Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-19 / 194. szám

Megyénk életéből UJ KELET Gazdajegyzők (15. számú körzet) Szántó A 41 éves kamarai gazda­jegyző tősgyökeres nagy- ecsedi. Körzet: Fábiánháza, Mérk, Nagyecsed, Nyírcsa- holy, Tiborszállás, Tyúkod, Vállaj. A középiskolát Máté­szalkán végezte, majd a nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola kertész karán foly­tatta tanulmányait. A diploma megszerzését követően hazai környezetben bizonyíthatott, első és sokáig egyetlen mun­kahelyén, a nagyecsedi Rákó­czi Tsz-ben. A gyakomokság után kertészeti ágazatve­zetőként dolgozott. Innentől övé a szó. — Nagy volumenű zöld­ség-gyümölcstermesztésünk volt, ezt, s a hozzá kapcsoló­dó kereskedelmi tevékenysé­get végeztem, amely később kibővült a háztáji termékek értékesítésével is — kezdte a beszélgetést Szántó Sándor. — Igen széleskörű kapcsolat- rendszert alakítottam ki, amely e szakmában nagy se­gítséget jelent mind az ittho­ni, mind a külföldi piacokon. Nem éppen könnyű idő­szakban, 1990-től két éven keresztül voltam a szövetke­zet elnöke. A tagság több­szöri megkeresésére vállal­tam el a feladatot, tudva: nem lesz könnyű dolgom. Döntésem segítette, hogy 1980-tól 1990-ig a térség országgyűlési képviselője voltam, és a parlament me­zőgazdasági szakbizottsága tagjaként több mindenre na­gyobb rálátásom lehetett. Ugyancsak kellő alapnak érezhettem a megye akkori legnagyobb termelőszövet­kezetében vezetőként eltöl­tött 15 évet, valamint a ta­lán legdöntőbb érvként je­lentkező tagsági bizalmat. Nem gondoltam, hogy a rendszerváltás a mezőgazda­ságban ilyen drasztikus vál­tozásokat produkál. A leg­fontosabb törvények az ígéretektől eltérően késtek — értem ezalatt az átmeneti szövetkezeti törvényt, a szö­vetkezeti törvényt és a föld­törvényt —, mérhetetlen ká­rokat okozva ezzel. Az emberek viszont várták az újat, a változásokat. Szö­vetkezetünk — kedvezőtlen adottsága miatt — jelentős támogatásban részesült, mindez egycsapásra meg­szűnt, sőt, az addig felvett kedvezményes hiteleket bün­tetőkamattal együtt kellett volna törleszteni, amit már nem bírtunk volna el. A nem éppen szövetkezetbarát poli­tika mellé társult még az em­berek egymáshoz való viszo­nyának a romlása, a türelem­vesztés, a bizalom hiánya, melyet több vezetőségi tag társammal meg kellett szen­vednünk. 1992-ben közgyű­lésen a vezetőséggel egyön­tetűen kértük felmentésünket, amit a tagság csak második nekifutásra, jogi képviselők­kel megerősítve fogadott el. A megye egyik legjobban működő szövetkezetében nem volt ritka hónap, ami­kor 14-15 millió forint mun­kabért fizettünk ki a dolgo­zóknak. Ez az összeg ma­napság nagyon hiányzik az ott élők családi kasszájából. Sándor ahogyan a megyében még nagyon sok hasonló sorsra jutott ember szükségét látná a mezőgazdaságból kapott jövedelemnek. Ezt követően egy „üres időszak” következett az éle­temben, majd újbóli tanulás: Gödöllőn elvégeztem az ön- kormányzati agrárszakértői szaküzemmérnöki szakot. Diplomamunkámban me­gyénk településfejlesztését és a fő elképzeléseket dol­goztam fel 2000-ig. A me­gyei közgyűlés mezőgazda- sági bizottságának jelenleg is tagja vagyok, emellett a megyei fejlesztési ügynök­ségen is számítanak rám. A kamarai gazdajegyzők beállításával természetesen egyetértek, remélve, hogy a gazdaság fejlődésével ha­marosan emelkedhet a 30 fős létszám, mert 7—10 telepü­lésen egyidejűleg teljes érté­kű munkát fizikai képtelen­ség végezni. Nagy segítsé­günkre vannak és lehetnek a mezőgazdasági bizottságok. A körzetben még csupán Nagyecseden és Mérken mű­ködnek. Ugyancsak segítő­ink a szövetkezetek, a telepü­lési önkormányzatok, illetve azok mezőgazdasági ügy­intézői. Kevés helyen van működő szervezet, de gazda­sági formák és egyéni vállal­kozók mindenütt jelen van­nak. A termőterület a körzet­ben eléggé heterogén, a nö­vénykultúrában meghatáro­zó a kukorica, a napraforgó, a kalászosok; alma és egyéb gyümölcs kevés van. Domi­náns a szántóföldi zöldségter­mesztés (sárgarépa, petrezse­lyem, cékla, paradicsom), s nagy volumenű a takarmány­termesztés, ebből következő­en jelentős az állattenyésztés (szarvasmarha, juh, ló). Az üresen maradt épületek fel­újításával többen is lehe­tőséghez juthatnának, ehhez viszont támogatási forrásra is szükségük van. Az önkor­mányzatok regionális össze­fogására nagy szükség lenne, a meglévő térségi társulások­nak is nagyobb szerepet kel­lene felvállalniuk. Családommal Nagyecse­den lakunk, feleségem a két mezőgazdasági diplomája mellett egy harmadikkal tanít Tiborszálláson. Két gyerme­künk van, Tamás másodikos lesz a záhonyi közlekedési szakközépiskolában, Evelin lányunk pedig már „felsős”, 5. osztályos szeptembertől. A család, a mezőgazdaság sze- retete mellett még egy dolog számít: a kézilabda. Lefler György 1995. augusztus 19., szombat Ha ön nyerné az ötöst...! „Szeretnék olyan gazdag lenni, hogy eldobhassam a szappant, ha már nem látsza­nak rajta a betűk!” — áhítozott az átlag magyartól minden­bizonnyal tehetősebb egyik amerikai tévés személyiség. Nos, ezt könnyedén megteheti majd az, aki(ke)t Fortuna isten- asszony a kegyeibe fogad. A 33. fogadási héten ugyanis leg­alább 302 millió forint üti az illető(k) markát. A markát?! Kotricz Illés Az ölében sem férne el a tö­mérdek pénz. A Szerencse- játék Rt. nyíregyházi, Arany János utcai kirendeltségén a lottószelvényeket elmélyül- ten ikszezők közül kérdez­tünk meg néhány fogadót: — Mi lenne, ha Ón nyerné az ötöst? Kotricz Illés: — Régi lottó­zónak számítok, jelenleg „egyénileg” heti tíz szel­vénnyel játszom, emellett a munkahelyen a kollégákkal közösen is kísértjük a szeren­csét. Csak nem nagyon akar megijedni, a kétévi együtt lot­tózás során kettestől nem fu­totta töbre. Egyik kollégám­mal a totón értünk már el teli­találatot, de akkor — 1985-ben — csak 76 ezer fo­rinthoz juthattunk, olyan sok volt a nyertes. Ötven forint elég drága egy szelvényért, a Szerencsejáték Rt. nagy nyereséggel dolgoz­hat, ha csak úgy 50-100 milli­ót pluszban fel tud dobni. Helytelenítem ezt a magas összeget, inkább osztanák el arányosan a többi nyeremény­osztály között. Jobban örülnék egyébként, ha a csapattal vin­nénk el a telitalálatot, akkor is szép summa jutna. A korábbi, hagyományos számsorsolást jobban kedveltem, akkor egy hónapon belül volt ötös. Az nem létezik, hogy ezt nem Farkas György és felesége „irányítják”, egész nyáron nincs ötös! Farkas György és Farkas Györgyné: — Ha kihúznák a számunkat?! Az nagy szám volna...! Amióta a lottó lé­tezik, mi rendszeresen ját­szunk. Eleinte több szel­vénnyel is, mostanában már kevesebbel. Heti tízzel. De a nagy nyereményre való tekin­tettel csak kipótoltuk újabb öt­tel, hátha... — A régi lottóhúzás idején nagyobb volt a nyerési esély, úgy tapasztaljuk. Nekünk hár­mastól nagyobb nyeremé­nyünk még nem volt, nincs ál­landó számunk, van, amikor az unokától kérünk tippet. Most jönnek haza a Balatonról a lá- nyomék. Egyébként volna hová tenni a pénzt, kiterjedt a rokonság. Meg aztán nincs is értéke. Úgyhogy nem ártana, ha több is lenne belőle. Nem mindig szoktunk együtt jönni a lottózóba, de én szoktam leellenőrizni a számokat, nem húztunk-e többet — mondta a feleség. Sándor Attila: — Ha meg­nyerném a 302 milliót, a csa­ládomban lévő embereken is segítenék. Egy nagyobb részét befektetném értékpapírba, in­gatlanba. Nős vagyok, Attila fiunk négyéves, neki egyszer­re több házat is vennék. Ha a forint, megbukna, a fiúnak len­ne mihez hozzányúlnia. Heti 500 forintot szánok lottóra, a számokat ötletszerűen írom. Okosabb lenne a lottózás, ha lehetőséget biztosítanának arra, hogy az emberek csopor­tos játékban vehessenek részt, mondhatni klubszerűén. Én tízmillió forintal is kiegyez­nék, annyi jól jönne, de tud­nék a 302 millióval is mit kez­Sándor Attila deni. Ja, és önöknek is adnék belőle... Závaczki Andrásné: — Bor­zasztóan magas ez az összeg! Nem is tudom, mi lenne, ha esetleg én nyerném meg. S hogy mit éreznék? Ezt sem tudom. Éppen ezért jó volna, ha kipróbálhatnám! Két gyer­mekem van, egy unoka, őt Dá­vidnak hívják, s decemberben várjuk a másikat. Most épít­keznek a gyerekek, úgyhogy jól jönne a segítség. A kol­légákkal is szoktunk erről beszélgetni, s az a vélemény, hogy valami huncutság azért van a dologban, hagyják összegyűlni azt a temérdek pénzt. Mi pedig lottózunk, ezt várjuk, ebben reménykedünk, mert a fizetésünkkel nem lehet dicsekedni. Aki munkanél- külin van, majd csak az jár job­ban. Végéra József, a kirendeltség dolgozója: — A nyári időszak szabadságolásai miatt döntött úgy az Szerencsejáték Rt., hogy kiegészíti az ötös találat nyereményalapját. Ez kétség­kívül felpezsdítette a korábban tapasztalt uborkaszezont, na­gyobb forgalmat érünk el ez­által. A júniusi áremelést követően lanyhult az érdek­lődés, de hamar viszajött a ko­rábbi lottózási kedv. Az ötös­Závaczki Andrásné lottó magasan vezeti a me­zőnyt, talán azért is, mert ez a legrégebbi játékforma. Nem ritkák a 20-30 ezres befizeté­sek, a mai napot eddig (kora délelőtt) egy 60 ezer forintos Végéra József befizetés vezeti. Magam is lot­tózom, sőt, emeltem a téten, de számomra igazán az volt a nye­remény, hogy felvételt nyer­tem a főiskola technika­számítástechnika szakára. Ha mégis nyernék? Azt hiszem, a tandíjmentességet elfelejte­ném... Lefler György Ünnepelnek a határőrök A Nyírbátori Határőr Igaz­gatóság idén — augusztus 23—25 között — hatodik al­kalommal házigazdája az Országos Határőr Kispályás Labdarúgó Bajnokságnak, melyre 15 csapat jelezte részvételét. A hagyományoknak meg­felelően színes műsorral in­dul a bajnokság, a rendezők ezzel kívánnak kedvesked­ni a város lakóinak, az ér­deklődőknek, a verseny­zőknek. A program a helyi Rockins együttes koncertjével szer­dán fél hatkor veszi kezde­tét a körforgalom melletti parkolóban. A műfaj ked­velői többek között az együt­tes már megjelent kazettájáról is hallhatnak számokat. A kisvárdai mazsorett együt­tes és a nagykállói rézfúvósok felvezetésével érkeznek e csa­patok a koncert — egyben a megnyitó — helyszínére. Fél hétkor a város polgármestere, Petroczki Ferenc köszönti a csapatokat, ezt követően dr. Beregnyei József határőr ezre­des, a Határőrség Országos Parancsnokság főosztályve­zetője nyitja meg a bajnoksá­got. A megnyitót követően az ökörítófülpösi Fergeteges néptáncegyüttes fergeteges műsorával kívánja elkápráztat­ni a közönséget, vélhetően si­kerrel. A városba már ismerősként érkező kisvárdai mazsorettek a fiatalság báját, a női kecsessé­get ötvözi a feszes alakiasság- gal, melyhez kiváló partner a nagykállói fúvós együttes. És még mindig nem lesz vége. Fülbemászó zenéről, lá­bat bizsergető taktusról a nyír­egyházi Dongó zenekar gon­doskodik kicsiknek és nagyok­nak egyaránt. Csütörtökön, 24-én reggel fél kilenckor indul gőzerővel a bajnokság a városi sportpá­lyán, melyet délután fél hatig abba se hagynak, legfeljebb az ebéd idejére. Az érdeklődők este hattól a Határőr—Nyírbátor város öregfiúk mérkőzést követhe­tik figyelemmel. A szünet­ben a felnőttek 11 -es, a gye­rekek 7-es rúgásban vete­kedhetnek egymással. A helyosztó mérkőzések után — melyekre 25-én délelőtt kerül sor — három­negyed tizenkettőkor a dön­tőt játszák, melyet az ünne­pélyes eredményhirdetés követ. A nyírbátori határőrök va­lamennyi programra szere­tettel várnak minden ér­deklődőt, a belépés díj­talan. Tanyik József

Next

/
Oldalképek
Tartalom