Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-09 / 185. szám

ÜJ KELET Atlétikai vb Félidei mérleg Göteborgból Kedden félidejéhez érkezett az ötödik atlétikai világbajnok­ság Göteborgban. Ezen a napon öt számban került sor bajnok­avatásra. A férfiaknál magas­ugrásban, 10 000 és 800 méte­ren, a nőknél pedig gerelyhají­tásban és 400 méteren hirdet­tek győztest. A magyarok ezek­ben a számokban nem voltak érdekeltek, viszont a férfi 400 elődöntőjében a második fu­tamban indult az újdonsült or­szágos csúcstartó, Kovács Du­sán. Mérei László szövetségi ka­pitány a vb előtt egy érmet és két-három döntős helyezést ígért. A tervet már „félidőben” sikerült teljesíteni, hiszen Gé- csek Tibor kalapácsvető bronz­érme mellett a másik kalapács­vető, Kiss Balázs negyedik lett, a 10 km-es gyaloglásban pedig Urbanikné Rosza Mária saját országos rekordját megdöntve hetedik. Ugyancsak dobogós helyezésben reménykedhet a diszkoszvető Horváth Attila és a hétpróbázólnáncsi Rita, akik szerdán kerülnek sorra. — Most kéne abbahagyni, hiszen jelenleg a nemzetek rangsorában a 10. helyen állunk — mondta tréfásan Mérei Lász­ló. — Hadd kezdjem az érté­kelést a pozitívumokkal. Vasár­nap volt a legnagyobb kala- pácsvető-verseny, amit a pálya­futásom során valaha is láttam. Gécsek még soha nem verseny­zett ilyen jól világversenyén, kétszer is 80 méter fölött do­bott. Kiss Balázs élete első felnőtt vb-jén negyedik lett, ez szintén remek eredmény. Nála ugyancsak hosszúra nyúlt az idény. Amerikában korán el­kezdett versenyezni, és még indul az Universiadén is. Hét­főn két országos csúcsot értek el atlétáink. Rosza Mária fi­gyelmeztetés nélkül lett hetedik 10 km-en. Előtte két gyalogló­nak is két lapja volt már sza­bálytalanság miatt, tehát — ha kicsit szigorúbbak a bírók — sportolónk most ötödik. Hatal­mas csúcsjavítása azonban így is párját ritkítja. Kovács Dusán elmondta nekem, hogy orszá­gos rekordot szeretne futni, és ezt meg is tette. Persze, voltak kevésbé sikeres teljesítmények. Ezeknek több oka van. Nem szabad elhamarkodottan ítélni, a végső mérleget a vb után von­juk meg. Volt, aki kockáztatott, volt, aki idegileg nem bírta. Mindenesetre ezek nagyon hasznos tapasztalatok Atlanta szempontjából. A magyarok egyébként — csakúgy, mint a többi ország sportolóinak többsége — az úgynevezett olimpiai faluban laknak. Ezeket a faházakat Lillehammerből hozták. Mind­össze egy hét alatt húzták fel őket. Előtte kölcsönadták a nor- végiai árvízkárosultaknak. Elég puritánok a körülmények. A nagyobbik baj a rossz szerve­zés. A megérkezés után órákig kellett várni a szállás elfogla­lására. Néhány küldöttség au­tóban töltötte az első éjszakát. A magyarok közül is többen csak hajnalban kerültek ágyba, ráadásul eléggé „szétszórták” a csapatot. A folyamatos érkezé­sek és távozások miatt állandó­an átszervezik a szállást. Gé- csekre például a döntő előtti éjszaka hajnali 2 órakor „ron­tottak rá”, hogy más szobába helyezzék... A magyar csapatból kedden hazautaztak azok a versenyzők, akik már befejezték szereplésü­ket, megérkezett a két férfi gya­logló, Urbanik Sándor és Czu­kor Zoltán, valamint a 110 gá­tas Csillag Levente. Kovács Dusán egy ugyan­csak szakállas országos csú­csot, Simon Bállá István 1986- os rekordját adta át a múltnak. Az előfutamok eredményeit te­kintve csak a 45. legjobb idővel rendelkezett, mégis a 12. he­lyen jutott elődöntőbe. — Ezt az országos csúcsot (49,30 mp) legjobb barátom, a tavaly elhunyt Borsos Károly emlékére ajánlom. (Borsos Károly válogatott 400 gátas at­léta volt — a szerk.) Az elő­döntőben is hasonló időt sze­retnék futni. Sokat számít, hogy az utóbbi években feljavultam az utolsó százon, azaz a végén ritmust váltok — mondta ked­den a 24 éves orvostanhallgató. A másik magyar rekorder, Urbanikné Rosza Mária számá­ra még nem fejeződött be a vb, bár túlesett a 10 km-es számon. Férje, Urbanik Sándor 50 km- en indul, és szüksége lesz a buzdításra. — Remélem, Sanyi is jól sze­repel — mondta Urbanikné. — Stuttgartban tizedik voltam. A mostani hetedik hely életem legjobb eredménye. Hasonlót vagy még jobbat szeretnék el­érni jövőre az olimpián. Kiss Balázs kalapácsvető nyilatkozata: — Azt hittem, nagyobbat tu­dok dobni a vb-n. Elsőre 80 métert reméltem; meglepőd­tem, hogy csak 79 sikerült. Egy kicsit elfáradtam a vb-re. Előtte nagyon sok versenyen indul­tam, azért, hogy megismerjék a nevemet. A göteborgi volt az első idei vereségem. A döntő után szakértők kielemezték a dobásokat. Technikailag enyém volt a legjobb, utána pedig Gécsek Tibié. Olimpiai hírek — Szerencsével jártunk, si­került a kajak-kenu-pálya kö­zelében megfelelő szálláshelyet találni versenyzőink számára — újságolta az atlantai villám- látogatásról hazaérkezett Loch- mayer György, a magyar nyári olimpiai csapat vezetője. Az atlantai olimpiai falutól 88 km távolságra fekvő kajak- kenu-pálya több mint egyórás autózással közelíthető meg, így a délelőtt 9 órakor kezdődő előfutamok miatt a verseny­zőknek hajnalban kellett vol­na kelniük. Ezért a MOB a kajak-kenu válogatott szak­vezetőinek kérésére az 1992- es barcelonai „megoldáshoz” hasonlóan a pálya közelében próbált elhelyezésről gondos­kodni. Sikerült. A két „lefog­lalt” épület közül az egyik köz­vetlenül a Lanier-tó partján, a másik onnan 300 méter távol­ságban található. A két ház ki­lenc hálószobájában összesen 18 versenyző alhat, így lehe­tőség nyílik arra, hogy az atlantai éremszerzésre legesé­lyesebb versenyzők mentesül­jenek a napi, legalább kétórás autózástól. * * * A NOB Végrehajtó Bizottsá­ga rendkívüli ülést tartott Gö­teborgban, az atlétikai világbaj­nokság városában. Schmitt Pál, a MOB elnöke ezúttal mutatko­zott be a Nemzetközi Olimpiai Bizottság alelnökeként. — Az ülés egyetlen napiren­di pontjaként a Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetség (IAAF) rendkívül alapos, a szö­vetség életének minden részle­tére kiterjedő beszámolóját hallgattuk meg, és tájékozód­tunk a világ atlétikájának hely­zetéről. A sportág a nemzetkö­zi szövetség körültekintő szer­vezőmunkájának köszönhe­tően, a harmadik világ ver­senyzőinek jelentős IAAF-tá- mogatásával dinamikusan fej­lődik — nyilatkozta Schmitt Pál az MTI munkatársának. Profi jégkorong s Újra otthon játszik az orosz „Dream Team” Továbbra is jó néhány orosz sztár játszik az észak-amerikai profi jégkorong ligában (NHL). Amikor — az ismert korábbi sztrájk miatt — szünetelt a ten­gerentúli NHL-pontvadászat, az orosz hokisok ellátogattak hazájukba, ahol néhány bemu­tató mérkőzést játszottak. Az orosz közönség hamaro­san újra láthatja az orosz „Dream Team”-et, amely au­gusztus 16. és 20. között a Szpartak Kupán vendégszere­pei. Az NHL sztárjai orosz, svéd és finn profiklubokkal mérkőznek a trófeáért. Oroszországban sokan úgy vélik: az NHL-játékosokkal fel­álló válogatottjuk a jövőben szép sikereket érhet el. A Detroit Red Wings játékosa, Szergej Fjodo­rov reméli, csapatuk együtt ma­rad az 1998-as naganói téli olim­piáig, és ott aranyérmet nyernek majd. Fjodorovon kívül az NHL- ben játszik még orosz légiósként Nyikolaj Borcsevszkij (Calgary Flames), Vlagyimir Malakov (Montreal Canadiens), Pavel Bure, Alekszandr Mogilnij (Van­couver Canucks) és Igor Lari­onov (San Jose Sharks). Labdarúgás gond lehet Papin elméjével...” A berlini Olimpiai-stadion­ban 65 ezer néző előtt játszott előkészületi mérkőzést a német Bayern München labdarúgó- csapata az olasz AC Milan együttesével. A Bundesliga él­vonalának rajtja előtt öt nappal lezajlott 90 perc 0-0-ás döntet­lent hozott. Az est tartogatott szenzációt. Igaz, a pályán kívül. A hosszú sérülés miatti kiha­gyása után a Bayern München cserepadjára leült francia válo­gatott csatár, Jean-Pierre Pa­pin nem akármilyen nyilatko­zatot adott. — Az 1993-ban München­ben lejátszott BEK-döntőn az Olympique Marseille megvesz­tegette az AC Milan két játé­kosát — állította a 31 esztendős játékos, aki egy évvel korábban távozott az „OM”-től. Éppen ahhoz a Milánhoz, amelyik ab­ban a bizonyos BEK-fináléban 1-0-ás vereséget szenvedett. A keddi nap „slágerévé” lé­pett elő Jean-Pierre Papin vád­ja. A hírügynökségek természe­tesen faggattak boldogat bol­dogtalant arról, vajh Papin ki­jelentései mögött mi húzódik meg? Maga az érdekelt azonban gyorsan visszakozott! — Egyáltalán nem kell meg­erősítenem a „bundavádat”, mivel tökéletesen félreértettek — húzta alá Papin kedden az RMC francia rádióállomásnak nyilatkozva. — Az egész egy Romário ütött Nagy port kavart fel Brazíli­ában a labdarúgó válogatott csatára, Romário legújabb bot­ránya. A Flamengo játékosa — együttese japán vendégszerep­lése során — megütötte egyik csapattársát, Saviót. Az esetet a riói O Globo című napilap hozta nyilvánosságra. Az újság hasábjain már meg­szólalt a „tettes” is, aki azt ál­lítja, azért ütötte meg Saviót, mert a fiatal játékos megsértet­te. — Én soha nem bántottam meg senkit, ezért elvárom, hogy engem se sértsenek meg — mondta Romário, akit a Nemzetközi Labdarúgó Szö­vetség 1994-ben az év legjobb játékosának választott. nagy manipuláció, visszaéltek a szavaimmal. Az UEFA egy magát megne­vezni nem kívánó szóvívőnője Svájcból így foglalt állást: — Pletykáról van szó. Amíg bennünket valaki hivatalosan nem értesít a két Milan-játékos állítólagos „megvásárlásáról”, addig ez a téma nem téma a-* UEFA szemében. Ha Papin úr megerősíti, amit állítólag mon­dott, akkor majd beidézzük őt az UEFA Fegyelmi Bizottsága elé, és hivatalosan magyaráza­tot kérünk tőle. — Valóban beszélgettem egy újságíróval, és azt mondtam neki: valakitől hallottam, hogy az a bizonyos BEK-döntő nem volt „tiszta”. Az illető félreér­tette, és úgy tálalta, hogy én bizonyosan tudok a „bundá­ról”, magyarán engem jelölt meg elsődleges hírforrásként — fűzte hozzá J.-P. P. — Egy dolog a híresztelés, egy másik pedig a tény — som­mázott Claude Simonét, a Fran­cia Labdarúgó Szövetség elnö­ke. Jean-Pierre Barnes, az Olympique Marseille egykori általános igazgatója „szemét- ségnek” nevezte a Papin-féle pletykát. — Tökéletesen nevetséges vád. Egyetlen klub sem tud megvásárolni egy BEK-döntőt! Jean-Pierre Durand, aki ját­szott azon a bizonyos münche­ni döntőn a francia gárda sora­iban: — Szó sincs bundáról. Papin nem tudta, mit mond. Szomorú, hogy egy ismert fut­ballista ilyenekkel áll elő. Hal­latlanul kemény, sportszerű mérkőzésen vertük meg a Milant. Lennart Johansson, az UEFA svéd elnöke egy hónapja azzal ut elő: állítólag vannak, vár­hatni. újabb vádak azzal kap­csolatba.. hogy az Olympique nemcsak a Valenciennes elleni francia bajnoki mérkőzés során fizetett le rivális játékosokat. Aztán hogy Johansson a Milan elleni BEK-döntőre gondolt volna, ezt még nem tudni... Annyi valószínűnek tűnik, hogy a marseille-i „bunda­ügyek” vizsgálata során Bames kijelentette a nyomozóknak: 1989 novemberében az Olym­pique az AEK Athénnak aján­latot tett idegenbeli döntetlen­re, de a görögök azt elutasítot­ták. Innen eredhet a további „susmus”, hiszen ha 1989-ben pénzzel akart célba érni a fran­cia futballcsapat, akkor az azt követő években miért is ne al­kalmazott volna hasonló meg­oldásokat..? A Gazzetta dello Sport Ariedo Braida véleményét idézte. A Milan sportigazgató­ja így vélekedik: — Valamiféle gond lehet Papin elméjével... Amit állít, az szégyen! Három év vagy Belgrád Választás előtt a Xamax Kedd este Belgrádban vált esedékessé a svájci Neuchatel Xamax labdarúgóinak UEFA Kupa-fellépése a jugoszláv Crvena Zvezda ellen. Ám hogy milyen körülmények között ült repülőre a csapat,- amelynek Détári Lajos most fordít hátat, igen érdekes, mi több, tanulságos. Az ottani Blick megírta, hogy Gilbert Facchinetti vezetőedző kénytelen volt utazást javasolni, hiszen az Európai Labdarúgó Szövet­ség (UEFA) a szakvezető tu­domása szerint hároméves kizárással fenyegeti azon klubokat, melyek nem vál­lalnak kupamérkőzést a há­ború sújtotta délszláv terüle­teken. Fenyegetésből akadt más­fajta is... Svájcban élő szerb­ellenes személyek halállal fe­nyegették meg a Xamax-fut- ballistákat (illetve hozzátarto­zóikat), amennyiben futbal­lozni merészelnek a CZ ellen. A névtelen levelekből az ol­vasható ki: amennyiben a Neuchatel Xamax játszik Belgrádban, úgy egyfajta er­kölcsi támogatásban részesí­ti a szerbeket. „A mérkőzésen megpróbá­lunk nem a háborúra gondol­ni, éreztetni, hogy a sport erősebb a fegyvereknél” — nyilatkozta Facchinetti. Idényenként 725 km Érdekes tanulmányt készített egy holland labdarúgó­szakíró. Raymond Verheijen az angol labdarúgó-bajnok­ság játékosainak teljesítményével foglalkozott, főként azt mérte föl, mennyit futnak az albioniak. A kutatás során Verheijen a „Premier League” 10 klub­jának 40 labdarúgóját vette górcső alá. Kiderült, hogy az angol élvonalban a középpályások — mérkőzésenként — átlagban 12,1 km-t, a csatárok 10,4 km-t, a védők pedig 9 km-t „robotolnak”. Az angol középpályások így egy idény­ben körülbelül 725 km-t futnak. Verheijen szerint egyébként a klasszikus brit iskola — amelynek lényege: rúgj és fuss! — képviselői „dolgoznak” a legtöbbet a pályán. Ez a fajta játék persze nem mindig hoz eredményességet, mert a jó fizikum nem pótolja az ügyességet — fűzte hozzá Verheijen. Milutinovic ismét Mexikóban? A nyári kudarcok hatásaként fogható föl a mexikói labdarú­gó szövetségi kapitány, Miguel Mejia Baron menesztése. Arról még nincs hír, ki lép Baron örö­kébe, de a mexikói sajtó javá­ban találgat. A La Jornada tud­ni véli, hogy esetleg a holland Leo Beenhakker ül a válogatott kispadjára, ám ha mégsem, úgy Bora Milutinovic a Baron-utód. Milutinovic egy alkalommal már dolgozott Mexikóban, mi több, az 1986-os vb-n, hazai környezetben negyeddöntőig vitte játékosait. Az 1990-es olaszországi fináléban már Costa Rica szakvezetőjeként ténykedett, míg 1994-ben az Egyesült Államok szövetségi kapitányaként vehetett részt edzői pálafutása harmadik vi­lágbajnokságán.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom