Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-09 / 185. szám

UJ KELET Megyénk életéből 1995. augusztus 9., szerda A ma embere az atombombáról Erőfitogtatás, semmi más Ötven évvel ezelőtt, 1945. augusztus 6-án eg.v B-52-es ameri­kai bombázó végrehajtotta a történelem első atomtámadását Hirosima japán város ellen. Három nappal később, augusz­tus 9-én a második atombomba Nagaszakira hullott. Embe­rek százezrei pusztultak el, vagy lettek nyomorékká. Másnap a japán kormány jelezte megadási szándékát az amerikaiak­nak, és szeptember 2-án a Missouri hadihajó fedélzetén alá­írták a feltétel nélküli megadásról szóló okmányt. Ezzel ért véget a második vi­lágháború. és itt kezdődött az emberiségnek egy olyan kor­Pelák Mihály szaka, melyben egy eddig is­meretlen és minden eddiginél félelmetesebb pusztító fegyver — az atombomba — fenyegető árnyékában kell hogy éljen. A nukleáris háború réme ma már nem olyan fenyegető, mint a hidegháború évei alatt volt, de még korántsem beszélhetünk arról, hogy elmúlt a veszély. Ötven évvel az első atomtá­madás után az egyik atomhata­lom — Franciaország —, élén egy frissen felesketett köztár­sasági elnökkel — Jacques Chriraccal —, úgy döntött, hogy felújítja nukleáris kísér­leteit. A világ minden táján tün­tetések sora lángolt föl, és a Greenpeace környezetvédő szervezet hajmeresztő akciók­ban próbálta útját állni egy kis egzotikus sziget — a francia atomkísérletek központja — felé tartó hadihajóknak. Hogy mit jelent ez, és mi lesz a kö­vetkezménye, azt majd csak a történelem állapíthatja meg biz­tonsággal. De mivel az atom­fegyverek árnyéka hatótávol­ságuk és pusztító erejük révén az egész Glóbuszra rávetődik, az utca emberének is lehet róla saját véleménye, és a maga módján értékelheti is a történteket. Szakemberek legjobbjai máig is vitatkoznak azon, hogy szükséges volt-e az összeomlás szélén álló, de kapitulálni nem hajlandó Ja­pán ellen atomtámadást vég­rehajtani, és a világ vezetői között azon is megoszlanak a nézetek, hogy jelenthet-e va­lós veszélyt a francia atomkí­sérletek felújítása. Döntse el a vitát az utca em­bere! Pelák Mihály nyugdíjas: — Truman elnöknek az volt a vé­leménye, hogy le kellett dobni a bombát. Akkoriban egyesek ezt helyeselték, mások ellene voltak. Véleményem szerint nem lett volna szabad annyi ember pusztulását okozni. Ak­koriban én egy francia hadi- fogolytáborban voltam, és csak egy évvel később, haza­térésem után szereztem róla tudomást. Az akkori magyar közvélemény még nagyon megosztott volt ezzel kapcso­latban, a kormányon belül is voltak ellentétek. Lackóc/.ki Ferenc Tolvaj Dénes és barátnője Most a franciák kezdtek kísér­letezni, de a kínaiakról is hallot­tam, hogy hasonlón törik a fe­jüket. A múltkor a rádióban esett róla szó, hogy titokban Irak is rendelkezik atombombával, és annyi fegyvere van, hogy az egész világot el tudná pusztíta­ni. És az a veszélyes, hogy ezek a fegyverek olyan emberek ke­zében vannak, mint amilyen Szaddam Husszein, az a baju­szos pacák, aki egyszer már le­szerepelt a világ színe előtt. Lackóczki Ferenc: -— Mint minden józan gondolkodású ember, természetesen én is el­ítélem az atomkísérletek felújí­tását. A franciák kísérleteit is elítélem, de abban nem látok valós fenyegetést. Inkább an­nak érzem veszélyét, hogy olyan országok juthatnak atom­fegyverhez, amelyek semmibe veszik a nemzetközi előírá­sokat, és nem riadnak vissza attól, hogy be is vessék ezeket a fegyvereket. Tolvaj Dénes egyetemi hall­gató: — A Hirosima és a Naga- szaki elleni amerikai atomtá­madás szerintem egy erőde­monstráció volt annak érdeké­ben, hogy a japánok minél ha­marabb letegyék a fegyvert, hiszen az oroszok már Man­dzsúria felől támadták a japá­nokat. Az amerikaiak féltek at­tól, hogy a japánok nem velük, hanem az oroszokkal kötnek fegyverszünetet. Kísérleteikkel a franciák arra akarják felhívni a figyelmet, hogy Franciaor­szág is komoly atomhatalom. Nem más, és nem több mint erőfitogtatás, szerintem a kuta­tásoknak nincs valós kísérleti értéke. ... és barátnője: — A francia atomkísérletekkel kapcsolatban mértéktelen aljasságnak talá­lom, hogy néhány fejes dönt ilyen — egyébként az egész népre tartozó — kérdésekben. Ezért is nagyon szimpatikus nekem a Greenpeace mozga­lom, amely nagyon aktivizálta magát. Szerintem egyáltalán nem is érdemes vitatkozni ar­ról, hogy milyen kísérletek folyjanak, mennyit lehet enge­délyezni, hanem egyszerűen el kellene törölni az egészet, és az atomfegyvereket teljesen le kellene szerelni. A hirosimai atomtámadás is néhány fanati­kuson múlott. Ha az amerikai átlagpolgár tudta volna, hogy milyen következményekkel jár egy atomtámadás, akkor elle­nezte volna azt. Vasas László A kánikula egy kicsit csökkent, bár néhány napra bizonyára visszatér még a strand- és sátorozóidő. A képen látható csendélet egy melegebb napon készült (Fotó: Bozsó) Kisfröccs A nagybőgő Na Isten Isten... Jó huzata van, látom. Nekem? Nekem még csak a második. És magá­nak? Apropó! Nem akar nagy­bőgőt venni? lgazi,jó, klasszi­kus nagybőgő, lehet rajta szim­fóniát is játszani, meg bri- gettyűzni is, mint a malacban­dában. Hogy honnan van ne­kem nagybőgőm? Nekem nincs, de meg tudom szerezni. Most olvasom az újságban, hogy az egyik pincéből egy nagybőgőt loptak. Mit csodálkozik? Egy másik bérházban meg akkor kapták el a tolvajt, amikor egy lakásból egy szekrényt cipelt lefele. Hogy minek kellett neki a szekrény, ne kérdezze. Bizto­san abban akarta tartani a nagybőgőt. Hogy mit csináljon a nagybő­gővel? Hát, mit tudom én. Abban tarthatja például az Agrobanknál fuci sba ment érték­papírjait. De ne röhögjön, ha másik bankban van a pénze, majd rákerül azokra is a sor. Már mondják itt is, egy sörös pacák mesélte, hogy most, miután az OTP nemet mondott Bokros úr­nak, ők következnek. Állítólag összevonják az OTP-t a hevesi ta­karékszövetkezettel. Hogy az már három éve csődbe ment? Na és? Nem mindegy, hogy milyen né­ven megy csődbe? Na, kell vagy nem kell? Eskü­szöm, nem ismerem a tolvajt, de majd csak megszerzem a címét, ha maga komoly vevő. Beállít­hatja például a sarokba, s ha néha az asszonyt akarja. verni, jó lesz helyette a bőgő is. Úgyis olyan dörmögő hangja van a feleségének. Vagy kiakaszthat­ja cégérnek az ajtaja felé, leg­alább látják, mulatós ember la­kik itt. Meg aztán bele is ugor­hat, tudja, ahogy a nótában. Igaz, most nem maga, hanem magának húzzák agyba-főbe, de hát nem mindegy? így is csak ez a kisfröccs marad, úgy is. Hogy hány nagybőgős lehet a városban? Mit tudom én? Tíz? Húsz? Nem is azoknak akarom én eladni, hanem ma­gának. Legalább lesz egy jel­képe. Nem hegedű, érti, mert az olyan kicsi, apró, cincogó. Ha­nem bőgő. Ráadásul nagy. Ha­talmas. Legalább legyen vala­mi, amiből ilyen jó nagyot kap. Na, iszik még egyet? Oké, de a bőgő árából levonom... — dámi — A buji templom Bujon a legidősebb templom a református egyházé. A közép­kori templom faszerkezetű, négy öl hosszú, két öl széles, tapasz­tott falú nádfedeles épület volt. A létesítményt az írásos doku­mentumok szerint 1764-ben épí­tették. Rossz állaga szükségessé tette, hogy 1794-96-ban szilárd anyagokból a régi templom he­lyére újat építsenek. Az 1820-as években épült a torony, s 1876- ban renoválták a templomot. A két harang 1856-ból való. Az egyház 1773-tól vezeti az anya­könyvet. A templom műemlék jellegű, egyhajós homlokzati tor- nyú, késő barokk falusi templom. A sokszögű bádog gúlasisak gombja zászlóján 1870-es, a szentély zászlóján 1796-os év­szám látható. Tóth Mihály Hogyan vegyünk dinnyét A szárát kell nézni! Nyakunkon a dinnyeszezon. Szeged és Debrecen körzetében lassan márkifut, nálunk viszont javában érik a dinnye. Három­féle ember van a világon. Egy­szer aki veszi, másszor aki ter­meli, harmadszor aki nem sze­reti a dinnyét. Én most az előbbieknek szeretnék közel tízéves dinnyetermelői múl­tamra támaszkodva néhány jó tanáccsal szolgálni. Kezdjük ta­száré — mondta öreg dinnyés ismerősünk, aki hajdan minket is kitanított a mesterségre. Tö­mötten és mélyen szóljon. Amíg nem vagyunk benne biztosak, figyeljük a hangját, és lékeljük meg, amit jónak tartunk. Né­hány példány után mindenki belejön. Vigyázat, mert a hosz- szúkás, úgynevezett kasza­dinnyék mélyebben szólnak gömbölyded társaiknál! Ez jó! Ián a szedéssel, ami főleg azok­nak a honfitársaimnak okoz gondot, akik kiskertjükben ter­melik meg az ebéd utánra va­lót. Ok tapasztalat híján igen­csak gondban vannak, ha dön­teni kell, melyik érett?! Lássuk hát a praktikákat. Másként kell bánni a sötét (Szigetcsépi, He­vesi Futó stb), és másként a csí­kos (Crisby, Tyde), illetve „fe­hér” (Charleston) héjúval. Utóbbiaknál az érettnek egy kicsit kifehérednek, a csíkos­nak enyhe sárgás árnyalatot vesz, leszárad a száránál talál­ható kacskaringós bajusz, a kocs, és ami a legfontosabb: az indához kapcsolódó kis szár el­vékonyodik, a szőrök pedig el­tűnnek róla. Szezon elején ér­demes figyelni, milyen messze van az adott példány a bokor tövétől. Ha közel, akkor na­gyobb a valószínűsége az érett­ségnek. Nem egészen legális módszer, de ha minden stim­mel, és abszolút biztosak aka­runk lenni, akkor tenyerünkkel enyhén nyomjuk meg a diny- nyét. Amennyiben a belsejéből reccsenés hallatszik, minden rendben van, lehet levágni. Az előbb felsoroltak érvényesek a sötét hajúakra is, leszámítva, hogy azoknak nem a tetejük lesz sárgásfehér, hanem az al­juk sárga. Ez azonban nem olyan fontos, mint azt sokan gondolják. Legjobb őket korán reggel vagy estefelé szedni. Két okból. Egyrészt ilyenkor az éretteknek hamvas a külseje, másrészt csak a hűvös dinnye hangja lehet kopogtatáskor mérvadó, és az is csak a földön. — Az érett feketehajúnak olyan a hangja, mint a csizma­Elérkeztünk oda, hogy levet­tük a dinnyét. Mielőtt megvág­nánk, még egy jel mutatja, jól döntöttünk-e. A vágásnál a szár­ból egy kis lé szivárog. Ha pi­ros a belseje, a leve is piros. Ez később — ha nem csorog le — rászárad, így vásárlásnál is se­gíthet választani, csakúgy, mint a héj színe és a szár szőrössége. Hasonló szedés utáni jel, hogy fehér-e a vágott szár közepe. Ha van benne egy fehér rész, az jó pontnak számít. Gyakori kérdés vásárláskor, friss-e az áru. Erre is utalnak bizonyos külsőségek és belsőségek. A friss dinnyé­nek hamvas a külseje, egy ideig (már ha nem törölték le) rajta van a földön rátapadt homok is, a szárból szivárgó lé sem szá­rad meg néhány óráig (kivéve, ha nyitott platón vagy utánfutón szállítják, és éri a menetszél), na és a szára is üde zöld. Persze ezt vissza is lehet vágni, ha a vége már feketedik. Manapság sokan vásárolnak Debrecenben a nagybani piacon nagyobb mennyiséget, amit hazahoznak és eladnak. Ez azonban több napig is elhúzódhat, addig pe­dig áll a dinnye! Lékeléskor a friss dinnyének csorog a leve, és az íze is sok mindent elárul. Ha gyanús a termék, ne is vágassuk meg, várjunk inkább a követ­kező árusra. Egy dologra nem tudok megoldást, arra, hogyan válasszuk ki a vékony hajút. Ez szerencse dolga. Van vékony a feketében és a csíkosban is. A legjobb ízű dinnyének azonban a világos húsú, általában vas­tag hajú fehér kaszadinnyét tar­tom. Dojcsák Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom