Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-31 / 177. szám
Megyénk életéből UJ KELET 1995. július 31., hétfő 5 Rozstermelő gazdák tüntetése „MegBokrosodott a rozs...” Tiltakozó demonstrációt tartottak vasárnap az apagyi és hét Apagy környéki település rozstermelői. A tiltakozók közel 40 munkagéppel — kombájnokkal, cséplőgépekkel, traktorokkal — felvonulást szerveztek a 41. számú főközlekedési útvonalon Apagytól Nyíregyházáig és vissza. A megmozdulásra a belföldi gabonapiacon kialakult lehetetlen állapotok szolgáltattak okot. Az egyik tiltakozó résztvevő, Kodácsi Péter — heves, nem kifejezetten kormánybarát szavakkal — elmondta, hogy az ellehetetlenülés határára sodródtak, ugyanis közel 30 ezer tonna rozsot nem tudnak értékesíteni, s a gyülemlő feszültséget az idei — nagyobb termésátlagú — rozstermés csak fokozni fogja. Nem teljesen értették, hogy az állam miért adott közel 2 ezer forintos vetési támogatást, amikor senki nem — de még a szerződést kötő gabonafelvásárló vállalatok sem — hajlandó tőlük megvenni a rozst. — Persze akadnak kivételek — tette hozzá Kiss István, Apagy polgármestere —, de ők sem hajlandók a rendkívül alacsony, 5 ezer forint körüli tonnánkénti árnál többet adni érte. Ez az összeg nemhogy újra befektethető tőkét hozna a gazdának, de még a rozstermesztés önköltségét sem fedezi, ami a helyi mezőgazdasági termelők számításai szerint legalább 7 ezer forint körüli összeg lenne. így az a helyzet alakult ki, hogy az állami támogatással ösztönzött rozstermeléssel hektáronként mintegy 10, de a rosszabb, 5—8 aranykoronájú földeken akár 20 ezer forintos vészteséget is realizálnak a termelők. Az elhangzott vélemények és a transzparensek feliratai szerint a demonstrációval azt szeretnék elérni a helyi termelők, hogy a Földművelésügyi Minisztérium Szabolcs-Szatmár- Bereg megyét is tekintse az ország egyenjogú részének, s hátrányos helyzetéből adódóan egy kicsit több odafigyeléssel legyen a megyei termelés tervezésére, hogy a jövőben a mostani helyzethez hasonló állapot ne alakulhasson ki. Rövid távon pedig kérték a kormányt, hogy a felhalmozódott s ez idáig eladhatatlan gabonafelesleget vásárolja fel tőlük az állam, ezáltal megteremtve a viszonylagos piaci egyensúlyt, hogy a gazdák folytatni tudják a termelést a jövő évben is. A tiltakozók elfogadtak egy 18 pontból álló petíciót, amiben leírták az összes, az őket és a termelést sújtó problémákat. Ezt el szeretnék juttatni dr. Lakos László földművelésügyi miniszterhez, kérve a benne foglalt problémák sürgős és hosszú távú megoldását, mert Szabolcsban nemcsak a rozs, hanem az alma, a dohány, de gyakorlatilag minden kultúrnövény támogatása, termesztése és értékesítése hasonló társadalmi feszültségeket okozhat a közeljövőben. Tisztelt miniszter úr! A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei mezőgazdasági termelők az alábbi gondokra, hibákra hívják fel a kormány, a minisztérium figyelmét: 1. 1991. évben megkezdett földvisszaadás óta a mező- gazdaság magára maradt, támogatása megszűnt. A hozott határozatok, döntések nem szolgálták a mezőgazdaság fejlődését. 2. Az alacsony aranykoronájú, minőségű Szabolcs megyei mezőgazdaság kiemelt támogatást igényel és nem adóbevezetést. 3. Szélesíteni kell az exportpiacot. 4. A termelési szerkezetet hatékonyabbá kell tenni, annak volumenét és minőségét fokozni szükséges. 5. A magyar mezőgazdaságra most nagyobb szükség van, mint bármikor. 6. Szabolcs megye termeli az ország rozskészletének 70 százalékát, és ez elsősorban a nyírségi részen koncentrálódik. Ebben a térségben az elhelyezése, értékesítése megoldhatatlan. Azonban a gyenge minőségű földön más nem termelhető. 7. Legyen a rozs exporttámogatott, a megtermelt rozs esetében állami piaci beavatkozást kérünk. 8. Kérünk érvényt szerezni a szerződéses fegyelemnek. Láthatjuk az uborka, a rozs, a paradicsom esetét. 9. 500 Ft-ért nem lehet egy mázsa terményt előállítani. 10. Állami támogatással ösztönzött termeléssel nem kívánunk még nagyobb veszteséget termelni. 11. Már most mondják meg, hogy 1996-ban van-e szükség rozstermelésre. 12. Olyan agrárpolitikát várunk, amely a családok anyagi biztonságát teremti meg és nem a létbizonytalanságba taszít. 13. Mi nem béremelést, hanem a létminimum megteremtését követeljük. 14. Változtatás nélkül a nagyüzemek, téeszek felszámolását követően a családok tönkremenetele fog következni. 15. A mezőgazdaságba kényszerült munkanélküliek is szeretnének a családjuk asztalára kenyeret tenni. 16. A szabolcsi alma bizonyítja a mezőgazdasági tőke szegénységét, a szakszerűtlen és magára hagyott termelést. 17. Olyan minisztériumot követelünk, amelynek minden megye, minden falu egyformán fontos, amely érzékenyen reagál a helyi gondokra, amely akar és tud tenni, ha kell. 18. Közös az érdekünk, közös a célunk, együtt dolgozzunk érte, mi partnerek akarunk lenni, de nem kiszolgáltatottak. A megfogalmazott szempontok mögött nem állnak pártok; nem pártpolitikai érdekek, hanem a termelők léte, a családok sokaságának megélhetése függ tőle. Kérjük az azonnali beavatkozást! A szabolcsi mezőgazdasági termelők apagyi tömegdemonstrációján megjelent és felszólalt Lakatos András országgyűlési képviselő, a megyei agrárkamara elnöke is. Bár a'kamara nem érdekképviseleti szerv, de a tiltakozással egyetértettek és segítséget nyújtanak a probléma mielőbbi rendezéséhez. A 30 ezer tonna eladatlan rozs miatt keletkezett térségi feszültség miatt levelet intézett a kamara elnöke a FM vezetéséhez, sürgetve egy intervenciós állami beavatkozást. Lakatos András képviselőnek a tiltakozókhoz intézett beszédét Kiss István polgármester kíséri figyelemmel — Nagyon sajnálom, hogy ilyen körülmények között kellett találkoznunk — mondta az agrárkamara elnöke. — A mi megyénk az, ahol a mezőgazdaság vezető termelési ágazat és ahol a termelés összetételéből fakadóan a legsúlyosabb feszültségek halmozódnak fel évről évre. Most az eladhatatlan rozs okozza a gondot, de a paradicsom és az alma — amelyek szintén stratégiai termékek — termesztése és értékeístése is sok és gyakori problémával jár. El kell ismerni, hogy a 90-es években bekövetkezett változások során nem sikerült stabilizálni a magyar mezőgazdaság helyzetét sem a termelés, sem a versenyképes ár tekintetében, sem pedig a keresleti piac kialakításának elősegítésével. Mi, a termelők jogosan kritizáljuk a kormány elmúlt évi agrárpolitikáját. Személy szerint is úgy gondolom, hogy ezen feltétlenül változtatni kell, s ezen dolgozom magam is mint országgyűlési képviselő. Reményünk van rá, hogy 1996- ban a működtetett szabályozó- rendszer a mostaninál jobban el fogja ismerni a kedvezőtlen adottságú területek jövedelemkiesését, s azt valamiféle pótlással kompenzálni fogja. Ami a rozst, a mostani helyzet előidézőjét illeti, picit hibásak vagyunk mi, termelők is, amellett, hogy komolyan számolni kell a jelen lévő piaci bizonytalansággal. Hibásak vagyunk azért, mert közel 30 százalékkal vetettünk többet, mint tavaly — gyakorlatilag mindenféle termeléstervezéshez szükséges információ és felvevőpiac nélkül. Közben a megyei állatállomány több mint 50 százalékkal zsugorodott, a rozsnak mint kenyérgabonának az élelmiszeripari feldolgozása visszaszorult. Feszült belföldi piaccal állunk szemben, amit jó lett volna a vetéskor figyelembe venni. Ezekkel együtt teljes mértékben egyetértek azzal, hogy mielőbbi állami beavatkozás történjék a rozsprobléma levezetésére. Dr. Lakos László földművelésügyi miniszterrel pénteken beszéltem, s felhatalmazásom van tőle, hogy elmondhassam önöknek: érti a problémát, vizsgáltatja az apparátusával a lehetőségeket. Arra tett ígéretet, hogy a hét közepén, kedden vagy szerdán, a reményei szerint, pozitív tartalommal válaszolni fog a múlt héten hozzá intézett, a rozstermelés problémáit feltáró levélre. Azt gondolom, hogy ez az apagyi demonstráció kellőképpen alátámasztja a fennálló gondokat, és nagyon bízom abban, hogy gyorsan megszületik az ezeket a feszültséget megoldó eredményes döntés. A jövőben hasonló problémák várhatók mindaddig, amíg nem jól működik az önszerveződés. Van lehetőség a termeléstervezésre az agrárkamarán, a települési mezőgazdasági bizottságokon belül. Ezek a szervezetek rendelkezni fognak minden szükséges — keresleti, piaci és finanszírozási — információval, amihez minden kamarai tag hozzájuthat. A kormány és a termelők között kialakuló kétirányú, a termelést segítő adatok áramlásával a maihoz hasonló helyzet még csírájában kiküszöbölhető lesz. Vitéz Péter Kodácsi Péter: „Miért kaptunk támogatást arra a rozsra, amit senki sem vesz meg tőlünk?” Ehhez a képhez nem kell kommentár... A felvonulást vezető traktor felirata: „Szabolcs megye is szeretne Magyarországhoz tartozni, a szabolcsi ember is meg szeretne élni!” Csonka Róbert felvételei
