Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-25 / 199. szám

UJ KELET Megyénk életéből 1995. augusztus 25., péntek Gazdajegyzők (21. körzet) Oláh Zsigmond Oláh Zsigmond kilenc te­lepülés — Aranyosapáti, Benk, Jéke, Lövőpetri, Mező- ladány, Nyírlövő, Pap, Tor­nyospálca, Újkenéz — gaz­dajegyzője. A most kereken ötven esztendős agrárszak­ember Dombrádon született, jelenleg családjával Tor­nyospálcán él. A középisko­lát Kisvárdán végezte, a főiskolai tanulmányait Hód­mezővásárhelyen folytatta, 1967-ben szerezte meg dip­lomáját. A gyakornoki időt a Nyírtassi Állami Gazda­ságban töltötte, majd 1968- ben az újkenézi Szőke Tisza Mgtsz-hez került. — Lényegében — az ak­kor divatos termelőszövet­kezeti összeolvasztások kö­vetkeztében — három tele­pülésen, de egy szövetkezet­nél dolgoztam különböző termelésirányítói beosztá­sokban — kezdte a beszél­getést Oláh Zsigmond. — Újkenéz, Mezőladány és Tomyospálca volt a munka- területem, így a gazdajegy- zőségben a helyismeretnek ugyancsak jó hasznát ve­szem. A körzetemre jellemző, hogy a korábi termelőszö­vetkezetek felszámolás alatt vannak, lényegében egyetlen kis szövetkezet maradt, Lö- vőpetriben. Mindez nehezíti a munkámat, főleg az adat­gyűjtésben érzem a hiányu­kat, de a kapcsolatok egyéb szintjén is. A térség kimon­dottan a kedvezőtlen adott­ságú területek csoportjába tartozik, a talaj 80-—90 szá­zaléka homok. Ipar sehol a környéken, korábban a vas­út (Kisvárda, Záhony, Vásá- rosnamény) jelentett munka- lehetőséget, de mára ott is az elbocsátások váltak minden­napossá. A kilátástalan mun- kanélüliek száma folyamato­san növekszik. E tények is­meretében igencsak nehéz a körzet térségfejlesztési tervét megrajzolni mind az önkor­mányzatoknak, mind az ag­rárszakembereknek. Fontos feladatomnak tar­tom, hogy az egyéni gazdál­kodáshoz a szükséges segít­séget megadjam. Akik is­mernek, tudják, hogy önzet­lenül a segítségére vagyok a hozzám fordulóknak, igyek­szem mind több új kapcso­latra szert tenni. A kölcsönös bizalmon alapuló munka a számomra meghatározó. A körzet fejlesztése viszont nagyobb állami támogatás után kiált! Az itt élők foglal­koztatásának egyetlen meg­oldási módja a mezőgaz­daság, amely feltétlen fej­lesztésre szorul. Gondolok itt az állattenyésztési támogatás kiszélesítésére, alapozni le­hetne a rétek, legelők hasz­nosítására, az öntözési lehe­tőségek megvalósítására. Ez utóbbit támasztja alá az el­múlt évek sorozatos aszálya. A körzet ily módon megha­tározott termesztési le­hetősége csak igen sze­rény jövedelmezőséget ad a termelők számára. A fő növényi kultúrát az alma jelenti, na­gyobb mennyiségben foglalkoznak kalászo­sokkal (főleg rozster­meléssel) és kukoricá­val. A korábban jelleg­zetesnek számító do­hány- és burgonyater­mesztés megszűnt a körzetben. Az emberek szemében szinte isten- káromlásként hathat, ha új típusú szövetkezési lehetőségekről beszél­nénk nekik, hívnánk fel ezekre a figyelmüket. A jövő pedig erről szól. Azt, hogy mi, gazdajegyzők létezünk, vagyunk, úgy tapasztalom, hogy örömmel fogadják. Elsősorban az értékesítéssel kapcsolatosan keresnek meg a legtöbben, de minden más egyébbel is. Az a vélemé­nyem, hogy információhi­ányban szenved ez a réteg, ugyanakkor igen tőkesze­gények. Éppen ezért fontosnak tar­tom az információ oda-visz- sza áramlását, azt, hogy a termelők kapjanak végre va­lós képet mihez kezdhetnek biztonságosan. Itt a szerző­dések előnyeire kell orientál­ni őket, s arra, hogy hiányá­ban milyen károkat szenved­hetnek el. Ez az év ebből bőven szolgáltatott példákat. Félő, hogy nem tanultak belőle igazán. Igaz, ugyan­akkor egyfajta biztosítékot kell adni a termelő részére is szerződésben rögzített védő­árakkal. A fogadóóráim heti üte­mezése: hétfőn 8-tól 10-ig Mezőladány, 10-től 12-ig Benk, 14-től 16-ig Jéke; ked­den 8-tól 10-ig Lövőpetri, 10-től 12-ig Nyírlövő, 14-től 16-ig Pap; szerdán ügyinté­zési nap; csütörtökön 8-tól 10-ig Újkenéz, 10-től 12-ig Aranyosapáti; pénteken 8-tól 12-ig Tornyospálca. Vala­mennyi községben a polgár- mesteri hivatal a helyszín. Oláh Zsigmond elmondá­sa szerint a legfőbb érték számára a családja. Felesé­ge tanár Tomyospálcán, két gyermekük van: az apától örökölt névvel Zsigmond, aki másodéves állatorvos­hallgató, Krisztina a kis- várdai Bessenyei Gimnázi­um végzős diákja, elképze­lései szerint nyelvet tanul to­vább vagy az államigazgatá­si főiskolát célozza meg. Lefler György Oláh Zsigmond A Törpe utca nem szakítópróba Es meg mennyi ilyen iepet csinálhatnának! (Fotó: Bozsó) A hétfői nyíregyházi közgyű­lés bár, minősített többséggel szavazta meg, hogy a Törpe utcai lakások tovább épülése érdekében a megyeszékhely 29 millió forintért vásároljon ingót és ingatlant a bonyolító Uniterv Rt.-tői, de mégsem ilyen egy­értelmű a helyzet. A várost irá­nyító koalícióban részt vevő Szabad Demokraták Szövetsé­gének öt képviselőjéből csak egy szavazott a vitás ügy ilyen formában való rendezésére, né­gyen tartózkodtak. Csütörtök délelőtt Bartha László frakció- vezető erről a következőket nyilatkozta az Új Kelet munka­társának: — Az elmúlt héten politikai egyeztetés volt, ahol mindenki elfogadta, hogy az önkormányzatnak erkölcsi felelőssége segítő kezet nyúj­tani a Törpe utcai lakások be­fejezéséhez, mert ez előző tes­tület ezeket az építési telkeket az Uniterv Rt.-n keresztül érté­kesítette. Ráadásul a szerző­désben kikötötte, hogy az Uniterv Rt.-vei kötelesek ott építettni. Az egyeztetésen olyan alternatívát kínáltak, amit mi is jó szívvel megsza­vaztunk volna. Aztán hétfőn már az került a megállapodás­ban. hogy olyan ingót és ingat­lan vesz meg az önkormány­zat az Uniterv Rt.-tői, amit mi sem szakmailag, sem pedig gazdaságilag nem láttunk jó­nak. Számításaink szerint a megállapodás alapján 10—20 millió forintos veszteséggel könyvelhet el az önkormány­zat. Ezért a közgyűlésen be is jelentettük, hogy az SZDSZ- tagok saját lelkiismeretük sze­rint fognak szavazni. Nem kell frakciófegyelem. Számunkra az előbbieken túl az is gondot jelent, hogy semmilyen grancia nincs arra, hogy az Uniterv a Törpe utcai építkezést be fogja fejezni. Azzal sem értünk egyet, hogy úgy vásároljuk meg az Uniterv üzletrészét a Metropol Rt.-ben, hogy nem tudjuk: az elmúlt 3-4 hétben milyen vállalkozói, alvállalko­zói szerződéseket kötött az Uv. Nem tudja az önkormányzat, milyen szinten áll a beruházás. Ezen gondok miatt érezték úgy az SZDSZ-es képviselők, hogy nem támogatják a megállapo­dást, mert nincs megfelelően előkészítve, nincsenek benne garanciák. — Az önök viselkedésével szemben két komoly aggály me­rül fel. Egyrészt az előző köz­gyűlésben ön tanácsnok volt. Poroszka Ottó, a volt frakció- vezető úr tagja volt a gazdasá­gi bizottságnak, illetve Felber- mann Endre akkor egyértelmű­en műszaki alpolgármester volt. Mindenki olyan tisztség­ben dolgozott, ahol felvethette volna az üzletkötés helyességét. Nem tette... Most az SZDSZ, pontosabban Szentesi Péter, a gazdasági bizottság elnöke először a Metropol üzletházzal kapcsolatban fejtette ki aggá­lyait. Szó sem volt a Törpe ut­caiak gondjáról, pedig elég sok jelzés érkezett a polgármes­teri hivatalba, hogy nem megy minden simán az építkezés kö­rül. — Szentesi Péter mint a gaz­dasági bizottság elnöke nyilat­kozott és annak megalapozott­ságát a jogi bizottság elnöke is elismerte. A levegőben lógott a botrány, lehet politikai síkon tá­madni, de úgy érzem, hogy mint gazdasági bizottságvezetőnek kötelessége volt a városlakókat tájékoztatni. Ebben a nyilatko­zatban már szóba került a Tör­pe utca is, nem csak a Metropol. A szerződéskötés idején már nem voltam tanácsnok, hiszen erről a tisztemről az országgyű­lési választások előtt lemond­tam. Jegyzőkönyvek bizonyít­ják, hogy októberben Felber- mann Endre alpolgármester úr az Unitervvel kapcsolatban ugyanezeket a problémákat már felvetette, amikkel most szem­benéz az önkormányzat. Közbe­jöttek az önkormányzati válasz­tások és az új testületnek nyolc- kilenc hónap kellett ahhoz, hogy utolérje magát. — Akkor tehát nem igaz, hogy a nyár elején szembesül­tek a nyíregyházi képviselők az üggyel? — Nem igaz. — Szakítópróba lehet ez a várost vezető koalícióban? — Nem, mert a tárgyalások elején a polgármester asszony nem kért koalíciós egyetértést. Csabai Lászlóné inkább teljes konszenzust kívánt, ami nagy­jából teljesült is. Száraz Attila Telefonsirató Nyírturán a mai napig sincs közvetlen telefonvonal.Bagoly Zoltán polgármester szerint az itteni telefonhelyzet megér egy külön misét. — A telefonberuházás meg­valósulását nagyon fontosnak tartom a községben — kezdte mondandóját Bagoly úr. — Minden esztendőben tárgyal­tam a Matáv vezetőivel. Ok azt mondták, hogy községünkben csak akkor lesz telefon, ha Nyíregyházán megépül a köz­pont, s ha áthalad a falunkon a fénykábel. Ezek létrejöttek, de az ígéretekből nem lett semmi, magyarán szólva ott vagyunk, ahol a part szakad, hiszen még most sincs telefonunk. Azt azonban sikerült elérnünk, hogy a gázvezeték lefektetésé­vel egy időben a helyi telefon- hálózatot kiépítettük. Múlt év decemberében ültem le beszél­Válasz ­Kedves Bürget Lajos! Engedje meg, hogy pár sor­ban reagáljunk az Uj Keletben augusztus 22-én megjelent Sza­badságkorlátozás című írására. Szívesen lennénk csillagke­resztes hölgyek, netán playboyok Floridában, de sajnos az, hogy augusztus 20-a vasárnapra esett, sem elegendő ahhoz, hogy nagy- ratörő álmainkat megvalósítsuk. Nem rajtunk múlt, hogy vasár­nap zárva voltunk. Ha egy kicsit érdeklődött volna, akkor talán nem írja le ezeket a sorokat. Azok, akik nem nyitottak ki, a Róna Rt.-vei kötöttek szer­getni a Matáv debreceni kiren­deltségének új igazgatójával, aki közölte, hogy a vezetékhá­lózatot már kifizették, és az ő tulajdonukba került. Én ezt megkérdőjelezem, mert nem tudom elfogadni, hogy a gáz­kivitelezővel közösen, önkor­mányzati beruházásként meg­valósult munka anyagi elis­meréséből a túrái önkormány­zatot kizárták. A felháborító az egészben az, hogy a Matáv ta­valy év végén megígérte: az egészségházunk udvarán, az általunk kijelölt területen olyan központot készítenek, amely a helyi hálózatot hozzákapcsolja az országos rendszerhez. Ezt még a tervezés időszakában le­állították, annak ellenére, hogy mi egy korábban ott lévő épü­letet lebontottunk. Én úgy ér­zem, hogy az egészből csak kárunk származik, kézzel fog­ződést, s tőlük azt a tájékozta­tást kaptuk: Szent István ünne­pén nem jelennek meg napila­pok. Később azonban tudomá­sunkra jutott: más, alternatív terjesztők révén a Vasárnapi Hírek megjelenik. De az újsá­got terjesztő cég nem foglalko­zik a vidéki árusokkal. Más napilap, így: Nemzeti Sport, Kurír, Vasárnap, Mai Nap nem jelent meg. A Róna Hírrel kö­tött szerződés alapján más terjesztőtől hírlapot nem vehe­tünk át. Az ünneptől függetlenül va­sárnap csak az előbb említett ható és szemmel látható hasz­nunk nincsen. Ugyanakkor egy telefontornyot akart felállítani a Matáv, melynek a feladata az lett volna, hogy a három nyil­vános telefonfülke vételi lehe­tőségén javítson. Én a torony­hoz nem járultam hozzá, de azt megengedtem, hogy az általá­nos iskola kéményére felszerel­jék azt az antennát, mely ezen a tornyon lett volna. Felesleges pénzkidobásnak tartom a Ma­táv részéről ezeknek a nyilvá­nos telefonfülkéknek a besze­relését, amikor kiépített helyi hálózatunk van. Inkább ezt kel­lene az országosba bekapcsol­ni. Nem értek egyet az üzlet- politikájukkal sem, és nagyon szeretnénk crossbar rendszerű telefont Nyírturán. de ki tudja, mikor lesz... Tóth Mihály lapok jelennek meg, s a több száz színes újság a hét többi napján. Ha ezt a kínálatot ön satnyának ítéli meg, az nem minket minősít — hiszen mi csak áruljuk —, hanem az új­ságírókat. Égyébként pedig: jegyzeté­ből az derül ki, hogy ön rend­szeres olvasója az országos na­pilapoknak. Ezért feltételezhető lenne, hogy azok megjelenéséről job­ban tájékozott, s nem keresi olyankor, amikor azok nem is kaphatók. A Róna Hír munkatársai — korlátozás nélkül Szöghajú Szöghajút már belépéskor észrevettem. Vagy tizennyolc éves lehetett, de nem látszott többnek tizenötnél. Ült az asztalnál arca előtt össze­szorított ujjakkal, és be- \ szélt... Az ujjainak. A vacso­ra alatt egy falatot sem evett. Elnyíló szájjal, vágyakozva figyelte a vele szemben ülő fiatalembert, aki zavartan kerülte tekintetét. A vőfély rigmusain ő is nevetett. Fur­csán, artikulátlanul örült a többiek örömének. Amikor a falusi banda rá­zendített, s a lábak maguk­tól mozdultak, a lány a leg­szebbhez, a mennyasszony­hoz lépett. Egy darabig állt divatjamúlt dzsörzéruhá- jában a habos kölcsönzői csoda előtt, majd táncolni kezdett a tőle alig idősebb fehér ruhás lánnyal. Torzan, kacsázva, groteszk módon. Forgott, forgott, szinte már nem is érzékelte a külvilágot. A színes papírfüzérek, a ven­dégek, a szemét törölgető idős anyja, mind-mind eltűn­tek szeme elől. Egyedül csak a zene maradt meg az őrült pörgés öröme. Szöghajú táncolt, arcán üdvözült mosollyal, mert szűk kis tudatáig nagy bol­dogságában nem jutott el az, \ hogy mennyire meglopta őt az élet. R. Kiss

Next

/
Oldalképek
Tartalom