Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-24 / 198. szám

ÚJ KELET

Góllövőlista

NB III Tisza-csoport

3 gól: Gdovin, Maries (Baktalórántháza), Nagy Zs. (Mád)

2 gól: Fecsku (Baktalórántháza), Szmolniczky (BÉVSC), Bódi R. (Szikszó),

1 gól: Benkő (Baktalórántháza), Márkus, Hallai (MVSC), Farkas (BÉVSC), Mida, Vígh (Szikszó), Jobbák, Kocsis (Hajdúböszörmény), Lőrincz, Erdősi, Kondria (Nyírbátor), Herczeg (Ózd), Vidinczei, Balogh (Mád), Tácej, Simák, Krizán (Mátészalka), Csillag, Lugosi, Gosztonyi, Tóth (Tiszafüred), Kőrizs, Oláh, Tóth L. (Kisvárda), Búzás, Papp, Szekrényes, Kocsis (Rakamaz), Tóth A., Forkavecz (Balamzújváros), Lengyel, Polonkai (Nagykálló), Deák (Vámospércs)

SULLER SÓ MEGYEI I. OSZTÁLY

6 gól: Majchrovics (Demecser)

2 gól: Molnár F. (Demecser), Mikhárdi (Ibrány), Lakatos (Nyírkárász), Lácza Gy., Krasznai (Újfehértó), Tivadar (Vásárosnamény)

I gól: Mónus, Brankovics, Ónodi (Demecser), Szilágyi M. (Csenger), Ruszin, Tardi (Tiszaszalka), Főfai, Lővei, Banka (Hardware), Borza (Nagyhalász), Kiss J. (Nyírcsaholy), Bárdi, Papp (Ibrány), Pente, Szurkos (Tiszalök), Nádasi (Nyírkárász), Lácza J., Barna (Újfehértó). Berettyán, Krasznai, Illés (Kisléta), Balogh, Tanyó (Vásárosnamény), Burik (Levelek)

A hátországból jelentjük

NB Il-es utánpótlás-bajnoki labdarúgó-mérkőzések eredményei: ifi A Hatvan— Sényő 2-3, Sényő—Kazincbarcika 2-5; Hajdúnánás—Tisza- vasvári 0-2, Gödöllő—NYFC ifi B Hatvan—Sényő 1-5, Sényő—Kazincbarcika 2-0, Hajdúnánás—Tiszavasvári 0- 1, Gödöllő—NYFC.

NB III-as ifjúsági mérkőzések eredményei: Nyírbátor—Baktalórántháza 0-3, BÉVSC—Kisvárda 2-1, Balmazújváros—Mátészalka 0-1, Rakamaz—Tiszaújváros 3-7, Nagykálló—MVSC 2-2.

Megyei I. osztályú ifjúsági bajnokság eredményei: Nyírcsaholy—Újfehértó 0-7, Nagyhalász—Záhony 2-1, Levelek—Vásárosnamény 1 -1, Hardware—Tiszalök 3-1, Tiszaszalka—Biri 14-0, Nyírkárász—Ibrány 2-2, Fehérgyarmat—Demecser 12-0, Csenger—Kisléta 12-0.

Megyei II. osztály, Kárpát- Hús csoport: Gávavencsellő— Kemecse 7-1, Nyíribrony— Tuzsér 0-0, Nyírtura—Anarcs

4- 1, Napkor—Kárpát-Hús Volán 3-3, Komoró—Kállósemjén

5- 2, Kótaj—Kálmánháza 6-0. Erimpex csoport: Hodász—

Nyírmeggyes 1-3, Jánkmajtis— Balkány 8-1, Nyírvasvári— Nyírlugos 3-1, Olcsva—T úrricse 2-3, Tarpa—Nagyecsed 2-2.

Vásárosnaményi városkörzeti bajnokság, felnőtt, 1. forduló: Kisvarsány—Gulács 5-1, Tákos—Gelénes 3-0, Pusztadobos—Jánd

6-1, Vitka—Nyír- mada 1-1, Beregda- róc—Tiszaadony 1-1, Beregsurány— Nagyvarsány 5-3.

Középszabolcsi városkörzet, 2. forduló: Magy—Vas- megyer 2-0, Bököny —Tiszabercel l-2,Ti- szatelek—Búj 0-1, Tiszadob—Kék 2-4, Nyírbogdány—Székely l-l,Belegrád— Nyírtét 0-5, Nagy- cserkesz—Nyírtelek l-l,Apagy—Oros3-2.

A BAJNOKSÁG ÁLLÁSA

1. Tiszabercel

2

28-2

6

2. Nyírtelek

2

1

16-3

4

3. Kék

2

1

16-3

4

4. Búj

2

1

15-3

4

5. Nyírtét

1

15-0

3

6. Magy

2

11

5-4

3

7. Oros

2

11

5-5

3

8. Bököny

2

11

2-2

3

9. Apagy

2

11

5-7

3

10. Székely

222-2

2

11. Nyírbogdány

222-2

2

12. Nagycserkesz

111-1

1

13. Tiszadob

21

1

3-5

1

14. Belegrád

2

1

1

1-6

1

15. Vasmegyer

22

1-416. Tiszatelek

22

1-7Fradi-siker

Ferencváros—RSC Anderlecht 1-1 (0-0)

Üllői út, 18 000 néző. V.: Mottram (skót), gólszerzők: Kopunovic (50. p.), illetve de Bilde (65.), sárga lap: Kuznyecov (32. p.), Simon (45.), Kopunovic (50.), Kecskés (67.), illetve Babayaro (5.), csere: Kopunovic helyett Nagy Zsolt (59. p.), Vincze helyett Zavadszky Gábor (73.), illetve Versavel helyett Par Zetterberg (58.), Crasson helyett Philip Haagdoren (88.), Karagiannis helyett Johnny Bosman (86.), jók: a Ferencváros csapatában valamennyi játékos kiválóan játszott, illetve Grün, Walern, de Bilde.

Az FTC óriási bravúrt vitt véghez, lelkes, taktikus játékkal, teljesen megérdemelten jutott tovább a nagyhírű belga bajnokkal szemben. Valamennyi zöld-fehér játékos példásan küzdött, s bebizonyították, hogy lelkesedéssel, alázattal a magyar labdarúgás igenis lépést tud tartani a jobb, profi körülmények között működő klubcsapatokkal. A Ferencváros 2-1-es gólkülönbséggel bejutott a Bajnokok Ligájának 16-os mezőnyébe!

Labdarúgás

1995. augusztus 24., csütörtök

Fókuszban

Németh Gyula és a magas mérce

Németh Gyula

Hogy Nagy Dániel gödöllői kapuvédő tud-e németül — nem tudni. De hogy „Némethiül” megtanult, az egészen bizonyos, és ez még nem is volt neki elég: nagyon komoly árat kellett fizetnie az „oktatásért”. Amit nem más „adott elő”, mint Németh Gyula, az NYFC Hatvanból igazolt 21 éves támadója, aki... aki akár módosíthatná is ígéretét...

— Gyula, amikor a „nagy nap” előtt egy nappal szót váltottunk, azt mondtad, most már végre gólt fogsz lőni. Gondolom, négyre nemigen számítottál...

— Persze, hogy nem! Főleg azok után, hogy Hatvanban valamit elronthattak nálam, mert — annak ellenére, hogy talán én voltam az egyetlen a csapatban, aki végigjátszotta az egész évet — ott csak két találatra tellett tőlem. Itt már a második meccsen összejött ez a négyes, szinte minden húzásom bejött: bement a fejes, a kapáslövés, a szóló.

— Valamit megéreztél az összecsapás előtt?

— Azt éreztem, hogy a Gödöllő nekem „mumusom”. Tavaly Hatvanban kétszer játszottam ellenük, mind a kétszer nyolcasra. Ráadásul az egyik gólomat — az ott elért kettőből — ennek az együttesnek lőttem.

— Említetted, hogy Hatvanban nem azt játszatták veled, amit szeretsz.

— Hatvanban volt, hogy jobbközépen játszottam, de leginkább csatárt. A lehetőségeim meg is voltak bőven, csak a helyzetkihasználásom borzalmasan gyenge volt. Itt mások a tréningek, olyan edzésmunkát végzek, amely azt segíti elő, hogy a befejezéseknél higgadt legyek. Például rengeteg kapu előtti szituációt rengetegszer szoktam gyakorolni. És a „mögöttem állók” is mások. Egy csatárt ki kell szolgálni, és itt, Nyíregyházán pontosan olyan csapat van mögöttem, amely ezt meg tudja tenni. Egy biztos középpálya és egy biztos védelem. Összegezve: más az edzésmunkám, mások a társaim.

— A bajnokság előtt tíz gólra „hitelesítetted" magad. Változik ez valamit most, hogy két forduló után már négynél tartasz?

— Nem tudom, majd meglátjuk. Ha most megint négy gólt lövök Diósgyőrben, akkor igen! Komolyra fordítva a szót: titokban abban reménykedem, hogy jócskán tíz fölött fogok teljesíteni. Végül is harminc meccsen egy jó csapatban 10 gól még kevés is. Minél többet

szeretnék rúgni, a 10 könnyen módosulhat...

— A mostani négy találatod közül melyet választanád, melyik tetszett a leginkább?

— A fejes, amikor Béla (Domokos — a szerző) lement a jobb szélen, és középre adását be tudtam fejelni. Nem vagyok egy nagyon magas, robosztus gyerek, de azért elég szépen bebólintottam a hosszúba — ezért is „voksolok” e találat mellett. Egyébként jól fejelek, de a termetem nem épp a legkedvezőbb ehhez.

— Tehát ez nem volt tipikus Németh-gól. Akkor melyik volt az?

— Az első volt a tipikus, amikor a balösszekötő helyén lefutottam az emberemet, utána visszacseleztem — a középhátvédet ki kellett kerülnöm — . és már elég közelről tüzelhettem. Általában olyanok a góljaim, hogy lefutok mindenkit, és berúgom vagy pedig beadásokra érkezem. De jellemző az is, hogy szélről befelé húzok.

—Korábban előfordult már, hogy négy gólt szereztél?

— Három már többször is sikerült Cegléden, de az NB Ill- ban már ötig is eljutottam egyszer. Azonban, mondom, a góllövés örömét Hatvanban szinte el is felejtettem. Ideje, hogy visszajöjjön...

— Ezek után változik valami az öltözőben vagy a szurkolókkal való viszonyodban?

— Remélem, még jobban befogadnak a társaim. Teljesítményem csapatmunka volt, az edzőm is mondta, hogy nekem (is) ez a dolgom, és ezúttal elég

jól ki is merítettem ezt. Magasra tettem magam előtt a mércét, hogy minél inkább megfeleljek a szurkolók elvárásainak, de tudom, nem lehet mindig ilyen sok gólt lőni. Most egyébként már vannak emberek, akik megismernek és megállítanak, ez kellemes érzés. Miként az is nagyon jól esett, amikor lecserélésemkor tapsot kaptam a lelkes közönségtől.

— Fogas kérdés: Diósgyőrben mi lesz?

— Legalább egyszer nagyon jó lenne betalálni, méghozzá úgy, hogy az három pontot jelentsen...

— Mi sülhet ki az NYFC egész éves szerepléséből? Osztod-e azt a nézetet például, hogy kettészakadt a mezőny?

— Igen. Otthon voltam a Hatvan—KTE meccsen, és két elég gyenge együttest láttam. Itt, a Keleti csoportban van egy pár erős csapat — magunkat is ide sorolom —, néhány közepes és több gyenge.

—A bajnoki rajt előtt komolyabb súlyfelesleged volt. Most hogy állsz ezzel?

— Sokat foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Ilyen az alkatom is, jelenleg három kiló többletem van, ez ellen harcolok. Én nem érzem magamon a súlyfelesleget, de megkövetelik, hogy kevesebb legyek két-három kilóval. Biztos, hogy hosszú edzésmunkával ettől meg fogok szabadulni, és még sokkal robbanékonyabb, gyorsabb leszek.

Csiky Nándor

Marics-módi — kiszolgálni, gólt lőni

Siófokon

gyakorolnak

Szeptember hatodikán, szerdán Törökország jön soron, újabb Európa-bajnoki selejtezőt vív a magyar labdarúgó-válogatott. Az isztambuli összecsapásra Mészöly Kálmán szövetségi kapitány jövő kedden jelöl keretet. — Rendhagyó módon már az augusztus 30-i bajnoki forduló utáni este „összegyűjtöm” itthon játszó jelöltjeimet, és Siófokra költözünk. Ott készülünk négy napon keresztül; közben Dombóvárott is játszunk egy előkészületi 90 percet.

Mészöly szerdán Franciaországba és Belgiumba utazott. „Ellenőrzi” a kerettagságra jelölt fiát, Gézát, továbbá Belgiumban Hamar Gábort is megnézi bajnoki mérkőzésen.

Rossi mehet

A mexikóiak egyik ismert labdarúgó élcsapata, az America remek ajánlatot tett az olasz Sampdo- ria veterán korú játékosa, Marco Rossi megszerzésére. A „Samp” szabad kezet adott a 31 esztendős futballistának, közölvén vele: utazzon kj Mexikóvárosba, tárgyaljon el szerződése ügyében, és ha úgy gondolja. csapatot változtathat.

Van egy-két„márkás” név a baktai csapatban, elég, ha csak az abszolút kedvenc Gdovinra, az új üstökös Fecskura, neta- lántán a mostanság a cserepadot nyomó Martinenkora gondolunk. Maries Tibor minden ellenvetés nélkül ebbe a vonulatba sorolható, kinek neve idővel összefort Baktalórántházával. Középpályásként eredményesség tekintetében ott lohol a csatárok nyomában, amit jól példáz, hogy máris három gólnál tart a harmadosztály eddig teljesített két fordulójában. Legutóbb Nyírbátorban kettőt vágott.

— Az első húsz perc nehéz volt, majd egyre jobban belejöttünk a játékba, s utána egy percig sem éreztem, hogy veszíthetünk — lelkendezett a 4- 0-ás győzelmet követően.

— Álmodtál arról, hogy két mérkőzést letudva hat ponttal az élen találjátok magatokat?

— Titokban igen.Nyírbátor ellen jópár edzőmeccset játszottunk már, és sem otthon, sem idegenben nem kaptunk ki tőlük. Nem féltünk a mérkőzéstől, így utólag pedig nem is volt miért.

— A csapat jó képességű fiit- ballisták elegye, mégis sokan mondják: az első gólig idegeskedtek, ezáltal a játék is akadozik.

— Sajnos főleg nekem, és Gdovin Janinak, ha az elején nem jönnek össze a dolgok, akkor öt-hat helyzet kell a gólhoz. Az NB Ill-ban viszont ezt már nem tehetjük meg, most

sokkalta kevesebb lehetőséghez jutunk a kapu előtt, így rákényszerülünk a pontos célzásra.

— Kétszer kilencven perc alatt tíz találatig jutottatok. Jelentheti ez azt, hogy máris sikerült alkalmazkodni a magasabb osztályhoz?

— Azt hiszem, még most sem rúgjuk be a helyzetek nagyobbik felét. Szerintem, ha Gdovin Janinak jó napja van, az több gólt jelent a csapatnak, és akkor bárki ellen nyerhetünk. Az ő formájától nagyon sok függ.

—Mi okoz problémát a helyzetek kihasználásánál, mikor— mint az eddigi mérkőzések mutatták — nincs különösebb izgulni valótok?

— Amint mondtam: az első percek behatárolják a produkció minőségét. Otthon megszoktuk, hogy hamarjában vezetést szerzünk, ekkor nincs, aki megállítson minket. De idegenben másképp alakulhat a meccs, nagyobb a küzdelem, gyakran szinte görcsölünk a pályán. így persze hibázunk is.

— Rendre feliratkozol a gólszerzők közé, ám — ahogy tetted te is azt — a baktai együttesről szólva előbb-utóbb Gdovin kerül a rivaldafénybe. Nem zavar ez téged?

— Ááá... nem! Én irányító középpályás vagyok, a csatárok mindig is — a jövőben sem lesz másképp — közkedveltebbek, mivel ők nyújtják a látványt a szurkolóknak. Kiszolgálom az

elől lévőket, rám hárul ennek feladata. Ebből nem csinálok ügyet.

— Csapatkapitányként feltételezhető, van némi tekintélyed az öltözőben.

—Természetesen van, hallgatnak rám a többiek. Úgy a fiatalok, mint az idősebbek. És remélem nemcsak a korom miatt.

— A kupában bekerültetek a legjobb harminckét csapatot felvonultató mezőnybe. A sorsoláskor miért fogsz fohászkodni? Élvonalbeli gárda szerepel a kívánságlistádon, vagy „beérnéd" alsóbb osztályú ellenféllel?

— A legkívánatosabb az lenne, ha fővárosi csapattal — lehet az a Ferencváros, a Vasas — sorsolnának össze bennünket. Oda- visszavágón kevés esélyünk van az NB Il-esekkel szemben, akkor már legalább idehaza játszunk egy jó mérkőzést valamelyik NB I-es társasággal. Ennek a közönség is örülne.

— A közönséget ti aztán rendesen elkényeztettétek, akik igazán csak a győzelmet fogadják el a hazai találkozókon. A bajnoksághoz milyen terveket fűzöl?

— Valóban felfokozott az elvárás. Remélem az első háromban végzünk.

— Sényői mintára kiugorhat- tok a harmadik vonalból is?

— Ennek megválaszolására nem mernék vállalkozni. Szeretnénk...! De, ha nem sikerül, biztosan nem dől össze a világ.

Koncz Tibor