Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-01 / 178. szám
12 1995. augusztus 1., kedd Tábor, tanfolyam UJ KELET Nyíregyházi Nyári Egyetem „Jó ide visszajönni” Gazdag, tartalmas programokkal várták a szervezők a TIT Jurányi Centrum szervezésében július 24—augusztus 5. között 21. alkalommal megrendezésre kerülő nyíregyházi Nyári Egyetem Németországból érkező résztvevőit. A közel két héten át tartó rendezvénysorozat keretében a hallgatók napi egy órát a magyar nyelv tanulására fordítanak, majd előadásokat hallgathatnak különböző témakörökben, így a magyar történelem egyes korszakairól, a magyar gazdaság fejlődéséről és problémáiról, valamint Nyíregyháza múltjáról, gazdasági és társadalmi életéről. Megismerkedhetnek továbbá a szabolcsi földvár történetével, a hazánkban élő etnikai kisebbségek helyzetével, Szabolcs-Szat- már-Bereg megye élelmiszer- gazdaságával, az itt folyó gyümölcs- és zöldségtermesztéssel. A szakmai előadásokon túl kirándulások, városlátogatások színesítik a nyári egyetem programját. A világhírű tokaji szőlőtermesztés és borkészítés pincelátogatással egybekötött bemutatása mellett a vendégek ellátogatnak Szatmárcsekére, Túristvándiba, Újfehértóra, Csarodára és Máriapócsra is. Hagyomány a nyári egyetem életében, hogy a résztvevőket egy estére magyar családok látják vendégül, amire július 31-én este 19 óra után nyílik lehetőség. A szervezők kérik mindazokat a nyíregyházi családokat, akik szívesen vendégül látnák néhány órára a nyári egyetem egy-egy hallgatóját, jelentkezzenek a nyári egyetem információs központjában, a nyíregyházi Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskola kollégiumában Vásárhelyi Andrásnál, a 311-586-os telefonszámon. A nyíregyházi nyári egyetem tizennyolc Németországból érkezett hallgatót lát vendégül az idén. Közölük néhányan már nem először járnak Magyarországon, és vesznek részt ilyen jellegű tanfolyamokon. Heike Wem a nyári egyetem „öregdiákjaként” beszélt élményeiről, tapasztalatairól: — Ón ötödik alkalommal vesz részt nyári egyetemen itt, Magyarországon. Mi húzza vissza ide? — Közismert, hogy mi, németek szívesen jövünk Magyarországra akár üzletemberként, akár turistaként. Egyre jobban megszeretem az önök országát, hiszen egy külföldi számára sok különlegesség és érdekesség van itt. A magyarok nagyon jó vendéglátók és házigazdák, valahányszor régi vagy újabb ismerőseimet meglátogatom, az mindig emlékezetes találkozás marad. Amellett itt tanulhatom, gyakorolhatom legjobban a magyar nyelvet, ugyanis szeretnék anyanyelvükön beszélni vendéglátóimmal, és talán egyszer egy interjúban is magyarul beszélni Magyarországról, a magyar emberekről. — Hogyan lett a nyári egyetem hallgatója? — Néhány évvel ezelőtt beiratkoztam a nálunk, Frankfurtban már több mint húsz éve működő nyári egyetemre, ahol elsősorban a közép-európai országok történelmét, kül- és belpolitikáját, integrációs törekvéseit és népi kultúráját ismerhettük meg, s mindez felkeltette érdeklődésemet. Később, amikor hallottam arról, hogy lehetőség nyílik nekünk, németeknek Magyarországra jönni, és jobban megismerni ezt az országot,, örömmel jelentkeztem az itt szervezett nyári egyetemre is. —A munkája kapcsán is foglalkozik történelemmel, politológiával vagy közgazdaságtannal? — Nem, én ezen a téren teljesen laikus vagyok, a munkám is egészen más jellegű, ugyanis egy kémiai laboratóriumban dolgozom asszisztensként, de mint érdeklődő, szívesen foglalkozom az ilyen jellegű kérdésekkel, ami — szerintem — elengedhetetlen egy európai ember számára, hiszen ha „közös” Európát, gazdasági integrációt és tartós jó viszonyt akarunk, lehetetlen, hogy ne ismerjük legalább valamennyire egymást az öreg kontinensen. — Mi a véleménye az idei nyári egyetemről? — Nagyon jó a programok összeállítása, nemcsak azért, mert változatos és érdekes, hanem mert a visszatérő hallgatók számára sem unalmas, és az újonnan érkezetteknek is könnyű a „ráhangolódás”. — Melyik program, rendezvény nyerte meg leginkább a tetszését? — Nekem a nyári egyetemeken a legnagyobb élményt mindig a családlátogatások jelentik. Egy-egy ilyen röpke beszélgetésből, néhány órás találkozásból is gyakran életre szóló barátságok születnek. — Jövőre is viszontláthatjuk a nyári egyetem hallgatójaként? — Igen, feltétlenül, hiszen mindig jó ide visszajönni. M. Zs. Csonka Róbert felvételei Tábori emlék Egy táborban jártam, ahol beteg, mozgássérült gyermekek voltak. Hatvanon. A megyei Vöröskereszt teremtette meg számukra a lehetőséget a nyaraláshoz. Komoly társadalmi segítség, sok önzetlenség kellett ahhoz, hogy eljussanak tíz napra Kisvár- dára. Mert olyanokról van szó, akik állandó orvosi felügyeletre szorulnak, különös étkezésre tartanak igényt, megkülönböztetett bánásmódot kívánnak. Csupa olyan gyermek, aki nem mehet iskolai táborba, nem sátorozhat cserkészekkel, nem élvezheti a természetet a környezetvédő fiatalokkal. Egy táborban jártam, ahol minden csupa derű és jókedv volt. Ahol a felnőtt vezetők együtt játszottak a gyermekekkel, ahol szállt a labda, ahol mindenki akart. És ahol mind jól megértették egymást. Ahol még kis szerelmek is szövődtek. A táborban az egyik este jelmezversenyt rendeztek. A hatvan pulyából harminc beöltözött. Volt itt kalóz és kisasszony, serif és táncoslány, nindzsa és csöves, énekes és menyasszony. Ketten újságárusnak öltöztek. Saját készítésű jelmezek, fintort mutató és szépelgő sminkek — minden volt, ami kellett. És főleg a taps volt sok. És viharos. Mert tetszettek egymásnak. Mert tudtak örülni az ötletnek. És a produkciónak. Mindez olyan természetes volt. Elvittem volna ide mindenkit, akinek látni kellene: milyenek ezek a gyermekek. Megszépülök az örömben, derűsek a játékban, társak a mulatságban. Emberek, akiket nem sajnálgatni kell. Akik viszont kiérdemlik a szerete- tünket. Hogy ez a világ disszonáns? A disszonancia a ma még meg nem értett kon- szonancia. A gyermekek boldogok voltak. Hogy mi a boldogság? Az az állapot, amikor egy pillanatra megáll a világ! Úgy éreztem, nekünk akkor megállt a világ. (bürget) Régésztábor „Egyszer mindenkiben felmerül a gondolat, hogy régész szeretne lenni.” A Sóstói Múzeumfalu ez év nyarán második alkalommal adott otthont annak a napközis tábornak, amelynek résztvevőiként a történelem és a régészet iránt érdeklődő általános és középiskolás diákok nyerhettek bepillantást a régészek és a restaurátorok munkájának kulisszatitkaiba. Az egy héten át tartó, érdekes, színes programokat kínáló tábor bizo- nyára nem egykönnyen feledhető élményt nyújtott az érdeklődő nyíregyházi és környékbeli gyerekeknek. Dr. Istvanovics Eszter régészt, a Jósa András Múzeum munkatársát a tábor megszervezésének körülményeiről, az ezzel kapcsolatos tapasztalatokról és a kezdeményezés sikerességéről kérdeztem: — Az elmúlt év nyarán nagy érdeklődés kísérte a régésztábort, így az idén elhatároztuk, hogy újra meghirdetjük. Tavaly a Lakitelek Alapítvány vállalta a költségek finanszírozását, most a Jósa András Múzeum lett a tábor főszponzora. Az ötlet onnan eredt, hogy 1990-ben a Múzeumfalu területén, az anarcsi portán gödörásás közben előkerült három sír, s kiderült, hogy a Múzeumfalu egy feltáratlan temetőre épült. Kézenfekvő' volt, hogy a tábor helyét itt jelöljük ki, hiszen nemcsak a környezet ideális az ilyen jellegű rendezvények lebonyolításához, de a terepen lévő feltárandó sírok és szemléltető leletek is védett helyen vannak. így a Múzeumfalu vezetősége és a Jósa András Múzeum között megállapodás született á tábor megszervezésére és a foglalkozások lebonyolítására. —Mely korosztályokat képviselték a tábor résztvevői? — Igen széles volt az érdeklődők köre, a 10 évestől a 17 évesig minden iskolatípus és korosztály képviseltette magát. Ez egyrészt öröm, hiszen az ötlet népszerűségét és sikerét jelzi, ugyanakkor igen nehéz a gyerekeket egy csoportban foglalkoztatni, hiszen ami a negyedikes-ötödikes kisdiák számára új ismeret, az a gimnazistának ugyancsak unalmas. Ezt a problémát végül is csoportbontással oldottuk meg. A múzeum néprajzi osztályának munkatársai, restaurá- s torok, valamint régészkollégám, Almási Katalin és jómagam vezettük a foglalkozásokat, gyakorlatokat. — Konkrétan mivel foglalkoztak? — Mivel elég sok visszatérő táborozónk volt, a program összeállításánál arra törekedtünk, hogy folytassuk a tavaly megkezdett munkát, bővítsük a már meglévő ismereteket. Terepmunka keretében az idén is gyakoroltuk a sírfeltárást, a feltárt szelvények dokumentációját, a fotózást és a rajzolást, illetve az alapvető antropológiai ismeretek elsajátítása céljából gyakoroltattuk a csontok, testrészek felismerését a csontvázak szétszedésén és összerakásán keresztül, valamint a nem, életkor megállapítását a csontok alapján. Megtanultak leltározni is, ami már nem terepmunka, de szintén igen nehéz és nagy odafigyelést igénylő feladat. ✓ — Egy ilyen táborban való részvétel bizonyára erős motivációt jelent a pályaválasztásnál is. — Kétségtelen, hogy a legtöbb emberben a pályaválasztással kapcsolatban felmerül annak a gondolata, hogy régész szeretne lenni, hiszen ez egy olyan foglalkozás, amely az átlagosnál érdekesebb, s ezért vonzóbb is, modhatjuk divatszakma. Sajnos azonban Magyarországon mindig több régészt képeztek, mint amennyien itthon munkát tudnak találni, ezért nem túl jók a kilátások ezen a pályán sem. De véleményem szerint nem is az a tábor elsődleges feladata, hogy segítsen megoldani a pályaválasztás problémáját, hanem hogy kiegészítse az iskolai történelemtanítást, szemléletesebbé, érthetőbbé tegye a gyakran csak pusztán elméleti síkon mozgó oktatást, befogadhatóvá tegye a gyermek számára érthetetlen, nehezen felfogható tananyagot is. A gyerekek itt feltöltődnek élménnyekkel, gazdagodnak ismereteik, szívesebben tanulják a történelmet. Egyébként úgy gondolom, a történelem szakos tanárok számára sem lenne haszontalan egy ilyen „továbbképző” jellegű tábor. — Lesz-e folytatás jövőre? — Amennyiben ennek nem lesznek anyagi természetű akadályai, a nagy népszerűségre való tekintettel tervezzük a tábor folytatását. Matyi Állástalan mérnökök továbbképzése Állástalan mérnökök jutottak elhelyezkedésüket segítő sepciális képzettséghez a Gépipari Tudományos Egyesület továbbképzésén. A végzettséget igazoló bizonyítványt hétfőn adták át a MTESZ székházában. Az egyesület 1993 óta már a negyedik 900 órás tanfolyamot szervezi. A legnagyobb óraszámban, 200-200 órában a műszaki menedzsment ismereteket, valamint idegennyelvet oktatnak. Jelentős 80, illetve 70 órás a minőségbiztosítási, valamint a számítógépes tervezési ismeretek oktatása. A tanfolyamon a beiratkozok foglalkoznak műszaki költségtervezéssel, informatikával, biztonságtechnikával, környezetvédelemmel, valamint számviteli, adózási és banki ismeretekkel. A tanfolyam anyagát a vállalatoknál végzett munkaerőpiaci felmérés, s más munkaerőpiaci elemzések alapján állították össze. Figyelembe vették a nemzetközi tapasz- taslatokat is. A tanfolyam elvégzésével együtt megszerezhető a világszerte elismert TÜV-bizonyítvány, a Budapesti Műszaki Egyetem Mér- .nök Továbbképző Intézetének több bizonyítványa, illetve az euromémöki cím és hozzásegít a szakértői működési engedély megszerzéséhez.
