Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-06 / 156. szám
12 1995. július 6., csütörtök Vox Humana UJ KELET MOZGÁSKORLÁTOZOTTAK SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYEI EGYESÜLETE AZ ÚJ KELET MELLÉKLETE 1. kép: Bár a disznóölésről a fagyos téli reggelek jutnak az eszünkbe, azért a hurkakolbász most is ugyanolyan finom lesz 2. kép: Amikor már az apróságok alszanak, végre a felnőtteknek is jut idejük a játékra 3. kép: Főleg a városi gyerekeknek jelent újdonságot a lovasszekér, de mindannyian boldogan utaznak rajta Az első táborozás Gyermekzsivajtól hangos a Szamos rápolti partja. Az eleven kis lurkók önfeledten han- cúroznak a vízben. A parton elhelyezett székek egyikében egy törékeny kislány ül, s szemében némi vágyakozással nézi a fürdőzőket. Hogy ne érezze annyira egyedül magát a járókerethez kötve, letelepszem mellé, és beszélgetni kezdünk. Hamarosan megtudom róla, hogy a 15 éves ifjú hölgyet Gulyás Erzsébetnek hívják. — Koraszülött voltam, ennek köszönhető mostani állapotom. Szinte ki sem teszem a lábam a lakásból — mondja szomorkás mosollyal Erzsiké. — Iskolába azért csak jártál... — Idén végeztem el a nyolcadik osztályt, de úgy, hogy a tanáraim feljártak hozzám órákat adni. Időm nagy részét a lakás négy fala közt töltöm. — Mivel telnek a napjaid? — Legszívesebben olvasok és zenét hallgatok. Könyvek közül a romantikus regényeket, dalban pedig Gergely Róbert számait szeretem. Délutánonként anyukám segítségével leülök a házunk előtti parkba, ahol nézelődöm, figyelem az embereket. — Hogy érzed itt magad? ■—Életemben először jöttem el táborozni. Számomra ez egy csodálatos élmény. Mielőtt elindultunk otthonról, már any- nyira izgatott voltam, hogy alig bírtam magammal. —Mi tetszett-a legjobban az eddig látottak közül? — Mi is... talán a vízimalom és a vizek. A Tisza, a Szamos és a Túr. — Kanyarodjunk egy kicsit vissza az iskolához. Mihez kezdesz most, hogy elvégezted az általánost? — Ezt az évet szinte már biztos, hogy kihagyom. Jövőre jó lenne elvégezni egy számítógép-kezelői tanfolyamot, és nyelveket is szívesen tanulnék. Legjobban a német és az angol tetszik. Ezzel a tudással talán még fordításokat is tudnék vállalni. Ha pedig egyik sem sikerül, elmegyek telefon- központosnak. — Vannak testvéreid? — Egy nyolcéves húgom. Nagyon szeretjük egymást, bár néha veszekszünk egy kicsit. — Te szeretnél családot? — Természetesen, de csak akkor, ha igazán szerelmes leszek. — Szerinted mit jelent a szerelem? — Két ember összetartozását. Azt, hogy a férfi és a nő szereti egymást, és törődnek a másikkal. Jóban-rosszban, egészségben és betegségben mindig együtt maradnak. Sorkatona fegyver nélkül Nem tudom, ki mennyire jártas katonai dolgokban, de azt gondolom, sokan tudják, hogy a hadköteles fiatal férfiak háromféle módon tölthetik le katonaévüket. A legtöbben a hagyományos módot választják, amikor fegyverrel a kézben vesznek részt a kiképzésen. A második csoportba azok tartoznak, akik fegyver nélkül, de szintén a laktanyában részesülnek oktatásban. Ma azonban már egyre többen vannak, akik Vereb Tamáshoz hasonlóan a polgári szolgálat mellett döntenek. — Miért pont ezt a fajtáját választottad a katonáskodásnak? — Keresztény vagyok, és úgy gondoltam, hogy a hitem nem egyeztethető össze a laktanyai szolgálattal. így fél évvel tovább kell szolgálnom, mint laktanyabeli társaimnak. Azért több előnye is van a polgári szolgálatnak. Például szabadak a hétvégéim, és a szolgálatom naponta csak addig tart, amíg a munkáltatóm dolgozik. — Hogy kerültél a mozgáskorlátozottak megyei egyesületéhez? — A polgármesteri hivatalban ajánlották nekem ezt a helyet. — Mihez kezdesz, ha letelik a másfél év? — Elvégeztem egy külkereskedelmi és áruforgalmi tanfolyamot. Azzal talán majd tudok valamit kezdeni. Bár én minden fontosabb döntés előtt Istenhez fordulok. Ezért is választottam a katonaságnak ezt a módját. Tábor sérült gyerekeknek o Épül a homokvár a Szamos pártján Lehet-e nagyobb boldogság a Földön, mint amikor egy gyermek önfeledten nevet? Főleg, ha rövidke életében már annyi baj, probléma érte őt. Az örömszerzés apropóján immár több éves hagyomány, hogy a mozgás- korlátozottak megyei egyesülete nyári tábort szervez sérült gyerekek számára. Idén a 38 fős kis csapatnak a Start ököritófülpösi rehabilitációs központjának üdülője adott otthont. S hogy mi a célja ennek a néhány napos kirándulásnak, arról Balogh Zoltánnét, az egyesület megyei elnökét kérdeztük, nem mindennapi körülmények között. Hogy a homokban játszó gyerekeket egyetlen pillanatra se tévesszük szem elől, térdig beállva a Szamosba váltottunk néhány szót. — Ezeknek az apróságoknak alig van módjuk arra, hogy közösségbe járhassanak. Éppen ezért mindennél fontosabb számukra ez az ötnapos összejövetel. Ennek emlékéből „táplálkoznak” a következő találkozásig. Most először hirdettük meg úgy a tábort, hogy családok jelentkezését is vártuk. —Ha jól tudom, ez az üdülés azonban nem csak ebben tér el a korábbiaktól. — Nagy élmény a gyerekeknek, hogy a felállított sátrakban megszállva a szabad ég alatt tölthetik az éjszakákat. Változás állt be a már megszokott programban is. Eddig a sóstói és tiszavasvári pihenéseket mindig úszásoktatással kötöttük össze, az idén viszont valami újat találtunk ki. Inkább kirándulni hordtuk el csemetéinket. Busszal bejártuk az egész környéket, voltunk Szatmárcse- kén. Kölesén, Túristvándiban és még számtalan csodálatos helyen. — Milyen meglepetéseket tartogat a záróest? — Estére meginvitáltak minket a faluba egy igazi te- hénfejésre. Mire hazajövünk, már lobogni fog a tábortűz, és vacsorára a hajnalban leölt malac hurkáját és kolbászát fogjuk megenni. Az egyik kislánynak tegnap volt a születésnapja, a konyhán tortát sütnek a tiszteletére. — Ki finanszírozza az üdülést? — A tábornak volt egy minimális részvételi díja, a szükséges többi pénzt pedig pályázat útján kaptuk az önkormányzattól. A sátrakat a Startiskola adta kölcsön, a gumimatracokat a gumigyártól kaptuk. — Jövőre is terveznek közös pihenést? — Ha az anyagiak összejönnek, mindenképpen. A gyerekeknek van egy óriási álmuk: egyszer ki szeretnének jutni Disneylandbe. Nem sok reményünk van rá, de hátha meghallgat minket egy jó tündér. ...A parti homokban öt homokvár csúcsa meredezik az ég felé. A zsűri szakértő szemmel nézi mindegyiket, de eredményt majd csak este hirdetnek. Még egy utolsó pancsolás a vízben, aztán indulás vissza a táborba, hisz időközben elkészült az ebéd is. Lovasszekér jön értünk, és a gyerekek visongva a gyönyörűségtől ülnek fel kísérőik segítségével a szénára. ...Elrepült az idő, fotós kollégámmal útra kelünk. Csodálatos napot töltöttünk el a kis „bicebócák” között. A gyerekkezek vidáman integetnek utánunk. Már jó néhány kilométerre járunk a tábortól, amikor még mindig visszacseng a fülembe egy tolókocsis fiú boldog, önfeledt kacagása. Jaj, úgy élvezem én a strandot Ugye, találó a cím? A nagy kánikulában üdítő-en hat az emberre a Szamos hűvös vize. A homokvárépítés sem mindennapi móka, kicsiknek és nagyoknak egyaránt jó szórakozást nyújt A mozgáskorlátozottak megyei egyesülete tájékoztatja sorstársait, hogy 1995. július 12-étó'l augusztus 15-éig nyári szünetet tart. Nyitás: augusztus 16. Az oldalt szerkesztette: Sikli Tímea Fotó: Csonka Róbert SiTi
