Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-29 / 202. szám
UJ KELET L assan a végéhez közeledik a turisztikai szezon legfontosabb időszaka, és ismételten levonhatjuk a szomorú tanulságot, hogy nem igazán kényeztetnek el minket a turisták. Hazai viszonylatokat tekintve is rendkívül alacsony a hozzánk látogatók száma. Megyénknél csak Nógrád és Tolna megyét keresik fel kevesebben. ** S ami igazán szégyenletes, a statisztikai hivatal által 1993-ban regisztrált 75 ezer 704 vendégből 35 ezer külföldi turista volt. Azaz csaknem annyi idegennyelvű kereste fel Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét, mint hazai. És hát mi alapján várjuk el. hogy tömegesen jöjjenek a külföldiek, amikor saját honfitársaink sem „tartják érdemesnek” megyénket arra, hogy itt töltsék el nyaralásuk egy részét? Összeállításunkban arra kerestük a választ a turisztikai hivataloknál és az egyéb idegenforgalmi egységeknél, hogy mi lehet az oka a megyénket illető érdektelenségnek. „Idecsalogatni a külföldieket...” A Riviera Tours eddig elsősorban kiutaztatással foglalkozott. Közkedvelt autóbuszos és repülőgépes társas útjaival egyértelműen a középréteget célozta meg. Az idén azonban bővítették profiljukat, belevágtak a beutaztatásba. — Ebben az évben túlnyomó részt belföldi turistákat hoztunk a megyébe — indítja beszélgetésünket Oláh Bertalanná. —- Elsősorban Nyíregyházát, és a Felső-Tisza vidékét céloztuk meg programjainkkal. Következő lépésben a külföldi turistákat próbáljuk meg idecsalogatni, illetve hosszabb időre itt tartani őket. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha minőségi szolgáltatást nyújtunk nekik. Emellett azonban mindenképpen szükséges az infrastruktúra megfelelő szintre való kiépítése. Az egyik legsürgetőbb feladat az autóúthálózat fejlesztése. Nagy hangsúlyt kellene fordítani arra is, hogy a kereskedelmi egységekben legalább alapszinten beszéljenek legalább egy-két idegen nyelvet. — Ha mindezeket meg is valósítjuk, nem fogják jobban ismerni megyénket... — Természetesen elengedhetetlen a propagandamunka. Csakis sikeres reklámkampányokkal, prospektusokkal, útikönyvekkel és -filmekkel nyerhetjük meg a vendégeket. Mi például rendszeresen részt veszünk a különböző utazási vásárokon és kiállításokon. Emellett több .külföldi utazási irodával tartjuk a kapcsolatot, és gyakran hirdetjük magunkat külföldi lapokban. Ez azonban egyelőre kevés, a többieknek is követniük kellene példánkat. A közmondás is úgy tartja: Egy fecske nem csinál nyarat. — Tapasztalataik alapján megyénk melyik részét kedvelik leginkább a turisták? —Tulajdonképpen mi ismer- tetjük, hogy milyen lehetőségek vannak, az ügyfél pedig kiválasztja a neki megfelelőt. Egyébként a Felső-Tisza-vidék érintetlen, háborítatlan tájaira utaznak a legtöbben. Főleg a németek értékelik, hogy csaknem eredeti állapotban találják a környezetet. Nekik ez már kuriózum, és ezt kihasználva hosszú időre megalapozhatnánk idegenforgalmunk jövőjét... Szatmárcseke a világ Turisztika 1995. augusztus 29., kedd 9 Van jövője a falusi turizmusnak Szatmárcseke és környéke, bár bővelkedik vizekben, elsősorban különleges látnivalóival hívja fel magára mind a hazai, mind pedig a külföldi turisták figyelmét. Az Európában egyedülálló kopjafatemető, a túrist- vándi vízimalom, a Túr bukói, vagy a vidék híres szülötteinek emlékházai méltán vívhatják ki mindenki csodálatát. De vajon ki tudják-e használni a helybéliek ezeket az adottságokat? — Nagyon nehéz a kérdésre egyértelműen igennel vagy nemmel válaszolni — mondja hosszas gondolkodás után dr. László Imréné, a szatmárcsekei önkormányzat turisztikai szervezője. — Most éppen a turistaszezon kellős közepén vagyunk, hozzánk júliusban és augusztusban jön a legtöbb látogató. Bár az idén júniusra sem panaszkodhattunk. Ami viszont gondot jelent, hogy májusban és szeptemberben csak az iskolai csoportokra számíthatunk. Ok pedig ritkán maradnak két-három napnál tovább. — Csoportok fogadására is felkészültek? — Igen. Tavalytól az önkormányzat tulajdona a Kölcsey fogadó. Jelenleg 46 férőhelyes, zömében háromágyas szobáink vannak. Ez a felállás leginkább csoportok elszállásolására alkalmas. Sokan szóvá is tették ezt, ezért elhatároztuk, hogy a közeljövőben egyéni lakosztályokkal bővítjük ki a — Irodánk tevékenységére eddig nem igazán volt jellemző a beutaztatás, de azt hiszem, ez elsősorban nem a mi hibánk — mondja kissé szomorkásán Bártfai Valéria, a GWK — Mávtours irodavezetője. — Budapesti központtal működünk, bár a központ nagyon sok külföldi vendéget csalogat hazánkba, talán mondanom sem kell, elsősorban a fővárosba és Dunántúlra „irányítják” őket. Ennek ellenére lehetőségeinkhez képest próbálkozunk, sajnos nem sok sikerrel. Hiába juttattuk el prospektusaikat és egyéb ismertetőinket a társutazási irodákba, nagyon csekély volt az érdeklődés. Egykét osztály jött csak el rövid Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei körútra. — Mi lehet ennek az oka? — Valószínű, a több évtizedes, rossz beidegződés. Sokak számára Szabolcs még mindig a fejletlen, sötét megyét jelenti, és ebben mi is hibásak vagyunk. Igazából meg sem próbáljuk — vagy legalábbis nem elég hatékonyan — elosztani A turisztikai irodák vezetői egyhangúan kijelentették, hogy megyénk idegenforgalmát a Tourinform munkatársai hivatottak koordinálni. Az ő feladatuk lenne megszervezni a reklámkampányokat, a prospektusok kiadását és a különböző kiállításokon való részvételt. Lássuk, mit mond erről Aranyosi Mihály, az iroda vezetője. — Alapvető feladatunk, hogy idecsalogassuk mind a külföldi, mind pedig a belföldi vendégeket. Reklám-, propagandaeszközeinkkel igyekszünk megismertetni a turistákkal megyénket. Tanácsainkkal segítjük őket, hogy mit hol találnak, hova érdemes menni, hol tudnak megszállni. Ezt a munkát legsikeresebben a kiállításokon tudjuk végezni. így az idén nyolc kiállításon (helyi, regionális és országos) vettünk, illetve veszünk részt. Nagy Sikernek könyvelhetjük el, hogy ez évben végre külföldi bemutatóra is kijutottunk. — Mennyire eredményesek ezek a kiállítások? — A siker elsősorban attól is függ, hogy mennyien látták az anyagainkat. Azt követően végén van fogadót. Emellett a településen öt-hat ember foglalkozik falusi turizmussal. Már bebizonyosodott, hogy a külföldi turisták, főleg a nyugatiak, nagyon szeretik a nyaralás e formáját. — Tervek? — Az egyéni lakosztályok építésével párhuzamosan szeretnénk téliésíteni a fogadót, hogy a hidegebb évszakokban is tudjuk hasznosítani. Emellett a part komfortosítását is megoldjuk. Azonban ez még a jövő zenéje... Az oldalt írta: Úri Mariann A felvételeket Úri Mariann, Bozsó Katalin és Fekete Tibor készítette ezt a számunkra cseppet sem vonzó képet. — Ón szerint mit kellene tenni? — Videofilmekkel, prospektusokkal, szórólapokkal, soksok reklámmal, na és persze a mostaninál sokkal jobb infrastruktúrával ide lehetne hozni a vendégeket. — Ehhez azonban pénz kell, nagyon sok pénz. — Nagyon úgy tűnik, hogy a megye nem tud ilyen célokpedig csakis a vendéglátósoktól kapott visszajelzések alapján mondhatjuk ki, hogy sikeres volt-e a reklámkampányunk vagy sem. A különböző vendéglátóegységekkel az évek alatt nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki. Úgy is mondhatnám, hogy velük örülünk, ha sok vendégük van, és együtt szomorkodunk, ha kevesen keresik fel megyénket. —A statisztikák miről tanúskodnak? — Az imformációáramlás eltolódása miatt csak 1993-as adatokat tudok mondani. Ennek alapján két évvel ezelőtt 75 ezer 704 vendéget regisztráltak megyénkben, melyből a külföldiek száma meghaladta a 35 ezret. Azaz csaknem annyi idegen nemzetiségű járt nálunk, mint amennyi a hazai turisták száma. Többnyire a volt Szovjetunió köztársaságaiból, Romániából, illetve a szomszédos országokból ruccannak át hozzánk, és sajnos jóval kisebb számban jönnek a turisták a nyugati országokból. Ami még jobban elszomorító: a megyénkben töltött átlagos tartózkodási idő mindössze 2,2 nap, külföldiek esetén pedig 1.7 nap. Ez ra áldozni. Éppen ezért én azt tartanám célszemnek — ismerve a szomszédos két megye turisztikai adatait —, ha a három megye összefogna, és együttes erővel „adnánk el” magunkat. — Van remény régióbeli — Inkább úgy fogalmaznék, van rá lehetőség. A siker pedig csak azon múlik, hogy mennyire akarjuk. Bőven van tennivaló, de egy-két év alatt nem lehet mindent megvalósítani. Ha rettenetesen alacsony szám... — Az utóbbi időben feltűnően sok holland vendéggel találkozni megyénk útjain... — Szeretném azt hinni, hogy ez egy kicsit a külföldi „szereplésünk” eredménye is. Ugyanis, mint említettem, az idén részt vettünk egy Hollandiában megrendezett kiállításon. — Megyénk melyik része a legvonzóbb a nyaralni vágyók szemében? — Egyértelműen a Tisza vonala. A hollandok például rendkívül szeretik és ismerik a gyönyörű tiszai tájat. Ugyanakkor a városok egyáltalán nem vonzzák őket. Igazából a valós magyar értékeket keresik az ide látogatók. — Hogyan lehetne több turistát idecsalogatni? — Csakis összefogással. Nem elég, ha a turisztikai irodák felvállalják ezt a munkát, az önkormányzatoknak és a vállalkozóknak is segíteniük kellene minket. Végül is ez nemcsak a mi érdekünk, hanem az övék is. Mi rendszeresen szervezünk továbbképzéseket a szállodásoknak, és akikkel együtt dolgozunk, azok mindig szerepelnek a megjelenő prospektusainkban. de ez édeskevés. azonban csak várjuk, hogy észre vegyenek minket soha nem lesz igazi idgenforgalmunk... —A megyénkbe látogató holland és német turisták előszeretettel szállnak meg a falusi turizmussal foglalkozóknál... — Bár még nem ismertük fel eléggé, óriási jövője van afalusi turizmusnak. A nagyvárosból elszabaduló vendégek keresik a csendet, a nyugalmat, na és persze a Szépet. Nálunk mindez megtalálható. Olyan természeti értékekkel rendelkezünk (gondolok itt a háborítatlan, csaknem eredeti állapotokat tükröző tájiészekre), ami Euró- paszerte ritkaságszámba megy. Itt azonban ismételten meg kell említenem az infrastruktúra hiányosságát. Ha már megtisztelnek minket azzal, hogy elutaznak hozzánk a „világ végére”, legalább megkönnyíthetnénk a sok órás utazást jó minőségű, autózható utak építésével. És arról sem szabad megfeledkezni, hogy bár valóban értékelik a vendégek a csendet és a nyugalmat, azt is szeretik, ha minden kényelmük megvan hozzá. Hova utazunk mi? ...és vajon hova utazunk mi, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyeiek? A statisztikák szerint főleg a spanyol, az olasz és a görög tengerpartot részesítjük előnyben. Ugyancsak kedveltek a párnapos, úgynevezett városlátogató utak is, melyek többsége Párizsba, Londonba és Rómába irányult. Kis réteget céloznak meg az egyiptomi, a mallorcai, az amerikai vagy a távol-keleti luxusutak. A 100 ezer forintnál kezdődő és 800 ezer forintot is meghaladó nyaralásokat csak a valóban tehetősek engedhetik meg maguknak. A kispénzűeknek viszont maradnak a jó öreg magyarországi üdülőhelyek. A Bükk, a Mátra, Viseg- rád, Szeged, Győr, Sopron, Pécs és a Balaton nyaralói. Persze ezek sem lebecsülendőek. Sőt! Legkedveltebb a Tisza vonala ’gyiittmuködésre? A csarodai fogadó — emelkedik a falusi vendéglátóhelyek színvonala
