Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-17 / 192. szám
UJ KELET Máriapócs 1995. augusztus 17., csütörtök 5 Fagy után jégverés A már említett és sokat szidott jégeső leginkább a dohányosoknak „látta el a baját”. A termelők elmondása szerint a mindössze tízperces jégverés hatalmas kárt okozott a dohánysorok között. Szörnyű volt látniuk azt az elemi pusztítást, amit az égi áldás eredményezett. —.Körülbelül 30-35 hektár területen ültettünk dohányt, és annak egyharmadát érte az igen erős jégverés — panaszolja szomorúan Hajdú Mihály, a Nyír-Havanna Bt. tulajdonosa. — A tőkén lévő dohánynak legjobb esetben is csak a felét lehet majd leszedni és értékesíteni. — Volt természeti kár elleni biztosításuk? — Sajnos, nem kötöttünk. Szerencsénkre a dohányipar (elsősorban a Nyidoferre gondolok) végtelenül megértő velünk szemben. Ahogy tudomást szereztek a bennünket ért csapásról, biztosítottak minden termelőt, hogy a lehetőségekhez képest igyekeznek segíteni. —Ez miben nyilvánul meg? — ígéretet kaptunk, hogy előrébb vesznek minket, és a szokásosnál hamarabb kapjuk meg a pénzünket, hogy jövőre is tudjunk létezni. —Mennyi dohányt takarítottak be eddig? — Körülbelül egyharmadát a termésnek, de még csak most fogunk először beszállítani a Nvidoferhez. — Mennyiért veszik át a dohányt? — A pontos ár mindig az átvételnél derül ki. Ugyanis ott minősítik, az ára 6-26 ezer forintig is tetjedhet. Ismerve a termés minőségét, 15-20 ezer forintos átlagárra számítok. — A többi termelőnél hogyan állnak a dolgok? — Nagyjából egyformán. Azoknál, akik fűzős dohányt termelnek, jelentős terménykiesést eredményez a jégverés, bár ez csak a szedésnél derül ki ténylegesen. — Ezek után hogyan értékeli az idei évet? A viszonyítás alapja a tavalyi év legyen! — Tudja, nekünk tavaly sem volt szerencsénk. Az őszi fagyok jelentős károkat okoztak, az idén pedig a jégverés sújtott minket. Mi jöhet még ezek után? A dohánnyal sok a munka Mária-szimbólumok a világ minden tájáról Egy élet értelme A hét elején nyílt meg Kátai Géza Mária-szimbólumok című gyűjteményének kiállítása. Amikor felkerestük Géza bácsit, éppen a kiállítótermet rendezte be. Idős kora ellenére szorgosan járkált a kiállítandó tárgyak között, és közben folyamatosan dirigált az őt segítő embereknek. Előre kigondolt elképzelése volt minden tárgy és festmény helyéről, azok csakis oda és úgy kerülhettek, ahogyan ő rendelkezett. — Géza bácsi, mit kell tudni erről a gyűjteményről? — A gyűjtést 1978-ban kezdtem el, négy darab levelezőlappal. Nem telt el sok idő. és máris újabb példányokkal gyarapodtam. Folyamatosan kutattam, külföldi útjaimról mindig hoztam haza magammal egy-két tárgyat. Egy idő után már nem tudtam hova tenni őket. Szerencsémre a szolgálati helyemen, ahol plébános voltam, megengedték, hogy egy régi iskolában helyezzem el a szerzeményeimet. Először csak egy tantermet töltöttek meg gyűjteményem darabjai, aztán már egy másik terembe is kellett pakolni, utána jött a folyosó, végül már az egész iskolát betöltötték a festmények, vázák, szobrok és egyéb emléktárgyak. Mintegy 150 négyzet- méter alapterületen helyezkedett el a kiállítás. A célom az volt, hogy fejlesszem az emberekben a Mária iránti tiszteletet, illetve hogy metszetet adjak arról, melyik országban hogyan imádják őt. Azt szeretném érzékeltetni, hogy minden népnél megtalálható a Mária-tisztelet, csak mindegyik másképp ábrázolja, öltözteti. — Hogyan sikerült ennyi mindent összegyűjtenie? — F.crvrészt naevon sokat jártam külfödön, másrészt a külhonban élő rokonok és ismerősök is mindig küldtek nekem egy-két különleges darabot. Lassacskán elterjedt a híre a gyűjteménynek, és attól fogva nagyon sok mindent hoztak nekem a misszionáritiA Maria-tisztelet jelképei sok is. így lehetséges például, hogy vannak festményeim Kínából, Indiából, Japánból, Dél- Afrikából, szobraim Mozam- bikból, Egyiptomból, Kenyából, Malajziából, a Fülöp-szi- getekről, és még sorolhatnám. —Ahogy szétnézek itt, a legkülönfélébb anyagokból látok szobrokat... — Igen, igen — és már mutogatja is sorban. — Tim- sóból, fekete korábból, zsírkőből, alabástromból, velencei kristályból, elefántagyarból, marhalábszárcsontból, mahagóniból, égerfából, viászból. Emellett vannak festményeim háncsból, falevélből, van bélyeg-, érem- és kulcstartógyűjteményem. —Körülbelül hány darabból ál! a kollekció? — Nemigazán tudnám megmondani, mert csak a nagyobb tárgyakat veszem leltárba. Azoknak a száma jóval négyszázon felül van, de ehhez még hozzájönnek a bélyegek, érmék, plasztikák és a kisebb darabok. Az utolsó években egyébként nagyon lelassult a gyűjtés, mert megint tárolási problémáim vannak. Tibor- szállásról ugyanis áthelyeztek, így a gyűjteményt is el kellett hoznom. Pedig ott már olyan szépen elrendeztem. A 33 tárló vörös bársonnyal volt lefedve, a kiállítási darabokat rendszereztem, és különböző témakörök szerint válogattam össze (például földrészek szerint, témák szerint — szomorú Mária, mosolygó Mária, Mária egyedül, Mária a gyermekével bemutattam az európai és a más földrészeken található zarándokhelyeket). Most Gödöllőn van a gyűjteményem székhelye. Az ottani önkormányzattól ígéretet kaptam, hogy ha elkészülnek a Grassalkovich-kas- tély felújításával, egy teljes szárnyat átengednek állandó kiállításra. De hogy ez mikorra valósul meg, egyelőre nem tudni. Egyébként már felajánlottam a gödöllői egyházközösségnek, hogy nekik adományozom az egész gyűjteményt, de nem fogadták el, mert ők sem tudnák hol tárolni. —Megválna élete értelmétől? — Nagyon nehezen. Ez volt az életcélom, de rettenetesen elszomorít, hogy nem tudok neki olyan kiállítótermet biztosítani, mint amilyet megérdemel, és ezt borzasztó látnom — mondja lemondó sóhaj kíséretében. A nagy színházból a Csöpp Színházba a Éva és az egérgondok Vona Éva és férje négy évvel ezelőtt döntöttek úgy, hogy elegük van a színház világából, elegük van Debrecen nyüzsgő miliőjéből, és visszavonulnak családot alapítani egy nyugodt kis városba. Mivel Éva gyökerei Máriapócsról erednek, kézenfekvő volt, hogy ide jönnek lakni. A színpad vonzásától azonban nagyon nehéz elszakadni. Nekik sem sikerült. Űzte-hajtotta őket a vágy, míg végül megalapították a Csöpp Színházat. — Atiégy év alatt már „kitermeltünk” egy drámatagozatot — kezdi mosolyogva beszélgetésünket Éva. Nagyon sok munkánk fekszik benne, de ez meg is látszik. A gyerekek rendszeresen nyernek szavaló- és prózamondó versenyeken, és nem egy színészünket vettek fel drámatagozatos gimnáziumok. — Többször hangsúlyoztad és kiemelted a drámatagozator Van ennek valami konkrét oka? — Igen. A gyerekek igénylik, hogy komolyan vegyük őket, komolyan kezeljük ezt a színházat. Nem nagyon tetszik nekik, hogy mesejátékot kell játszaniuk, ezért próbálunk komolyabb, mélyebb értelmű darabokat betanítani. Csak hát nem sok ilyen van. Már gondoltunk rá régebben is — és valószínű, az idén meg is valósítjuk —, hogy mi,magunk írunk egy valósághű, a kamaszvilággal foglalkozó, a mindennapjaikat feldolgozó darabot. — Most éppen mit tanultok? — Egy Lázár Ervin darabbal készülünk az augusztus 20-ához kapcsolódó ünnepségsorozatra. —Versenyeken nem léptetek fel? — Eddig még nem, ami egy kicsit az én hibám. Ugyanis minden évben megtanulunk egy darabot, egész évben próbáljuk, aztán előadjuk a szülők, rokonok és ismerősök előtt, majd pedig félredobjuk, és a következő évben egy újabb darabot tanulunk. Emellett persze tanulunk több kisebb, rövidebb színművet is, amikkel a különböző rendezvényeken és ünnepségeken fellépünk. De nagy darabot eddig még nem tartottunk meg. Igaz, közrejátszott az is, hogy eddig állandóan cserélődött a társaság, a nyolcadikosok ugyanis az iskolával együtt minket is itthagytak. Most azonban a legidősebb „színész” is csak hetedikes, tehát két évig állandó marad az állomány. Ennél fogva jövőre mindenképpen részt veszünk egy komoly megmérettetésen. — Milyen más programokat szervezel a művelődési ház- hun'1 — Nemrégiben mutattuk be az Egérgondok című zenés, táncos mesejátékot. Ezt a művet a férjem tanította be, az önként jelentkező, vállalkozó kedvű és tehetséges felnőtteknek. Teljesen különböző kvalitású, foglalkozású és érdeklődési körű emberek gyűltek össze, hogy a napi munka után egy kis színészkedéssel dobják fel életüket. Nagyon jó kis csapat alakult ki, és ez látszott a darabon is. Jól sikerült, mindenkinek nagyon tetszett. Csak azt sajnálom, hogy mindössze egyszer léptek fel vele közönség előtt. Nyírbátori finanszírozással és máriapócsi rendezéssel immár harmadik alkalommal szerveztük meg nemrégiben a színjátszótábort. Az idén is ismert színészek jöttek el tanítani, akiknek szívügye, hogy felnőjön egy új színésznemzedék. A gyerekek többsége ugyanis különböző iskolák drámatagozatos iskoláiból érkezett. Éppen ezért mertünk beleszólni a Szárnyas Sárkány Hete keretén belül megrendezett utcai színházi fesztiválba. Délelőtt különböző kurzusokon vettek részt a gyerekek (mint például beszédstúdió, maszkstúdió stb.), délután pedig próbáltak és felléptek. A gyerekek többségének teljesen új volt ez, így érthető módon mindegyik másképp reagált arra. hogy ennyi ember előtt kellelt szerepelniük. S/iilettek nagyon sikeres előadások, amelyek abszolút megérdemelték, hogy ilyen nagy nyilvánosságot kapjanak, és voltak kevésbé sikeres próbálkozások is. De igazából nem ez, hanem a részvétel számított. — Tervek? — Nagyon sok van, csak sajnos a pénz határt szab vágyainknak. Bár tudom, hogy nagyon nagy beruházás, szeretnénk létrehozni egy kézművesstúdiót. Amit lehet, mindent megcsinálunk mi magunk, talán csak a tanárok kérdése jelent gondot. Én azokra a nagy- kállói tanárokra gondolok, akik a harangodi Téka táborban oktattak már hasonló jellegű tanfolyamokon. Ha ők elvállalják a felkérését, megvalósíthatjuk az ötletet. Addig is a színházba fektetjük minden energiánkat. A maszkstudio eredménye Hírek röviden Eldőlt az 1991-ben létesült Pápa tér tulajdonjogi sorsa. A korábban termelőszövetkezeti területet teljes egészében megszerezte az önkormányzat. Erre azért is szüksége van a városnak, mert a korábbi búcsúk terét megszüntetik, és áthelyezik a jobb körülményeket biztosító Pápa térre. Itt van a pápalátogatás óta létesült emlékpark is, ahol minden évben, az évfordulón egy szobrot vagy emléktáblát helyeznek el. Felvetődött az is, hogy ennek a hatalmas területnek a hasznosítására egy rendezési tervet készítenek, ami hosszabb távra megmutatja, hogy minek, hol lesz a helye. Van hely mindenre, ami a búcsúkkal kapcsolatos: parkoltatásra, kempingezésre. Az önkormányzat nem titbeltévé stúdiójának a kialakítása. A vontatottan haladó ügy most megoldódni látszik. A kérelmet beadták a Művelődési Minisztérimba. A tervek szerint még ebben az évben az üzemeltető egy csatornát biztosítana az önkormányzatnak, hogy a legfontosabb közéleti híreket, információkat, esetleg testületi üléseket közvetítse. Azt a célt szolgálná — modernebb körülmények között — mint korábban a vezetékes rádiók, a han- gosb'emondók, vagy a kisbírók amikor kidobolták: közhírré tétetik... Azok közül, akik a munka- nélküli jövedelempótló támogatásból kikerüklnek 10-15 főt alkalmaz az önkormányzat. Ennek előnye, hogy három hónap után ezek az emberek Az önkormányzat három szolgálati lakást hirdetett meg eladásra azzal a feltétellel, hogy a lakók készpénzért megvásárolhatják. A lehetőséggel két lakáshasználó élt. A napi áron történt értékesítésből befolyt készpénzt csak fejlesztésekre használhatja a testület. A terv egy fedett buszváró kialakítása, mert ilyen még nem volt a város központjában. *** Máriapócson van gyerekutánpótlás. Ezt bizonyítja, hogy szeptembertől többen iratkoztak be az iskolákba mint az előző tanévben. Úgy néz ki, hogy fiatalodik a város, és valószínűleg a jövőben apad a gyermeklétszám. Az oldalt Fullajtár András és Úri Mariann készítette Fotók: Bozsó Katalin költ szándéka egy pihenőközpont létrehozása. *** Régóta húzódik a helyi káújra jogosultak a segélyre. Foglalkoztatásuk sem okoz gondot, mert bőven akad közhasznú munka a városban.
