Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-02 / 179. szám
Megyénk életéből ÚJ KELET Gazdajegyzők (2.sz. körzet) Gutyán Tamás A heti menetrend: hétfő 8- 12-ig Kótaj, 12.30-tól 16-ig Sóstóhegy; kedd: Oros; szerda: a megyei értekezleteknek fenntartott nap; csütörtök: 8- 12-ig Nyírszőlős; Nyírpa- zony 13—16 óráig; péntek, egyéb ügyintézésre hagyott nap. A fogadóórákra a polgármesteri hivatalokban kerül sor. A jövőt a táji adottságoknak megfelelő, részben már kipróbált növénykultúrák intenzív termesztésében látom, az öntözési feltételek megvalósításával. Ebben a körzetben, Sóstóhegyen és Nyírszőlősön főleg a káposztatermelésnek van hagyománya, Kótaj viszonylatában a kon- zervparadicsommal való foglakozásnak van több évtizedes tapasztalata, míg Nyír- pazonyra a dohány-és az almatermesztés a jellemző. Oroson is leginkább a zöldségtermesztés felé orientálódnak az emberek, gyakorlatilag a kis parcellákon ez a legkifizetődőbb lehetőség. A képzésre nagy súlyt kell fektetni: a mezőgazdaságban dolgozók a legkevésbé iskolázottak. A néhány holdas területet sem lehet kellő szakértelem nélkül megművelni, ezért ki kell használni a gazdáknak az őszi-téli hónapok nyújtotta oktatási lehetőségeket, illetve gyermekeik taníttatásával a középfokú végzettség itt helyben, Nyíregyházán biztosítható. A szakértelem hiányát érzi az a nem kevés új földtulajdonos, akik kárpótlás és a tsz-terület nevesítése során jutottak földhöz, valamint azok tábora is, akik nem életfeltételként foglalkoznak mezőgazdasági termeléssel (hobbikertek). A feladat adott: koordinálni kell a szaktanácsadói hálózat tevékenységét. Ennek különösen a növényvédelmi vonalon érzik szükségét az emberek, de a megfelelő vetőmagtól kezdve segítségre szorulnak egészen az értékesítésig. Gutyán Tamás családjával Nyíregyházán él, felesége általános iskolai tanárnő, fiúk — Gergely — a Zrínyi gimnázium harmadikos tanulója, jelen elképzelései szerint közgazdász szeretne lenni. Lefler György j Gutyán Tamás gazdajegyző tősgyökeres nyíregyházi. Édesapja — Gutyán Mihály — a megyeszékhely közismert férfiszabója volt, 85 éves korában bekövetkezett haláláig aktívan dolgozott a Dózsa György u. 7. szám alatti lakásban-műhelyében. Édesanyja ugyancsak nagy munkabírású volt, a korábbi Zöldért Vállalat titkárnőjeként, 62 évesen ment nyugdíjba. A most 45 éves Gutyán Tamás a családi neveltetés révén, s a Kovácsbokorban lévő egykori földjük-almá- suk gondozásával életre szóló indíttatást kapott a mező- gazdasági pályához. Megszerette a szabad levegő tüdőtágító erejét, megtanulta becsülni a kemény munka eredményét, ahogyan az itt élők sorsát, szorgalmát is. Gutyán Tamás az a fajta, aki hamar szót tud érteni másokkal, hozzá bármivel, bármikor lehet fordulni. Az otthoni korai-kései telefonhívások évtizedek óta megszokottá váltak számára. Komu- nikációs készsége, nyitottsága és kiterebélyesedett szakmai kapcsolatai jó szolgálatot tehetnek a gazdajegyzői feladatainak ellátásában. A körzet nem ismeretlen számára, ahogy mondja: — A dűlőutakat szegélyező fasorból észreveszem a hiányzó, a kivágott fát is. A Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola gépész- üzemmérnöki szakán szerzett diplomát 1974-ben. A nyír- szőlősi Jókai Tsz-be került, majd a mostani nevén Sóstóhegy Szövetkezet háztáji ágazatvezetőjeként dolgozott 1981-től 1993-ig. — Ez volt pályafutásom eddigi csúcsa — summázta röviden, hozzátéve — ott voltam igazán otthon. A tsz-nek nem kis érdeme volt abban, hogy Nyírszőlős és Sóstóhegy a megyeszékhely szép kertvárosává fejlődött, például a vezetékes gáz bevitele mellett is a termelőszövetkezet bábáskodott. 1994. márciusától falugazdászként tevékenykedtem, az akkori körzetem Kótajjal gyarapodott. így a gazdajegyzői bemutatkozásom lényegében ismerősök körében, kedvező fogadtatással történt. Útszéli gondolatok Megy a kocsi a négyesen. Kisvárda felé. Úgy, ahogy tud. Mert ez nem könnyű szakasz. Kamionok, autók, lovaskocsik. Minden. A sebesség kisebb a megengedettnél, aztán ha valami nyílt szakasz jön, usgyi, rohan mindenki. És retteg, hiszen az ukránok igencsak ijesztően vezetik büdös benzinnel teli kocsijaikat. Haladunk és szagolunk. Lassúak vagyunk és büdös van. És az út szélét lassan tarkítani kezdik az árusok. Száz méterenként sorakoznak az uborká- sok. A padkán, veszélyesen közel a forgalomhoz. És mellettük megállnak a kocsik. Nézelődni, vásárolni. Az egész kezd egy lázálomhoz hasonlítani. Ijesztő a száz árus, a sok vásárló, az ijesztő fékezések sora, a kerülgetés, az ugrálás. Ez is szabálytalan, mint oly sok minden. És ez is veszélyes, mint minden szabálytalanság. Csak megyünk. Mennénk. És félünk. És fulladozunk a szagtól. Ez a négyes a magyar közlekedési infrastruktúra szégyene. És még mennyi termék van az őszig! Ma uborka, holnap alma, majd zöldség. Krumpli. Tök. És ki tudja még mi minden. Ez a KGST II. Tudom, szabad a piac. A mezőgazdaságban dolgozónak is élni kell valamiből. Biztos, a fel- vásárlási ár is hozzájárul, hogy ezt az utat választja a termelő. De ez még nem jelenti azt, hogy egy egyébként is életveszélyes közlekedési útvonalon ilyen drámai helyzetet kell teremteni. (bürget) 1995. augusztus 2., szerda Szivattyútelep az Ecsedi-lápon Az Ecsedi-láp mint víz által rendszeresen elborított mocsárvilág a múlt század végéig állt fenn. Lecsapolására, a területi mezőgazdasági hasznosíthatóságára az elmúlt évszázadokban többször történtek kísérletek, de a munkák folytatása és a karbantartások elmaradása következtében a láp újra visz- szahódította a területeket. Az 1884. évben megalakult Ecsedi-láp lecsapoló és Szamos balpárti Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat célul tűzte ki olyan átfogó vízimunkálatok elvégzését, melyek a láp lecsapolását és vízrendezését végleg megoldják. Az ezt követő években elkészült művek ma is a terület belvízmentesítésének alapvető létesítményei. Árvizek idején ä belvizek szabad lefolyása akadályoztatva van, mivel a zsilipeket zárni kell, ezért a szivattyús vízátemelést is meg kellett oldani. Az 1914. évi csapadékos időjárás és a nagyecsedi zsilip két hétig tartó zárása miatt 40 ezer hold terület került víz alá, súlyos károkat okozva. Ekkor döntött a társulat a nagyecsedi gőzgépmeghajtású szivattyútelep építéséről, mely az I. világháború közbejöttével a tervezettől két évvel később, 1917-ben készült el. A kazánokat és a gőzgépeket az Első Hazai Gépgyártó Rt., a centrifugát, szivattyúkat a Ganz és Társa Danubium cég készítette. A szivattyútelep a 40-es évek elején még hat darab elektromos meghajtású szivattyúval lett bővítve, így a teljes kapacitása elérte a 13,7 m3 víz másodpercenkénti átemelést. Különlegessége volt még ennek a szivattyútelepnek, hogy 1927-től az 50-es évek elejéig elektromos áramot is termelt. A gőzüzemű szivattyútelep — bár az építés idejében korszerű technikai szintet képviselt — a 80-as évek végére elavult. Üzembehelyezése a szénnel való felfűtés miatt 1-2 napot is igényelt, sok embert foglalkoztatott, a meghibásodások javítása az alkatrészek hiánya miatt nehézkes volt, így a szivattyú- telep megbízhatatlan üzeművé vált, kiváltásáról gondoskodni kellett. A szivattyútelepet a gépekkel, épületekkel együtt 1988-ban ipari műemlékké nyilvánították, s megnézését mindenkinek ajánljuk. A kieső vízátemelő kapacitás pótlására kormányzati beruházás keretében elektromos szivattyútelep épül új helyen, a Kraszna-töltés mellett, Nagy- ecsed és Tiborszállás között. Az új szivattyútelep a Zse- linszki-csatomán keresztül középen csapolja meg a Lápi- főcsatornát, ezáltal mentesíti az alsóbb területeket a román területről és a magyar vízgyűjtő felső részéről érkező belvizektől, és a rendszer egészében jobb belvízelvezetést fog biztosítani a beüzemelés után. Ezeken a területeken korábban komoly belvízgondok jelentkeztek. Ugyanakkor lehetőség van a csatornában való vízvisszatartásra, a Zse- linszki-csatoma mellett fekvő, s az ősi lápmaradványokat eddig legjobban megőrző „csicsós” terület vízpótlására. A vízügyi beruházásban épülő munkák 1992-ben kezdődtek el a szivattyútelephez vezető csatorna és műtárgyai építésével. Ezen belül elkészült a lápi főcsatornától induló 4230 fm hosszú Zselinszki- tápcsatoma, a Lápi-főcsatoma egy szakaszának kotrása, vízkormányzó és beeresztő zsilipek, három darab nagy átmérőjű és két darab kisebb áteresz. A szivattyútelep építése 1994-ben kezdődött és 1996- ban fejeződik be. A 6,15 m3/ sec vízátemelést öt darab elektromos szivattyú biztosítja. A merülőmotoros szivattyúk nem igényelnek magas felépítményt, a terepszintből alig kiemelkedő betonaknában helyezkednek el. A szívóaknából a töltésen való átvezetés három darab NA 1000-es acélcsővel történik, majd nyílt hullámtéri csatornán jut a víz a Krasz- nába. A nagyecsedi szivattyútelepen a hat darab elektromos gépegység még tovább üzemel, biztosítva az alsóbb területekről a vízelvezetést. A szivattyútelep jövő évi üzembehelyezésével és a megteremtett vízkormányzási lehetőségek kihasználásával a Lápi-főcsatorna vízgyűjtőjében a belvízelvezetés kedvezőbbé válik. Erre szükség is lehet, hiszen az eddigi száraz éveket előbb-utóbb csapadékosabb időszak váltja fel. Bodnár Gáspár Öntözésről, vízkészletről Megyei helyzetkép Az időjárás az elmúlt évekhez képest, s a vártnál is kedvezőbben alakult 1995-ben. Úgy tűnik, hogy az elmúlt évek aszályos időjárása az idén nem folytatódik. Ebben az évben a lehullott csapadék mennyisége és eloszlása kedvező volt. Június végéig a megye területén átlag 328 mm csapadék hullott, ami 41 mm-rel haladta meg a sokéves átlagot. A júniusi területi csapadékátlag 100 mm volt, 21 mm-rel több mint a sokéves átlag. dig összesen 121 hektárt öntöztek meg. A Nyírségben a tározók szűkös vízkészlete miatt nincs lehetőség felszíni vízből való öntözésre. Ugyanakkor a Nyírség adottságai miatt ezen a területen Július közepéig is 40—60 mm eső esett, főleg záporokból. Ez a csapadék azonban kevés volt ahhoz, hogy az évek óta rendkívül alacsony talajszintet számottevően megemelje vagy a nyírségi tározókat vízzel feltöltse. A nyírségi tározók átlagos feltöltöttsége jelenleg is 30 százalék alatt van. A rohodi tározó teljesen kiszáradt, a vajai, az oláhréti, a nagyréti tározókban kritikusan alacsony a vízszint. A leveleki tározóban is kevés a vízkészlet. Egyedül a harangodi tározó megfelelő feltöltöttségű. A szatmári részen lévő tu- nyogmatolcsi, szamossályi tá- roZftk feltöltöttsége jó, de a Szamos menti tározóban szintén minimális mennyiségű víz van. A rétközi tó jól feltöltött állapotban van. Az időjárásnak megfelelően az öntözési kedv az idén mérsékeltebb. A vízügyi kezelésben lévő öntözőművek által biztosított vízkészletből 6800 hektár terület öntözésére kértek vízjogi engedélyt, amiből eddig 1221 hektár területet öntöztek meg. A rakamazi, vencsellői öntözőfürtök területén a legjobb a kihasználtság, 1100 hektár terület megöntözésével. A Belfő, a Túr-belvíz főcsatorna és a Szamos menti főmű területén, a nyírségi kettős működésű rendszerekben edigénylik a legtöbben az öntözést. Az utóbbi években elsősorban a nyírségi területeken jelentős számú mélyfúrású kutat fúrtak, amiből dohányt és más zöldségféléket öntöznek zömében korszerű — csepegtetőtestes, vagy esőszerű öntözési móddal. Az igazgatóság területén eddig 180 kutat fúrtak, amiből 55 ezer m /nap átlagos vízkivétellel, mintegy 4000 hektár terület öntözésére van lehetőség. A kutak nagy részéből az idén is öntöztek. Az úgynevezett „főműmentes” öntözés — ami a közvetlenül a folyókból és a kutakból történő öntözést jelenti — mintegy 5000 hektáron lehetséges. A szatmár-beregi és a felsőszabolcsi területeken a folyókban, tározókban jelentős öntözésre felhasználható vízkészlet van, de ha az időjárás az eddigiekhez hasonlóan csapadékos lesz, nagyobb arányú öntözésre nem lesz szükség. A folyókban és a tározókban a víz minősége mindenütt öntözésre alkalmas. Az Érpatak (VIII. sz. főfolyás) vize Nyíregyháza alatt rossz minőségű, öntözésre nem használható. Az utóbbi időben elszaporodtak az engedély nélküli öntözések. Felhívjuk a figyelmet, hogy az öntözés vízjogiengedélyköteles. A tervezés előtt elvi, az elkészült tervre létesítési és a kivitelezés megtörténte után üzemelési vízjogi engedélyt kell kérni a Vízügyi Igazgatóságtól. Különösen sokan mulasztják el megkérni az üzemelési vízjogi engedélyt. Az engedélyeket az építtető megbízásából a tervező is megkérheti.
