Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-24 / 198. szám
UJ KELET ■■ Gazdajegyzők (20. sz. körzet) Hoványi János „Az alma nem esik messze a fájától” — tartja az ismert szólás, s amely Hoványi János gazdajegyzőre is ráillik. Édesapja, néhai Hoványi Ferenc kertészmérnök egykoron a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás főmérnöke volt. Édesanyja nyugdíjas, öt gyermeket nevelt fel. János 1947-ben született Tu- zséron, jelenleg Napkoron él. — Az általános iskola és a gimnázium elvégzése után felvételt nyertem a Nyíregyházi Felsőfokú Technikum akkor induló hároméves gyümölcs- termelő szakára, melyet 1970- ben elvégeztem. Még ez évben elhelyezkedtem a napkori Kossuth Mgtsz-ben gyümölcstermesztési agronómusként. Mivel mindig vonzódtam a növényvédelemhez, kialakult az a gyakorlat, hogy tavasztól őszig a gyümölcsös és a szántó területek növényvédelmét irányítottam, míg ősztől tavaszig a hűtőház vezetője voltam. 1976-tól önálló kemizálási ágazat alakult, melynek beosztott agronómusa lettem. 1977-ben felvételt nyertem a Kertészeti Egyetem hároméves kiegészítő képzésére, melyet eredményesen elvégeztem, 1983-ban — ugyancsak hároméves képzés — a Debreceni Agrártudományi Egyetem mezőgazdasági növényvédő szakán vehettem át az újabb diplomát. 1982-től a kemizálási főágazatot irányítottam, e minőségemben feladatom volt a gazdaság növényvédelmi, tápanyagvisszapótlási és meliorációs munkáinak összefogása. Ezt a munkakört 1991. december 31 -ig, a munkahely megszűnéséig láttam el. 1992-től egyéni vállalkozóként dolgozom. 1994-ben a megszervezésre kerülő falu- gazdászi pályázatom eredményesen zárult, ugyancsak 1994-ben megpályáztam a szaktanácsadói névjegyzékbe való felvételt kertészeti, növényvédelmi és tápanyagvisszapótlási szakterületekre. Gazdajegyzőként heti beosztásom a következő: hétfőn 10- től 11 -ig Nyíribrony, 11,30-tól 12.30-ig Ramocsaháza, 13-tól 14-ig Székely, 14-től 18-ig napi feladatok; kedden 7.30-tól 9.30- ig Sényő, 10-től 12-ig Nyírtura, 13-tól 16-ig Napkor; szerdán ügyintézési nap; csütörtökön 7.30-tól 9.30-ig Apagy, 10-től 12-ig Nyírtét, 12-től lóig napi feladatok; pénteken 7.30- től 8.30-ig Levelek, 9-től 10-ig Besenyőd, 10.30-tól 11.30- ig Magy, 11.30-tól lóig napi feladatok ellátása. Ebből a tizenegy faluból nyolcban mint falugazdász is tevékenykedtem, így az itt élő gazdáknak, működő szervezeteknek elég jól ismerem a gondjait. Az újonnan kapott három község (Levelek, Besenyőd, Magy) területének feltérképezését (talajadottság, vetésszerkezet stb.) végzem, ismerkedek az itt gazdálkodó emberekkel. Körzetemre jellemző, hogy összesen két szövetkezet működik, így a földterületek nagyobbik részén magángazdálkodás folyik. Településenként eltérően, de összességében kevés az úgynevezett nagygazda, aki 30—50 hektár vagy ennél nagyobb földterületen gazdálkodik. Jellemző még az igen alacsony aranykorona-értékű föld (homok), ahol főleg csak rozs termeszthető. Ugyanakkor egyre teljed az öntözéses termesztés (dohány, zöldségfélék.) Célom, hogy a gazdák megtanulják: a döntéseikért ők maguk felelnek! Ha döntött a termesztendő növényről, azt szerződje is le! A kereskedőknek viszont megfelelő garanciákat kell nyújtaniuk, mert a termelők csak így tudnak biztonságosan, tervezetten gazdálkodni. Fontosnak tartom, hogy a körzetemben lévő gyümölcsösök végre gazdára találjanak és meginduljon a termelés. Ez csak úgy képzelhető el, hogy a meglévő — művelés alatt álló — ültetvények mellett meg kell kezdeni az új telepítéseket, amelyek fokozatosan kiváltják az elöregedett ültetvényeket. Ebben nagy feladatának kell, hogy legyen az államnak is! Fogadóóráimon főleg szakmai tanácsokért keresnek meg a gazdák. Emellett sokan érdeklődnek a szerződési, vetőmag-, műtrágyabeszerzési, pályázati lehetőségek iránt. Szeretek a gazdákkal kimenni a földjeikre, és ott megbeszélni az adott probléma megoldási lehetőségeit. Nőtlen vagyok, szeretek emberekkel foglalkozni, segítséget nyújtani problémájuk megoldásához. Talán elmondhatom: a hobbim a szakmám. (Kedves Olvasóink! A 19. számú körzet gazdajegyzőjével készült beszélgetésünk—aktualitása miatt— már korábban megjelent. A szerk.) Megyénk életéből 1995. augusztus 24., csütörtök Beruházás—minél gyorsabban Az Európai Unió PHARE Kísérleti Program Alap első fordulójában sikeresen szerepelt a Nyugat-Nyíregyháza Termelőszövetkezet pályázata. A tsz hatmillió forint vissza nem térítendő támogatásban részesült, amellyel megkezdhették a tenyészkoca-fajtavál- tási programhoz szükséges beruházást. — Márciusban tudták meg a pályázat eredményét. Mi történt azóta? — Kiderült, hogy nem elég az összeg, amit kértünk — mondta Tölgyesi Tibor, a program pénzügyi oldalának szakembere. — Tavaly novemberben pontosan kiszámítottuk, hogy az építkezéshez megközelítőleg tízmillió forintra lesz szükségünk. Hatmillió forint támogatást kértünk és kaptunk, a fennmaradó összeget pedig maga a szövetkezet biztosította. Azóta viszont már többször emelkedtek az árak... Ennek ellenére az építkezést már majdnem befejeztük. A támogatást nem egy összegben kaptuk, az első blokkot május végén vehettük fel. a másodikat néhány nappal ezelőtt, az utolsót pedig az épület átadása után kapjuk kézhez. — Mire használták fel a támogatást? — Szerettük volna minél előbb elkezdeni a munkát, sok volt a két hónapos várakozási idő, amíg megkaptuk az első részletet és lerakhattuk az alapkövet — mondta Sütő Lóránt gyakorlati ágazatvezető. — Elkészítettünk egy negyven- hatszor tizenegy méteres istállót, amely száznyolcvan koca férőhelyét biztosítja, ehhez építettünk egy fialtató részt is. Jelenleg a víz- és villanyszerelői munkáknál tartunk, és augusztus végén átadhatjuk az épületet. — Mi a lényege a tenyész- koca-fajtaváltási programnak? — Szeretnénk felfrissíteni a megye húsállományát, olyan tenyészanyagot kívánunk piacra vinni, amelynek húsa exportálható. Tenyészkocákkal már korábban is foglalkoztunk, de nem olyan mennyiségben, hogy eladni is tudjunk. A jövő évtől a kistermelőktől is csak minőségi húst vesznek át, tehát nem mindegy, hogy a leadott hús kilójához hozzáadnak húsz forintot vagy elvesznek belőle. — Mi a véleményük a PHARE Kísérleti Programról? — Örülünk, hogy megkaptuk a kért támogatást, de az anyagi juttatás részletei hamarabb is megérkezhettek volna. Sok volt a várakozási idő, szerettünk volna gyorsabban haladni. Hiszen beruházni csak gyorsan érdemes. Kozma Ibolya Verébfesztivál Hogy miként került a lovaskocsi a lakótelep betontömbjei közé? Nos, egyszerű. Valaki roggyant díványát és néhány más avult cuccát szállíttatta ezzel a kétségtelenül környezetbarát szállítóeszközzel. A paci, míg a kocsit megrakták, jó lószokás szerint, nyomait a forró aszfalton hagyta. Ló el. Kocsi el. Emlék: marad. És jöttek azon nyomban a verebek. Ilyet a telep legöregebb verebe sem látott még, de valahol a génjeikben rejtezett az információ: ez valami egészen különleges csemege lehet. Verébék éltek is a lehetőséggel. Csiviteltek, ugráltak, ön’endeztek. Igazi fesztivál volt, csemegézéssel egybekötve. Nem sok idő múltán aztán helyreállt a kövezet rendje, a verebek mindent elkövettek ennek érdekében. Mint hírlik, most mindenkinek meséli, aki ott volt, milyen is volt a verébfesztivál. Egy-két Hárv-Veréb-János még hozzá is tesz valamit. És így száll majd verébről verébre a történet arról, volt egyszer egy ló... És volt csemege... Ott, a lakótelepen... Egy darab természet. Az egy lóból ötösfogat lesz, az egy emlékből utcá- nyi csemege. Hiába, ma is születnek legendák. (bürget) Vármegye kontra megye A nemes magyar nemzetért A Szent István napja alkalmából rendezett ünnepi közgyűlésen meghívottként vett részt dr. Kállay Kristóf, a Máltai Lovagrend Szentszéki Nagykövete. A megyeházi díszterem vendégei között ő volt az egyetlen, aki mind tiszteletre méltó koránál, mind a nemes — országos és megyei politikát alakító —- felmenői által a legtöbb közvetlen tapasztalattal rendelkezett az ezeréves magyar vármegye- rendszerről. Arról kérdeztük, hogy miben látja a legfontosabb különbséget az atyái által vezetett és a mostani köz- igazgatási szerkezet között. — A mai megye- rendszer a korábbi közigazgatáshoz képest lényegesen átalakult — mondta a nagykövet. — Azonban azt kell mondanom, hogy a régi világban -— ez alatt az 1848- as évek körüli időt értem — a vármegyéknek sokkal nagyobb autonómiájuk volt, hiszen köztudott, hogy a Habsburg-ház törekvéseinek az istváni vármegyék voltak az egyik ellenállási központjai. A köz- pontosítás elleni vívott harcban jelentős szerepe volt a vidéki régióknak, gondoljunk csak Ugocsára, ahol nem koronáztak. Az idők folyamán a megyék határai átalakultak és szerepük is megváltozott. A régi világban a nemességnek minden kérdésben döntő szava volt, de Európát felégette két világháború, a politikaitársadalmi helyzet megváltozott, s vele együtt alakult- fejlődött Magyarország belső rendszere is. Akkoriban az „egy és ugyanazon nemesség” jelszavával lehetett a köznemesség évszázados küzdelmét jellemezni a főnemesség ellen. Ma ez a jelszó, az „egy és ugyanazon nemesség” a nemes magyar nemzetre vonatkozik. Az szeretnénk elérni, hogy az egész szent Magyarország felemelkedjék. Amit a kommunista renszer le akart süllyeszteni, azt mi fel akarjuk emelni, hogy a haza visszanyerhesse ősi dicsőségét. vip „Rengeteg baleset történt” Hétfő délelőtt van, amolyan nagyüzem a nyíregyházi kórház baleseti sebészetének ambulanciáján. Dr. File Györggyel két vizsgálat néhány szót. ■ — Milyen volt az idei nyár? — Nagyon zűrös és sokkal nehezebb, mint az eddigiek. Rengeteg baleset történt az elmúlt néhány hónapban. — Mi okozta a legtöbb problémát? — Elsősorban a nászutas- balesetek. Három olyan eset is történt, amikor az ifjú pár a lakodalom után hajnalban indult el autóval a mézeshetekre, és elaludtak a volán mögött. A legszörnyűbb az az eset volt, amikor a fiatal- asszony 12 órával a házasság- kötésük után meghalt az osztályunkon. A nagy vízibalesetek viszont szerencsére elkerültek minket. Nem volt dolgunk sem csigolya-, sem 'gerinctöréssel, -zúzódással. — Sok égési sérültet látok odakint. — Úgy tűnik, hogy a háztartási balesetek is most „élik” idényüket. Egy-egy nap után már azt is tudni lehet. hogy éppen milyen munkáknak van itt az ideje a kiskertekben. A barack- és.a* szilvaízedés alatf például rbv hamosan megnőtt a lábtörések és a ficamok száma. — Beszélhetünk itt az ambulancián nyugodt napról? — Nem nagyon. Régebben legalább az ünnepek alatt kevesebb volt az ügyelet dolga, ma viszont mindig történik valami.-—Hány orvos jut ennyi betegre? — Naponta négyen ügyelünk, és azt hiszem, hogy röpke szünetében váltottunk mindig sikerül megbirkóznunk a feladattal. Nálunk beteg még soha nem maradt ellátatlanul. Olyan kétségtelenül előfordulhat, hogy várni kell az orvosra, de ez azt jelenti, hogy valami sürgős eset miatt mind a műtőben vagyunk. Ha azonban súlyos beteget hoznak, azonnal jön a segítség is. S hogy az utolsó mondatok teljes hitelt kapjanak, dr. File Györgyöt „vissza is adom” a betegeinek. Kilépve a rendelőből apró kislányon akad meg a szemem, aki magatehetetlenül fekszik egy hordágyon. — Mi történt veled? -— kérdem a nyolcéves Simon Edinát. — Felborultam biciklivel — suttogja a kislány. — Még júliusban történt a baleset — veszi át a szót Edina édesanyja. —- Olyan szerencsétlen esés volt, hogy eltört a gyerek bal lába. Először altatásban gipszelték egészen a medencétől. Most jöttünk vissza ellenőrzésre, s az or- voi ufásítása szerint ez a gipsz újabb három hétre szól. Aztán majd meglátjuk, hogyan tovább.-— Nemsokára kezdődik az új tanév. — Már nagyon várom, de nem hiszem, hogy ott lehetek az évnyitón. Bár az osztálytársaim többször is eljöttek meglátogatni, az azért mégsem az igazi. Jó lenne már ismét lábra állni — emeli rám a kislány nagy, barna szemeit.
