Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-10 / 186. szám
4 1995. augusztus 10., csütörtök Mátészalka UJ KELET Augusztus 20. Az idén is színvonalas programmal készül Mátészalka város az augusztus 20- ai megemlékezésre, Szent István és az új kenyér ünnepére. Az egész napos rendezvény 20-án délelőtt fél likőr kezdődik a városi művelődési központ előtt felállított szabadtéri színpadon, ahol nemzetközi néptánc találkozóra kerül sor. Az ünnepség szónoka Kertész István országgyűlési képviselő lesz, s a hagyományokhoz híven sor kerül az új kenyér megszentelésére is. A programban közreműködik a Munkácsi Tanulók Házának Táncegyüttese és a Lator- csinka népi zenekar. Fellép a nagykárolyi Kaffka Margit Művelődési Társaság tánccsoportja és szintén Nagykárolyból a Codruletul tánccsoport, míg a „hazai színeket” a mátészalkai Szatmár Tánc- együttes képviseli. Este 18 órától a Szabolcs Koncert Fúvószenekar és Mazsorettcsoport színes, látványos felvonulásában és műsorában gyönyörködhetnek a város lakói. A csoport a Keleti-lakótelepről indul, és a Bajcsy Zsilinszky úton halad végig a polgármesteri hivatal előtti térig — remélhetően érdeklődő közönség kíséretében —, ahol látványos bemutatót tartanak. Tizenkilenc órától a szabadtéri színpadon Már egyévesek vagyunk címmel a mátészalkai Kölyök Band szülinapi buliját nézhetik és hallgathatják meg az érdeklődők. Az ország legifjabb zenészeiből álló együttes műsorában olyan zenészek és vendégek lépnek fel, akik segítették a Kölyök Band létrejöttét, és támogatták a zenészpalántákat az egy év során. S hogy kik lesznek ők? Az maradjon 20-a estig meglepetés... Huszonegy órától a színházkedvelőket várják a rendezők a művelődési központ udvarán kialakított alkalmi szabadtéri színpadra, ahol a Goór Nagy Mária Színitanoda 1995-ben végzett növendékei mutatják be Görgei Gábor: Komámasszony hol a stukker című komédiáját. A darab egyik érdekessége, hogy Adám Tamás — a tv-s Famíliából ismert Szép apuka — rendezte, másik külön- legessége pedig, hogy az egyik szerepben mátészalkai színész — Szabó P. Szilveszter— lép hazai közönség elé. Téglajegy kapható Az uszodáért Szépen gyarapodik a pénz a Nőegylet által létrehozott számlán, amely a Városi Uszoda létrehozását célozta meg. A Nőegylet — rendezvényeinek bevétele mellett — téglajegyeket is kibocsátott, így ezek megvásárlásával mindenki hozzájárulhat az uszoda megépítéséhez. Jó lenne tehát, ha minél többen — szalkaiak és környékbeliek — vennének a 100, 500, 1000 és 5000 forintos címletekben kapható téglajegyekből, amelyek több önkéntes támogató mellett a Belvárosi Galériában is kaphatók. A befizetett ösz- szegről a vállalkozók igazolást kaphatnak, így az leírható az adóból — tudtuk meg Czibula Józsefnétől, a Nőegylet vezetőjétől. Musical, kabaré, operett — mindenki kedvére! Forgószínpad Mátészalkán Készlet a nagyváradi Kiss Stúdió előadásából Javában tart a nyári szünet az ország kőszínházaiban, így a mátészalkai városi művelődési központ fogadószínházában is. Ennek ellenére a nyáron sem maradnak színházi élmény nélkül a szálkái és környékbeli érdeklődők, hiszen Forgószínpad címmel egy új sorozatot indított el a művelődési központ. Az előadássorozat létrejöttének körülményeiről, céljáról és a várható programról Láng Károllyal, az intézmény főtanácsosával beszélgettünk. — Már évek óta dédelgetett tervünk, hogy a művelődési központ, illetve a színház belső udvarának kihasználásával egy alkalmi szabadtéri színpadot hozzunk létre. Arra nincs pénz, hogy egy „igazi” szabadtéri színpadot építsünk, de ez az udvar kiválóan alkalmas arra, hogy 230-250 főnyi közönséget befogadjon. Emellett szól még, hogy az átalakításhoz nem kell túl sok pénz. Az itt bemutatható produkciók elsősorban pódiumműsorok, önálló estek, kamarajellegű színházi előadások, kamarazenei rendezvények lehetnek. Az egyéb adottságok mellett ezt meghatározza a színpad nagysága is, amit egy teraszból alakítottunk ki. — Úgy tudom, változatos a programkínálat... — Igyekeztünk sokszínű programot összeállítani, amiben minden érdeklődő találhat kedvérevalót. Ugyanakkor azt is szeretnénk, ha minden korosztály eltölthetne egy-egy kellemes estét alkalmi szabadtéri színpadunk rendezvényén. —Milyen előadásokat láthatunk a nyár folyamán? — Az első előadást már júliusban megtartottuk, amikor a nagyváradi színház Kiss Stúdiója Molnár Ferenc: A cukrászné című kétfelvonásos vígjátékát mutatta be. A második előadást augusztus 10-én este 21 órától láthatja a közönség. Vendégünk a nyíregyházi Mandala Dalszínház, s programjukban musicalslágerek hangzanak el: részleteket hallhatunk az Evitából, a Jézus Krisztus szupersztárból, a József és a bűvös kabátból, a Légy jó mindhalálig és a Kőműves Kelemen című darabokból. Másnap, augusztus 11-én szintén este kilenc órától Ma este mindenki a vendégem címmel Kabos-kabaré lesz, a Vidám Színpad népszerű művésze teszi próbára rekeszizmainkat... A Forgószínpad soron következő előadását augusztus 20-án 21 órától — az egész napos program részeként (Id. a cikket!) — tartjuk. A hónap vége felé, pontosabban 28-án egy nagyszerű operettgálára várjuk az érdeklődőket. Olyan kiváló művészek lépnek fel, mint Zsadon Andrea, Szolnoki Tibor és Szóka Júlia, a Fővárosi Operettszínházból. Nyári szabadtéri programjaink sorát szeptember 11- én este Koltai Róbert zenés, önálló estje zárja, melyet Patika címmel mutat be a népszerű színművész. — Rossz idő esetén is megtartják az előadásokat? — Amennyiben olyan az időjárás, hogy a szabadtéri színpadon nem lehet a rendezvényt megtartani, természetesen a színházteremben, ugyanazon a napon és időben valamennyi műsort megrendezzük. Ötvennyolc évesen lett a Művészeti Alap tagja A szatmári táj „A magyar táj szépségét, líraiságát, gazdag hangulati hatását szeretném megörökíteni.” így vall egyik kiállításának meghívóján Tarr János mátészalkai festőművész önmagáról. A művészt a városban sokan ismerik, ki az ÁFÉSZ-től, ahol 30 évig dolgozott, ki pedig több évtizedes festői munkássága révén. Azt hiszem, ez utóbbi Tarr Jánost ismerik kevesebben, ezért arra kértem, mutatkozzon be olvasóinknak. — Csengerben születtem, s ott is jártam általános iskolába, ahol nagyon hamar felfigyeltek rajztehetségemre — mondja a művész.— Egyszer teljesen véletlenül került a kezembe egy porfestéket tartalmazó kis üveg, ami kipróbálásra késztetett. Ettől kezdve elsősorban rajzórák előtt, illetve az órákon „kamatoztattam” a tehetségemet, hiszen némi pénzért sorra készítettem el osztálytársaimnak a házi feladatot, vagy az órai munkát. Az általános iskola elvégzése után — tanáraim javaslatára — Budapestre kerültem a képző- és ipar- művészeti gimnáziumba, s igazán ott ébredtem rá, hogy a művészet milyen csodálatos világ. Megismerkedtem a művelődés történetének alapjaival, s azt is örök életre megtanultam, hogy a festészet nem fényképezés, hanem több annál. — Festői pályafutásod tehát ígéretesen indult... — Valóban így volt, de harmadikos koromban történt valami, ami a későbbiekre nézve gyökeres változást hozott az életemben... Már Csengerben festegettem a mozinak transzparenseket és plakátokat egy-egy előadáshoz. Ezt meglátta a nyíregyházi moziüzemi vállalat egyik munkatársa, s valósággal „megszöktettek” a budapesti iskolából. Kocsival jöttek fel értem Pestre, szép fizetést és minden jót ígértek, s én nem tudtam ellenállni a kísértésnek: mozipla- kát-rajzoló lettem. Hosszú ideig meg is maradtam ennél a szakmánál, hiszen közel 30 évig voltam a Mátészalka és Vidéke Afész címfestője és grafikusa. — Azért a festészethez sem lettél teljesen hűtlen... — Nem, hiszen én csak akkor érzem magam teljes embernek, ha festhetek. Nem tudtam hűtlen lenni a szatmári erdőkhöz, a bokros Kraszna-parthoz, az akácfás domboldalhoz, a düledező tanyákhoz. — Mit és milyen technikával festesz a legszívesebben? ,— Legszívesebben tájképet és csendéletet festek, szeretem a borús hangulatot, az elhagyott helyeket: tanyákat, vízpartot, öreg fákat. Lehet, hogy másnak ez nem szép, és egyszerűen elmegy mellette, de én észreve- szem és megfestem. Legszívesebben ott, a helyszínen készítem el a képet vagy a vázlatot, mert a hely nagy hatással van rám, de nem törekszem arra, hogy lemásoljam azt, amit látok. Arra inkább, hogy a színeket, a hangulatot, a hely „varázsát” visszaadjam a képeimben. Meg kell ragadni a hangulatot, a színeket, és mindehhez hozzá kell adni a saját egyéniségemet. Nagyon szívesen festek akvarelleket, de gyakran haszfestője nálok temperát, zsírkrétát és tust is.-— Tájképeid között nagyon sok olyan van, amely öreg fát, erdőt ábrázol. Mintha a fa, az erdő visszatérő motívum lenne munkáidban... — Valóban így van, nagyon szeretem a fát, az erdőt. A fákkal sok mindent ki lehet fejezni, el lehet mondani emberi érzéseket. A fában benne van az élniakarás, ugyanakkor kifejezhető vele a fájdalmas elmúlás is. — A könnyen vagy a nehezen alkotó művészek közé sorolod magad? — Az az igazság, hogy viszonylag gyorsan festek, de egy-egy munkát több órás töprengés előz meg. Nagyon ritkán vagyok elégedett magammal, s ha este megfestek egy képet, már alig várom, hogy reggel újból megnézhessem... Csak akkor fogadom el önmagámtól a képet, ha az minden tekintetben tökéletes, a saját magamnak felállított mérce szerint. — Eddig hol láthatta már munkáidat a közönség? — Számos kiállításon voltam már, más művészekkel közösen, és önálló tárlaton is. így Nyíregyházán rendszeresen láthatók munkáim, de volt már kiállításom Kecskeméten, Ózdon, Törökszent- miklóson és természetesen Mátészalkán is, valamint a környéken szinte minden nagyobb településen. — Mit tartasz eddigi legnagyobb eredményednek? — Életemben mindig az lebegett a szemem előtt — még akkor is, amikor a képző- művészeti gimnáziumot otthagytam —, hogy én, amíg élek, a festészettől soha el nem válók. Annyira a szívemhez nőtt, annyira belém ivódott ez, hogy nélküle nem tudnék élni. Őszintén bevallva, nagyon sokat ábrándoztam arról, hogy valamilyen nagy eredményt elérjek. Értem én el sikereket, amíg amatőr szinten dolgoztam, hiszen a kiállításokon számos díjat nyertem, de ennél mégis többre vágytam... Az volt az álmom, hogy egyszer hivatásos festő legyek! Félreértés ne essék, nem akarom ezzel az amatőr művészeket bántani, hiszen évtizedekig dolgoztam én is így, de valahogy mindig az után vágyódtam, hogy hivatásos festőművésznek ismerjenek el. Ez a nagy vágyam 1993- ban teljesült, amikor a Művészeti Alap atagjai.közé választott. Ezt köszönhetem a sok- sok'—^- amatőrként végzett — munkámnak, az akaratomnak és á kitartásomnak. Ekkor 58 éves voltam, s mikor a jó hírt a tudomásomra hozták — nem szégyellem elmondani —úgy sírtam, mint egy kisgyermek... Ezért is érzem úgy, hogy érdemes volt és érdemes dolgozni, s különösen jó érzés az, hogy munkáimmal mások életébe is becsempészhetek valami értéket, valami szépet. Alkotás közben
