Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-29 / 202. szám

UJ KELET

Labdarúgás

Ez történt az NB II-ben

1995. augusztus 29., kedd

15

Ismét egy „színvonalas” vereség... Győzelem a bőség zavarában

„Jó lenne megismételni a tavaszi 1-O-ás győzelmünket...” — ismételgették az NYFC labdarúgói a diósgyőri stadion játékoskijárójában. Na igen, akkor sikerült a bravúr— és most is sikerülhetett VOLNA. Hiszen...

1. p: Félelmében elnémul hatezer diósgyőri fanatikus szurkoló — Karkusz nagy helyzetben a kapufát találja el...

3. p: Némaság helyett ezúttal füttykoncert a lelátón — Lukács orra elől épphogy csak felszedi a labdát a hazai kapus...

8. p: Megszületik az első DFC lövés — ekkor már 2-0- ra vezethetne az NYFC...

Az első 45 perc: A Diósgyőr hiába erőlködik, épkézláb helyzetet nem tud teremteni - igaz — lásd a Tóth-legénység ellenpéldáját —, így nincs mit kihagynia...

Félidő: A levonuló Herbály játékvezetőt a nézők „mocs- koscsalózzák" — pedig a piros-fehéreknek még szándékos kezezésért sem volt hajlandó sárgát adni...

A második 45 perc: Megélénkülő Diósgyőr—-Gönciék beszorulnak, támadóerejük drasztikusan visszaesik...

70. p.: Fohászkodnak, imádkoznak a helyi nézők, talán azt is megbánják, hogy kijöttek; az egész vendégkispad talpon — Lukács a félidő egyetlen NYFC — (ám a 90 perc legor- dítóbb) helyzetében: egyedül vezeti kapura a labdát, vezeti, vezeti, kihagyja...

79. p.: Most már egyenesen szimpatikus a nézőknek a bíró — Herbály úgy dönt, mindenképpen gólt akar látni és ítél, méghozzá 11-est. „Szerencsés” ember, aki tudja, miért, mindenesetre 1-0 oda...

83. p.: Az exnyíregyházi Tóth György bombagóljával véget vet az izgalmaknak.

Vége, vereség.

Tóth János klubigazgatóval már itthon, Nyíregyházán, hideg fejjel beszéltük meg a történteket.

— Sejtettük, hogy lendületesen nekünk jön majd a Diósgyőr és tudtuk, ehhez nem szabad területet adni — magyarázta Tóth János. — Az első játékrészben — amely egyértelműen a miénk volt — nemegyszer megvalósítottuk azon elképzeléseinket is, hogy jó ütemben beindulunk és az ellenfél mögé kerülünk. Ezen a képleten a második 45 percben sem akartunk változtatni, mégis módosult. Hiszen a támadóink nem segítettek be a labdabirtoklásba és általában pontatlanabbá ft vált a játékunk. Sok labdát elszórtunk — ebben ment el az erőnk és ez rutintalanságunknak is betudható —, ennek köszönhettük, hogy a DFC csak jön és jön, s térfelünkre korlátozza az eseményeket. Döntőnek bizonyult, hogy csatáraink a második félidőben nem tudták lekötni a hazaiak szélsőhátvédjeit, így azok aktívan besegíthettek a támadásba létszámfölényt eredményezve ezzel saját térfelünkön.

—Miként az is gondot jelentett, Hogy a helyzetkihasználás ismét gyenge volt.

— Ez is egyik oka vereségünknek. Karkusznak, Né- methnek, volt nagy lehetősége és Lukácsnak kettő is. Már az első félidőben éreztem, hogy a kontrákban nem vesz részt mindenki, első embereink nem elég harapósak. Ellenben középen rengeteget dolgoztak játékosaim, Kovács, Göncz, Bagoly, Karkusz.

— A vitatható büntetőről mi a véleménye?

— A jogosságával nem akarok foglalkozni. De pályafutásom alatt még nem találkoztam ilyen esettel! Bizton állítha>"#

tóm: szégyellni valónk nincs! Volt két néző Diósgyőrben, aki látta a Stadler bajnokiját. Ők azt mondták, hogy itt a második félidőben 20 perc alatt több történt, mint ott az egész meccsen. Ez valahol egy érték. Ugyanakkor az is, hogy eddigi három meccsünkből mind a

Kovács rengeteget dolgozott

három négycsillagosra sikeredett a Nemzeti Sport osztályzatai alapján, és ezekből kettőt idegenben kapott a mérkőzésünk; Ez az együttes rangját is. jelzi, figyelnek ránk a ve- télytársak, kezdjük is ezt érezni. Jele ez annak, hogy kezdünk csapattá válni.

— Három fordulón van túl az NYFC és igaz, hogy ezek színvonalas találkozók voltak, de mindössze 3 pontot hoztak. A Diósgyőrnek például már 9 pontja van. tehát hattal több. mint a Nyíregyházának. Soknak tűnik ez három forduló után...

— Nem lehet ezzel a 3 ponttal dicsekedni, de nagyon az elején vagyunk még. Ha a továbbiakban rendezzük sorainkat, feloldódunk, hat-hét meccs után rászaladhatunk az élmezőnyre. Legfőbb teendőnk: türelmesen dolgozni, állandósítani formánkat.

Csiky Nándor

Megyei II. osztály

Hétfői számunkban a Kárpát-Hús Volán—Nyírtura mérkőzés kivételével már közöltük az eredményeket. A Kárpát-Hús Volán—Nyírtura mérkőzés végeredménye: 2-1. A bajnokság állása a második forduló után:

Kárpát-Hús csoport

Erimpex csoport

1. Gávavencsellő

2

2

—

—

9-0

6

1.

Nyírmeggyes

2

2

—

—

10-1

6

2. Kállósemjén

2

2

—

—

7-3

6

2.

T úrricse

2

2

—

—

7-0

6

3. Kárpát-Hús

2

2

—

—

4-2

6

3.

Balkány

2

2

—

—

6-1

6

4. Kálmánháza

2

1

' 1

—

5-3

4

4.

Nyírlugos

2

1

1

—

8-2

4

5. Ajak

2

1

1

—

5-6

4

5.

Vaja

2

1

1

—

4-2

4

6. Dombrád

2

1

—

1

4-4

3

6.

Tiszamenti SE

2

1

—

1

3-4

3

7. Nyíribrony

1

—

1

—

2-2

1

7.

Tarpa

2

1

—

1

3-4

3

8. An arcs

1

—

1

—

0-0

1

8.

Nyírvasvári

2

—2

—

3-2

2

9. Komoró

2

—

1

1

4-5

1

9.

Jánkmajtis

2

—

1

1

0-1

1

10. Kótaj

2

—

1

1

2-4

1

10.

Olcsva

2

—

1

1

1-4

1

11. Nyírtura

2

—

1

1

0-2

1

11.

Encsencs

2

—

1

1

1-4

1

12. Tuzsér

2

—

1

1

2-5

1

12.

Nagyecsed

2

—

1

1

1-4

1

13. Kemecse

2

—

1

1

1-7

1

13.

Ny írbél tek

2

—

—

2

2-10

0

14. Napkor

2

—

—

2

1-4

0

14.

Hodász

2

—

—

2

1-11

0

Helyesbítés

Hétfői számunkban tévesen jelent meg a Mátészalka— Rakamaz NB Ill-as bajnoki labdarúgómérkőzés eredménye. írásunkban az szerepelt, hogy a hazaiak 4-0 arányban

győzedelmeskedtek, de, mint a tudósítás szövegéből is kiderült, ez az eredmény ellenkező előjelű volt, tehát a rakamaziak nyertek 4-0-ra. A tévedésért elnézésüket kérjük.

Elmarad

Az előzetes tervekkel ellentétben kedden mégsem lép pályára az iráni bajnokcsapat Tiszavasváriban. Szerdán viszont 17 órától a Hajdúböszörményt fogadják edzőmérkőzésen.

Három forduló alatt hat pontot szerzett a Tiszavasvári Alkaloida NB 11-es labdarúgó- csapata, és az NB II Keleti csoportjának ötödik helyét foglalja el. Soha rosszabb nyitányt! Legutóbb (vasárnap) Sényőre látogatott a gyógyszergyári együttes, és a lelkes újoncot nagy küzdelemben fektette két vállra. A találkozó után beszélgettünk a Vasvári edzőjével.

— Hamar megszerezte a vezetést a hazai csapat. Minek volt ez a következménye?

—- A gól előtt Rása Csabának el kellett volna rúgnia a labdát. Ezt követően csinált egy hazaadást, amiből majdnem gól lett. Emiatt aztán már a 25. percben le is kellett cserélnem — válaszolta Szikszai Lajos.

—Mi, nézők kintről úgy ítéltük meg, hogy az első félidőben nemcsak Rása gyengélkedett, hanem a vasvári gárda nagyobb része... Horváth Mikit például úgy berakták a ,,hintába" , hogy nem akartunk hinni a szemünknek... Rá sem lehet ismerni a tavasszal megszokott fegyelmezett, magabiztos védelemre!

— Nem szeretném Csabát bűnbaknak kikiáltani, de úgy van ez fociban is, mint az autónál. Ha egy fontos alkatrésszel baj van, akkor az egész autó rossz. Csaba kezdeti bizonytalansága mindenkire ráragadt. Lente ugyanolyan jó játékos, mint egyébként Rása, most a cserével magabiztossá vált a védekezésünk. A második félidőre rendeztük a sorokat, a szünet után egy egész

más csapat vonult ki, vette fel a harcot. Ebben a játékrészben a hazaiak fölé kerekedtünk, és biztosan hoztuk a meccset.

— Fecsku és Bohács mintha nem hozná magát. Nyilván nekik is szerepük van abban, hogy a Tiszavasvári tudásának csak töredékét nyújtotta Sé- nyőn. A két idősebb játékos egyidejű szerepeltetése elég nagy luxusnak tűnik, miközben a rendkívül harcos, gólérzékeny Lente csak csereként jut szóhoz. Mi erről a véleménye?

— Lajos azért maradt ki, mert még az első fordulóban megsérült Diósgyőrben, Nánás ellen nem is játszott. Sokat töprengtem, hogy bizalmat kapjon-e a legutóbbi fordulóban győztes gárda, és végül mellettük voksoltam. Előre megbeszéltük azonban, hogy az első negyvenöt perc után majd a Sényő játékának megfelelően cserélünk. Nos, elég volt 25 percig várni...

—A győzelem tehát megvan, és ehhez csak gratulálni lehet, de érződik egy jókora feszültség az együttes körül, hiszen Sényőn sem Szilágyi, sem Fige, sem pedig Sinka nem került be még a tizenhatos keretbe sem. Nem lesz túl nagy zavar önöknél a bőség zavarából?

— Igen. ezt a feszültséget én is érzem. Egyszerű matematika: húszán vagyunk, nyilvánvaló, hogy ebből az adott mérkőzésre csak 16 játékos nevezhető. Az már az én és a csapat szerencséje (vagy szerencsétlensége), hogy ki az a négy, aki kimarad. Szilágyi Józsi egész héten nem edzett,

Rosu duplázott

ő ezért maradt ki. Láttam, hogy a mellőzés miatt borús volt a tekintete, de amikor húszas játékoskeretünk van, a kispad- ra nem inkább egy egészséges játékosnak kell ülnie? Sinka Laci el sem jött velünk. Valószínűleg neki sem esik jól a mellőzés... Hozzá kell tennem, hogy nem igazán szerencsés ez a viselkedés az ő részéről sem, mert ez nem javítja a csapatba kerülési esélyeit. Sokat gondolkoztam azon, hogy Fige bekerüljön akár a kezdő csapatba is. Mivel azonban a mérkőzés előtt egész délelőtt esett az eső, egy olyan védő került helyette a pályára, aki csúszós talajon mozgékonyabb. Egyébként már három játékosunknak is két sárga lapja van, tehát nem sokáig tűnhet úgy. hogy indokolatlan a húszas játékoskeretünk; aztán jöhet sérülés, formahanyatlás. Céljaink eléréshez fontos a biztonság!

Száraz Attila

A rutintalanság keservei

Érdemes Sényőn meccsre járni! És teszik is sokan, mert ha a csapat nem is győz, a látványos futball garantált. így volt ez vasárnap is, amikor a fordulatokat sem nélkülöző mérkőzés után a tiszavasvári karok lendülhettek magasba, lévén: egy góllal többet rúgtak ellenfelüknél (2-3), és a zárósípszó pillanatában ez nem kevesebbet, mint három pontot ért. Minden vitán felül áll, hogy a vendégeké a jobb csapat, csakhogy a sényőiek újfent kúsztak-másztak, sokak elképedésére még vezettek is.

— Rutintalanság, rutintalanság — hajtogatta Rubóczki Tibor játékos-edző letörten. — Mi más lenne, hogy nálunk az előny, erre felkínáljuk az egyenlítést az ellenfélnek. Ilyen jó csapat, mint a Tiszavasvári ellen vezetésünk után legalább tíz percig feszülten figyelni kellett volna minden apróságra, mert számítani lehetett arra, hogy rögtön kitámadnak, beszorítanak bennünket. Erre fel kapunk egy elkerülhető gólt, 1-0 helyett döntetlennel mehettünk szünetre. Tán nem kell mondanom, mekkora a különbség a két állás között.----Minek tulajdonítható a

sé

nyői védelem rendkívüli „gólképessége” ? Három mérkőzésen tizenegy gól kicsit sok. Nem?

— Az összeszokottság hiányzik. Na meg, elfáradnak a középpályások, fejben kihagynak a játékosok, a szertelenségünknek isszuk meg a levét. Az NB Ill-ban is viszonylag

sok gólt kaptunk, viszont ott kevésbé jelentett gondot ennek ellensúlyozása. Ettől függetlenül a középhátvéd Stefanik megint kitett magáért, látszik rajta: akármennyire fiatal, máris remek védő.

— Nem mehetünk el a 60. percben történtek mellett. Ekkor fordított a Vasvári, ekkor állították ki Horváth Miklóssal egyetemben Capatinát. Mitől dühödön be Capatina, miért ment bele a pofozkodásba?

— Én már csak arra lettem figyelmes, hogy a partjelző szólt a bírónak, aki mindkét fiút kiállította. Hogy mi zajlott közöttük? Állítólag köpdösték, lökdösték egymást. Nagyon sajnálom az egészet, pláne Capatina újbóli elvesztését, ez sokba kerülhet nekünk.

— Kintről nézve Capatina— amíg a pályán volt—felettébb idegesnek tűnt. Mi lehetett ennek az oka?

— A meccs előtt mondtam neki: most több kell, jobbat kell produkálnia, mint Bar- cikán, ugyanis idegenben halványan játszott. Ment is előre, tette a dolgát, próbálkozott. Voltak felvillanásai, el-elhú- zott a széleken, de némi gör- csösséget éreztem játékában. Ilyenkor — egy rangadón — hamar felmegy a pumpa, ez, akárhogy nézzük, benne van a játékban.

— Nem áll fenn annak a veszélye, hogy a társaság a kudarcok hatására kedveszeget- té válik?

— Sajnos ez a probléma valós. Vesztes meccsek után mindig is nehéz a talpra állás.

Horváth gólja sem segített

Rettenetesen mostoha a sorsolásunk, erről már korábban is nyilatkoztam. Vasárnap megyünk a Kábához, utána jön a Nyíregyháza. Alighanem a kábái kilencven perc lesz a mérföldkő, talán egy pontra jók lehetünk, és akkor helyreáll a rend.

— A múlt héten említetted: mintha szűnőben lenne a híres csapategység, egyesek veszekednek a pályán. Vasárnap mit tapasztaltál? Javult a morál?

— Na, azért nem olyan vészes a helyzet. Külön kihangsúlyoztam az öltözőben is: nem engedhetjük meg magunknak a széthúzást, s úgy vettem észre, a srácok belátták ezt. Nincs értelme a visszaszó- lásnak, csinálni, küzdeni kell. Ahogy az a futballban lenni szokott, egy győzelemre volna szükség, és akkor ki beszélne már a sérelmekről, kit érdekelne a múlt!?

Koncz Tibor