Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-09 / 185. szám
Közelkép ÚJ KELET I Ahol visszaforog az idő kereke Újra felfedezni a múltat A Sóstói Múzeumfalu egy nyugalmas sziget a nagyváros forgatagában, egy hely, ahol visszafelé forog az idő kereke. Hosszú feledés után úgy tűnik, hogy az emberek kezdik újra- félfedezni a múzeumfalut és újraértékelni a róla alkotott képüket. Dr. Páll István igazgatót arra kértük, hogy ossza meg velünk tapasztalatait az idei turistaszezonról, és vázolja fel a jövőre vonatkozó terveiket. — Úgy tűnik, hogy a nyarunk egészen jól sikerült, május közepétől kezdődően a tavalyitól jóval több látogatónk érkezett. Köszönhető ez annak, hogy idén sok újdonságot, rendezvényt tudtunk felvonultatni. Például az ifjúsági atlétikai Európa-bajnokság háttérrendezvénye volt az a nagyszabású operettgála, melynek a mi szabadtéri színpadunk adott helyet. Pedig ahogy ez az év indult, nem gondoltuk volna, hogy ennyi mindent meg tudunk csinálni. Az év első felében a költségvetésből csak annyi pénzt kaptunk, ami a bérekre elég, a múzeumigazgatóság pedig csak a közműdíjakra fordítandó összeget utalta át. Ilyen körülmények között annyit tudtunk volna tenni, hogy ki- illetve becsukjuk a múzeumfalu kapuit, tehát rendezvényekről szó sem lehetett volna. Ezúttal azonban mellénk állt a szerencse. Számos pályázatot nyertünk el, szponzorokat szereztünk, és a megyei, valamint a városi ön- kormányzat is támogatott minket. Pénzt kaptunk például egy nemrégiben megtalált XV. századi csónaktest restaurálására és konzerválására. Augusztusban hozzáláthatunk a már régóta a terveinkben szereplő templom megépítéséhez. A Csarodáról származó parókia és a nagyhalászi magtár építése is felgyorsulhat, egyéb tudományos munkákra is jut pénz. A pályázatokon elnyert pénzeknek az az egy hátránya, hogy szinte valamennyi egy bizonyos célra nyújtott támogatás. Tehát hiába szövünk szép terveket a jövőre nézve, ha csak azt tudjuk csinálni, amire a pénzt adták. Alapvető elgondolásunk az - és ennek megvalósulása már elindult- hogy a teljesség, az egységes arculat kedvéért a már meglévő paraszti lakóházak mellé felépítsük a különböző gazdasági épületeket. Ez azért is fontos, mert a legközelebbi falumúzeum Opusztaszeren van, és egy komplett, régi falu már sehol nincs a környéken. A magyar és a külföldi turista bárhol láthat templomot, nádfede- les házat, magtárat, de csak elszórtan, külön-külön. A mi célunk az, hogy ezek együtt, komplexen láthatók és látogat- hatóak legyenek. Sok apró épület hiányzik még, a régóta tervben lévő és nagyobb beruházást igénylő szárazmalom megépítése is várat még magára. Mivel megyénkben sok cigány él, kötelességünknek tartjuk az ő építészeti kultúrájuk bemutatását is. A művelődési minisztérium három cigányház építésére adott támogatást. Két ház már elkészült, a harmadikon most dolgozunk. A megszorító intézkedésektől azonban a sikereink ellenére is félünk. Idén szerencsénk volt a szponzorokkal és a pályázatokkal, de rossz esetben egészen máshogy is alakulhatott volna ez a szezon. Hiba lenne tehát arra építeni, hogy a Sóstói Múzeumfalu úgyis megszerzi magának valahogy a normális, színvonalas működéshez szükséges összegeket. Természetesen mi mindent elkövetünk ennek érdekében, de ezek a hol sikeres, hol sikertelen próbálkozások korántsem jelentenek anyagi biztonságot. Egy ékes tornác a múzeumfauban Muskátlis ablak Ügves kezek Koncentrált figyelem A kézműves tábor résztvevői Lovakra várva ... és a csarodai parókia Falusi idill a múzeumfaluban Nyeregben Szöveg: Vasas László Fotók: Harascsák Annamária
