ezzel a szomorú statisztikával Európában az utolsó helyen állunk. Hazánkban az alkoholisták száma megközelíti az egymilliót. Nem csoda hát, hogy az elmúlt évben meghaltak több mint egyharmada az alkohol okozta károsodás következtében hunyt el. Nem kívánom a öngyilkosságok magas számát, a mintegy 25 milliárd darabos évi cigarettafogyasztást külön kiemelni, csak érzékeltetni akarom a feladatunk súlyát— amiért létrejött ez a mozgalom. A betegségcsoportok szerinti halálozási okokról a következő statisztikai adatok beszélnek: első helyen a szív- és érrendszeri megbetegedések szerepelnek (50 százalékkal!), továbbá a daganatos betegségek (22 százalékkal), az erőszakos halálok, az öngyilkosságok (9 százalékkal), a tüdőbetegségek (5 százalékkal), és az alkoholos májzsugor (4 százalékkal). Nyilvánvaló, hogy az egészségünk megőrzése érdekében mi magunk tehetünk a legtöbbet! Felelősek vagyunk testi-lelki egészségünk védelméért! • A megelőzésben milyen szerep hárul a programirodára? — A lelki egészségvédelem három lépcsőjét különböztetjük meg: a primér prevenciót, amelynek elsődleges feladata, hogy ismerje meg a tizenéves, mennyire nagy érték az egészség. Ehhez kellő önismeretre kell megtanítanunk, illetve ebben kell segítenünk (tudja meg, hogy ő milyen típus stb.). Ezen a területen Gulácsi Józsefné, a 4. Sz. Általános Iskola tanára alkotott kiemelkedőt a tizenéveseknek szóló programjával. A megelőzésben rá kell vezetnünk a gyereket a szenvedélybetegségek (alkohol, cigaretta, drog) mérhetetlen egészség- és személyiségpusztító hatására. A szekunder prevenció során azokkal foglalkozunk, akik valamilyen betegségen átestek, számukra a visszatalálás útját kell segíteni. A harmadik esetben vagy tercier prevencióban: olyan betegséggel élnek együtt, amely végleges (mozgássérült, cukorbeteg stb.), számukra az „elviselhetőséget” kell tudni megkönnyíteni. A munkához — vagy nevezhetem szolgálatnak — sok a beígért, bizalommal felajánlott segítség. Éppen most járt itt (szabadsága alatt) Káder Fe- rencné, a megyei pedagógiai intézet munkatársa, ők igen sokat tehetnek és tettek eddig is e területen. A megyei általános és középiskolák igazgatóinak évnyitó értekezletén lehetőséget kaptam a programiroda munkájának bemutatására, segítségüket kérve e fórumon az együttműködéshez. Erről biztosított a Vöröskereszt, a megyei egészségszövetség és az egyházak is. Természetesen minden olyan egyesület, civil szervezet, amely az emberek számára kapcsolódási lehetőségeket, kommunikációs csatornákat nyit meg, szükséges, támogatandó és mentálhigiénés mozgalmunkban nagy jelentőségű. • Hol találják meg önt az érdeklődők? — A Megyeháza B épületében, az Egyház utca 13. sz. alatt, az Életerő Alapítvánnyal egy helyiségben. A telefon: 314-111/119-es mellék. A munkabeosztásom szerint három nap délelőtt, három nap délután tartózkodom ott, a pontos egyeztetés még nem történhetett meg. Lefler György Dr. Éva Erzsébet és Együd János
