Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-06 / 156. szám

UJ KELET Megyénk életéből 1995. július 6., csütörtök Aratásra készülnek Az embert s gépet próbáló munka hamarosan elkezdődik. Felzúgnak a kombájnok, a szál­lító járművek motorjai, neki- gyürkőznek az emberek. A műhelyekben már készü­lődnek: az utolsó alkatrészig átvizsgálják a masinák minden porcikáját, csavarokat húznak meg, cserélnek és javítanak, féltő gondossággal ápolják a sokat tudó gépezeteket. Egykettőre itt az idő, és raj­tuk minden szem, hiszen az Életet, a kenyerünket adó ga­bonát takarítják be. (Felvétele­ink a nyíregyházi Nyugat Szö­vetkezetben készültek.) Magyar Árpád, az IKR szerviz szerelője ellenőrzést tart Mócsán István kom- bájnkezelőve! és Figeczky Emil gépüzemvezetővel. Andrejkovics József szerelő minden csavart ellenőriz Csonka Róbert felvételei Harcsaóriás a Tiszából A boltos horgászszerencséje Az üzletben öreg nénike jár fel s alá, és gondosan válogatja össze a másnapi főznivalót. A pult másik oldalán Nyilas Lász­ló áll, aki feleségét helyettesíti a milotai vegyesboltban. Kész­ségesen a fagyasztóba tesz ne­künk egy üveg kólát, s míg arra várunk, hogy lehűljön, beszéd­be elegyedünk. — Tulajdonképpen én csak amolyan kisegítő vagyok itt, a bolt a feleségemé. Nemrégiben egy fagylaltospulttal bővítettük a felszerelést, azóta a lányom a bejárat előtt árulja az ízes hűsítőt. — Ez az egyetlen bolt Milo- tán? — Nem, de ez a legnagyobb. Nyolc kisebb van még házak udvarán, garázsokban. De amint látja, itt a liszttől a gombig min­den megtalálható. — Mennyi kenyér fogy na­ponta? — Átlagosan kettőszáz. Ennyi a kis boltokban összesen nem megy el. Hál’istennek, jó a forgalom. —Említette, hogy a bolt a fe­leségéé. Ón mivel foglalkozik? — Flúsz éven át voltam a té­eszben sofőr. Amikor aztán a gazdaság bukdácsolni kezdett, megvettük ezt az üzletet, én pedig régi szenvedélyemnek hódolok. A Felső-Tisza-vidék itteni horgászegyesületének vagyok a horgászmestere. Már hároméves koromtól járom a vizeket, így nem jelent gondot ez a feladat. — Mekkora volt az eddigi legnagyobb fogása? — Ennek külön története van. Tavaly szeptemberben történt, hogy fogtam egy több mint 10 kilós harcsát. Boldogan vittem haza a feleségemnek, aki szin­tén nagy horgász. O azonban közölte, hogy ahol ekkora hal van, ott akad sokkal nagyobb is. Visszamentem a vízhez, és ne­gyedóra múlva már a horgomon volt a következő zsákmány. A harcsa 1 méter 75 centi volt, és 24 kiló 80 dekát nyomott. És még mindig nem ez volt a Leg­nagyobb hal a Tiszában. Még sokáig hallgatnám a horgásztörténeteket, de újabb vevő érkezik, s így búcsúznom kell. Miközben kilépek a bolt­ból, azon gondolkodom, hogy mit kíván az ember egy hor­gásznak. Nagy fogást, vagy jó szerencsét? SiTi Olaszországba csak nemzetközivel! A nyaralni vagy európai kirándulásra induló autósok kö­zött felröppent a hír, hogy több országban, elsősorban Olasz­országban „problémáznak” a magyarokkal: nem fogadják el jogosítványukat. A Magyar Autóklubtól megtudtuk, hogy érvényes az az 1968-as Közúti Közlekedésrendészeti Egyezmény, amelyet Európa országai írtak alá és ratifikáltak, de három ország, nevezetesen: Hollandia, Spanyolország és Olaszország nem írta alá, ezért az e három országba utazóknak jó kiváltaniuk a kiegészítő nemzetközi jogosítványt, ami jelenleg 500 forint­ba kerül. A Magyar Autóklub felvette a kapcsolatot az olasz autóklubbal (ACI), s megállapodtak abban, hogy Olaszország nyolc legnagyobb határátkelőhelyén azok a magyar autósok is beszerezhetik a jogosítványuk hivatalos olasz fordítását — 5 ezer líráért —, akiknek nincs nemzetközi jogosítványuk, és ezzel már nyugodtan vezethetnek Itáliában. A már említett három ország közül legszigorúbban Olaszország ragaszko­dik a nemzetközi jogosítványhoz. Budaházi István Forró nyári délután a nyíregyházi sétálóutcán Bozsó Katalin felvétele — A lányom a bejárat előtt árulja az ízes hűsítőket... Harascsák Annamária felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom