Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-15 / 190. szám
Labdarúgás 1995. augusztus 15., kedd Ez történt az NB II-ben UJ KELET Lesújtott a kécskei átok! Tabula rasa, azaz tiszta lap — idézhetjük az angol felvilágosult gondolkodótól, John Locke-tói származó elméletet a Nyíregyházi FC bajnoki rajtja kapcsán. Hiszen a szombati nappal elkezdődött egy új év az NYFC futballistái számára, új reményekkel, új tervekkel. Elévültek a múlt bajnokságban bravúrosan szerzett, és meglepő módon elvesztett pontok, mindenki a nulláról indul. Csak nem mindegy hogyan... Szombaton, első feladatként a Tiszakécske tornyosult a nyíregyháziak elé, és sajnos — ez szinte már hagyományosnak mondható — rá is „borult” a Tóth János vezette seregre. Elég csak a Nyíregyháza két évvel ezelőtti bajnoki rajtjára gondolni, amikor ugyanúgy Kécs- kén kezdett az együttes, ugyanúgy 1-0-ra kapott ki, mint ezúttal, és egy piros-kék szerelésbe bújt játékos ugyanúgy idő előtt mehetett zuhanyozni. MskorHudákra, most Kákócikira osztotta ezt a szerepet a bíró. Pedig nem úgy indult ez a nap, hogy ismét lesújt majd a kécskei átok. Az NYFC-t a tisza- kécskei éjszakába is elkísérte lelkes szurkolótábora, és füstködbe borítva a küzdőteret űzte-hajtotta a csapatot (...aztán később még a helyi nézőkkel is összecsapott). A fiúk pedig hajtottak, mentek is rendesen, egészen a kapuig, mert ott bizony elfogyott a tudomány. Vagy ha nem — Domokos kétszer is megrezgette a hálót —, a játékvezető „biztosított”. Majd — ahogy az ilyenkor lenni szokott — gólt kapott a Szpari, és Kákóczki kiállításával az átok végképp beteljesedett. Tóth János klub- igazgatóban vegyes gondolatok, érzések kavarogtak a hazafelé vezető hosszadalmas éjszakai utazás során. — Azt hiszem, abban megegyezhetünk, hogy az NYFC szempontjából igen balszerencsés volt az összecsapás — ültem le a tréner mellé a buszban. — Egyfajta megközelítés ez. Valóban olyan meccs volt, melyen nagyon jól futballoztunk, főleg az első játékrészben, de a másodikban is — a gólig. Domokos elért egy teljesen szabályos találatot, Bagoly és Kákóczki pedig abszolút ziccert hibázott. Azt kell mondjam, a futball az ilyen hibákat meg szokta büntetni. Meg kell tanulnunk, hogy komolyabb szellemi energiát kell mozgósítanunk. — Az első játékrészben több, a jövőt tekintve bíztató momentumot láttunk. — Igazán kedvemre volt az akkori játék. Aki itt volt, az elhiszi nekem, hogy Karkusz hatszor-hétszer remekül elfutott, és nem sok hiányzott neki a gólhoz. A két oldal összjátéka, ahogy mélyről átjátszottuk a középpályát, nagyon tetszett. Ha ezt, párosulva az eredményességgel, állandósítani tudjuk — márpedig miért ne —, a követendő taktikánk lesz. — Hullámzó teljesítményt nyújtottak a fiúk. Volt, hogy 10-15 percig csak a Nyíregyháza volt a pályán, de az is előfordult, hogy hátul bizonytalankodott, beszorult a csapat. — A hullámvölgy háttéré/ ÍÁJa fc-kkk Domokos, a dühös ember ben az áll, hogy volt olyan időszak, amikor a térfelünk közepétől a gólvonalig terjedő területen kifejezetten hézagosán játszottunk, nem álltunk szorosan az emberek mellé, így kétszer-háromszor le tudtak rólunk fordulni. Karkusz figyelmét fel kellett hívnom arra, hogy célratörőbben lépjen ki, erőteljesen koncentrálva a gólveszélyre. A harmadik dolog, hogy Domokost feldühítette a meg nem adott gól, a későbbiekben is kritizálta a bírót. Nem volt higgadt, lecserélésével őt akartam védeni. — Aztán jött a kécskei gól, mely igazán elkerülhető lett volna. — Két dolgot kell itt kifogásolnom. Az első, hogy Szat- ke ugyan zárta a kapu felé vezető utat, de feleslegesen szabálytalankodott, méghozzá 17 méterre a kapunktól. A másik, hogy Feke éppen oda kapta a lövést, ahol állt... Lélektanilag nagyon visszavett minket ez a találat, jött a túl szigorú kiállítás is, és vele a végén a hazai ziccerek. Ösz- szegezve: a későbbiekben bíztatni fogom a társaságot az első félidei játékra, ugyanakkor pótolnunk kell hiányosságainkat. — Kinek a játéka nyerte el leginkább a tetszését? Az új játékosok megmutatták azokat az erővonalakat, melyeket elvár tőlük? — Elégedett vagyok Csehivel, Gönczcel, Kováccsal. A kérdés második felére válaszolva: Karkusz volt számomra a legkellemesebb meglepetés. Rengeteget ment, ügyesen meg-megugrott. Elkövetett hibái türelemmel kiküszöbölhetők. Némethet is a jók közé sorolom, erőszakos volt, jól cselezett, viszont nem illeszkedett még be igazán a gépezetbe. Kákóczki hasznosan dolgozott, semlegesítette a Kécske futóembereit. Lukács csere volt, de lesz ő még jobb is! Csikv Nándor Amikor Horváth úgy negyvenről... Csak jöttek és jöttek! Ez volt az a meccs, amit vétek lett volna kihagyni. Sényő—Hatvan az híB II első fordulójában! Ki látott még ilyet? Parkolóhelyet találni lehetetlen, szurkolók mindenfelé, dugig tele a pálya. Mi lesz itt, ha nyer a csapat? És a csapat nyert. Nem is akárhogy, nem is akármilyen körülmények között. Vasárnap kora este, úgy fél hétre járt az idő, amikor veszni látszott minden. Vezettek a vendégek, a falfehér arcokon a csüggedés jelei. Ki beszélt már a győzelem lehetőségéről, a döntetlenért imádkozott a játékos, a szakvezető, a néző. Csodák, ugye, nem léteznek, még akkor sem, ha éppen Horváth készült előreívelni egy szabadrúgást. A felezővonal tájékáról. Talán valaki tud majd fejelni, talán röviden szabadítanak fel a védők, talán... Szinte hihetetlen, gól negyven méterről! A hatvaniak tán még most sem hiszik el, mi történt. Folytatás: mint á mesében! Hát persze, hogy nincs megállás, hát persze, hogy Ványi rúg még egyet. Ott, akkor Sényőn ez valahogy természetesnek tűnt. Nincs találóbb kifejezés: a fergeteges rohamoknak nem állhatott ellen az erejével végletekig elkészült Hatvan. A tudósító csak kapkodta a fejét, így történhetett, hogy Krasz- naiban vélte felfedezni a hőst, holott Ványi volt a tettes, ő emelte mennyekbe csapatát. Bocs, ez úton rovom meg magamat. De a fiúk már a tiszteletkört futják, az eltiltott Capatina (hej, de sokat emlegették) társai nyakán csüng, az „öreg” Szikszói hamiskásan mosolyog bajsza alatt a játékoskijáróban. Nem várt, háromgólos vereséggel tért haza miskolci kirándulásáról a Tiszavasvári Alkaloida SE NB Il-es labdarúgó- csapata. Hétfőn kora délelőtt Szikszói Lajos edző így értékelte a vasárnap történteket: — Számomra érthetetlen, ahogy 5 perc alatt jószerével elvesztettük a mérkőzést, pedig erre semmi jel nem mutatott az első negyvenöt perc után. Semmi különbség nem volt a szünetig a két csapat között. Sőt, talán a mérkőzés legnagyobb helyzetét ebben az időszakban Erdei hagyta ki, aki képtelen volt 5 méterről a fekvő kapus mellett a hálóba lőni. Mellé ment a labda... A szünetben, úgy érzem túlságosan megnyugodtunk, és mire felocsúdtunk, már három gól előnyt adtunk az ellenfelünknek. A gólokban egyéni hibák játszottak közre, hiszen az első találatnál Rása mellől, felugrás nélkül, akadálytalanul fejelhettek a hálóba. A második előtt a beívelésnek a kapus, Szabó alászaladt. Ezt követően Szikinek nem ment ezen a vasárnapon, lecserélték a szünetben, a siker azonban közös. És illik szólni arról a Hermanról, akit sűrűn szidtak lehozataláig. Azt viszont csak a beavatottak tudták, hogy a védő harminckilenc fokos lázzal vállalta a mérkőzést, azért neki is dukál a vállveregetés. Rubóczki Tibor játékosedzőt nyilatkozattételre ösztökélik. — Kérdezzetek, úgy köny- nyebb — szabadkozik. És mi kérdezünk, már miért ne tennénk. O pedig mondja a magáét. — Tartottunk a Hatvantól, szokatlan volt a meccset körülvevő légkör is. Az elején bátortalanul futballozott a csapat holott, ha játszuk a saját játékunkat, sok mindenre képesek vagyunk. Ez végül be is bizonyosodott. Kettő-null után is éreztem, hogy van esélyünk, szerencsére sikerült fordítanunk. — Nem mondok újat azzal, hogy az idegesség szülte azokat az égbekiáltó hibákat, amiket elkövettetek. Elöl-hátul egyaránt becsúsztak bakik. — így van. Mindenkinek az motoszkált a fejében: jaj, csak pontosan passzoljak, csak ne hibázzak. Görcsölve nem lehet eredményesen futballozni. Erről győzködtem egész héten a fiúkat. Nekünk hazai pályán kialakult már az a stílusunk, ami eddigi sikereink titka. Ez azonban megköveteli a higgadtságot, a tiszta fejjel való gondolkodást. Abban a pillanatban, ahogy elkezdünk kapkodni, felborul a rend és alulmaradunk. — Két fordulatot jegyeztünk fel. Krasznai találata a Hatvan Erdeinek volt helyzete, de... harmadik gólt is meg lehetett volna előzni, ha védőink időben felszabadítanak. —A beharangozóban az szerepelt, hogy védőnégyessel lépnek pályára. Miért került ki Fige a hátvédsorból? — Hét közben kipróbáltuk a taktikát és nem volt elég hatékony, ezért nem éreztem szükségességét a Diósgyőr ellen. A mérkőzés szempontjából az kétgólos előnyénél nem adott időt arra, hogy úrrá legyen az elkeseredés az együttesen, míg Horváth az esélyt adta meg a győzelemre. — Igen, igen. Attila gólja arra volt jó, hogy ne tetemes hátránnyal menjünk a szünetre. Innen azért úgy éreztük még lehet nyerni. Imre gólja, az valami csoda. Elrúgta a labdát, a kapus nem tudom, hogy mire várt. Szerencsénk volt, de ez hozzátartozik a játékhoz. Ez hozta meg aztán a döntő fordulatot. Felfogtuk: itt még bármi lehet. — Mond, mit éreztél a hajrában, mikor őszintén megvallva, már kevesen tettek volna nagy pénzt akár az egyenlítésre is? — Gólt rúgni, gólt rúgni. Mindegy milyet, csak egyenlítsünk. Nem is gondolhattam másra, mint hogy nem kaphatunk ki. Ezt nem tehettük meg rögtön az első meccsen. Látszott, hogy bennünk van a gól, és hál’ istennek tudtunk újítani. — Honnan vette a csapat az erőt ehhez a csodálatos befejezéshez? —- Ez a mérkőzés megmutatta, hogy jól állunk erő dolgában. Ha a Hatvannal partiban tudtunk lenni, akkor remélem, a többiekkel is felvesszük a versenyt. Pluszként társul ehhez a hazai pálya számunkra óriási előnye, a közönség szeretete, ahogy mellénk álltak a nehéz pillanatokban. Lelkesedéssel az utolsó húsz percben felőröltük az ellenfelet, főleg a középpályán kerültünk fölénybe. —Közhely lesz a kérdés: mit ér ez a győzelem? — Uúú... Nagyon sokat. tatásának nem volt különösebb jelentősége. Például az első kapott gólnál is hat emberünk állt a tizenhatoson belül, a taktikával nem volt gond. El kellett volna Danes elől fejelni a labdát... — Null-három után cserére határozta el magát. Miért volt erre szükség és miért pont Kurilco váltotta fel Rosut? — Rosu nem úgy játszott, ahogy kellett volna. Az első félidőben talán helyzete sem volt. Iván a folytatásban ötször nagyobb veszélyt jelentett a hazaiak kapujára, mint elődje. Már elmondtam, hogy ha eredményesen akarunk idegenből hazatérni, akkor gyors csatár kell. Olyan mint Erdei, de helyzetkihasználásban neki is van mit javulnia. Nagy valószínűséggel az idén már nem fogunk gyors csatárt igazolni, azzal kell gazdálkodni, aki a rendelkezésünkre áll. —Mit fog a null-három után tenni? — Megpróbálom megőrizni a hidegvéremet. Van olyan Ványi: gól, amely győzelmet ért Nem is tudom, hogy hirtelen mit is válaszoljak erre. Ha azt mondom, hogy nagy lökést adhat a folytatáshoz, akkor egyáltalán nem túlzók. Szerencse, szerencse. Visz- szaköszönő szó vasárnap óta Sényőn. Nem játszott jól a csapat. Periódusokban igen, az izgalom azonban bénítólag hatott Baloghékra, s az is biztos, hogy egy, a hatvaninál jobb együttes öt perc alatt nem omlik össze, nem engedi kiénekelni a sajtot a szájából. Egy valamit viszont nem lehet elvenni a sényőiektől: a „kiteszem a szívem, aztán jöjjön, aminek jönnie kell” jelszót, mint oly sok KISCSAPAT tűzték zászlajukra. Lehet fanyalogni, hogy ez kevés, a nagyok majd úgyis kiosztják őket. De utánuk csinálni, ha belegondolunk, nem is olyan egyszerű feladat. Koncz Tibor dolgozza fel és ilyenkor fenekestül felforgatja csapatát. Öt hete készülünk erre a mérkőzésre és kudarcot vallottunk. Ki lehet kapni Diósgyőrben, csak éppen nem ilyen arányban. Hazafelé jövet láttam a hibázó játékosokon, hogy bántja őket a lelkiismeret. Ez így van rendjén. Kedden átbeszéljük a mérkőzést a fiúkkal, levonjuk a megfelelő konzekvenciákat. A következő fordulóban, hazai pályán Hajdúnánást mindenképpen meg kell -verni, ami szintén nem lesz egyszerű feladat. — Tiszavasvárit a jelek szerint üldözi az őszi balszerencse. Nem babonás? — Nem, de nem tartom szerencsésnek az ilyenfajta össze- hasonlítást. Az elmúlt két esztendőben mind a kétszer Hatvan ellen kezdtünk, és vereséget szenvedtünk. Most is jobb lett volna Hatvan ellen pályára lépni, mint a diósgyőri oroszlánbarlangban, ahol 5-6 ezer lelkes néző buzdította a hazaiakat. Száraz Attila Száll egy pofon a szélben... i_í
