Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-29 / 176. szám
UJ KELET Atlétika 1995. július 29., szombat 9 | percek, pontok, bajnokok XIII. Ifjúsági Atlétikai Európa-bajnokság^ Nyíregyháza 1995. július 27-30. bolyból Az elnök jól időzítetett A Helia-D XIII. Ifjúsági Atlétikai Európa-bajnokságon egy újabb illusztris arc tűnt fel a VIP-vendégek számára elkülönített díszpáholyban. Ez a személyiség nem más. mint a Francia Atlétikai Szövetség elnöke, Jean Poczobut. A francia atléták „nagyfőnöke” egy röpke látogatást tesz hazánkban, illetve városunkban, ugyanis ma este már utazik vissza Párizsba, majd Göteborgba egy konferenciára. E kis idő alatt kerestük meg Poczobut urat egy kis terefere erejéig. — Elnök úr, mikor érkezett Nyíregyházára ? — Csütörtök este érkeztem meg, a férfi 10 000 méteres döntő előtt. Pont a legjobbkor, hiszen a francia válogatott versenyzője, Benoit megszerezte hazánk számára az első Európa-bajnoki címet, s végignézhettem a futását. — Ez épp így volt időzítve? — Igen. — És mi a véleménye a férfi 10 000 méterről? — Csak egy szót tudok mondani: csodálatos! —Mennyire erős Önöknél az atlétika? — Talán fogalmazhatok úgy, hogy igen erős. Nagyon sokat dolgoznak az edzőink, de ugyanez áll az atlétáinkra is. A juniorcsapatunk például speciális felkészülésen vett rész — így készülve a nyíregyházi Eu- rópa-bajnokságra. — Mikor először hallotta, hogy Magyarország, illetve Nyíregyháza rendezi az Eb-t, mire gondolt? — A magyarok híresek vendégszeretetükről, valamint jó szervezési készségükről. így rögtön az ugrott be, hogy ez az Eb jól szervezetten fog lebonyolódni. Ugyanez érvényes a stadionra, hiszen hallottam, hogy felújítják. Összeségében egy nagyon jó Európa-bajnok- ságot vártam, s a látottak alapján nem is csalódtam. — A versenypályával meg van elégedve? — Nagyon. Úgy is mondhatom: kiváló. —A szállással? — A junior versenyzőknek megfelelő, bár hozzáteszem, hogy egy kicsit drága. Viszont óriási előnye a szállásnak, hogy közel ven a stadionhoz, így könnyű a közlekedés. — Végezetül arra szeretnénk válszt kapni, hogy milyen szereplést vár a franciáktól — érmekben kifejezve? — Nagyon remélem, hogy tíz-tizenkét éremmel térnek haza sportolóink. Pontosabban fogalmazva: két—három arany-, továbbá hét—kilenc ezüst- és bronzérmet várok. Ezt azért merem kijelenteni, mert véleményem szerint ez a francia válogatott jobb, mint az 1993-ban rendezett San Sebastian-i Eb-n szereplő nemzeti csapatunk. Tehát lehetőséget látok a fent említett eredmények elérésére. Legalábbis remélem! A szakma nevében ______________________:__________________________I__i_ Az Eb színhelyén jártunk- ban-keltünkben nagyon sok ismerős arccal találkozunk. így futottunk össze Szál ka Gézával is, aki a nyíregyházi Sportiskola vezetője, s egyben az Eb ideje alatt a szervezésből is kiveszi a részét. Aki ismeri Szalka urat, az tudja, hogy a nyíregyházi Vasvári Pál Gimnázium „álom” atlétikai csapatának is az edzője, így természetesen a szakmai véleményét kértük ki az Eb-vel kapcsolatosan. — Legelőször is annak örülök, hogy Nyíregyházán ennyien érdeklődnek az atlétika iránt, hiszen szép számmal látogatnak ki a nézők a Városi Stadionba. A szakmai színvonalra sem lehet panaszunk, mivel nagyon jó viadalokat láthatunk. Eddig a legjobban a férfi 10000 méter és a női gyaloglás tetszett — az utóbbi a maga drámájával. Főleg úgy, hogy szerintem a ma atlétikájának a legkényesebb száma a gyaloglás, hiszen a bíráskodás, a szabály betartása nem igazán egyértelmű, s így vitákra ad alkalmat. Itt Nyíregyházán is kizártak két gyalogló hölgyet, s viccesen mondva, már azt hittem, hogy a magyarok elől mindenkit kizárnak. A győztes portugál kislány öröme viszont mindenkinek felemelő érzésre adott alkalmat. A francia fiú győzelme annál is inkább értékes, mivel ez a nagy meleg nem igazán kedvez a középtávfutóknak, s a felszabadult versenyzés, majd a francia fiú öröme önmagáért beszélt. A súlylökő finn srácot emelném még ki, s vele kapcsolatosan az a véleményem, hogy nagy jövő előtt áll. A magyarokról annyit, hogy jó érzés őket a döntőben tudni, s nekünk, nyíregyháziaknak külön öröm Majoros Laci döntőbe kerülése a gerelyhajításban. Attól függetlenül, hogy Lászlónak ez az első igazán nagy nemzetközi versenye, bízom benne, hogy a döntőben még rá tud tenni egy lapáttal. ^"hín maraton ORVOSI SAROK Sporteseményeken mindig történik sérülés, kisebb húzódás. Nincs ez másként a nyíregyházi ifjúsági atlétikai Európa-bajnokságon sem. Dr. Pikó Károlynál, az Eb egészségügyi bizottságának vezetőjénél érdeklődtünk az első nap „eredménylistájáról”. A szakember elmondása szerint, az első napon negyvennyolc főt kellett ellátásban részesíteni. Ezek között egyaránt volt versenyző és néző is. Volt alkalom, hogy kórházi ellátást is igénybe kellett venni, hiszen egy ember vesekőroham miatt szorult ápolásra. De a nézők között is szedte áldozatait az erős napsütés, hiszen ketten is napszúrást kaptak, valamint többeknél múló rosszullét lépett fel. Verseny közben is történt sérülés, mivel a női nyolcszáz méteres futamban a nagy helyezkedések közepette az egyik leányzónak a szögescipővel beletapostak a lábfejébe. Tehát az első nap ezek a dolgok adtak munkát az ügyeletet tartó egészségügyi személyzetnek. Remélhetőleg, a további versenynapokon egyre kevesebb munkájuk akad. Országos napilapok, hetilapok most szerveződő regionális kirendeltsége reklámszervezőket keres Kelet-Magyarország területén végzendő munkára. Gyakorlattal rendelkezők előnyben. A jelentkezőktől rövid önéletrajzot várunk. „Perspektíva"jeligére a kiadóba, 4400 Nyíregyháza, Pf.: 56. Nem csak az FC Barcelona érdekes... étel is ízlik—magyarázta Justo Lille. — És az idő olyan, mint otthon, Spanyolországban. Elégedettek vagyunk. —Gondolom, az eddigi eredményekkel is azok. — Nagyon boldog vagyok, mert az egyik versenyzőm csütörtökön súlylökésben bronzérmet szerzett, és egy másik atlétánk a 10 000 méteres síkfutásban bizonyult a második legjobbnak. Ma pedig 1500 méteren jutottunk tovább, így ebben a számban is várhatunk érmeket. — A második legnagyobb csapat a spanyol. Ez azt mutatja, hogy jó a spanyol atlétika? — Nem kifejezetten, hanem inkább azt, hogy feljövőben vagyunk. Nem vagyunk sem túl jók, sem túl gyengék, de fejlődünk. — Mennyire népszerű ez a sportág Spanyolországban ? Mi legtöbbször a Barcelonáról, vagy a Real Madridról, tehát a futballról hallunk.. — Valóban a foci az „úr”, de az atlétika is éléggé elterjedt. Megköszönve a beszélgetést sok sikert kívántam a spanyoloknak, az edző pedig viszonozta ezt a mieinknek. Ezennel átadtam. Csiky Justo Lille Immár két-három napja hiába „hajkurászom” a német Claudine Szendreit. Azért keresem, mert félig — mint a nevéből sejteni lehet — magyar származású. Egyébként hármasugrásban indult, de már az első napon kiesett a további küz- deímekből. Amikor a TK kollégiumában a németek főhadiszállása felé közeledek, már nem is kell mondanom, kit keresek, úgy is tudták. Sőt! Mivel Claudine kiesett, szolgálatkész csapattársai ajánlottak is helyette egy másik lányt, aki 100 méteren versenyez, és remek eredményei vannak. Persze az „alkuba” nem mentem bele — tehettem mást? —, pénteken ismét megpróbálkoztam. Nos, minden rendben ment, azaz Claudinét sehol nem (a szobájában sem) találtam. Ellenben a szomszéd szoba ajtaja nyitva volt. Az éppen banánt majszoló Kerstin Viehofert pillatottam meg. Tippet ő sem tudott adni, hol lehet Claudine, viszont készségesen igent mondott, amikor megkérdeztem, hogy fotózhatunk-e. Fotós kollégám szórta „parancsait”, hova álljon, üljön, mit csináljon Kerstin, én meg közvetítettem. Megtudtam, hogy 400 méteres gátfutásban indul szombaton, méghozzá már a döntőben, hiszen oda vereked- te magát. „Az első hat hely valamelyikét szeretném megkaparintani” — mondta. Aztán átkísértük a masszőrszobába (rosszra nem kell gondolni). Vajon már a szombati döntő jár Kerstin eszében? Szóval a masszőr kezelésbe vette, közben velünk is szóba elegyedett. — Csodaszép a város, a stadion, és a rendezés is remek, egyszerűen tetszik nekünk az ittartózkodás. — És az együttes eddigi szereplése? — Az első napon szereztünk két érmet, és két, vagy három negyedik helyet. Jó kezdés után szeretnénk erősen hajrázni — fogalmazott a masszőr. Ezzel lassan az ebédidőhöz közeledtünk, elköszöntünk, de megígértük, hogy még visszamegyünk... Pénteken összefutottam Sanchez Yvettével, a spanyolok csapatkísérőjével. Mivel szerettem volna a hispánokkal beszélni, körbementünk a stadionon, hátha belebotlunk valakibe, aki Espana feliratú mezt visel. Szerencsével jártunk, Yvette kiszúrt egy spanyol edzőt, Justo Liliét, aki a súlylökők mestere. — Kitűnően érezzük magunkat, az emberek kedvesek, az Claudinét kerestem, Kerstint találtam...
