Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-19 / 194. szám

UJ KELET Megyénk életéből 1995. augusztus 19., szombat 5 Mezőségi Expo ’95 Rendezői villámválaszok A Tiszavasvári Mezőségi Expo ’95 vásári forgatagá­ban sikerült pár pillanat ere­jéig beszélgetnünkyávorZo/- tánnal, a kiállítást szervező Colonel Press Bt. vezetőjével. Nagyon megelégedettnek lát­szott az első napok tapaszta­latai alapján. — Az érdeklődőknek mennyivel nyújt többet az idei expo az 1994-eshez ké­pest? — Számunkra jelentős féjlődés érzékelhető a tava­lyi expóhoz képest, hiszen az 1994-es rendezvény 27 részt­vevőjével szemben idén 33 kiállító hozta el a bemutatan­dó termékeit. Sajnos az utol­só pillanatban négy cég visszamondta a részvételét, de ettől függetlenül úgy ér­zem, sikerült kellő színvona­lon megrendezni a kiállítást, mert idén — mennyiségileg és minőségileg is — széle­sebb kínálati skálát tudunk felvonultatni. — Mennyi munkaórát emésztett fel az expó meg­szervezése? — Nem vezettünk külön listát a megszervezésre for­dított időről, de körülbelül múlt év novembere óta dol­Jávor Zoltán goztunk rajta. Szükséges volt korán elkezdeni a szervezést, mert vannak olyan nagy cégek, akik vásárnaptárt vezetnek, s előre beprogramozzák egész évre előre a kiállításokat. Ki­sebb cégek esetében azzal a problémával találtuk magun­kat szembe — a kicsiny és bi­zonytalan piaci részesedésük miatt —, hogy sokan például februárban sem tudták biztosan megmondani, hogy augusztus­ban talpon lesznek-e még. A középkategóriás vállalatokkal volt a legkevesebb szervezési problémánk, mert azok már valamelyest tőkeerősek, dina­mikusan tudják megszervezni az életüket, illetve új piacok után kutatva lecsapnak min­den lehetőségre. A jövőre nézve már most határozottan pozitív tapasz­talatokkal rendelkezünk. Az idén több olyan középkate­góriás cég jelezte előre az 1996-os tiszavasvári expón való biztos részvételét, akik partner kiállítócégeket hoz­nak magukkal. — A törzskiállítók részvé­tele menny ire jellemző a vá­sáron? — A legelső — az 1993- as — Mezőségi Expo óta legalább tíz olyan törzski­állító partnerünkkel alakítot­tunk ki munkakapcsolatot, akik rendszeresen hoztak magukkal társvállalatokat. — Milyennek találja a lá­togatói érdeklődést? — A látogatottsággal tisza­vasvári viszonylatban meg lehetünk elégedve, hisz Ti­szavasvári állandó lakossága alig több mint 15 ezer fő, s a múlt évi vásár látogatóinak száma meghaladta a 12 ezret. Ezt szerintem nagyon jó aránynak lehet tekinteni. Az első napi látogatottság alapján úgy látom, hogy ez a szám csak nőni fog. —vip— Pincepörkölt két bográcsban Ritkaságnak számít, ha az egymás közelében élő embe­rek kedvelik egymást, és bará­ti közösséget alkotnak. A nagyvárosi háztömbökben la­kók nagy része a szomszédjá­val is csak köszönőviszonyban van. Nincs igényük többre? Talán a megfeszített munka, a videó és a televízió elidegenít bennünket egymástól. Szokat­lanok a közös beszélgetések, estézések, amelyek nagyszüle- ink idejében általánosak vol­tak. A mi generációnk sajnos kinőtte ezeket a találkozásokat. Gyanakszunk, óvatosak va­gyunk akkor is, ha semmi szükség rá. A falvakban és a kisvárosokban talán még meg­maradt valami az egymás irán­ti szeretetből. Nemrégiben egy kedves kis közösséget ismer­tem meg. Nagykállóban a Pos­ta utca egyik bérházában élő emberek közös programokat szerveznek. A nyári délutáno­kon az udvar hűvösében üldö­gélnek, és apró gyerekek sza­ladgálnak körülöttük. Időnként felmérik, hogy kinek van szük­sége paprikára vagy egyéb zöldségre. A ház előtti járdát együtt javítják, esténként sza­lonnasütést rendeznek. A kö­zelmúltban szabadtéri főzőcs­kéjükre kaptam meghívást. Mire megérkeztem, már erősen kavargatták a vacsorát. — Két bográcsban készül a pincepörkölt, hiszen eggyel nem lenne elég! - mondta Pi­roska, a „főszakács”. — Pincepörkölt? Soha sem hallottam még erről! — Mindent a pincéből hoz­tunk fel hozzá! — mondta Emma néni, akit csak Virá­gomnak neveznek. — A krumplit, a hagymát, a bográ­csot, a kisszéket... — Krumplit és húst főztünk meg egy edényben és különféle fűszerekkel ízesítettük. Bor is van benne! — egészítette ki Piroska. Néhányan tányérokat, kana­lakat készítettek ki. Az egyik lakó felszeletelt kenyérrel, egy másik szódáspalackkal érke­zett. Mire minden a helyén volt, a ház valamennyi tagja az e célra eszkábált kispadon vagy a kisszéken kuporgott és met — mondta Emma néni. — Már őrülök meg, ha Valaki azt mondja, hogy Emma. Minden­kit virágomnak nevezek, így aztán rámragasztották. Dundi bácsit meg én neveztem el. — Ennek ellenére nem tűnik kövérnek... — Évekkel ezelőtt történt a keresztelés! Akkor is itt ültünk lent, odamentem hozzá, bele­A közös főzésnek megvannak az örömei. (A felvétel nem a riport helyszínén készült) a finomságokra várt. A sza­kácsnő kiosztotta az adagokat — kívánság szerint. A pince­pörkölt valóban nagyon finom­ra sikerült. — Piroskám, nem látszik raj­tad, hogy már második napja nem aludtál — mondta Margitka. — Reggel hattól megint dol­gozom, de a világért sem hagy­tam volna ki ezt az estét. — Mi már huszonöt éve itt lakunk Virágomékkal - mond­ta Margitka. — Elsőként .köl­töztünk be, akkoriban készül­tek ezek a lakások. Itt is öreg­szünk meg. Olyan jól megva­gyunk együtt. Fiatalok, idő­sebbek, nem számít nekünk. — Már néhány becenév is született az elmúlt évek alatt. — Én nem szeretem a neve­csíptem az arcába, te kis dun­di - mondtam. Azóta így hívja mindenki. Még a legapróbb gyerekeknek is Dundi bácsi. A „gyerek” szóra felpattant két fiatalember, fiatal apukák. Az apróságok már alszanak, de nem árt megnézni őket. Robi és Zsolt kis idő múlva vissza­tértek, közben Dundi bácsi citerája is előkerült. Kellemes zene, énekszó, stílusosan a Kállai kettős dallamait halljuk. Laci bácsi és Virágom sokáig táncolt az együttesben, Dundi bácsi a zenekar tagja volt. Egymást megértve és segít­ve élnek ők együtt. Szokatlan egyetértésben. Még jó, hogy megőriztek ennyi emberséget ebben a világban. Kozma Ibolya Esküszöm az élő istenre! A Tiszavasváriban megren­dezett Mezőségi Expo *95 szerdai megnyitójának kelle­mes színfoltja volt a máig ak­tív, 87 éves Olasz Feri bácsi köszöntője, aki egyébként lem, hogy annak a csíráját lát­hattam most, ami az igazi ma­gyar népet szimbolizálja. Itt vé­gignéztem a gyönyörű magyar menyasszonyt és vőlegényt, s úgy érzem, hogy ismét visszá­ják el, tapasztalatból mondha­tom. Ha szeretik egymást a fi­atalok, és isten közel van hoz­zájuk, akkor a szegénység messze kerüli őket, bajt, prob­lémát sosem éreznek, mert Olasz Feri bácsi és a menyasszonymanökenek korábban területi képviselő volt. Meghatottan nézte a megnyitó­műsor divatbemutatóján a menyasszonyi, vőlegényi, majd később a menyecske- és az ifjú férji ruhákat. A rendezvény legidősebb résztvevőjének jo­gán szót kért, s a jelen lévő nagyszámú fiatalnak elmondta rögtönzött, de több mint nyolc évtizedes élettapasztalatát: „Mélyen tisztelt magyar ba­rátaim! Engem ez a közös ügyünk hozott ide, de felszólal­ni nem készültem. Amit hosszú életemben megéltem és megta­pasztaltam, az azt mondatja ve­jön még egyszer a fehér és a fe­kete ruha, s azt felöltve a fiata­lok elmondják a templomban: esküszöm az élő istenre. A házasságnak szentsége ugyanúgy létezik, mint isten, s mikor összefogott kézzel a házaspár kimondja, hogy eskü­szöm az élő Istenre, akkor, azt hiszem, hogy ezzel a néhány szóval mindent elmondanak. Az embereknek szükségük van erre az életre mindaddig, amíg egymás mellett kitartanak, amíg egymással élnek, mert nem szerelem, hanem szeretet van az életben — ezt ne feled­egymást szeretve akár görhén is megélnek, de hiába lesz a töl­tött káposztához naponta szín­hús, ha a boldogság, a megér­tés nem lesz asztaltársuk. Nagyon kérem magukat, hogy a gyermekeiket küldjék el a templomba — mint annak idején —, hogy majd, amikor isten színe előtt ők kötnek há­zasságot, a szertartás végén kimondhassák: isten engem úgy segéljen! Nagyon hosszú életet kívá­nok mindannyiuknak, legalább annyit, mint nekem van!” —vip— Nyíregyházát és Sóstófürdőt bemutató 300 oldalas könyv jelent meg a START Rehabilitációs Vállalat és Intézményei kiadásában. A min­den eddiginél gazdagabb könyv olvasmányos stílusban szól a város tör­ténetéről, kulturális, tudományos, gazdasági, sportéletéről, a Sóstó múlt­járól és jelenéről. A műemlékek és nevezetességek mellett (így a botani­kus kert, Múzeumfalu, vadaspark, Igrice-mocsár) színes fényképeket és eddig még sehol sem publikált, a századfordulón készült képeslapgyűjte­ményt is közöl. START Nyírségi Nyomda Nyomtatványbolt Nyíregyháza, Árok u. 15. ÁFÉSZ Könyvesbolt Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 8/10. NYÍRTOURIST Nyíregyháza, Dózsa György u. 6. TOURINFORM Iroda Nyíregyháza, Hősök tere 5. (Megyeháza) KÖNYVJELZŐ GMK. Nyíregyháza, Dózsa György u. 2. (az OTP mellett) MÚZEUMFALU Sóstófürdő, Tölgyes u. 1. BIBLIOFIL Kft. Bessenyei György Könyvesboltja Nyíregyháza, Kossuth tér 1. KÖTET BT. Nyíregyháza, Hősök tere 9. KOSSUTH KÖNYVESBOLT Nyíregyháza, Rákóczi u. -3. VÁROSHÁZA porta Nyíregyháza, Kossuth tér 1. MEGYEI KÖNYVTÁR Nyíregyháza, Szabadság tér 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom