Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-28 / 201. szám
Megyénk életéből ÚJ KELET Gazdajegyzők (23. sz. körzet) Körösi Lajos Körösi Lajos hét település — Fehérgyarmat, Kisar, Kér- semjén, Nagyar, Nábrád, Olcsvaapáti, Panyola — kamarai gazdajegyzője. Az egy híján ötvenéves agrárszakember a Bükkalja (Borsod megye) egyik hangulatos, fürdőhelyéről ismert üdülőhely, Bogács község szülötte. Természetesen el-eljámak a családdal, de élettere már régóta a megyénk, két évtizede pedig nábrádi lakos. — Ennek a vidéknek is megvan a szépsége, ez csendesebb. érintetlenebb terület, itt jobban lehet pihenni — mondja a szatmári táj védelmében Körösi Lajos, majd szakmai múltjának sorolásába kezd: — Állattenyésztő szaktechnikus 1968-ban, állattenyésztő üzemmérnök 1979-ben lettem. Takarmánygazdálkodási szakos üzemmérnöki diplomát 1981-ben, önkormányzati agrárszakértő szaküzemmémöki végzettséget pedig 1993-ban szereztem. Az agráriumra jellemző, hogy többféle végzettséggel, tudással is felvértezi magát: e több lábon állást olykor maga a szakma követeli meg, de az egyéni hajlam is segít abban, hogy az ember ne csak egy lehetőségben gondolkodjon. Első munkahelyem a pa- nyolai Szikra Mgtsz volt 1968-ban, ezt követte a Hortobágyi Állami Gazdaság, a nagyszekeresi Egyesült Erő Tsz, a nábrádi Békeharcos Tsz, végül a Szabolcs Húsipari Vállalat. Időközben — több társamhoz hasonlóan — munkanélküli lettem, majd az elmúlt év márciusától falugazdászként dolgoztam a mostani gazdajegyzői körzetben. A körzet térségfejlesztési tervével kapcsolatosan any- nyit: részemről az főleg az állattenyésztés körül mozog. A mai elképzeléseink meglehetősen egyoldalúnak tűnnek, szinte csak a növénytermesztés jelenti a mezőgazdaságot, azon belül is a gabonafélék termesztése a meghatározó. Ezt a vidéket állattartásra találták ki. Az állattenyésztés mellett dönt az is, hogy a volt szövetkezeti telepek kihasználatlanok, gazdátlanok, s mint a lakatlan házaknak, idővel ezeknek is folyton romlik az állapotuk. Az is tény, hogy számottevő fejlődés a kisüzemekben nem várható, mert ezekbe a magas költségek miatt nem érdemes beruházni. Véleményem szerint a kistermelőknél akkor csappant meg annyira drasztikusan az állattartási kedv, amikor a lakások kamatadóját megemelték, ugyanakkor lehetőséget nyújtottak egy „kedvezményes” befizetésre. Az emberek e szorult helyzetben ahhoz nyúltak, amijük volt: pénzzé tették a jószágaikat. Márpedig aki az utóbbi időben „padlót fogott”, az mik nem vagy csak nagyon kemény küzdés révén állhat talpra. Jelenleg két tehén tartásához minimum 350 ezer forintot be kell fektetni, eny- nyi pénzzel meg ezen a vidéken nem sokan rendelkeznek, de nem is ez jelenti a jövőt. A növény- termesztés terén is az a tapasztalat, hogy azt igyekeznek termelni, amihez valamely termeltető cég segítséget ad. Ennek köszönhető a napraforgó vetésterületének erőteljes növekedése, az uborka kordo- nos művelése. Állandó jellegű témaként szerepel — érthető okokból — a támogatottsági kérdés, amely egyértelműen a tőkehiányra utal. Az emberek szorgalmával nincs itt semmi baj, a tőkehiány mellett gondként jelentkezik a tulajdonviszonyok rendezetlensége, elsősorban a földkérdés. Megszületett egy földtörvény, amely elsősorban az emberek jóindulatára épített, és csak valahol a hetedik-nyolcadik sorban a jogra, így nem csoda, hogy az olyan lett, amilyen. így sokan „zsarolják” a földet, a rablógazdálkodás megy. Ha ez megnyugtató módon rendeződne, az nagy lökést jelentene az állattenyésztésnek is. Sokat segítene a kamara eredményes működésében az, ha a mezőgazdaság minden szereplője az agrárkamarához tartozna. A fogadóóráim heti ütemezése: hétfőn 8-tól 10-ig Fehérgyarmat, 10-től 12-ig Kisar, kedden 8-tól 10-ig Nábrád, 10-től 12-ig Kérsemjén; szerdán megyei rendezvények; csütörtökön 8-tól 10-ig Panyola, 10-től 12-ig Olcsvaapáti; pénteken 8-tól 10-ig ismételten Fehérgyarmat, 10-től 12-ig Nagyar, mindenütt a polgármesteri hivatalokban adtak helyet. A feleségem rokkantnyugdíjas, két lányom egyetemista, Margitka Szegeden ötödéves joghallgató, Róza a Miskolci Műszaki Egyetemen másodéves, környezetvédelmi mérnöknek tanul. Volt egy fiúnk is, ő 19 éves korában hagyott itt minket, 8 éves korától fokozatosan romlott az egészségi állapota, izomsorvadásban halt meg. Lefler György 1995. augusztus 28., hétfő 3 Az igazgatóknak már becsöngettek Az általános és középiskolai igazgatóknak a megyei pedagógia intézet jóvoltából már augusztus 22-én szólt a tanévnyitó csengő. Az új tanévnyitó értekezleten néhány iskolavezetőtől érdeklődtünk; hogyan vágnak neki az 1995/1996-os tanévnek? Vajda Lászlóm igazgatónő: — A fiszalöki Teleki Blanka Gimnázium jelentős állomáshoz érkezett. A több évi bizonytalanság, különböző profilmódosítások után, azt hiszem, ebben az évben megtaláltuk azt a lehetőséget, amelylyel lehetőleg hosszú ideig talpon tudunk maradni. Az intézmény az egri Neumann János Szaközépisko- la közgazdasági profilját vette át, melyet a megyei önkormányzat februárban hagyott jóvá. A tantestület örömmel fogadta, hogy — bár nem az első körben, de — sikerült az új profilra is egy osztálynyi gyereket jelentkeztetni a meglévő általános gimnáziumi osztály mellé. A társadalom úgynevezett racionalizálási törekvései következtében nálunk is meg fog jelenni a pedagógus-munkanélküliség, két kollégának nem tudunk e tanévtől munkát adni: „kiment alóluk a státus”. Egy ilyen döntést kemény feszültségek előznek meg, illetve kísérnek. Mentségemre szolgál, mindezt áprilisban fölmértem, és májusban közöltem velük, hogy a nyár folyamán próbáljanak állást keresni. Szondy György igazgató: — Bíró Gábor A Bessenyei György Tanárképző Főiskola Hungarológiai Intézete nyári akadémiát szervezett a határainkon túl élő magyar pedagógusok számára. Az ötnapos képzés zárórendezvényén beszélgettünk Szabó Géza főtitkárral, a Hungarológiai Intézet vezetőjével. — Az események után milyen tapasztalatokról tud beszámolni ? —Már negyedik alkalommal rendeztük meg a Bessenyei Akadémiát, amelyre az idén feltűnően aktív és tanulni vágyó csapat érkezett, akikkel jó volt együtt dolgozni. Úgy vélem, hogy az anyaországnak feladata a határainkon túl élő magyar pedagógusok továbbképzése. — Ón szerint milyen magyarságtudattal rendelkeznek a külföldön élő magyar pedagógusok? — A legtermészetesebb módon inkább éreznek és nem beszélnek hovatartozásukról. Ebben a képzésben nincs semmi magyarkodás, csak kemény szakmai munka. A főiskola tanárai is idetartozónak érzik őket. A nyíregyházi Arany János Gimnázium és Általános Iskolában a tanév előkészítése részben már az elmúlt tanévben megkezdődött, gyakorlatilag egy folyamatnak az eredménye lesz a következő tanév is. Mindenképpen befolyásolja a tanévi munkát az önkormányzatnak az elmúlt tanévi vizsgálata, köznyelven szólva az átvilágítása. Már akkor bizonyos karcsúsításról kellett intézkedni: csökkent a tantesület létszáma, meg kellett szüntetni bizonyos csoportbontást stb. Iskolánk „többfunkciós” intézmény, megtalálható az általános iskolai, a gimnáziumi és a nyolcosztályos gimnáziumi képzés, valamennyi másmás feladatrendszerrel. Célt viszont mindenképpen ki kell tűznünk, ami nem lehet más, mint a megfelelő színvonalú nevelői munka továbbvitele tanulóink épülésére. Minderről már több fórumon, kollégákkal egymás között nemegyszer beszéltünk, tudva, hogy a megszorító intézkedéseket bevezetik. Számomra az elszomorító, hogy arra most sem derült fény; hová kerül az ily módon megtakarított pénz. Félő, hogy működésképtelenné válunk, s ezt nem a szó szoros értelmében, hanem az oktatás tartalmát tekintve gondolom: hogy készíthetünk fel például biológiából érettségire tanulókat, ha az iskolának nincs mikroszkópra pénze?! Az igazgatói feladatkör Szondi György Ugyanúgy, mint a szokásos továbbképzéseken, felmérik, hogy mire van szükségük, miből van hiányosságuk, mit szeretnének tudni a tanulni vágyó pedagógusok. Problémát okoz, hogy tömegesen telepednek át pedagógusok az országunkba. Nagyon sok diplomát honosítunk. Akik viszont résztvesznek ezen az akadémián, a helyükön maradnak és magyar gyerekeket magyarul tanítanak. Senkit sem lehet egy helységhez kötni. Egy- egy település értelmisége viszont sokat tehet a lakosságért, különösen akkor, ha küldetéstudattal rendelkeznek, ez egy plusz ami jó ha van, de a hiányért senkit sem lehet elmarasztalni. — A tanfolyam résztvevői közül Vajó Andrea Emíliával és Vaudra Attilával beszélgettünk. — A Felvidékről érkeztem, — mondta Andrea — egy zeneiskolában tanítok, immár harminchat éve. Meglepett, hogy milyen sok fiatal és korombeli pedagógus vágyik arra. hosv bővítse ismereteit. Dojcsák Margit manapság egy cirkuszi kötéltáncos mutatványához hasonlítható. Bíró Gábor igazgató (Kisvár- dai Bessenyei Gimnázium): — Mi is a jelenben élünk, annak ismert gondjaival-problémái- val. Az önkormányzati intézkedés következtében iskolánkban valamennyi délutáni foglalkoztatást meg kellett szüntetni: rangos szakkörök, felvételi-, érettségi-előkészítők, tanulószobák, konzultációk, korrepetálások. Viszont igazán aktív dolgozót nem kellett elbocsátani, ez annak is betudható, hogy üres álláshelyeink voltak. A személyi feltételeket jónak tartom, örülünk, hogy újra tudunk francia és angol lektorokat foglalkoztatni. A helyére kell tenni, hogy a nagy viharral járó F kategóriát — nem annyira nagy pénz — részben az iskolák bérszínvonalaként is kezelték. Úgy tűnik, hogy az Al-es szorzó emelése elmarad, tehát fokozatosan romló bér- színvonalra lehet számítani. A tárgyi feltételeinkkel gondjaink vannak, aggódunk a szép épület fenntartásáért; látható jelei vannak, hogy nincs pénzünk a felújításra. Ugyan.csak drukkolunk a talán negyedrészben kész tornaterem további építéséért. Nagy nehézségek árán tudjuk a pályánkat és a parkot is fenntartani, pedig azt a város lakossága is használja. Mindezek mellett szép eredmények születtek, különösen a nyelvoktatás területén, s mindet úgy, hogy nyelvi laborral — Harminchat év után még van ereje tanulni? Más úgy gondolná, hogy a nyugdíj közeledtével már meg lehet pihenni. — Egy jó pap is holtig tanul... — ez a pedagógusra is érvényes. Olyan dolgokat tudtam meg, amit eddig nem tanulhattam, például érdekes volt a magyarok eredetéről szóló előadást hallgatni. A tanlumánya- im kezdetekor csak szlovákul tanulhattunk, az egyetemet is ezen a nyelven végeztem. — Egy brassói gimnáziumban vagyok óraadó, kémiát tanítok — kapcsolódott a beszélgetésbe Vandra Attila. — Valamikor kutatónak készültem, de egy baleset megakadályozott ebben és ezt a hiányt, ezt az űrt pótolom a tanítással. Egyébként nagyon izgulós diák voltam, féltem, dadogtam a felelésnél, Az egyetemen viszont azt mondták rólam, hogy nincsenek idegeim, ugyanis teljes nyugalommal mentem vizsgázni. A különbség az volt, hní*v tudtam mikor Vajda Lászlóné nem rendelkezünk. A gimnáziumok sajnos nem részesülhetnek a szakképzési hozzájárulásból, pedig sok vállalat szívesen a rendelkezésünkre bocsátaná a befizetendő összeget. Az új tanévnek új szervezeti és működési szabályzattal indulunk. Dojcsák Margit igazgatónő: — A Tiszanagyfalui Általános Iskolában — hasonlóan intézménytársaihoz — az új tanévben is központi témaként kezelendő a takarékosság. A viszonylag kevésbé informált ember is tudja, hogy az oktatás nem könnyű finanszírozási probléma manapság. Szerintem a kistelepüléseken lévő iskolák nehezebb helyzetben vannak, mint a városiak. Az a mi külön szerencsénk, hogy az önkormányzat elég stabilan áll; ez valamennyi oktatási intézmény esetében meghatározó. Az új tanévet 12 tanulócsoportban kezdjük el, kétszázharminc gyerekkel, ebből több mint negyven Virányosról jár át, a tantestület létszáma tizenkilenc fő. Senkit nem kellett elengednünk, bár a technikai személyzet helyzete kritikus lehet. Az iskolát az új tanévre nem újítottuk fel, az adódó karbantartási feladatokat társadalmi munkában próbáljuk megoldani. Az önkormányzat segíti a családokat, a gyermekek számára ingyenes tankönyvet és füzetcsomagra ezer forintot adott. Egyébként az oktatásügy egészére az ismert szólás elferdítése illik a legjobban, miszerint „a helyzet reménytelen, de nem súlyos”! mot adni ismereteimről és felkészültem erre. Az ilyen emlékek sokat segítenek a pedagógiai munkámban. —Mit adott Önnek ez a képzés? — Vegyészmérnökként csak kevés pedagógiai ismeretre tudtam szert tenni. Sok mindent éreztem abból, amit most megerősítettek bennem. Nem elég az intuíció, itt a tanárok egy mondattal ráébresztettek egy-egy lényeges elemre, ami a pedagógiai munkánk szerves része. Az iskolánkban egy szemléletváltás figyelhető meg. Eddig a teljesítmény- centrikusság és a fegyelem volt a mérvadó, mostanában a demokratikus nevelést és a gyerek személyisége kerül középpontba. Sajnos ez még nem általános jelenség, a pedagógusok nagy része képtelen változtatni az eddig megszokott dolgokon. Az újhoz, a jobbhoz egy másik generációnak kell felnőni, akik képesek egy korszerűbb nevelési modell szeríni rlrtl A pedagógus is holtig tanul
