Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-07 / 157. szám

UJ KELET Megyénk életéből 1995. július 7., péntek 7 Perspektívája akkor lesz a falunak, ha összefog Nábrád tartja magát Először indult .a választá­son, s máris képviselőnek vá­lasztották Körösi Lajos falu­gazdászt. A mindig energikus mezőgazdasági szakember szavaira érdemes odafigyelni, mert tapasztalatai mögött hosszú gyakorlati munka van. — Amikor a falu jelenéről beszélünk, sajnos sokszor több gondot kell említeni, mint jót — kezdte beszélge­tésünket a képviselő úr. — Mindenütt pénzszűke van, régi társközségeink még rosszabbul állnak, ami azért érdemel említést, mert közös intézményként működtetjük az iskolát. Amíg nem voltam képviselő, nem tudtam, mi van az önkormányzaton be­lül, de most, hogy belülről lá­tom gazdasági helyzetünket, gyakran tehetetlennek érez­zük magunkat. Ezek ellenére mégis azt kell mondanom, hogy Nábrád tartja magát. — Mit jelent ez a gyakor­latban? — Ha országosan bomlik Körösi Lajos a varrás, a cérna vagy megáll vagy nem. Mi elkötöttük a vé­gét. Nincs veszélyben az orvo­si ellátás, az iskolát, a napközit nem kell bezárni, sőt, most épít­jük a csapadékvíz-elvezetőt. — Ezek szerint Nábrádon minden rendben... — Ezt azért nem állíthatom. A falura jellemző a tulajdonvi­szonyok rendezetlensége, ami párosul az értékesítési bizony­talansággal. Mindig az volt a 8 híre településünknek, hogy I olyan emberek lakják, akik | szorgalmukkal sok mindent 1 elérnek. Most ez sem igaz, 8 mert az alacsony mezőgaz- I dasági felvásárlási árak miatt az emberek zsebében nincs pénz, kimaradnak permetezé- I sek, műtrágyázások, amiket 8 nem lehet szorgalommal pó- 8 tolni. A téesz már nem tud | munkát biztosítani, mert ön- 8 magát éli fel, pedig valami- 8 kor a helybeliek nagy részét 8 a szövetkezet foglalkoztatta. 8 — A közös felbomlása el- 8 len tétek forrása is. — Perspektívája akkor lesz 8 a falunak, ha összefog, mert a 8 hosszú szembenállásnak csak 8 vesztesei lesznek. Ha minden- 8 ki csak a maga sorsát akarja 8 intézni, elvész a közös érték. 8 De ki tegye meg az első lépést? I Remélem, van annyi erő ebben I a községben, hogy összeszedi 8 magát, annál is inkább, mert ide 8 még költöznek a fiatalok, nem 8 pedig elmennek. Jobban szeretnék gépek mellett állni! Lepesek levelezőlapon Esztergályos volt a nábrádi téesznél Báthory Sándor. Az­tánjött a szövetkezeti „átalaku­lás” és Báthory úr munkanél­küli lett, és jelenleg jövedelem- pótló támogatáson van. — Jobban szeretnék a gépek mellett állni, ezt szégyellem— mondta kesernyésen a fiatalem­ber. — Ha nem kötnének le dol­gok, akkor már azt sem tudom, bírnám-e idegileg az egészet. —Mi az, ami feledteti a mun­kanélküliséget? — A filmművészettel kap­csolatos dolgokat tanulmányo­zom, rendszerezem, van egy több mint hatezer darabos bé- lyeggyűjteményem, amatőr szinten fényképezek, de a leg­fontosabb a sakkozás. — Miért? — Azért, mert ebben értem el figyelemre méltó eredmé­nyeket. Most kaptam meg az Báthory Sándor első osztályú levelező sakkozó minősítést. — Eddig csak olyan sakko­zóról tudtam, aki a tábla mel­lett, az ellenfelével szemben ül. — Indultam ilyen versenye­ken is, nem is rossz ered­ménnyel. Évek óta édesapámat gondozom, kimozdulni sem tudok az udvarról. így viszont levelezőlapon küldöm a lépé­seket, és úgyanúgy kapom a viszontlépéseket. — Egy ilyen mérkőzés akkor évekig is eltarthat? — Legtöbbször naponta írom a lapokat, mert időtúllépés itt is van, és az a parti elvesztésé­hez vezethet. Ha figyelembe vesszük, hogy egyszerre nyolc parti megy, akkor nem kis tel­jesítmény sem anyagilag, sem szellemileg a naponkénti levél­váltás. — Nemzetközi porondra ki­léphet ezzel az első osztályú levelező sakkozó minősítéssel? — Még hazai körülmények között sem csinálhatom teljes intenzitással, mert akkor is ha­vonta több ezerbe kerülne a postaköltség. A Kazinczy-érmes Halott a kultúra Filigrán, élénk tekintetű lány Szabó Krisztina. Nem szokása a dicsekvés, pedig kevesen rendelkeznek olyan tehetséggel, melynek ered­ményét már három díj is jel­zi. — Most végeztem a Sipkay Barna Kereskedelmi Szak­munkásképzőben, ott kezd­tem foglalkozni az előadó­művészettel —halkította le a zenét az újdonsült szakmun­kás.— A Bessenyei Színkör tagja voltam Nyíregyházán, és felléptem különböző gyer­mekdarabokban. — Tudtommal nem ezzel függenek össze a szakmai el­ismerések. — A szép magyar kiejté­sem elismeréseként kaptam Szabó Krisztina iskolánkban Sipkay Ifjúsági Nívódíjat. Ugyanezért érde­meltem ki a sátoraljaújhelyi versenyen a Kazinczy-emlék­díjat, majd a győri országos megmérettetésen a Kazin- czy-érmet. — Ezek ismeretében ön­magától adódna egy kérdés... — Valóban színésznő sze­retnék lenni. Ezért végzem a középiskolát a tiszavasvári gimnáziumban, ahol ősszel kezdem tanulmányaimat. Szeretnék még idegen nyel­vet is megtanulni, és közben jó lenne a Mandala Színház­ban is fellépni. —Mit szólnak a nábrádi fi­atalok a sikereidhez? — Nem foglalkoznak itt az emberek, csak magukkal. Hi­ába van művelődési házunk, halott itt a kultúra, pedig csak szervezés kellene, és meg­mozdulnának a fiatalok. V ályogprés — Látott már ön százéves szilikátot? — kérdezett rám Pál Rudolfvállalkozó. — Látja, én sem, és nem is tudjuk, hogy viselkedik majd annyi idő után a most népszerű falazóanyag. Több száz éves vályogot vi­szont mindenütt találhat, ezért is lett újra népszerű építési anyag. Ma már ez számít luxus­nak. — Az önnél felbálázott for­mák nem hasonlítanak az álta­lam ismert vályogra. — Azért, mert ez vályogtég­la. Amit ön mond, azt egy desz­kából tákolt formába nyom­kodták előáztatás, törekkel való Pál Rudolf jßj­keverés után, majd a napon ki­szárították. Az én gyártmányo­mat vályogpréssel készítjük. Ehhez az anyagot nem kell áz­tatni, kapával összevágni, ha­nem a kultivátorral megforga­tott földet annyira nedvesítjük, hogy sárszerű legyen. A prés kinyomja belőle a vizet, és pár óra múlva már szállítható is. — Hány ember kell ehhez a munkához? — Legalább kettő. Meg kel­lene föld is, de sajnos azt a leg­nehezebb szerezni, mert a ma­gántulajdonba adott birtokokat senki nem adja szívesen vá­lyogkészítéshez. A Munkáspárt... .. nagyon népszerű Náb­rádon. Közel harminc tagja van, többségében fiatalok. A párt helyi elnöke, Nagy István tagja az önkormányzatnak is. — A Tiszta Magyarország­ért Mozgalom elindításán dol­gozunk, ami falunkból indulna ki. Félre kell itt már tenni azt az ellentétet, hogy jobboldal, baloldal, ha tényleg Nyugathoz akarunk csatlakozni, akkor ab­ban hasonlítsunk hozzájuk, hogy ne ázsiai legyen a falvak arculata. Mindenütt szemét, hatalmasra nőtt árokparti ga­zok. — Gondolja, hogy fogékony lesz erre a kezdeményezésre a társadalom? — Nagyon nagy a csalódás az emberekben, mert egy szo­cialista nosztalgiázás miatt az MSZP-re és az SZDSZ-re sza­vaztak, most pedig azt tapasz­talják, hogy életük egyre lehe­tetlenebb lesz. A Munkáspárt nagy hibának tartja, hogy a kor­mány nem számolta fel a kor­rupciót, és semmit nem tesz a bérből és fizetésből élők érde­kében. Ilyen körülmények kö­zött is dolgoznunk kell azon­ban, és arra kell mozgósítani az embereket, hogy környezetüket szebbé tegyék, hogy legalább ettől legyen jobb a hangulatuk. Ezért bízom kezdeményezé­sünk sikerében. Élni — Valamiből meg kell élni, főleg, ha a fiam mun­kanélküli, én meg leszáza­lékolt vagyok — érvelt Sza­bó Sándor. — Kőműves­ként Németországban is dolgoztam, az ott megtaka­rított pénzt fektettem ebbe a vállalkzásba. Vásároltam több mint egy tucat te- nyészkocát, és ezek szapo- 5 rulatát akarom felhizlalni. kell! — Miért pont sertést te­nyészt? — Ezek tartásához lehet a legkönnyebben megteremteni a feltételeket. Bérelek egy is­tállót a téesztől, van pár hek­tár földünk, amin takarmányt termelünk. Családi alapon a bátyámmal és öcsémmel közö­sen kezdtük a vállalkozást, re­méljük, megél belőle két csa­lád. A nábrádi riportokat írta és fényképezte: Aradi Balogh Attila —Az utóbbi években elég sok bizonytalanság jellemez­te az állattartókat. — Nem is lesz rend, amíg külföldről hozzák be a fel­dolgozóüzemekbe a félser­tést, miközben itt meg nem veszik át a termelőktől. Va­lami változásnak úgyis kell lenni, mert hiába papolnak a vezetőink, a magyar népet nem lehet éheztetni. TBBsmmsBtmmmmmamMnBSMsnmam Olvasótábor Nyírbogdányban Egyhetes olvasótábort szer­veztek napközis rendszerben Nyírbogdányban, a Kázinczy Ferenc Általános Iskola és a helyi könyvtár összefogásával. Régebbi hagyományokat feli­dézendő vállalkozásról volt szó, hiszen sikeresen pályáztak a Kulturális és Szabadművelés Alapítványnál. A lehetősé­gekhez igazodva igyekeztek minél tartalmasabb, változato­sabb programokat nyújtani az olvasótábor harminc diákjának. A szervezésben és a programok lebonyolításában Sári László könyvtáros, Szilágyiné Sinka Zsuzsa, Sajtos Valéria, Szabó Judit, valamint Takács Attila pedagógusok vettek részt. így a sok szabadidős, kreati­vitást fejlesztő játékos foglal­kozás mellett a diákok megis­merkedhettek a batikolással, a népitánc alapvető elemeivel, valamint több helyi és környék­beli kiránduláson is részt vet­tek. Többek között Nyíregyhá­zán megtekintették a Jósa And­rás Múzeumot, ellátogattak a Móricz Zsigmond Megyei Könyvtárba, a Sóstói Múzeum­faluba és a vadasparkba. A kulturális foglalkozásokon több ismert személyiséget is vendégül láttak, köztük Rozma Béla csillagászt, aki ez alka­lommal videovetítéssel egybe­kötött élménybeszámolót tar­tott tibeti és indiai útjáról. Erdélyről s annak irodalmi ha­gyományairól Kedves Csaba irodalomtörténész tartott elő­adást. A 90 éve született József Attila kőkeményeiből Stettner Ottó színművész irodalmi összeállítását hallgathatták meg? Ugyancsak sikeresen de­bütált az olvasótáborban a kezdő novellista, Csabai Lász­ló is. Budaházi István Könyvek között az olvasótáborban

Next

/
Oldalképek
Tartalom