Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-26 / 200. szám
UJ KELET Interjú 1995. augusztus 26., szombat 5 A sport és a színház az élet sűrített keresztmetszete Csend. A városi fül számára szinte már bántó csend. Három hatalmas vadgesztenyefa sugdolózik egymással a könnyű szélben. Park. Nem márvány- szobrokkal pöffeszkedő újgazdag „létesítmény”, hanem egy darabka éppen hogy rendezett Természet. Vén parasztszekér. Rakománya muskátli. Azaz mályva, ahogy mifelénk nevezik. Méteres agyagkorsó, szemmel láthatóan falusi fazekas műve. Van egy úszómedence is, de szinte szégyenlősen megbújik a bokrok sora mögött. Két gyönyörű, élettel, vidámsággal teli vadászkutya. Az egyik dalmatiner, a másik természetesen magyar vizsla. A harmadik a Picike. Pedigrére nem nagyon számíthat, úgy szedték fel az országúton — valaki elütötte —, de ma már ő a főnök. Percenként borzalmak történnek Ülök a teraszon. Fürdőm a környezetben. Nagyon emberi. Pécsi Ildikó jelenik meg az ajtóban az ígért kávéval és ásványvízzé). — Miért nem ide ült? Ezeken van párna. — Nem, köszönöm. Kellemes, hűvös a háttámla. Én sem használom soha. Van saját párnám — mondja nevetve. —r Gyönyörű ez a ház. Pégi kúria? — Nem. Mi építettük már lassan harminc éve... hát... végül is ma már az. — Kedves lett a szívemnek ez a park az alatt a pár perc alatt, amíg lefőtt a kávé. Nehéz megfogalmaznom, hogy miért. Mai szemmel szokatlan kissé. Ha szabad egyáltalán ilyet mondani: túl Természetes az egész. Csak úgy sugárzik belőle az optimizmus és az Elet szeretete... . — Nekem nagyon fontos dolog ez. Megnyugtat. Percenként borzalmak történnek körülöttünk, sokról nem is tudunk. Az imént percekig hallgattam, miután elolvastam,egy Rekviem című cikket. Hogy jön a világ ahhoz, hogy ez megtörténhessen?! Hogy egy tisztességben megöregedett asszonyt brutálisan, kegyetlenül megöljenek... Éppen az élet tisztelete, védelme érdekében vissza kellene állítani a halálbüntetést! A vadászkutyáimnak is meg kellett tanulniuk — bár évekig tartott —, hogy ne bántsák a madarakat. Senkinek sincs joga kioltani mások életét. Az élet azonban produkál olyan helyzeteket, amikor az embernek be kell látnia, hogy az elvei nem éppen időszerűek... —Ezzel az a probléma, hogy Európa azt várja: jogrendszerünkben is hozzá harmonizált országok kérjék csak a bebocsátást az Európa Házba. Hogy tudja Ön ezt az ellentmondást feloldani — mármint, ami a nézeteire vonatkozik? — A világon több helyen visszaállították már a halál- büntetést. Biztosan tudják, hogy miért. Nyilvánvaló és fontos, hogy egészséges társadalmak kerüljenek az Unióba. Ki az, aki el akarná fertőzni a saját életterét? Senki. Igenis mindenáron meg kell fékezni ezt az életellenes erőszakhultalhatunk és elszenvedünk. Miért kell gyilkosokat etetnünk egy életen át, amikor az Öregjeinket, betegeinket nem tudjuk tisztességgel ellátni? Normális dolog ez? Én ezért a halálbüntetés visszaállítása mellett, voksolok. A társadalom elembertelenedik — Az Ón egész élete, tevékenysége Gobbi Hildát juttatja eszembe. Ó volt az, aki folyamatosan igyekezett harcolni a-tísemberekért, öregekerét, elesettekért. Színészmúzeumot, színésZott hónt alapított... — Drága Hilda... Neki sokkal könnyebb volt a helyzete. Az asztalra csapott, és azt mondta, hogy ez vagy az kell erre vagy arra a nemes célra, és megkapta... Azóta megváltozott a világ. Nincs igazán súlya a szakmánknak. Pedig a sport és a színház az élet sűrített keresztmetszete. Helyzete és állapota híven mutatja, hogy milyen is az élet az adott korban és társadalomban. „Ép testben ép lélek”. Ma pedig? Az ember helyett a gépeket és a pénzt tisztelik. Ez a társadalom elembertelenedik. Pedig a világ nagyon gyönyörű! — Az a véleménye, hogy negatív irányba csúsztak el az értékrendek mutatói? — Sajnos a legteljesebb zélétiség. A munka tisztessége1 amorf' és megfoghatatlan fogalom, a becsületes adófizető vállalkozó is nevetség tárgya! Emlékszem, a nagy- szüleim voltak a környéken a legtöbb adót fizető polgárok, s mint „virilis” gazdákat, mindenki tisztelte őket. Malmuk, olajütőjük volt, a szegényeknek ingyen őrölték a-gabonát, és mindig adtak olajat, lisztet, amijük volt. Jó emberek voltak. Aki ma becsületes*., Színésznő és képviselő — Kérem, engedjen meg néhány kérdést, amit a színésznőhöz intéznék... — Tovább dolgozom a szakmában. A Vidám Színpadon az elmúlt évadban megrendeztem a Női furcsa párt nagy sikerrel, és játsszuk tovább. Hála istennek a közönség természetesnek tartja, hogy színésznő is vagyok. Ugyanúgy, mint régebben, most is állandóan kapom a leveleket, csakhogy kitágult a hozzám fordulók köre, mert rrtár mint képviselőjüket is megkeresnek. Egy idős néni — nem is az én körzetemből — „csak” arra kért, hogy magyarázzam meg neki, mik okozzák azokat a nehézségeket, amiknek a terhe alatt roskadozik... Nem kért egyebet, csak legalább érteni-akarta... — Lehet, hogy illetlenség, mégis felteszem a kérdést: adott esetben kihasználja-e a tényt, hogy képviselő, menedzseli-e önmagát? — Nem jellemző. Mások érdekében azonban minden lehetőséget kihasználok. — De megtehetné... — Biztosan. Pedig vannak dolgok, amiket szívesen csinálnék, illetve folytatnék. Volt a tévében egy sorozat Bejöhetek? címmel. Nagyon szép öreg színészkollégákról... Szegény Csákányi Laci műsorát éppen a halála napján adta a TV... Szóval annyit erről, hogy ezt a műsort például nagyon szívesen folytatnám... — Én azzal a szándékkal kerestem meg Pécsi Ildikót, hogy két külön interjút készítsek — külön az* országgyűlési képviselőről és külön fa színésznőről, azonban úgy látom, hogy ez képtelenség... — Tényleg az. Bár minden hét végén játszom, az életemet természetesen a képviselőség határozza meg. Ez teljes embert kíván. Egyéni képviselőként jutottam be a parlamentbe, nem egy párt listáján. Ez személyesen kötelez! Budapest XIV. kerületi választókörzetének választottja vagyok... — És nem is akárkit vert meg, hanem Pető Ivánt... — ...és erkölcstelennek tartanám, hogy az engem kereső polgárok csak egy üzenet- rögzítővel beszélhessenek. Ezt személyesen kell csinálni... Tudja, mit sajnálok nagyon? A tanítást. Arra már valóban nincs időm. — Hol tanított? — Két helyen. A Kézműipari Vállalat és a IX. kerületi önkormányzat színitanodájában... Jaj, nagyon szerettem tanítani, de erre már nem marad energiám. — Azt rebesgetik, hogy ön szembekerült a frakciójával, a pártjával... —-Nem vagyok párttag, de természetes, hogy mindenki akt hiszi, hiszen az MSZP frakció tagjaként ülök a parlamentben. Szembekerültem volna?... Arról a bizonyos kultúrát érintő 44 százalékos szavazásról van szó, ugye? Nagyon hálás vagyok az MSZP vezetőinek, amiért az egyéni szavazás előtt ebben a kérdésben nem kötelezték a frakció tagjait — frakciófegyelemre hivatkozva —, hogy igennel szavazzanak a Bokros-csomag ügyében. Egy kultúrával foglalkozó ember ugyanis nem szavazhat meg egy kultúrát megnyomorító döntést! A kultúráért aggódom — Azt is rebesgették, -hogy talán átül égj" másik frakcióba... — Én?! Csak kilépésre vagyok alkalmas, átállásra nem!! Egész életem, 28 éves házasságom mind ezt bizonyítja. —Mi lenne Ón szerint a fontossági sorrend a problémák kezelése tekintetében? — A fontos,sági sorrend?. Az én rangsorolásom az egészségüggyel kezdődik, pedig a kultúra az, amiért elsősorban aggódom. Ez talán érthető is. Mégis be kell látnom, hogy a szociálpolitika, az egészségügy gazdasági nehézségei fontosabbak. Halott embernek nem lehet színházat játszani... Ugyanakkor nagyon lényeges lenne több hangsúlyt fektetni a betegségek megelőzésére is, sporttál, művészetekkel, oktatással. — Tandíj? — Jobb volna nélküle, de lehetetlen. Ez a tandíjrendszer ösztönző. Aki jól tanúi, tandíj- mentes lehet. Hiszek a tudás erejében, és remélem, hogy az ész, a rátermettség és a tehetség újra, elnyeri méltó helyét minden területen, és az ügyeskedők és „pillanatnyi újgaz- dagok” ideje hamarosan lejár. «V * '* ~ I- . — r' — * ' A választópolgár ad lehetőséget — Nem érez feloldhatatlan ellentétet a politikusi és a művészi pálya között? A művészet őszinte, a politika pedig, valljuk be, nem mindig az.., — A nagy játékosok a kártyában, a sakkban azért blöffölnek, mert a vérükben van és nem azért, mert hozzátartozik a játékhoz. Egy színész a taktikai lépéseket három hónapig is próbálhatja az előadás előtt, a politikusnak viszont gyakran rögtönöznie kell a pillanat kényszerítő hatására. Ki az, aki képes megmondani, hogy egy jó politikus mikor és miért rögtönöz? Végül is nincs új a nap alatt, az eszköz akár lehet tisztességtelen is, ha a cél tisztességes... Egy politikusnak nagyon kell vigyáznia. Egyetlen rossz mondat, és beláthatatla- nok a következmények... Különben a színészi tudás csak javára válik minden politikusnak... Sajnos nem mindig a jó szándékú honatyák a legjobb színészek... A történelem során néhány kiváló színészi adottsággal rendelkező politikus döntötte romlásba a világot. Ezért a választópolgár felelőssége nagyon nagy, hiszen szavazatával ő ad lehetőséget, hogy valaki „politikus” lehessen. — Gondolt-e arra, hogy nyíregyházi színekben induljon a parlamenti választásokon? — Nem is gondolhattam, hiszen nem ott kértek,fel. Leadvay Ildikó, 'a'‘híreí, szíti- frá2Íga‘/g!ttó.• héttíaty F'eWhc lánya, aki az MSZP vezetőségének tagja, régóta ismer, tudott közösségi dolgaimról, hogy több mint egy évtizede dolgozom a Színházi Dolgozók Szakszervezetének elnökségében, ahol létrehoztam a Segítsünk Alapítványt a munkanélküli színészek megsegítésére. Szóval ezek miatt a dolgök miatt ajánlott az MSZP elnökségének. Ezután felhívott telefonon Horn Gyula, és megkérdezte, hogy indulnék-e az MSZP támogatásával mint független képviselő. Igent mondtam. , A felelősség nem átruházható — Mi az, ami jelenleg leginkább foglalkoztatja Önt a T. Házban? Az elkövetkező időszak nagyon nehéz lesz. Remélem, jó törvények születnek. Szeretném, ha elintéződne végre a színészek korkedvezményes nyugdíja. Ha megtalálnánk a megoldást a rászorulók megsegítésére! Félek a téltől. Nem szabad hagynunk, hogy bárki is megfagyjon! Személyes segítségre, önfeláldozásra és emberségre, igen, elsősorban emberségre lesz szükség. Nem akarom elhárítani ezzel a felelősséget, mert azt mindig vállalni kell. A felelősség nem átruházható és az a ma politikusának a felelőssége... Erről annyit lehetne beszélni, hogy amint mondani szokták, megérne még egy misét. Ha gondolja, folytathatjuk. — Köszönöm a beszélgetést. Palotai István
