Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-03 / 180. szám
1995. augusztus 3., csütörtök Tábor, tanfolyam UJ KELET XXVIII. Nemzetközi Tisza-túra Ki ne szeretné a vadregényes tájakat, a természet szépségét. Főleg az olyan területeket, amelyek megmaradtak eredeti szépségükben, azaz őrzik „érintetlenségüket”. Nos, hazánk egyik ilyen területe a Felső-Tisza vidéke, mely kanyargásaival, kiszámíthatatlanságával, növényzetével és élővilágával szinte csábítja az embert. Van ki csak bizonyos részére látogat ki, de van, aki vízre száll, és végigevezve a folyó szabolcs-szatmár-beregi szakaszát gyönyörködik a táj szépségében, illetve éli „nomád” életét, hiszen nap mint nap kikötve sátort állít, majd másnap hajnalban lebontva azt „továbbcsorog”. Az ilyen kirándulásoknak a legnagyobb szervezett túrája a Nemzetközi Tisza-túra, amely az ország minden részéből egyre több embert mozgósít a nyári pihenője, szabadsága alatt. Tehát ez a túra is egyfajta szabadidős tevékenység, mellyel a mai szabadidős oldalunkon mi is foglalkozni fogunk. Bustyinótól egészen Dél-Magyarországig Ez a vízitúra magába foglalja az egész Tiszántúl területét, hiszen a „születésétől”, valamint a tiszabecsi országhatártól végighalad az ország keleti részén, és a „napos” Szegednél ér véget. Két része van a Tisza-túrának: az első az úgynevezett előtúra vagy más néven a vadevezős túra, a második szakasza pedig a magyar szakasz. A túra első része csak azoknak jelent örömet, akik ismerik a vadevezés csínját-bínját, hiszen az ukrán Bustyino és a magyar határközség — Tisza- becs — közötti szakasz igencsak igénybe veszi az evezősök tudását,.illetve fizikai képességét. Nemhiába hívják fel a szervezők (a Szabolcs-Szat- már-Bereg Megyei Természet- barát Szövetség) a figyelmet, hogy csak olyanok jelentkezzenek az első szakaszra, akik bírják a „gyűrődést”, illetve van tapasztalatuk a vadevezés fortélyaiban. Tehát akik ezekkel a dolgokkal nem rendelkeznek, azok jobb, ha megóvják magukat a kellemetlen élményektől és veszélyektől, hiszen tudás és tapasztalat nélkül csak ebben lehet részük. A túra második része már szolid, békés evezgetésre nyújt alkalmat, mivel a „megszelídült” folyó a békés arcát mutatja mindazoknak, akik a „hátán lovagolva” szeretnék csodálni a csend és a békés nyugalom e „szigetét”. Ez a szakasz Tiszabecstől Szegedig tart, s mindenkire rá van bízva, hogy mennyit evez, hol száll ki a „buliból”. így a túrázók saját erejükhöz (pénztárcájukhoz) mérten teljesíthetik a Tisza-túra távjait, amelyek napi lebontásban átlag 35 km-t jelentenek. Az előtúra két napjával ellentétben a magyar szakasz húsz napig tart, de aki csak megyénk területén szeretne „bóklászni”, azoknak kilenc nap, illetve túrarész áll a rendelkezésére, hogy evezgessen, s közben a táj érintetlenségében gyönyörködjön. Az idei Nemzetközi Tisza- túra résztvevőit sportrovatunk kétszemélyes stábja a harmadik nap végén „érte utol”, pontosabban a tiszamogyorósi kikötésnél, ahol pillanatokon belül — szemünk láttára — sátorváros nőtt ki a földből. Mi is „hajtóvadászatra” indultunk, hiszen a túra „marshallját” — Egri Kiss Tibort, aki mindent tud, amit tudni illik a Tisza- túrával kapcsolatosan — nem volt egyszerű dolog meglelni, de „aki keres, az talál” alapon a mi keresgélésünket is siker koronázta, így Egri Kiss úr segítségével bepillanthatunk a Tisza-túrázók életébe. Jaj, de jó a habos... Tisza Mint azt már sokán tudják, a XXVIII. Nemzetközi Tisza- túra előtúrája július 28-29-én lezajlott. Az előtúra igencsak nagy résztvevői létszámmal indult, s hál’ istennek, mindenki — nagyobb baleset nélkül — átért a magyar területre. De hogy mi is történt a Bustyino— Tiszabecs közötti szakaszon, azt megtudhatjuk Egri Kiss Tibortól. — Hogyan indult az idei Tisza-túra? — Személy szerint én is, de azt hiszem, hogy mindenki nagy várakozással vágott neki az előtúrának. Már csak azért is, hiszen már régóta nagyon jó idő van, s reméltük, hogy ez a túra ideje alatt is megmarad. Szerencsére az idő kitartott, a vízviszonyok ideálisak voltak, mivel a víz hőmérséklete 20- 21 fokos volt, ami a Tisza felső részénél igazán melegnek számít. Tiszabecsnél kettőszáz- harmincegyen léptük át a határt, de később még csatlakoztak „orvul” hozzánk — sikeresen. — Nem félt, hogy az ilyen nagy létszámú határátlépés bonyodalmakat okoz? Hiszen az útlevél-ellenőrzés a vízen történt. — Őszintén szólva féltem a nagy létszámtól, ez részben be is igazolódott, mert igen sokan borultak — százon felül volt a borulok száma —, na de néha a térdig érő vízben a ferde sodrás miatt billentek meg. A Viski-híd alatt én is „becsaltam” néhány embert egy nagyon nehéz helyre — nekem még sikerült átlavíroznom egy másik csónakkal egyetemben, de a többiek mind borultak. Ez valahol az én „vétlen tréfám” volt, hiszen mire észrevettem, hogy hova evezek, már késő volt visszafordulni. Visszatérve a kérdésre, a borulások alkalmával személyi sérülés nem történt, anyagi kár sem keletkezett, néhány banán, dobozos sör elvesztésével megúsztuk a kényszerfürdőket. — Ez a rész „hírhedt" az evezősök táborában a nehézségek miatt. — Kisebb kellemetlenség akadt, de a táj szépsége igazán pótolt bennünket e dolgok részeként. A huszti várromokat egészen közelről lehetett látni, a híd alatt minden bonyodalom nélkül eleveztünk. A tekeházi (Tekovó) táborhelyünk nagyon megváltozott a tavalyi évhez képest, de hát a hosszan tartó tavaszi áradás •is teljesen átalakította a Tiszát, így azt mondhatom, hogy ahol az elmúlt esztendőben gondjaink voltak, ott most minden bonyodalom nélkül áthaladtunk. Egy kicsit sekély volt a vízszint, „kopogtak” a hajók, ráadásul a tekeházi vadászati és halászati felügyelő is tiszteletét tette táborhelyünkön. Az ő látogatásának is megvolt az oka, hiszen azon a részen az egyik kőbányában éleslövé- szetett tartottak -— ezt mi is hallottuk —, és felhívta a figyelmet, hogy ne nagyon bóklásszunk arra. — A mostani közbiztonság nem valami híres a keleti szomszédainknál. Éjszaka a táborozás alkalmával nem történt semmi baj? —Az egyik túrázó kollegánkat támadták meg. Leütötték és lehúzták a hatéves tornacipőt a lábáról. Az volt-e a cél, hogy pánikot keltsenek vagy ténylegesen a cipőre volt szüksége a két tettesnek — akik, miután felébredt a tábor, elszaladtak —, ezt senki sem tudja megmondani. Még annyi problémánk akadt a szomszédainkkal — ugye a Tisza-parton sok ä kavics — a tíz év körüli gyerekek azzal szórakoznak, hogy odahívják a gyanútlan vízitúrázókat, és azt követően kaviccsal megdobálják őket. De ugyanez vonatkozik a hidakra is — onnan is kaptunk már „kőzáport”, de sajnos ez hazánkban is tapasztalható. Partraszállás előtt Szabadidős oldalunkat összeállította Batai János, szerkesztette Révay Zoltán. A fényképeket Bozsó Katalin készítette. Következő héten a témánk a lovaglás lesz, ezzel kapcsolatosan várjuk információikat, leveleiket a következő címre: Új Kelet Szerkesztősége Nyíregyháza, Árok u. 15. Tel.: 437-012. Kikötés Tiszamogvoródon Amit a Tiszáról tudni kell Magyarország második legnagyobb folyója a szomszéd Ukrajnából érkezik hozzánk. A keleti „komáinknál” még csak egy sekély, gyors vizű „folyócska”, ahol a vadevezős „csónakázás” minden örömét, veszélyét, s nem utolsósorban a borulásokat lehet kipróbálni. A Tisza Tiszabecsnél „lépi át” a magyar-ukrán határt — természetesen útlevél-ellenőrzés nélkül —, és Tiszadobnál hagyja el megyénk területét. A folyó Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szakasza 235 km hosz- szú, ebből 208 km a Felső-Ti- szához tartozik. A Felső-Tisza Tokaj—Rakamaz térségéig, a Bodrog torkolatáig terjed. A huszonhét kilométeres alsószabolcsi folyószakasz már a Közép-Tisza része. A Felső-Tisza rendkívül kanyargós, medrének mindkét oldalát feltöltődő holtágak, úgynevezett morotvák kísérik. A folyó esése magyar földön itt a legnagyobb (Tiszabecs és Vásárosnamény között kilométerenként 20—40 cm). A Tisza vízállás- és vízhozamváltozását nagy ingadozások jellemzik. A kis- és nagyvíz közötti különbség több mint nyolcvanszoros. A folyónak három árvize van: a kora tavaszi, a kora nyári („a zöldár”) és a késő őszi. Tokaj—Rakamaz térségében a kora tavaszi és a „zöldár” összetalálkozik, itt már csak egy tavaszi árhullám figyelhető meg. A Tisza körülbelül Tivadar községig durva és finom kavicsot görget, innen tovább már csak homokot szállít, és azt több helyen (Tivadar, Vásárosnamény) felhalmozza. Vásá- rosnaménynál a Szamos lebegtetett iszaphordaléka miatt a Tisza „melírozottá” válik, tehát „kiszőkül”. Az alsó-szabolcsi Tisza-sza- kaszon Tiszalök mellett vízlépcső, erőmű és öntözőrendszer létesült.
