Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-12 / 188. szám
Megyénk életéből 1995. augusztus 12., szombat 3 ÚJ KELET Gazdajegyzők (10. sz. körzet) Fodorné Joó Ibolya Az ukrán határ tőszom- szédságában gazdajegyzős- ködik nyolc településen — Barabáson, Lónyán, Mátyu- son, Tiszaadonyban, Tisza- kerecsenyen, Tiszaszalkán, Tiszaviden és Vámosatyán — Fodorné Joó Ibolya. A harminc gazdajegyző közül csupán ketten képviselik a gyengébb nemet, így — kötelező tapintatosságból — nem árulom el a korát, csupán annyit, hogy 1959-ben született Ti- szakerecsenyben. A szülőföldhöz való kötődés meghatározó számára, lényegében csak az iskolai tanulmányai idejére hagyta el a települést. — A vásárosnaményi kertészeti szakközépiskolában érettségiztem, majd Kecskeméten tanultam tovább a kertészeti főiskolán, szőlész-borászként — kezdte „önéletrajzát” Fodorné Jóó Ibolya. — Eltökélt szándékom volt akkoriban, hogy feltétlenül e szakmát fogom választani élethivatásul. A legnagyobb vonzerőt talán a hegyek sze- retete, csodálata jelentette, ám amikor döntésre kellett vinni a dolgot, mégis Tisza- kerecs'enyt választottam. A helyi téeszben kezdtem el dolgozni 1981-ben. „Bele a mély vízbe!” alapon ötven hektár szilvaépítésbe fogtam csacsanszka, bluf- ri, sztenli fajtákkal, majd ugyancsak ötvén hektáron almát telepítettem. Elindultunk hát egy korszerű gyümölcsös megvalósításának irányába. Közben elvégeztem Pesten a kertészeti egyetemet is. Aztán jött .a.rendszerváltás, amely számtalan bizonytalansági tényező ellenére mégicsak fordított a „nagykereken”, segített előtérbe helyezni a tulajdonosi, a gazdaszemléletet. 1992-ig voltam a szövetkezet tagja, akkor kiváltam, és a családommal gazdálkodásba kezdtünk. 1994 márciusától falugazdászként tevékenykedtem, így tehát a gazda- jegyzőség nem ismeretlen feladat előttem, ahogyan a települések lakói sem, s ez fordítva is igaz. Soha nem az irodát részesítettem előnyben, a földeken szerettem lenni, ha kellett, csizmában, nyákig sá-' rosan. Talán azért is fogadtak el az emberek, mert látták, ott vagyok velük, és el is látom a feladatokat. Mindez nemcsak múlt időben van így, ma is sokat megyek-robotolók, mondhati látástól vakulásig. De még nagyon sokan teszik ezt rajtam kívül, akik a földből élnek meg. Szorgalmuk, akaratuk emberfeletti. A körzetben a gyümölcsösök mellett főleg a kalászosok. a kukorica és a napraforgó termesztése a jellemző. Sok család egyetlen jövedelmi forrása a szarvasmarhatartás, így' a hozzám fordulók is főleg ezen támogatások ügyében érdeklődnek. A szarvad marhatartók együttesen 1,5 millió forint támogatásban részesültek az elmúlt évben,'az idén 65 darab támogatási igényt kellene kielégíteni. A legnagyobb gondót a földtulajdon rendezetlensége jelenti: amíg a tulajdonviszonyok nem rendeződnek; addig nem; nagyon tudunk niit kezdeni, nagyobb telepítésekre sem számíthatunk. , A fogadóóráim heti ütemezése: hétfőn 8-tól 10-ig Barabás, 10-től 12-ig Vámosatya; kedden 8-tól 10-ig Ti- szaadony, 10-12-ig Tiszavid, 12-től 14-ig Tiszaszalka; szerdán megyei értekezletek; csütörtökön 8-tól 10-ig Má- tyus, 10-től 12-ig Lónya; pénteken 8-tól 16 óráig Ti- szakerecseny. Megvallom, az én igazi „fogadóóráim” jobbára a földeken és az utcákon zajlanak, a parasztember nemigen szívleli a hivatalba járást. Megállítanak, megkérdeznek. Egyébként nem pa- naszkodhatom az érdeklődés hiányára: azt tapasztalom, hogy igazán most kezdődik, most jelentkezik az emberek tájékozódási igénye. (Például a Primom Alapítvány adta lehetőségek felől, s egyéb támogatási fonnák iránt is.) Az együttgondolkodás, az összefogás még nincs meg az emberekben; ez ideig egyetlen mezőgazdasági bizottság sem alakult. A körzetben öt szövetkezet működik, ebből három Tiszaszalkán található, valamint két, hivatalosan is bejegyzett gazdakör tevékenykedik. Ezek és a nagyobb gazdák segítenek munkámban, és természetesen a helyi1 önkormányzatok. Tiszaszalkán a faluházán, a többi településen a polgármesteri hivatalokban találhatnak meg az emberek. . Férjem a-helyi vfzmőtelép dolgozója," o mátyúsi szüle-* tésű. Gyermekeink: Anetta 12, Annamária 1.0 éves. A család, elfogadja szakmámat, az örökös rohangálást. Édesanyám vezeti a háztartást, nélküle nem menne a „verkli”. A föld szeretetére édesapám — Joó László — tanított, gyermekkoromtól kézd- ve mellette dolgoztam lány- testvéremmel. Fia nem lévén, nekünk kellett „fiúskpdnürlk” a munkában. Noha 66 éves, nekem kortalan, nagyon sokat — ésszrv'vel! — dolgozik. AZ idén is 60 mázsás átlagot ért el búzából! Sókszór ő tartottá-tart] a benttünka lelket, hitet: -^'N'e keseredjünk él; próbáljunk bízni! — mondja mindannyiszor. Nagyon kevesen tették még meg, de'ő már felszántotta a tarlót- is. Lefler György Arccal az erdősítés felé (Folytatás az 1. oldalról) ■ Ukrajnában és a volt Szovjetunió országaiban nem kelendő a rozs, ők inkább búzában szenvednek hiányt. A megtermelt nagy mennyiségű rozs mégis eladható lett volna, ha gondosan felkutatjuk és megszervezzük a belföldi értékesítési lehetőségeket. A világpiacon egyébként gabonahiány kezd kialakulni, és ha nem akarnánk azonnal megszabadulni a terményeinktől, akkor később jóval magasabb áron értékesíthetnénk azokat. A megye tároló- kapacitása bőségesen elég a gamegye erdősítésének befejezéséhez. 1993-ban elkészítettünk egy olyan tanulmányt, mely szerint a munkanélküliek bevonásával végre lehetett volna hajtani az erdősítési programot úgy, hogy az az államnak nem került volna pluszpénzébe. Ehhez egy tárcaközi bizottságot kellett volna létrehozni, ami nem történt meg. A legfájóbb ebben az, hogy a politikacsinálók nem igazán vették figyelembe a szakemberek véleményét. Ez is egy bűnös pazarlás, hiszen a rendelkezésre álló és semmibe nem kerülő szellemi energiákat Az akác igazi kincsnek bizonyul. Kurópa-szerte nagy az érdeklődés a Nyírerdő Rt. erdeiből kikerülő faanyag iránt. Hasonlóan nagy a kereslet a baktai erdészet területén gyűjtött akácmag iránt is. A hazai szükséglet 60 százaléka innen kerül ki. bona szakszerű betárolásához. Igaz, hogy a tárolók túlnyomó része szövetkezetek és állami gazdaságok tulajdonában van, de ha a termelők összefognak, akkor bérbe tudják venni ezeket a létesítményeket. A későbbi haszon könnyedén kárpótolni fogja a befektetést. Erre azonban még nem történtek érdemi kezdeményezések, és a feszültség, a ráfizetés tovább fokozódik. Tavaly például csak a kukorica miatt 2,4 milliárd forintos veszteséget könyvelhetett el á-megye, és. ebben az arra alkalmatlan területen való termesztés a ludas. Fel kell végre ismernünk, hogy az is eredmény, ha nem okozunk veszteséget. Jelenleg azon a szántóföldi termelésre alkalmatlan százezer hektáron kizárólag az erdősítés az, ami nyereséget tud produkálni. Az utóbbi harminc évben megduplázódott, az erdősítés állami támogatása, ez most a megyére vonatkoztatva 7 milliárd forint. 1993-ban 5f5 milliárd forintot juttattak a felerészben az agrárszférából származó munkanélkülieknek — pont ennyi pénz kellett volna a a kormányok nem használják ki. — Az állami támogatásos erdőtelepítésben nagy lehetőségek rejlenek — mondta Kovács Jánosné, a Megyei Erdőfelügyelőség vezetője. A támogatási rendszer feltételei jelentősen javultak, a benyújtott pályázatokat pénzhiány miatt még soha nem utasították el. Mindenki igényelheti a vissza nem térítendő támogatást, ha három hektárnál nagyobb, telepítésre alkalmas területtel rendelkezik, ha pedig már meglévő erdőt szándékozik bővíteni, akkor már egyhektáros területre is elnyerheti a pályázatot. Különböző támogatási kategóriák vannak, százszázalékos támogatásra azok jogosultak, akiknek a leggyengébb minőségű a földjük. Magánerőből természetesen bárki, bárhol és bármennyi erdőt telepíthet, kivételt képez ez alól a természet- védelmi körzetek területe. A tervek és a pályázatok elkészítéséhez célszerű erdőmémökök segítségét kérni, akik teljes egészében leveszik a laikus tulaj válláról a szakmai terheket. Vasas Nyírbátorban működig a Nyírerdő Rt. fafeldolgozó üzeme. Elsősorban akácot dolgoznak fel, csaphornyos parketta, szegőléc, bútorhoz használt idomok készülnek itt. Á fafeldolgozó — segítendő az új erdőgazdákat — korlátozás nélkül vásárolja fel az általuk felajánlott faanyagot. 7/köz/nap A főkapitány nem fél Az állampolgár fél. A zsebtolvajoktól, a lakásbetörőktől, az éjszakai rendzavaroktól, botrányozóktól. verekedőktől, a maffiától, azegy mással véresen leszámoló idegenektől, a csalóktól. a banki csődöktől. Van mitől félnie. Sokan már a lakásból is alig merészkednek ki sötétedés után. Pedig hát már a lakások is alig nyújtanak védelmet. Viszont megnyugvással veszem tudomásul, hogy az országos rendőrfőkapitány nem fél. Leglábbis így nyilatkozott a Mai Nap egyik számában, sok egyéb mellett. Egészen pontosan úgy, hogy szerinte a rendőrök nem félnek intézkedni, sőt, ők egyenesen másként gondolkodnak erről a problémáról. Ez persze lehetséges. Az állampolgár azonban ritkán elemez szociológiailag, ha azt látja, hogy hangoskodó, részeg csoportokat észrevéve a rendőr áthúzódik a másik oldalra. Vagy ha azt látja, hogy még az autóbuszon bliccelőket sem meri megbüntetni sem az ellenőr, sem a buszon utazó rendőr. Magam világéletemben rendőrbarát voltam, és az is maradok. Még akkor is, ha napról napra olvasom a híreket a rendőri visszaéléséb ől, verésekről, csalásokról, korrupciós ügyekről. Még akkor is, ha tudom, hogy a gyakori kapitánycserék mögött országos szinten is a morálisan meg nem felelő rendőrök sokasága húzódik meg. Még mindig bizakodom, hogy nem a testület egésze vétkes az egyes emberek bűnös cselekedeteiben. Akkor is bízom, ha most már kissé gyanúsan sok az ilyen ügy. Én tudom, hogy a rendőröket sem fizetik túl. Ahogy afőkapitány mondja, egy közterületen szolgálatot teljesítőfiatal rendőr bruttó 25 ezer forintért kockáztatja az életét. Valóban kevés. És az is igaz, hogy a tehetséges diplomás embereiket máshová hívják. Egy ifjú rendőrtiszt ismerősömmel az egyik bank biztonsági őreként fogtam kezet valamelyik nap. 0 ezt választotta. Csakhogy az állampolgár nén\ válogathat. Neki efifen^tzfiiA szágban, ilyen' közbiztonsági körülmények között kell élnie. És éppen ezért azt szeretné, ha a rendőrök az ő barátai lennének. Azoké, akik vétlenek, akik becsületesen élnek. És ha már barátai, védjék is meg. Legyenek ott az utcán, lássa és tisztelje őket a magatartásukért, a bátorságukért. Annyira örültem, amikor a rendszerváltozás után (sőt, már előtte is) megfogalmazódott a jelszó: polgárbarát rendőrséget akarnak. Akkor legyen is az. És akkor a rendőrök ne az Almási Lászlóhoz hasonló szerencsétleneket verjék agyon, ne a sávot jelzés nélkül váltó autóst tekintsék bűnözőnek, hanem merjék megütni azokat, akik megérdemlik. Mert a polgárbarát rendőrség azt jelenti: szép szó, mosoly, segítőkészség' az ártatlanokkal szemben, keniénység,,yszrgtr< rútság, kővétkez'etesség — fűtődért*IfrulalifafltfélkítÉ, de fid muszáj, azzal együtt — a krakélerekkel, a bűnözőkkel, az agresszívekkel, a rongyemberekkel szemben. Szerintem ma a rendőrök félnek. Félnek, mert családjuk van, mert egy életük van. És könnyebben intézkednek azokkal szemben, akik nem átkozódnak, nem ütnek, nem lőnek. Ez biztonságosabb. Csak nem polgárbarát. És nem meggyőző rendőri magatartás. Ezért aztán az állampolgár fél. Teljes joggal. És még ma sincs, akinél igazán védelemre számíthatok. Akármit mond is az,országos főkapitány, Dányi Miklós Autószalon Csak a legjobb szándékkal tudok szólni arról, hogy Nyíregyházán, a Kossuth téren a különböző autóscégek mutatják be kínálatukat. Nem érdemes fanyalogni, ez jó dolog. A cégeknek erre szükségük van, hiszen az autópiac nem éppen virágzó, a sétáló számára pedig igencsak érdekes a különböző típusok felvonulása. Ha mindez rendezetten, kulturáltan, •a belvárosi rend szerint történik. akkor mondhatjuk: színfolt ez is az egyre mozgalmasabb városban. Hozzá kell szokni, hogy — különösen nyári időben — mind több cég keresi a nyilvánosságot. A bibliaárus éppúgy, mint a szakácskönyves ügynök, a táborra gyűjtögető diáklány vagy áz'alkalmi' piktor. Mindez jó addig, amíg a körülmények rendezettek, míg.nem sérül a közlekedés. rendje, amíg nem tesz túlzott a, mol.esztálás. De, tudomásul kell venni: az élet színes, ami jópofa, az jópofa, legyen szó .utcai muzsikusról vagy éppen tűznyelőről. pantomimes bohócról. így van ez világszerte, és jó, ha így lesz nálunk is. Együtt kell élni a forgataggal, a nagyváros nyüzsgő, és talán éppen attól derűs, hogy sok minden teret kap, a szó szoros értelmében. A közterület bérlete pénzt is hoz, és ha nem is ez fogja kihúzni a várost a pénzügyi hínárból, minden fillér jól jön. Lehet, hogy ez egy kicsit üzletien hat, de isten a tanúm, nem erre gondoltam. Az utca, a tér, az ottani élet. nyüzsgés, művészet vagy éppen kóklerség, az ottani festegetés vagy dalolás, netán a tánc vagy a jókedvű commedie del’arte a szabadság jele. Bizonyítéka, hogy valaki vállalja önmagát. Vállalja, hogy szórakoztat. Ne- -tán tanít. A befogadás szabadsága, hiszen figyelhetek, de el js mehetek, tapsolhatok vagy fütyülhetek. Szeretem az utcai forgatagot, Nyáron is, télen is..- Ha tudnék, kézen, állva mennék, végig a sétálóutcán. Kár, hogy nem megy. Jót mulatnánk! (bürget)
