Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-15 / 190. szám
1995. augusztus 15., kedd Egészségünk UJ KELET „...a védőnők már igazságot fognak tanítani s azzal, hogy védőnők, ezek a mai magyar tündérek, kinyitják a szellőzetlen téli ablakot és kinyitják a szegény, tudatlan fejeket, már meg is indul a magyar újjászületés folyamata... Móricz Zsigmond rövid idézete volt a mottója a védőnői szolgálat nyolcvanéves évfordulója, valamint az Anyatejes Világnap alkalmából nemrégiben megrendezett ünnepségnek. Összeállításunkban a rendezvény legjelentősebb témáit elevenítjük fel és adjuk közre. A védőnői szolgálat 80 éve Magyarországon a XX. század elején, a századfordulót követően a rohamosan csökkenő születésszám mellett drámai módon emelkedett a csecsemőhalálozás. Ennek fő okai egyrészt a tudatlanság és a babona, másrészt pedig a törvénytelen gyerekek óriási számaránya. Az egyre fokozódó mértékű csecsemőhalálozás miatti aggodalom felkeltette a nemzet megmentésén fáradozó vezetők felelősségérzetét. A VÉDŐNŐK FELADATAI Az elképzelést hamarosan tettek követték. Első lépésként megnyerték az anya- és csecsemővédelem ügye iránt mindig nagy érdeklődést tanúsító Stefánia belga hercegnő támogatását, és felkérték, hogy vállalja el a megalakítandó szövetség védnökségét.Az Országos Stefánia Szövetség alakuló ülésére 1915. június 13-án került sor. Az anya- és csecsemővédelem megszervezése során a szövetség egyik külföldi példát sem kívánta utánozni. A más országokban hasonló céllal működő szervezeteknél általában a segélyre, támogatásra, tanácsra szoruló anya a gyermekével önmaga kereste fel azt az intézményt, amely segítséget volt hivatott nyújtani. A szövetség vezetői ezt a módszert hazai viszonylatban alkalmatlannak tartották. Tauffer Vilmos így ír erről: „ Minekünk be kell hatolni a nép közé, hajlékában kell felkeresnünk Őt, be kell férkőznünk a bizalmába, le kell küzdenünk előítéletét az új iránt, és ki kell ragadnunk a rossz szokások és babonák karmaiból. Ha arra várunk, hogy Ő jöjjön el hozzánk tanácsért és segélyért, ügyünk veszve van...”. „Az egész akció gerincét a hivatásos és megfelelően kiképzett védőnői szervezetnek kell képeznie. Miképpen az egész közegészségügy az orvo-_ si karon, a szülészet a jól képzett bábákon nyugszik, azon- képpen az anya- és csecsemővédelemnek... az elméletileg és gyakorlatilag képzett hivatásos védőnői testületeken kell nyugodnia” — fogalmazta meg a szövetség vezetősége egy, a belügyminiszternek írott levélben. Ezek alapján a védőnői feladatot két alapgondolatból kiindulva határozták meg: — „Az anyát otthonában felkeresni és bizalmát megnyerni, nevelve vezetni csecsemője szoptatása és egészségben való felnevelése érdekében.” — „A védőnő körzetében lehetőleg már a terhesség alatt és a szülés közeledtével puha- tolóddzék az érdekelteknél, vajon lehet-e segítségére higiénés szempontokból, szociális támogatásával vagy anyagi szükség esetén...” Az anya- és csecsemővédőnők testületé a következőképpen épült fel: — országos védőnők (eleinte a társadalom előkelő hölgyei, akiknek külön speciális kurzusokat szerveztek); — hivatásos védőnők ( szervezett képzésben részesültek). Közülük kerültek ki a központi védőnők az országos biztosok mellé, a törvényhatósági védőnők, valamint a városi, községi „körvédőnők” a 10 ezernél nagyobb lakosú településekre; — mellékfoglalkozású védőnők ( elsősorban a kisebb, 3000-nél kevesebb lakosú településeken dolgoztak). Rendszerint a falu tanítónője, az orvos vagy a jegyző felesége vállalta ezt a munkát a sajátja mellett. Ez a kategória a későbbiekben megszűnt. A védőnői munka súlypontját a prevencióra fektették. „Nem a betegség gyógyítása a cél. hanem a tanítás, oktatás mellett elsősorban minden olyan körülmény elhárítása, mely a jövő generáció fejlődését és életképességét károsan befolyásolhatja” — írta az Országos Stefánia Szövetség kiadványa. A védelmi munka a terhesség ideje alatt kezdődik. Más szóval, az új emberkét nem akkor kell oltalomba venni, amikor az anyakönyvvezető már beregisztrálta, hanem akkor, amikor a magzatéletet az anya a szíve alatt hordja...” — írta a szülő anyák és a védőnői munka iránt elkötelezett Tauffer Vilmos. A védőintézetben működő védőnő gondozásba vette a terhes nőt a terhesség 6-7. hónapjától. Rendszeres látogatással és tanácsadással igyekezett megelőzni mindazon egészségügyi és szociális bajokat, melyek a szülés higiénikus lefolyását zavarnák. A védőnői munka a szülés után folytatódott a gyermekágyas-, újszülött-, csecsemő- és kisgyermekgondozással, a gyermek harmadik életévének betöltéséig. A szövetség szolgálatában dolgozó védőnők munkájának eredménye elsősorban a csecsemőhalandóság csökkenésében volt lemérhető. A védőnők által ellátott területen 1926-ban 9,2 százalék, míg a szövetség által el nem látott területen 17,7 százalék volt a csecsemőhalálozási arány. Ugyanez a szám 1939-ben a szövetség által ellátott területeken 7,8 százalék, az országos átlag pedig 14 százalék volt. Ezekben az években az állam egyre jobban súlyosbodó gazdasági helyzete miatt képtelen volt megadni azt az anyagi támogatást. amit eredetileg magára vállalt. A Stefánia Szövetség vezetőinek munkájuk megerősítésére és fejlesztésére vonatkozó minden erőfeszítése és törekvése leküzdhetetlen akadályokba ütközött. Elképzeléseiket, terveiket a népjóléti és munkaügyi miniszterhez benyújtott Memorandumban foglalták össze. Hivatkoztak arra, hogy a súlyos gazdasági helyzetben a meglévő és jól működő szervezet továbbépítése kevesebb költséggel járna, mint egy új rendszer bevezetése. Érveltek az elért eredményekkel, de mindhiába. A vita végül is egyezség helyett törést eredményezett. Néhány esztendeig — 1927 és 1940 között — párhuzamosan működött az Országos Steresztes Egészségvédelmi Szolgálat. Ezt az állapotot a Belügyminisztérium rendelete szüntette meg, melynek értelmében a Stefánia Szövetség beleolvadt a Zöldkeresztes szervezetbe. A Stefánia Szövetség napjainkig meghatározó és elévülhetetlen érdeme, hogy olyan szilárd alapokra helyezte a hazai anya-, csecsemő- és kisgyermekvédelmet. melyre az utókor is bátran építhetett. Köszönhető ez elsősorban annak, hogy a védőnői gondozási munka kialakítása során — a magyarországi helyzet ismeretében, a meglévő erőforrások felhasználásával — a hangsúlyt a megelőzésre helyezték. A Zöldkeresztes Egészségvédelmi Szolgálat 1948-ig működött. Az állami egészségvédelemről szóló 200/1948. számú rendelet a védőnők tevékenységét is szabályozta. Alapvető szemléletbeli változást tükröz a rendelkezés abban, hogy az egészségvédelmi szolgálat feladatává teszi a tanácsadás mellett — meghatározott körben — a gyógykezelést is. Korábban ugyanis a tanácsadókban mindennemű gyógyítómunka tilos volt. A rendelet 15. pontja foglalkozott az egészségügyi és szociális védőnő feladatkörével. Ismételten megfogalmazódott a védőnők családgondozási tevékenysége. Az Egészség- ügyi Minisztérium 1950-ben alakult meg. Ezzel egységes irányítás alá került a gyógyító, megelőző ellátás. Lényege: a betegellátást végző orvosok résztvétele az egészséges gyermekek megfigyelésében, a tanácsadók munkájában, és a védőnők bekapcsolódása az orvosok betegellátó tevékenységébe. A védőnői létszám fejlesztésével párhuzamosan alakult és rohamosan gyarapodott a gyermekorvosi körzetek száma. A községi szülésznői hálózatot az 1960-as években fokozatosan felváltotta a körzeti ápolónői hálózat. A körzeti ápolónővel az együttműködés elsősorban a védőnő által gondozottakhoz kapcsolódott, de még évekig jellemző volt, hogy a tanácsadáson a körzeti ápolónő is közreműködött. Ez a szoros együttműködés idővel lazult, és megszűnt ott, ahol gyermekorvosi körzeteket szerveztek. Az 1970-es évek népesedés- politikájához, valamint az egyre jobban terjedő iskolai egészségügyi ellátáshoz kapcsolódva nemcsak mennyiségében, de minőségében is változott a védőnői feladatkör, például egészségneveléssel, szűrővizsgálatokkal bővült. Ez megkövetelte, hogy az addig 2 éves képzést három évre, és főiskolai szintre emeljék. A VÉDŐNŐI MUNKA JÖVŐJE A jelenlegi gazdasági-társadalmi helyzet ismeretében biztosan állítható, hogy a védőnői munkára a jövőben nagy szükség lesz. Ennek két fő oka van: — a lakosság egészségi állapotában rövid időn belül nem várható látványos javulás; — egyre inkább emelkedik a támogatásra, segítségre szorulók köre, szociális, mentális és egészségi szempontból egyaránt. A fenti két ok meghatározza a védőnő létét, működésének biztonságát mind az alapellátásban, mind az oktatási intézményekben, mind pedig a Család- védelmi Szolgálatnál és a kórházakban. A megerősítést két intézkedés is igazolja: — a képzés az 1993/94-es tanévtől 4 évre emelkedett; — megjelent a Népjóléti Minisztérium 5/1995. számú rendelete a körzeti védőnői szolgálatról. A rendeletben a védőnő feladatait öt területen határozták meg: nővédelem, várandós anyák gondozása, gyermekágyas anyák gondozása, 0-16 éves korú gyermekek gondozása, családgondozás. A rendelet kimondja, hogy a védőnő gondozási feladatait önállóan végzi, és meghatározza, hogy ennek érdekében kivel kell együttműködnie. Biztosítja munkahelyét, a tanácsadás és a munkavégzés feltételeit. Ezzel sikerült eloszlatni a több éve tartó bizonytalanságot, de illúzió lenne azt hinni, hogy a meglévő és felszaporodott problémák sokaságát egy csapásra meg lehet szüntetni. Sokat kell még küzdeni azért, hogy a védőnő legalább olyan megbecsülést és elismerést kapjon, mint Tauffer Vilmos és Johan Béla idejében. Valamint, hogy munkahelye olyan egészségház legyen, ahol korszerű felszerelés áll majd a rendelkezésre, ahol tanfolyamokat szervezhet, szűrővizsgálatokat végezhet, és nem utolsósorban tanácsot, segítséget adhat a hozzá fordulóknak... fánia Szövetség és a ZöldkeA Kölyök varban tartott ünnepségen (Fotó: Harascsák) A század elejétől napjainkig Szabolcs vármegyeben a húszas években kezdődött meg a védőnői intézményhálózat kiépítése. Legelőször a Stefánia Szövetség nyíregyházi fiókszövetsége alakult meg 1922-ben. Elnöke Mi- kecz István főispán, vezetője dr. Dohnál Jenő főorvos, vezető védőnője pedig Holly Lujza volt. A védőintézetben 1925-ben egy védőnő és két védőnőjelölt dolgozott, akik 117 terhest és 730 csecsemőt vettek gondozásba. A szatmári részen Fehérgyarmaton létesült először védőintézet 1938-ban. Ekkor a megye területén már 13 intézet működött. A Zöldkeresztes Egészségvédelmi Szolgálat Szabolcsban elsőként Nagyhalászban, Szat- márban pedig Mátészalkán kezdte meg működését. A hálózat kiépítése ezután gyors ütemben folyt. Amikor 1941. január l-jével a Stefánia védőintézetek és a Zöldkereszt egyesítése megtörtént, a vármegye jelenlegi területén a 26 egészségvédelmi kör működése 55 településre terjedt ki. Egy év múlva a megye be- szervezettsége megközelítette a 75 százalékot. A szatmári részen 1948-ban 12 gondozási kör működött — 64 községet felölelve. A két megye egyesítését követően, 1954-ben a gondozási körök száma százra, a védőnők száma pedig í 11-re emelkedett. Az ötvenes évek végére kiépültek a területi gondozás alapjai. A fejlődés azonban nem volt zavartalan. A védőnők száma az élveszü- letések magas arányához viszonyítva az országosnál sokkal kevesebb volt, emellett számos állás üresen maradt. A tanácsadók megépítésére, felszerelésére a községek többsége nem szívesen vállalkozott, így sokszor méltatlan körülmények közé kényszerült a csecsemő- és terhestanácsadás. A fejlődés során a védőnői munka tartalma is változott. A veszélyeztetett terhesek, csecsemők kiemelt gondozása, az iskola- és ifjúságegészségügy, a családvédelem és | családtervezés, a felvilágosítás mellett kiemelt szerepet kapott a védőnői munkában a krónikus betegségben szenvedő gyermekek gondozása, valamint a speciális terhességi szűréseken való részvétel is. A védőnői munka önállóságának növekedését elősegítette a védőnőképzés főiskolai szintre való emelése. Megyénkben jelenleg 365 védőnői állás van, 40 pillanat- | nyilag üres. Áldozatkész I munkájuk jelentősen hozzájá- í rult ahhoz, hogy csecsemőhalálozási rátánk, mely 1950- ben elérte a 110 százalékot, napjainkban 16,2 százalék. Bár a történelem során a védőnői szolgálat számtalan gazdasági-társadalmi-politikai változást élt át, nyolc évtizede áll fenn és működik folyamatosan... Mit akar a védőnő? / Részletek az Országos Stefánia Szövetség 1931. évi naptárából) „Sokan talán nem is tudják, ki az a védőnő? Nem értik meg azt a buzgóságot, odaadást, mellyel házról házra járva érdeklődik a család legapróbb tagjának, a kis csecsemőnek sorsa iránt. A védőnő az anyák segítőtársa legszebb, de talán legnehezebb feladatuk teljesítésében: a csecsemő- és gyermeknevelésben. Küzd mindaz ellen, ami az anyákat e törekvésükben, nemes munkájukban akadályozza, s harcol mindazért, ami ebben segítségükre lehet. Azt akarja, hogy ne pusztuljon el az a sok kis magyar csecsemő védtelenül, céltalanul, hanem nőjön fel, s legyen öröme a családnak, dolgos keze a társadalomnak, s jövő reménysége a nemzetnek. S e cél elérése érdekében védi, neveli, segíti az anyát, aki a szíve alatt hordozza magzatját, aki karján tartja a kis pólyásbabát, s aki lesi, imával kiséri a botorkáló kisded minden lépését, gügyögését, mosolyát... Azt akarja, hogy minden anya megtanulja s kövesse a csecsemő- és gyermektáplálás és -nevelés helyes, egészséges módját... Azt akarja, hogy a régi divatú, veszedelmes, káros szokások, babonák helyett az orvos jóakaratú, helyes útmutatásait ; fogadjad irányításul... Azt akarja, hogy az a környezet, melyben a féltett kis virágszál növekedik — a lakás, az udvar— tiszta, napfényes, egészséges legyen, mert különben a virág fonnyad, elveszti színét s idő előtt elhullajtja szirmait... Azt akarja, hogy a nyomor, szenvedés keresztje lekerüljön az amúgy is gondterhes anyák vállairól, s ezért ő maga is mindent megtesz segítő kezével, mélyen érző szívével, finom leikével... Azt akarja, hogy minden anya örüljön anyaságának, s minden csecsemő megmentessék az egészséges életnek, mert csak így nőhet fel egy gazdagabb, nemesebb, egészségesebb gyermeknemzedék — támaszul a jelennek — alapul a nagy magyar jövő újabb ezredévének...”
