Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-17 / 192. szám

UJ KELET Máriapócs 1995. augusztus 17., csütörtök 5 Fagy után jégverés A már említett és sokat szi­dott jégeső leginkább a do­hányosoknak „látta el a ba­ját”. A termelők elmondása szerint a mindössze tízperces jégverés hatalmas kárt oko­zott a dohánysorok között. Szörnyű volt látniuk azt az elemi pusztítást, amit az égi áldás eredményezett. —.Körülbelül 30-35 hek­tár területen ültettünk do­hányt, és annak egyharmadát érte az igen erős jégverés — panaszolja szomorúan Hajdú Mihály, a Nyír-Havanna Bt. tulajdonosa. — A tőkén lévő dohánynak legjobb esetben is csak a felét lehet majd le­szedni és értékesíteni. — Volt természeti kár el­leni biztosításuk? — Sajnos, nem kötöttünk. Szerencsénkre a dohányipar (elsősorban a Nyidoferre gondolok) végtelenül meg­értő velünk szemben. Ahogy tudomást szereztek a ben­nünket ért csapásról, bizto­sítottak minden termelőt, hogy a lehetőségekhez ké­pest igyekeznek segíteni. —Ez miben nyilvánul meg? — ígéretet kaptunk, hogy előrébb vesznek minket, és a szokásosnál hamarabb kap­juk meg a pénzünket, hogy jövőre is tudjunk létezni. —Mennyi dohányt takarítot­tak be eddig? — Körülbelül egyharmadát a termésnek, de még csak most fogunk először beszállítani a Nvidoferhez. — Mennyiért veszik át a do­hányt? — A pontos ár mindig az átvételnél derül ki. Ugyanis ott minősítik, az ára 6-26 ezer fo­rintig is tetjedhet. Ismerve a termés minőségét, 15-20 ezer forintos átlagárra számítok. — A többi termelőnél ho­gyan állnak a dolgok? — Nagyjából egyformán. Azoknál, akik fűzős dohányt termelnek, jelentős termény­kiesést eredményez a jégve­rés, bár ez csak a szedésnél derül ki ténylegesen. — Ezek után hogyan értéke­li az idei évet? A viszonyítás alapja a tavalyi év legyen! — Tudja, nekünk tavaly sem volt szerencsénk. Az őszi fagyok jelentős károkat okoztak, az idén pedig a jég­verés sújtott minket. Mi jö­het még ezek után? A dohánnyal sok a munka Mária-szimbólumok a világ minden tájáról Egy élet értelme A hét elején nyílt meg Kátai Géza Mária-szimbólumok című gyűjteményének kiállítá­sa. Amikor felkerestük Géza bácsit, éppen a kiállítótermet rendezte be. Idős kora ellené­re szorgosan járkált a kiállítan­dó tárgyak között, és közben folyamatosan dirigált az őt segítő embereknek. Előre ki­gondolt elképzelése volt min­den tárgy és festmény helyéről, azok csakis oda és úgy kerül­hettek, ahogyan ő rendelkezett. — Géza bácsi, mit kell tudni erről a gyűjteményről? — A gyűjtést 1978-ban kezdtem el, négy darab leve­lezőlappal. Nem telt el sok idő. és máris újabb példányokkal gyarapodtam. Folyamatosan kutattam, külföldi útjaimról mindig hoztam haza magam­mal egy-két tárgyat. Egy idő után már nem tudtam hova ten­ni őket. Szerencsémre a szol­gálati helyemen, ahol plébános voltam, megengedték, hogy egy régi iskolában helyezzem el a szerzeményeimet. Először csak egy tantermet töltöttek meg gyűjteményem darabjai, aztán már egy másik terembe is kellett pakolni, utána jött a fo­lyosó, végül már az egész isko­lát betöltötték a festmények, vázák, szobrok és egyéb emlék­tárgyak. Mintegy 150 négyzet- méter alapterületen helyezke­dett el a kiállítás. A célom az volt, hogy fejlesszem az embe­rekben a Mária iránti tiszteletet, illetve hogy metszetet adjak ar­ról, melyik országban hogyan imádják őt. Azt szeretném érzé­keltetni, hogy minden népnél megtalálható a Mária-tisztelet, csak mindegyik másképp ábrá­zolja, öltözteti. — Hogyan sikerült ennyi mindent összegyűjtenie? — F.crvrészt naevon sokat jártam külfödön, másrészt a külhonban élő rokonok és ismerősök is mindig küldtek nekem egy-két különleges da­rabot. Lassacskán elterjedt a híre a gyűjteménynek, és attól fogva nagyon sok mindent hoztak nekem a misszionáriti­A Maria-tisztelet jelképei sok is. így lehetséges például, hogy vannak festményeim Kí­nából, Indiából, Japánból, Dél- Afrikából, szobraim Mozam- bikból, Egyiptomból, Kenyá­ból, Malajziából, a Fülöp-szi- getekről, és még sorolhatnám. —Ahogy szétnézek itt, a leg­különfélébb anyagokból látok szobrokat... — Igen, igen — és már mutogatja is sorban. — Tim- sóból, fekete korábból, zsírkő­ből, alabástromból, velencei kristályból, elefántagyarból, marhalábszárcsontból, maha­góniból, égerfából, viászból. Emellett vannak festményeim háncsból, falevélből, van bé­lyeg-, érem- és kulcstartógyűj­teményem. —Körülbelül hány darabból ál! a kollekció? — Nemigazán tudnám meg­mondani, mert csak a nagyobb tárgyakat veszem leltárba. Azoknak a száma jóval négy­százon felül van, de ehhez még hozzájönnek a bélyegek, ér­mék, plasztikák és a kisebb darabok. Az utolsó években egyébként nagyon lelassult a gyűjtés, mert megint tárolási problémáim vannak. Tibor- szállásról ugyanis áthelyeztek, így a gyűjteményt is el kellett hoznom. Pedig ott már olyan szépen elrendeztem. A 33 tár­ló vörös bársonnyal volt lefed­ve, a kiállítási darabokat rend­szereztem, és különböző téma­körök szerint válogattam össze (például földrészek szerint, té­mák szerint — szomorú Má­ria, mosolygó Mária, Mária egyedül, Mária a gyermekével bemutattam az európai és a más földrészeken található za­rándokhelyeket). Most Gödöl­lőn van a gyűjteményem szék­helye. Az ottani önkormányzat­tól ígéretet kaptam, hogy ha el­készülnek a Grassalkovich-kas- tély felújításával, egy teljes szár­nyat átengednek állandó kiállí­tásra. De hogy ez mikorra va­lósul meg, egyelőre nem tudni. Egyébként már felajánlottam a gödöllői egyházközösségnek, hogy nekik adományozom az egész gyűjteményt, de nem fo­gadták el, mert ők sem tudnák hol tárolni. —Megválna élete értelmétől? — Nagyon nehezen. Ez volt az életcélom, de rettenetesen el­szomorít, hogy nem tudok neki olyan kiállítótermet biztosítani, mint amilyet megérdemel, és ezt borzasztó látnom — mondja le­mondó sóhaj kíséretében. A nagy színházból a Csöpp Színházba a Éva és az egérgondok Vona Éva és férje négy év­vel ezelőtt döntöttek úgy, hogy elegük van a színház világából, elegük van Debrecen nyüzsgő miliőjéből, és visszavonulnak családot alapítani egy nyugodt kis városba. Mivel Éva gyöke­rei Máriapócsról erednek, kézenfekvő volt, hogy ide jön­nek lakni. A színpad vonzásá­tól azonban nagyon nehéz el­szakadni. Nekik sem sikerült. Űzte-hajtotta őket a vágy, míg végül megalapították a Csöpp Színházat. — Atiégy év alatt már „ki­termeltünk” egy drámatagoza­tot — kezdi mosolyogva be­szélgetésünket Éva. Nagyon sok munkánk fekszik benne, de ez meg is látszik. A gyerekek rendszeresen nyernek szavaló- és prózamondó versenyeken, és nem egy színészünket vet­tek fel drámatagozatos gimná­ziumok. — Többször hangsúlyoztad és kiemelted a drámatagozator Van ennek valami konkrét oka? — Igen. A gyerekek igény­lik, hogy komolyan vegyük őket, komolyan kezeljük ezt a színházat. Nem nagyon tetszik nekik, hogy mesejátékot kell játszaniuk, ezért próbálunk ko­molyabb, mélyebb értelmű da­rabokat betanítani. Csak hát nem sok ilyen van. Már gondol­tunk rá régebben is — és való­színű, az idén meg is valósítjuk —, hogy mi,magunk írunk egy valósághű, a kamaszvilággal foglalkozó, a mindennapjaikat feldolgozó darabot. — Most éppen mit tanultok? — Egy Lázár Ervin darabbal készülünk az augusztus 20-ához kapcsolódó ünnepségsorozatra. —Versenyeken nem léptetek fel? — Eddig még nem, ami egy kicsit az én hibám. Ugyanis minden évben megtanulunk egy darabot, egész évben pró­báljuk, aztán előadjuk a szü­lők, rokonok és ismerősök előtt, majd pedig félredobjuk, és a következő évben egy újabb darabot tanulunk. Emel­lett persze tanulunk több ki­sebb, rövidebb színművet is, amikkel a különböző rendez­vényeken és ünnepségeken fel­lépünk. De nagy darabot eddig még nem tartottunk meg. Igaz, közrejátszott az is, hogy eddig állandóan cserélődött a társa­ság, a nyolcadikosok ugyanis az iskolával együtt minket is itthagytak. Most azonban a legidősebb „színész” is csak hetedikes, tehát két évig állan­dó marad az állomány. Ennél fogva jövőre mindenképpen részt veszünk egy komoly megmérettetésen. — Milyen más programokat szervezel a művelődési ház- hun'1 — Nemrégiben mutattuk be az Egérgondok című zenés, táncos mesejátékot. Ezt a mű­vet a férjem tanította be, az önként jelentkező, vállalkozó kedvű és tehetséges felnőttek­nek. Teljesen különböző kva­litású, foglalkozású és érdek­lődési körű emberek gyűltek össze, hogy a napi munka után egy kis színészkedéssel dobják fel életüket. Nagyon jó kis csa­pat alakult ki, és ez látszott a darabon is. Jól sikerült, min­denkinek nagyon tetszett. Csak azt sajnálom, hogy mindössze egyszer léptek fel vele közön­ség előtt. Nyírbátori finanszírozással és máriapócsi rendezéssel im­már harmadik alkalommal szerveztük meg nemrégiben a színjátszótábort. Az idén is is­mert színészek jöttek el taní­tani, akiknek szívügye, hogy felnőjön egy új színésznemze­dék. A gyerekek többsége ugyanis különböző iskolák drámatagozatos iskoláiból ér­kezett. Éppen ezért mertünk beleszólni a Szárnyas Sárkány Hete keretén belül megrende­zett utcai színházi fesztiválba. Délelőtt különböző kurzuso­kon vettek részt a gyerekek (mint például beszédstúdió, maszkstúdió stb.), délután pe­dig próbáltak és felléptek. A gyerekek többségének teljesen új volt ez, így érthető módon mindegyik másképp reagált arra. hogy ennyi ember előtt kellelt szerepelniük. S/iilettek nagyon sikeres előadások, amelyek abszolút megérde­melték, hogy ilyen nagy nyil­vánosságot kapjanak, és voltak kevésbé sikeres próbálkozások is. De igazából nem ez, hanem a részvétel számított. — Tervek? — Nagyon sok van, csak saj­nos a pénz határt szab vágya­inknak. Bár tudom, hogy na­gyon nagy beruházás, szeret­nénk létrehozni egy kézműves­stúdiót. Amit lehet, mindent megcsinálunk mi magunk, ta­lán csak a tanárok kérdése je­lent gondot. Én azokra a nagy- kállói tanárokra gondolok, akik a harangodi Téka tábor­ban oktattak már hasonló jel­legű tanfolyamokon. Ha ők el­vállalják a felkérését, megva­lósíthatjuk az ötletet. Addig is a színházba fektetjük minden energiánkat. A maszkstudio eredménye Hírek röviden Eldőlt az 1991-ben létesült Pápa tér tulajdonjogi sorsa. A korábban termelőszövetke­zeti területet teljes egészében megszerezte az önkormány­zat. Erre azért is szüksége van a városnak, mert a korábbi búcsúk terét megszüntetik, és áthelyezik a jobb körülmé­nyeket biztosító Pápa térre. Itt van a pápalátogatás óta létesült emlékpark is, ahol minden évben, az évfordulón egy szobrot vagy emléktáb­lát helyeznek el. Felvetődött az is, hogy ennek a hatalmas területnek a hasznosítására egy rendezési tervet készíte­nek, ami hosszabb távra meg­mutatja, hogy minek, hol lesz a helye. Van hely mindenre, ami a búcsúkkal kapcsolatos: parkoltatásra, kempingezés­re. Az önkormányzat nem tit­beltévé stúdiójának a kialakítá­sa. A vontatottan haladó ügy most megoldódni látszik. A ké­relmet beadták a Művelődési Minisztérimba. A tervek szerint még ebben az évben az üze­meltető egy csatornát biztosíta­na az önkormányzatnak, hogy a legfontosabb közéleti híreket, információkat, esetleg testületi üléseket közvetítse. Azt a célt szolgálná — modernebb körül­mények között — mint koráb­ban a vezetékes rádiók, a han- gosb'emondók, vagy a kisbírók amikor kidobolták: közhírré tétetik... Azok közül, akik a munka- nélküli jövedelempótló támo­gatásból kikerüklnek 10-15 főt alkalmaz az önkormányzat. Ennek előnye, hogy három hónap után ezek az emberek Az önkormányzat három szolgálati lakást hirdetett meg eladásra azzal a feltétel­lel, hogy a lakók készpénz­ért megvásárolhatják. A lehetőséggel két lakáshaszná­ló élt. A napi áron történt értékesítésből befolyt kész­pénzt csak fejlesztésekre használhatja a testület. A terv egy fedett buszváró kialakí­tása, mert ilyen még nem volt a város központjában. *** Máriapócson van gyerek­utánpótlás. Ezt bizonyítja, hogy szeptembertől többen iratkoztak be az iskolákba mint az előző tanévben. Úgy néz ki, hogy fiatalodik a vá­ros, és valószínűleg a jövő­ben apad a gyermeklétszám. Az oldalt Fullajtár András és Úri Mariann készítette Fotók: Bozsó Katalin költ szándéka egy pihenő­központ létrehozása. *** Régóta húzódik a helyi ká­újra jogosultak a segélyre. Fog­lalkoztatásuk sem okoz gon­dot, mert bőven akad közhasz­nú munka a városban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom