Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-03 / 180. szám
UJ KELET Megyénk életéből 1995. augusztus 3., csütörtök 3 Gyorsíró-világbajnokság Szálkái ezüstérem Teteiezés — Az asszonyok már korán reggel indulnak a határba dohányt tetejezni, mivel ekkor még nincs olyan hőség. Forró júliusi nyár az idei. Szinte szikrázik a homok a ráeső napsugaraktól. Mezítláb a homokban két lépésnél többet nemigen lehet megtenni. Egy ilyen nap a határban dolgozni, például kapálni... Ezt csak az tudja, aki beleszületett ebbe a paraszti életformába. Jó adag elszántság és kitartás kell egy tikkasztó nyári mezei munkához. A lágy szellőben, selymesen hullámzó sárga búzamező némi vigaszt nyújt, hogy ez a munka nem hiábavaló, — mint a sivatag vándorának a távoli vibráló oázis feltűnése — az izzadtság cseppjeivel megteremti a jövő éltető erejét. — Igen megizzadunk még ma! — mondja Bözsi, a kerékpárját toló szomszéd- asszonyának, akikek már most melege lett, mivel a kerék belesüpped a száraz homokba, nehezítve annak gör- dülését. — Nem baj, Mariskám! Lefogyunk legalább. Lám! Nem leszünk ilyen kövérek. Egyébként hiába is fújdo- gál a szellő, szinte alig észrevehetően, a dohányültetvényben megreked a levegő, fojtogatja az ember torkát. Némi vigaszt az nyújt, hogy a dohány virágzatához érve, annak kelyheiben lévő harmat- cseppek az asszonyok nyakába vágódhat hidegzuhanyként. Ha kellemetlen is, némileg frissítőleg hat. Megérkezik a többi asz- szony is. A gazda kiadja a munkát, és mindenki beáll egy-egy dohánysorba. Kezdődik a tetejezés... Hogy mi a tetejezés? Ez az avatatlanok számára nem mond semmit, illetve csak fantáziaképzetet. A tetejezé- sen a dohány virágzatának az eltávolítását értjük, melyet azért végeznek, hogy a dohánylevelek tartalma és hozama megnövekedjék. A virágok eltávolításával a levelek minőségi javulásán kívül az érés is meggyorsul. A tápanyagok ugyanis nem a virágokba, illetve a magkezdeményekbe vándorolnak, hanem a levelekben raktározódnak. — Na! Most már reggelizhetünk! — szólal meg egy vékonytermetű asszonyka, miután befejezte visszafelé jövet a második dohánysor elején a virágok levágását. A többieket sem kell nógatni. Irány egy árnyékos hely. — Kis erősítőt kémek? — szólal meg a gazda. Az asszonyok egy része visszautasítja, de van, aki bátran tartja a poharát, mert bizony szüksége van egy kis erősítőre. Ambrus Attila A bankrablás kapcsán Elég-e az erkölcsi bizonyítvány? (Folytatás az 1. oladlról) — Tulajdonképpen hogyan zajlik egy gép- és gyorsíró-világbajnokság? — kérdezem Tündét, az „ezüstérmes” gyorsírót... — A világbajnokságot gépírásból az amszterdami Szabadegyetem Sportcsarnokában rendezték meg, ahová 200 írógépasztalt készítettek be. Itt A boldog anya és leánya minden nemzet egyszerre írt 30 percig. A gyorsíróversenyt a szabadegyetem tantermeiben bonyolították le, hiszen itt minden résztvevőnek a saját anyanyalvén diktálnak. A feladat lényege a következő: a diktáló 8 percig folyamatosan mondja a szöveget. Az első percben lassabban, és ahogy telnek a percek, egyre gyorsabban és gyorsabban diktál, s a nyolcadik percre már nagyon felgyorsul. Anya 6 percig bírta a tempót, én pedig végigcsináltam a 8 percet. Egyébként a diktáló tanár hangját már magnóról ismertük, mert a felkészülés során küldtek nekünk kazettákat. Miután leírtuk gyorsírással a szöveget, el kell olvasni, és át kell „rendes” írással írni a diktátumot. Itt a gyorsaság is számít, mert például ez döntött a harmadik helyezett előtt az én javamra, hiszen ő ugyanannyit írt, mint én, ugyanannyi hibája is volt, csak én hamarabb kész voltam az átírással, mint ő. Csak érdekességként említem meg, hogy a harmadik helyezett egy szlovák lány, míg az első egy cseh fiú lett. — A versenyen kívül jutott-e valami másra is idő'? — Amszterdamban a Hotel Casában laktunk, ez egy 8 emeletes, szép, tiszta szálloda. A versenyzők részére a városi tanács fogadást adott a Rijksmuseumban, s ezen kívül is számos programot szerveztek a számunkra. Maga a verseny ugyanis két nap alatt zajlott le, s amíg a tanárok javították a munkákat, addig mi a környékkel ismerkedhettünk, így voltunk vízibuszos kiránduláson a csatornákon át ki a tengerre, de ellátogattunk a híres amszterdami botanikus kertbe is, ahol csodás virágokat láthattunk. Volt még három szabad napunk, amikor kirándulhattunk , így megnézhettük Hága, Delft, Gonda, Alkmar és Haarlem nevezetességeit. Az utolsó esten holland néptáncosok adtak a világ minden részéből összegyűlt versenyzőknek műsort, s egy nagy közös bankettel ért véget a világ- bajnokság. — Két kitűzőt látok a vitrinben, egyiken T. Székely Hun- gaiy, másikon M. Székely Hungary felirat... Feltűnt-e ez valakinek a versenyen? — Különösebben nagy feltűnést nem okozott, de a külföldiek közül azért sokan észrevették, és mondogatták, kérdezgették, hogy „família”, vagyis hogy egy család vagyunk-e? —Az utolsó kérdésem anyához és lányához egyaránt szól: lesz-e folytatás, mik a további tervek? — Ezelőtt két évvel Isztambulban az ideihez hasonló helyezést értem el, úgyhogy tartom a helyem a világranglistán — mondja Székely Lász- lóné. Ezt szeretném megőrizni a következő években is, remélem, sikerrel. S a későbbi folytatás? Nos, arra már ott lesz Tünde, aki — bár először volt világversenyen — szép sikert ért el. A későbbi „utánpótlás” is biztosított, mert a kisebbik lányom ugyan még csak hetedikes. de már kiválóan gyorsír... — Én az idén végeztem a fehérgyarmati Közgazdasági Szakközépiskolában, s szeptembertől a nyíregyházi tanárképző főiskola magyar— gyors- és gépírás szakán tanulok tovább — feleli Tünde. — Azt még nem tudom, hogy a főiskola elvégzése után mit szeretnék csinálni, de egy biztos: 1998-ban a Svájcban megrendezésre kerülő 42. Gép- és gyorsíró-világbajnokságon — édesanyámmal együtt — szeretnék indulni, és megtartani dobogós helyezésemet. S talán az az idő is eljön, amikor a húgommal együtt már hárman versenyezhetünk a Székely családért és Magyarországért. Szamosi István (Folytatás az 1. oldalról) A bank őrzésével megbízott biztonsági szolgálat debreceni vezetőjét sikerült telefonon elérni. Tőle megtudtuk, hogy akit alkalmazni kívánnak, arról nem csak erkölcsi bizonyítványt kérnek, hanem komoly környezettanulmányt is készítenek. Vizsgálják családi kapcsolatait, életvitelét, esetleg nem szenvedélybeteg-e az illető? Minden olyan körülményt, amely hatással lehet a munkavégzésére. Ezen felül — a hazai gyakorlattól eltérően — a cégen belül is működik egy biztonsági szolgálat, amely úgy funkcionál, mint egy belső elhárítás. Erre azért van szükség, mert az erkölcsi bizonyítvány csak azt tanúsítja, hogy jelenleg bűnügyi nyilvántartásban nem szerepel az illető. Viszont, ha valakinek elévült a bűnesete, vagy amnesztiával törölték az adattárból, arról ezen az úton nem tudhatnak meg semmit. Megtudtuk azt is, hogy a bankok őrzésének és védelmének nagyon komoly szabályai vannak. Ennél a konkrét bűnesetnél a szabályok sorát kellett ahoz felrúgni, hogy elvi- hesse az elkövető (vagy elkövetők) a pénzt. A hiba nem a biztonsági előírások rendszerében van, hanem azok durva megsértésében. Ezt úgy kell elképzelni, mint amikor egy folyosón van egymás után tíz ajtó, de csak kilenchez van kulcsunk, akkor nem tudunk végigmenni. Minden biztonsági eszközt és előírást egyidejűleg kell ahhoz kiiktatni, hogy eredményes lehessen a rablás. Fekete Tibor „Szomszédoló” Az idén is megrendezték azt a nemzetközi olvasótábort, amelynek évek óta az Ibrány melletti Tisza-part a helyszíne. A „szomszédoló” gyermekolvasótáborba Kárpátaljáról és Erdélyből is érkeznek vendégek. Az augusztus 1-jén nyíló táborban a magyar nyelv ápolása a fő cél. Ezenkívül népdalokkal, népi szokásokkal és hagyományokkal ismerkednek meg a diákok. A nyelvi programok mellett író-olvasó találkozókra, ankétokra, történelmi helyekre való kirándulásokra, kreatív játékokra, természetvédelmi ismeretek tanulására és a csillagászattal való ismerekedésre is sor kerül. Az olvasótábor augusztus 11-én zárja be jelképesen a kapuit. Budaházi István Nem kell a pénz Tisza-parti vendéglős ismerősöm meséli: alig kap pincért, Pontosabban nem is kap, kénytelen azzal az eggyel dolgozni, akivel nincs megelégedve. Balatoni ismerősöm is mondja: nincs jelentkező idénymunkára. Pedig — ezt mindketten állítják —jó pár évvel ezelőtt egyetemisták, főiskolások kilincseltek, hogy a két hónapos időszakra állást kapjanak. Mert elfogadható volt a fizetés, kiadós a jatt, így aztán egy nyáron meg lehetett keresni a következő tanévre való pénz tetemes részét, ha nem is az egészet. Ma diákot találni nyári munkára ott sem lehet, ahol pedig kínálkozik az alkalom. Láthatóan nem kell a pénz. Otthonról van, ha pedig nincs, akkor se ízlik a meló. Pedig a diákok világszerte igyekeznek megkeresni a pénzüket. Németországban általános, hogy még a tanév alatt is tevékeny az egyetemista, újságot hord ki, alkalmi elfoglaltságot vállal. Pedig ott a gazdasági helyzet jobb. Holland diákok mesélték Nyíregyházán, abból utaztak ide, amit nyáron kerestek csomaghordással. De sorolhatnánk szinte vég nélkül. hogy a piacgazdaság körülményei között élő emberek gyermekei korán megtanulják: dolgozni kell, nem elég a papa autójában furikázni a csajokat. Legfeljebb munka után. Nálunk a legények és leányok tüntetnek. Tiltakoznak. Fenyegetnek bojkottal. Meg sztrájkkal. Szuper. Öntudat van. Ha pénz nincs is. Hogy meg lehetne keresni valamit a tandíj összegéből? Hogy lehetne segíteni ezzel a szülőn is? Nos, ez a nehezebb. Márpedig a könnyebb kényelmesebb. Láthatóan nem kell a pénz. Tisztelet a kivételnek. Ők biztosan jobban becsülik majd, amilyük lesz. Mert nagy különbség van aközött, hogy valaki csak tartja a markát, vagy meg is fog vele valamit. Megyénkről írták Tallózás az országos sajtóban A Magyarország című hetilap 29. számának Hazai Élet rovatában Néha átlépnek az üvegajtón címmel Záhonyról olvashattunk. Az egyetlen nagy ukrán—magyar határátkelőhely problémái - sajnálatos módon régóta mindennapi témát adnak a sajtónak. A kilométeres kocsisorok, a városlakók számára elviselhetetlen átmenő forgalom, a környezetszeny- nyezés, a bűnözés és a feketemunka ismerős és akut kérdések. A PHARE-program keretében készülő átkelő és Tisza-híd megvalósítása várat magára. Helyzet van! Az Új Ember katolikus hetilap 26. számában Ka- milliánusok Nyíregyházán címmel a szerzetesrend újraindulásáról tudósít. A betegek szolgálóinak rendjét Lellisi Szent Kamill alapította Olaszországban aló. században. A rend harmadik alkalommal telepszik le Magyarországon. A betegek és szenvedők lelki gondozását páter Anton Gost vezetésével júliustól a Debrecen—Nyíregyházi Egyházmegye kórházaiban. A Víztükör című folyóirat júliusi száma a Vásárhelyi Pálra emlékezés jegyében íródott. A Vásárhelyi-emlékév alkalmából Tiszadobon rendezett emlékülés anyagát teszi közzé. A számos érdekes előadás között egy-kultúrtörténeti érdekesség is található: Vásárhelyi akadémiai székfoglalójának ismertetése. A Tisza-szabályozásával kapcsolatos munkálatokat, Kvas- say Jenő szavaival egyetértve, a konferencia második magyar honfoglalásként értékelte. Az Irodalomtörténeti Közlemények 1. száma tanulmányt közöl Péter László tollából: írók, költők textológiai nézetei címmel. A cikk mások mellett Móricz Zsigmond szövegátalakítási, -átdolgozási munkáiba enged bepillantást. Ki gondolná, hogy a lírikusok mellett a prózaírókban is él a kényszer, hogy a végletekig csiszolják és tökéletesítsék szavaikat. Móricz is okát foglalkozott e nehéz művelettel, így például az Erdély-trilógia közel 20 százalékát kihúzta, mintegy öncsonkítást végezve. Hogyan működött esetében a cenzúra és az öncenzúra? Választ találunk rá a tanulmányban. A Külgazdaság július- augusztusi számában megjelent egy vitacikk az MTA Világgazdasági Kutató Intézetében folytatott kutatás keretében készült tanulmány alapján. A Kárpátok-Eu- rorégió együttműködés című írás az 1993. február 14-én alakult szervezet működésének kétévi mérlegét megvonva megállapítja: „...számos területen igen komoly eredmények születtek (ökológia, oktatási-kulturális és, egészségügyi együttműködés)”. A gazdasági eredmények sajnos nem számottevőek a szerző szerint. A gazdasági továbblépés akadályai: bizalmatlanság, tőkehiány, egymás közötti rivalizálás, közös bank hiánya. A magvas és terjedelmes tanulmány megyénkre nézve különösen tanulságos, köz- érdeklődésre érdemes. Gombás Sándor Ferenc Illusztrációs fotó
