Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-23 / 197. szám
UJ KELET Labdarúgás 1995. augusztus 23., szerda Suller só megyei I. osztály ✓ „Építkezik” a Hardware! Jó csapat lesz Nyíregyházán? — tettük fel a kérdést hétfői számunkban a megyei I. osztályú mérkőzések tudósításai élén. Természetesen a Nyíregyházi Hardware-ra gondoltunk, amely tavaly még csak alulról kacsintgatott a mezőnyre, ám az idén a némileg kicserélődött együttes sokkal többre hivatott. A Szilvási-tanítványok az első fordulóban épphogycsak alulmaradtak a kitűnő Vásáros- namény otthonában, míg ezúttal a Bujtoson a tiszalökiek már nem menekülhettek előlük: 3- O-ás Hardware-siker született. Szilvási István vezetőedző mégsem volt felhőtlenül boldog, mert... — Az eredmény szép, többé- kevésbé reálisnak is tűnik, de azt már nem mondhatom, hogy jól is játszottunk — így a tréner. — Az első félidőben még csak-csak visszaköszöntek a pályán az előzetesen megbeszéltek, nevezetesen, hogy aktívan használjuk a széleket, és így kerüljünk az ellenfél háta mögé. A másodikra viszont már — a nagy melegnek is köszönhetően — elfáradt a társaság. Összjátékunk ezt megsínylette, inkább küzdöttünk, mint játszottunk. — És lőttek három gólt... — Először Főfai talált be látványosan 25 m-ről, méghozzá úgy, hogy a felső lécre bombázott, onnan a fölre, majd a hálóba vágódott a labda. Második gólunk egy keresztbe játszott labda nyomán esett, ezt Lövei szerezte. A félidőben tehát már eldőlni látszott a pontok sorsa, majd jött még Banka találata is, kialakítva a 3-0-ás végeredményt. Annak örültem, hogy góljaink akciógólok voltak, és hogy a fiúk eredményesen meg tudták valósítani, amit kértem. Azt, hogy távolról lőjenek, hogy mélységből érkező emberekre „spekuláljanak”. Visszatérve a fáradásra: a 60. perctől kezdve folyamatosan lecseréltem nagyobb darab játékosaimat, hogy frissítsek. — Kikkel volt elégedett? — A Lácza—Dubóczki—Katona védőhármas nagyszerűt produkált, Katona szerintem a mezőny legjobbja volt. A csatár Szalókival sem nagyon bírtak a tiszalökiek. Pozitívum ebben a megújult együttesben, hogy tagjai mernek játszani... bár ebből ezúttal kevesebbet láttam. — Nyilván erősödött a gárda a tavaszihoz képest. Szerkezetileg szembeötlő a változás? — Feltétlenül. Most már minden sorban több nagyobb tudású emberem van, és vari- álhatóbb is a csapat. Az sem utolsó szempont, hogy a védelmünk már nem rombol, hanem szerel és épít... —csiky— Amikor egy beszélgetés 3 pontot hoz „Hazai pályán le kell győz- ^ nünk Záhonyt!” — tartották a halásziak. „Nagyhalászból el kell hoznunk a három pontot!” — kontráztak a záhonyiak. Aztán összecsapott a két együttes, és kisült, a halásziaknak voltak pontosabb előérzeteik (1-0). Hogy mi mindenen „ment keresztül” a hazai tizenegy, arról Puskás Tamás, a nagyhalászi szakosztályvezető számolt be. — Merőben más volt ez a találkozó, mint az Újfehértó elleni. Akkor több játékosunk akarásával volt gond, de hét közben rendet raktunk a fejekben, rendeztük sorainkat, mindenkivel elbeszélgettünk. Ennek meg is lett az eredménye, Záhony ellen mindenki egy emberként küzdött, és taktikailag is helytállt. Az összecsapás nehézségét fokozta számunkra, hogy komoly magasságbeli különbség mutatkozott a mieink és a vendégek között, alacsonyabb játékosaink főleg a szögleteknél voltak sebezhetők. — A találkozó egyetlen gólját aztán érdekes módon fejesből szerezték meg. — Ezt a jó fejjátékú Borzának köszönhetjük. Találata az első játékrészben esett, amikor egy szabadrúgás után csúsztatott a hálóba. Az első 45 percben egyébként 3-4 góllal is elhúzhattunk volna, ekkor — azért is, mert a legjobb összeállításunkban játszottunk — egyértelműen jobban bírtuk erővel. A vendégek főleg ezután kapcsoltak rá, nagy erőket mozgósítottak az egyenlítés érdekében. — A levegőben lógott a záhonyi gól? — Azt azért nem mondanám, hiszen egyetlen biztos helyzetet sem tudtak kidolgozni, vezetésünk gyakorlatilag nem forgott veszélyben. De—mint már említettem, a magasságkülönbség miatt — adódhattak volna melegebb pillanatok a kapunk előtt. Az utolsó percekben még egy kapufára is futotta az erőnkből, viszont a labda sajnos kifelé pattant, így maradt az 1-0. Az az 1-0, amelyet — úgy érzem — megérdemeltünk. Viszont megjegyzem, hogy a cseréink nem hoztak új színt, frissességet produkciónkba. Azonban legalább valamelyest sikerült revansot vennünk a minket tavaly 6-0-ra verő záhonyiakon.-— Kik voltak azok, akiket jó játékuk miatt lehet megemlíteni? — A középhátvéd Oláh L., a középpályás Földi és Bihari, a csatár Gombkötő és Lippai, bár Lippai több biztos lehetőséget is elpuskázott. Még Kissi is a jók közé sorolhatjuk. — Tény: sokan távoztak a nyáron Nagyhalászból. Ebben a bajnokságban mi várható el a gárdától? — Most még sok helyzetet elhibázunk, azonban „hosz- szabb távon” gólokban is meg kell mutatkoznia munkánknak. Két-három mérkőzés múlva már képesek leszünk bravúrokra is. Annak sem örültünk, hogy a sorsolás az első fordulókban erős csapatokat szólított utunkba. A következő fordulóban például Vásárosnaményba megyünk. Úgy érzem, egyelőre hiányzik az összeszokottság, nem érzik egymást a játékosaink, de ez csak idő kérdése kell hogy legyen. Csiky Nándor Halasztás! Elmarad a megyei első osztály harmadik fordulójában az Ibrány—Tiszaszalka mérkőzés. A sorsolás szerint vasárnap léptek volna pályára a csapatok, de a beregiek ez idő V _____________________ tá jt Ukrajnában szerepelnek majd egy nagyszabású nemzetközi tornán, így kérésükre későbbre halasztották a találkozót. A két egyesület megállapodása szerint az összecsapást szeptember 20-án, 15.00 órától játszák. Megtartják ugyanakkor az ifjúsági együttesek mérkőzését, melyre vasárnap 10.00 órakor kerítenek sort. Szombati meccs Újfehértón Módosult az Újfehértó— Csenger megyei első osztályú bajnoki mérkőzés kezdési időpontja is. Vasárnap helyett egy nappal korábban, szombaton játszák a rangadóvá előlépett kilencven percet, méghozzá a játékvezető. Óvás — újrajátszás!? A megyei labdarúgó szövetségtől kapott tájékoztatás szerint Encsencs megóvta a másodosztály nyitófordulójában rendezett Tiszamenti SE—Encsencs (3-0) mérkőzés pályán elért eredményét. A vendégek arra hivatkozva éltek keresettel, hogy Beren- csi játékvezető nem engedélyezte negyedik cserejátékosuk csatasorba állítását, amit pedig a bajnokság rajtja előtt kidolgozott szabalytervezet lehetővé tett volna számukra. A találkozót emígyen nagy valószínűséggel újra le kell játszani, bármennyire is vétlen a gergelyiugomyai csapat. J NB III Tisza-csoport A baktaiak -kiürítették” a lelátót Mintha csak a megyei első osztályban futballoznának, olyan természetességgel száguldott az élre két forduló után a Baktalórántháza. Szombaton Nyírbátorban imponáló különbséggel lépte le vendéglátóját a csapat (0-4), és nem volt ember, aki megkérdőjelezte volna sikerük jogosságát. Már a mérkőzés előtt szembetűnően nyugodtan melegítettek az újonc együttes játékosai. Nagy András vezetőedző strandpapucsban segédkezett a kapu- ralövéseknél, a labdát az éppen soronlévő lábához varázsolva. A túlodalon sem remegett az izgalomtól a labdarúgók szája széle, alig negyvenöt perc múlva azonban elkomorultak a bátori tekintetek. Pihenőre térve vert seregként érkeztek az öltözőbe Lőrinczék, mint arra később fény derült, a kétgólos hátránytól lelombozódott társaságba nem tudott lelket verni mesterük, Unchiás Demeter. Darai Zoltán, akin nemrég térdműtétet hajtottak végre, a maga megszokott stílusában, sűrűn sopánkodott fennhangon 99 társai körülményes játéka láttán. A klubház falának támasztott lóca hűvösében, kettesben üldögélt az ugyancsak sérült Szalontaival, lelohadó lelkesedéssel nézték, amint szép lassan kicsúszik a három pont a nyírbátoriak tarsolyából. Amikor pedig Erdősít, a védelem megingathatatlan bástyáját ölben hozták le a pályáról, az amúgy is romokban heverő hazaiak minden reményt feladtak. A baktaiak ezzel mit sem törődve majdhogynem örömtüzeket gyújtottak. Rúgtak még két gólt, erre válaszul a közönség helyi érzelmű része mélabúsan eloldalgott a lelátóról. Az utolsó negyedórára szinte kiürült a nézőtér, csupasz „betontenger” ásítozott a befejezésre várva. Unchiás Demeter a meccset követő zsivalyban azt fejtegette, hogy csapata a kapott góloktól ideges lett, a játékosok próbáltak enyhíteni a vereség mértékén, de türelmetlenségük okán nem voltak képesek a vendégek hálójában kárt tenni. Mint elmondta, Erdősit rossz esetben két hónapra elveszítették. — Nyugodtan készültünk a mérkőzésre, mivel jól ismertük a Nyírbátort — summázott ÍVagy András. — A fiúkon egészséges drukkot éreztem, semmi többet. Begyakoroltuk a hazaiak lestaktikájának ellenszerét, amit aztán sikeresen alkalmaztunk. —A találkozó azt hozta, amit várt? — Igen, arra gondoltam, hogy amennyiben gólt tudunk rúgni, válaszul a Nyírbátor kitámad majd. Csak élnünk kellett a kontraakciók által felkínált lehetőségekkel. A középpályán ügyesen tartottuk a labdát, elöl a csatárok ellátták kötelességüket. Az első félidőben nyertük meg a rangadót, kihasználva, hogy a jobbhátvéd, a kis Unchiás kétszer hibázott. — Látszólag nagyon együtt van most a baktai gárda, ezt az eredmények is megerősítik. — Jelenleg húszán vagyunk. Egy-egy játékos cserélgetésével, mindenkinek bizonyítási lehetőséget adok a keretből, ennek a csapat látja hasznát. , Koncz Tibor Soha rosszabb kezdést... Igazi csemegének ígérkezett a tiszaújvárosiak rakamazi vendégszereplése, hiszen mind a vendégek, mind a hazaiak dobogóközeiben szeretnének végezni a végelszámolásnál. Mindkét csapat egy-egy pontot szerzett az első fordulóban, a rakamazi legénység Kisvár- dáról tért haza „pontosan”. — Egyértelműen sikerként könyveltük el a kisvárdai döntetlent, mivel egyrészt idegenben játszottunk, másrészt 50 percet emberhátrányban kellett kihúznunk — magyarázta Veigli Géza, a rakamaziak edzője. A srácoknak azonban elmondtam, hogy akkor igazán értékes ez a pontszerzés, ha a Tiszaúj- várost itthon le tudjuk győzni. — Hogyan készültek a bajnokság egyik esélyese ellen? — Tudatosan készültünk ellenük, mivel ismerjük őket, tudjuk, hogy jó csapat, remekül kontráznak. — Ennek ellenére az első félidőben akadozott a gépezet. — Az első 45 percben valóban nem játszottunk jól. Elsősorban Kocsis gyorsaságát akartuk kihasználni, de középpályásaink elég pontatlanok voltak. Papp Tibi gólja azonban úgy láttam, megnyugtatta a társaságot. A második félidőben kitámadtak a vendégek, a középpályásaink — különösen Mar- csek — teljesítménye jelentősen feljavult. Több lehetőségünk is kínálkozott a gólszerzésre, s végül két gyönyörű góllal biztosítottuk be a győzelmünket. — Jól kezdte a bajnokságot a csapat, s úgy tűnik, az új játékosok is hamar beilleszkedtek. — Mindenképpen biztató ez a kezdés, remélem a folytatás is hasonló lesz. Az új játékosok közül Varga, Kocsis és Illés a megyei I. osztályból érkeztek hozzánk, nekik gyorsaságban és erőnlétben még van mit pótolniuk, de rendkívül tehetségesek, nagyon sokat várunk tőlük. A nyíregyházi különítmény — Papp, Marcsek, Túróczi, Hudák, Búzás — pedig úgy látom, szeretné bebizonyítani, hogy korai volt őket leírni. Remélem, ebből a csapat profitálni fog. Barczi Róbert szántást választják Mások a A hétvégi forduló egyértelmű kárvallotja a mátészalkai alakulat! Az a csapat, amelyet előre lesajnáltak, mondván, az NB II-től anyagi megfontolásból visszakozott Balmazújváros, otthonában „kitömi” a szatmáriakat. Nos, ebből semmi nem lett! A futball igazságtalansága, hogy a mérkőzésen vajmi kevés eséllyel pályára lépő szálkái tizenegy végül le- horgasztott fejjel, ámde nem megszégyenülten távozott a csatamezőről. (1-2) Hovatovább joggal átkozódhatnak balsorsukon. A kilencvenedik percben rúgott góllal nyert a reszkető hajdúsági team! — Kevesebb mint öt perc választott el bennünket a hitet, a reménytadó nagyszerű sikertől — eleveníti fel a meccset Mi tró Károly vezetőedző. — Szervezetten, fegyelmezetten futballozva nem érdemeltünk vereséget. Igaz, hogy a Balmazújváros végig mezőnyfölényben játszott, de a széleken, Kosán és Szender felfutásaival vezetett kontrák magukban hordozták a gólveszélyt. így is büszke vagyok csapatomra. Az osztályzataim is ennek megfelelően alakultak. A kapus Nagy nyolcast, Kosán, Szender, Krizán és az újvárosi irányítót. Kovácsot hidegre tevő Bíró nálam hetes érdemjegyet érdemelt ki. — Krizán találatával egészen a hajráig érett a meglepetés, a senki által nem várt győzelem. Miért maradt el mégis a fényes diadal? — Jobb csapattól kaptunk ki — ez nem vitás. Sajnos, Tóth Zoli a második félidőben elfáradt, míg az igen aktív Szender rúgást kapott, többször is ápolásra szorult, le kellett cserélnem. A kispadról beküldöttek nem tudták felvenni a találkozó ritmusát — erre nem is volt idejük —, ugyanakkor a hazaiak csak jöttek és jöttek... — A Balmazújvárost sokan a csoport legjobb együttesének tartják. Reális ez a vélekedés? — Van benne valami. Két olyan összecsapásunk volt eddig, ahol a bajnokság meghatározó erejű csapataival ütköztünk meg. Hétvégi ellenfelünk, de Tiszafüred is, akár feljuthat az NB II-be. Azért még elmondanék egy s mást a meccsről. Az első félidőben lesre hivatkozva érvénytelenített a játékvezető egy gólunkat, és mi nem is vitatkoztunk. Akkor sem, amikor az 55. percben tizenhat méterről, cimbalomszögből Tóth Zoli lövése után az újvárosi kapus a kapufára tolta a labdát, ami onnan a gólvonalon túlra jutott. A kapus annyira megzavarodott, hogy azt sem tudta, hol keresse a labdát. Jellemző: a hazaiak szerint is gólt kellett volna ítélnie a bírónak. — Miért van az, hogy a Mátészalka sorozatban bukja el a mérkőzéseket az utolsó pillanatokban? így volt ez tavasszal Sényőn és Rakamazon, az elmúlt héten pedig Tiszafüred ellen. — Egyértelműen a fejekben van a hiba. Nem elég dörzsöltek a játékosok, tíz csapatból kilenc ilyenkor a szántásba rúgja a labdát! Fiatal életkorú csapatom most fizeti a tanulópénzt. Már csak azt kérdezem magamtól: meddig még? Nem várhatunk holnaputánig, mert az túl sokba kerülne nekünk. K. T.
