Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-09 / 185. szám

UJ KELET Megyénk életéből 1995. augusztus 9., szerda 3 Gazdajegyzők (7. számú körzet) Nagy Béla Nagy Béla gazdajegyző körzetébe kilenc település tartozik, némi humorral szól­va: mint a Naphoz a kilenc bolygó. A különbség, hogy itt többnyire a gazdajegyző „ke­ring a bolygói” körül. A tele­pülések — Berkesz, Deme- cser, Dombrád, Gégény, Nyírtass, Tiszakanyár, Pátro- ha, Rétközberencs és Uj- dombrád — nem ismeretle­nek az idén 45 éves mező- gazdasági szakembernek. A Nyíregyházi Mezőgaz­dasági Főiskola gépész üzem­mérnöki szakán szerzett dip­lomát 1971 -ben, ezt követően a nyírtassi Dózsa Terme­lőszövetkezetnél helyezke­dett el üzemvezetőként. 1973-tól a tsz önálló gépüze­melési ágazatvezetője lett, a továbbiakat ő maga mondja el. — A termelőszövetkezet­nél lehetőség nyílott, hogy időközben — 1980—84. — elvégezzem a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetem gé­pészmérnöki karát. A pá­lyámban 1986-ban történt a váltás: a Nyírtassi Állami Gazdasághoz kerültem, ahol a műszaki ellátás volt a fel­adatom. Az 1991-es esztendő „pályamódosítása” már sok­kal keserűbb volt számomra: előbb munkanélküli lettem, majd kényszerből az egyik biztosítótársasághoz szegőd­tem. Ott dolgoztam az ez évi gazdajegyzői pályázat elnye­réséig. Ebben a közegben ér­zem igazán jól magam, hi­szen életpályámul is eleve ezt választottam, ezt tanultam. Éppen ezért mint gazda­jegyző igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni a körzetben a mezőgazdaság­gal foglalkozókért. Többnyi­re még a hagyományos ter­melési struktúra a jellemző: az alma valamennyi telepü­lésen domináns, általános a kalászosok, főleg a búza, a kukorica, s ugyancsak jelen­tős a napraforgó termesztése. Egyes területeken kiemelten foglalkoznak burgonyával és némely zöldségfélével, első­sorban ez utóbbiak konzerv­ipari alapanyagként szolgál­nak. Véleményem szerint „nagyon új növényeket nem kell ide kitalálni”, a táji adott­ságnak megfelelő, hagyomá­nyosan termelt kultúrákat kellene magasabb technoló­giai szinten művelni, az in­tenzív termesztést előnyben részesíteni. Az agrártámogatási rend­szert a jelenlegi formájában nem tartom megfelelőnek, például nem tesz különbséget a termőhelyi adottságok sze­rint, a homoktalajon éppen akkora a támogatás mértéke, mint egy jobb minőségű föl­dön. A kilenc település alkotta körzetben mindössze két termelőszövetkezet működik. Mindez sok mindenről árul­kodik, nagyon rossz megél­hetési viszonyok között élnek családok, az egykori tsz-ta- gok. Ilyen információszegény környezetben lényegesen na­gyobb szerep jut a gazda­jegyző informáltságának, igyekszem is a gazdákkal keresni a kapcsolatot. Az in­formációs rendszer kiépítésé­nél figyelembe kell venni a térségben összevissza hányó­dó agrárértelmiséget, amely komoly szellemi erőt képvi­sel. Nem szabad veszni hagy­ni sem a szakértelmet, sem az embert! Célom, hogy minél hama­rabb megalakuljanak a körzet mezőgazdasági bizottságai, működjön az információs rendszer, azaz konkrét segít­séget tudjunk nyújtani min­den hozzánk fordulónak. Ed­dig többnyire az állattenyész­tési támogatás ügyében ke­restek meg, de nem kevesen érdeklődtek gabonaügyben (rozs). Sajnos, tárolókapa­citás hiányában a termelők a kombájnok alól voltak kény­telenek eladni a learatott ter­ményt. Az idén sokáig szó­beszéd lesz még az uborka körüli hercehurca, az uborka­láznak számtalan okát lehet­ne felsorolni, a tanulság vi­szont, úgy érzem, a szerző­déses fegyelem megszilárdí­tása lehet mind a felvásárlói, mind a termelői oldalról néz­ve. A termelőknek azon kell igyekezniük, hogy valami­lyen magasabb feldolgozási szintű terméket produkálja­nak, hogy ne csak a beleölt pénzt láthassák —jó esetben is — viszont. Tudomásul kell venni, hogy a termelői kiszol­gáltatottságnak mindig lesz­nek vámszedői, hogy a tő­kének nincs lelke! A fogadóórák heti üteme­zése: hétfőn 8-tól 11 óráig Rétközberencs, 13-tól 16-ig Pátroha; kedden 8-tól 12-ig Demecser, 14-től 16-ig Gé­gény; szerdán megyei érte­kezletek; csütörtökön 8-tól 12-ig Dombrád, 13-tól 14.30- ig Újdombrád, 15-től 16-ig Tiszakanyár; pénteken 8-tól 10.30-ig Berkesz, 11-től ló­ig Nyírtass (valamennyi tele­pülés polgármesteri hivatalá­ban). Nagy Béla családjával Nyírtasson él, a felesége tősgyökeres nyírtassi, s a he­lyi óvodában dolgozik. Két gyermekük van, Marianna a nyíregyházi tanárképző fő­iskola angol—magyar szakos hallgatója, Béla fiuk most lesz végzős diák a kisvárdai Bessenyeiben, elképzelései szerint testnevelés—földrajz szakos tanár szeretne lenni Lefler György _________Gyenge a felkészültség__________ Ke leti veszélyforrások Nagy, de darabokra hullott szomszédunk politikai-, ideo­lógiai beállítottságának kö­szönhetően az egykori Szovjet­unió lakosságát, gyárait, kü­lönböző szervezeteit és termé­szetesen a hadsereget is első­sorban egy nyugatról jövő tá­madás feltartóztatására, az el­lenség kiűzésére készítették fel. Az ország széthullása, a megváltozott politikai, gazda­sági viszonyok jelentősen be­folyásolják a korábbi mentali­tást és a mechanizmusokat. így van ez a polgári védelem ese­tében is. Keleti szomszédaink pv-sei — és nem csak ők — a tömegpusztító (atom, vegyi, biológiai) fegyverek következ­ményeinek felszámolását gya­korolták elméletben és gyakor­latban. A helyzet azóta nagyot változott. Kárpátalján ezelőtt két éve szervezte az ungvári megyei polgári védelmi törzs az első olyan gyakorlatát, ame­lyen békekatasztrófák követ­kezményeinek felszámolását mutatták be a terület állami és gazdasági vezetőinek. Ezen szemlélőként részt vettek me­gyénk polgári védelmi vezetői, akik a szervezetük katasztró- fa-felderítő gépkocsijának fel­szerelését, lehetőségeit is be­mutatták. A nyáron az ungvári pv-sek ismételten nagyszabá­sú gyakorlatot szerveztek — a helyzetbeállítás egy földren­gés volt —, amelyen már me­gyénk polgári védelmi alegy­ségei közreműködőként is részt vettek. A napokban me­gyénkben járt SZ. 1. Kvrpacsenko alezredes, Kárpátalja polgári védelmi törzsfőnöke. Értehető, ha fel­tettük a megyénk lakóit is érintő kérdést: — Melyek Kárpátalja azon veszélyforrásai, amik Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyét is érinthetik? — A geofizikusok szerint a megye földrengés szempontjá­ból veszélyeztetett — fő­képpen a nagyszőlősi és a beregszászi járás —, annak el­lenére, hogy szerencsére a földmozgás még nem okozott károkat, nekünk pedig munkát. Az ilyen jellegű természeti csapások nem ismerik a hatá­rokat, ezért is kértük a szabol­csi polgári védelmi alegységek közreműködését. Nem volt véletlen, hogy a gyakorlat egyik kárterületét a munkácsi ukrán—szlovák határátkelő- helyen rendeztük be, hiszen rendkívüli körülmények között is indokolt a lakosság, illetőleg a mentőerők határokon történő mozgása. Területünkön eső­zéskor, hóolvadáskor a hegyi folyók, patakok hirtelen meg­duzzadnak, gátak hiányában kilép a víz a mederből. A la­kosságot itt helyben egyetlen formában tudjuk megvédeni, a veszélyhelyzetbe kerülteket gyorsan biztonságos helyre szállítjuk. Természetesen mi és a vízügyi igazgatóságunk is rá­dión keresztül azonnal és fo­lyamatosan tájékoztatnánk a szabolcsi társszerveket a kiala­kult helyzetről. Veszélyt je­lenthet —* a határ túloldalán is hasonló a helyzet — a veszé­lyes vegyi anyagok szállítása. Csővezetékek hibásodhatnak meg, szennyeződhet a talaj és az élővíz. Magyarországon először a szabolcsi polgári vé­delmi ügyelet tudta meg — a már említett rádiórendszernek köszönhetően —, hogy az 1993-as év utolsó napján a Latorca patakon áthaladó kőolajvezeték megsérült. Az ottani pv-sek riasztották a szlo­vák kollégákat. Köz- és vas­úton rengeteg feldolgozásra váró — vagy már kész — ve­gyi anyag utazik, amely már mindkét megye szakemberei­nek okozott kisebb gondot, de közös elhárításra még nem volt szükség. — Önök tudják, mikor, hol milyen mérgező anyag utazik? — Éppúgy, mint önöknél, az ilyen jellegű fuvarokat a pol­gári védelemnek nem jelentik be előre, mi is csak a menet­okmányokból tudhatjuk meg, hogy mivel állunk szemben. Hasonlóan a magyar rendszer­hez, szervezetünk előre tudja a Paksra szállítandó radioaktív fűtőanyagok áthaladási, épp­úgy mint a kiégett elemek Oro­szországba való visszaszállítá­sának időpontjait. Természete­sen ilyen esetekben a bizton­sági rendszabályokat mi is nö­veljük. — Milyen gyorsan tudják megkezdeni a katasztrófák kö­vetkezményeinek a felszámolá­sát? — Igen gyors reagálású egy­ségeket tartunk fenn. Rend­kívüli helyzetben alárendeltsé­günkben végzik mentőtevé­kenységüket a mentők, a rend­őrség és a tűzoltóság, akik két percen belül a helyszínre in­dulhatnak. Összekötettésben állunk a hadsereggel, amellyel együttműködve végezzük a károk felszámolását. Csaptól 260 kilométerre található a leg­közelebbi polgári védelmi ka­tonai alakulat. Az Ung folyó tavalyi kőolajszennyeződése után öt órával már a helyszí­nen dolgoztak a katonák.-— Milyen polgári védelmi szervezetek segítik parancs­nokságuk munkáját? — Minden üzemben — a lehetőségekhez mérten — ál­lítottunk fel polgári védelmi alegységeket, és a városokban a lakosság köréből is szerve­ződtek „csapatok”. A közsé­gekben a polgármester szervez csoportokat települése lakói­ból. A dolgozókból és a lakos­ságból verbuválódott alegysé­geink felkészítésére jóval ke­vesebb idő jut, mint évekkel korábban, ezért elméleti és gyakorlati tudásuk — mondjuk meg őszintén — gyenge. Egyéni védőeszközzel való el­látásunk lesújtó, amink van, az régi. A két évvel ezelőtt tartott gyakorlatunkon a szabolcsi polgári védelmi parancsnokság bemutatta a katasztrófa-fel- derítő gépkocsiját. Sikerült el­érni, hogy számunkra is besze­reztek, berendeztek egy jármű­vet vegyi és sugárzásmérő mű­szerekkel. Azt tudja, mint a szomszéd megye autója, csak még számítógép nincsen ben­ne. Kovácsvölgyi Zoltán Könyvek között Egyre drágábbak a könyvek. Azt hihetnénk, hogy az árak emelkedésével arányosan nő a könyvtárakba beiratkozok szá­ma. Sajnos nem így van — tud­tuk meg Vékony Zoltánnétól, a Móricz Zsigmond Megyei Könyvtár fiókkönyvtárosától. — Hogyan alakult az elmúlt időben a beiratkozok szá­ma? — Bár kis mértékben emel­kedett a létszám, a rendszeres olvasók aránya nem nagyon változott. Főleg az iskolás­korúakjárnak hozzánk, mert itt biztosan megtalálják a köte­lező irodalmat, és segédanya­gokra lelnek a különböző házi feladatok megoldásához. A felnőttek közül inkább a kis­mamák és a nyugdíjasok jön­nek el. — Nem bánták meg, hogy ilyen messzire jöttek a cent­rumtól? — Nem, nagyon jól érzem itt magam, ráadásul a munka­helyem is helyben van. Nem vágyom el innen. — Nyírszőlős kertvárosi jellegéből adódóan mennyivel nehezebb itt az élet? — Egyik nagy gond, hogy a kereskedelmi ellátottság falu­sias. Bár van egy gazdabolt, de az még nem az igazi. A kis élelmiszerüzletek nyitva tartá­sa sem igazodik a munkába járó emberekhez, a gyógyszer- tár pedig nem alkalmazkodik a háziorvos rendelési idejéhez. Pénteken csak délig tartanak nyitva, holott az orvos délután rendel, így a legegyszerűbb fájdalomcsillapítóért is mehe­tünk az ügyeletre. — A tömegközlekedés? — Napközben csak óránként jár a 10-es busz, hétvégeken pedig még rosszabb a helyzet. Vasárnap délelőtt 11 óra 15 perc után legközelebb már csak három óra múlva indul a városba autóbusz. Szombat esténként, amikor a fiatalabbak mehetnek szórakozni, Nyír­egyházáról 22.40-kor megszű­nik a tömegközlekedés, és jö­hetnek taxival vagy gyalog. — Itt, helyben nincs lehe­tőség a tartalmasabb szórako­zásra? — A művelődési ház már több mint tíz éve megszűnt. Próbáltam indítani egy ifjúsá­gi klubot, de nem sikerült. A tizenévesek esténként és hét­végeken igényelték a foglalko­zásokat, én meg a családom miatt csak munkaidőben értem volna rá. Van itt egy diszkó, de az nem mindenki igényét elégíti ki. F. T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom