Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-28 / 175. szám
Sport 10 1995. július 28., péntek UJ KELET Serdülő Kötöttfogású Birkózó vb Labdarúgó Magyar Kupa Bökönyi birkózó a vb döntőben! A szabadfogásúak párharcainak végeztével két nap szünet után a kötöttfogású birkózók vették át a terepet a Budapest Sportcsarnokban. Három szőnyegen, hat súlycsoport csatározásaival indult a délelőtti program, s amire már oly nagyon vártunk, a negyven kilósok között bemutatkozott Pistár Róbert. A bökönyiek büszkesége első selejtezőbeli mérkőzésén bolgár ellenféllel találta szembe magát. Pistár percnyi kétséget sem hagyott afelől, hogy ki az úr a háznál. Nikolov kénytelen volt belátni, emberére akadt, megyénk szülötte 7-1 arányú pontozással diadalmaskodott. Társai sem akartak lemaradni tőle, valamennyi magyar győztesen hagyta el a küzdőteret. Sajnos Pistár második színrelépését már nem kísérte szerencse, a román Gavrila túlságosan kemény diónak bizonyult. Igaz, válogatottunk rendkívül izgalmas, szoros találkozón veszített, méghozzá a lehető legminimálisabb különbséggel (3-2). Ezzel a vereséggel azonban nem veszett el semmi, a B ágon kora este tovább folytathatta a világbajnokságot. A délutáni ráadás aztán mindenért kárpótolta Rabócz János tanítványát, aki szenzációs birkózással a döntőbe verekedte magát. A korai lapzárta miatt további részleteket nem sikerült megtudnunk, ám a lényeg: Pistár pénteken az aranyéremért harcolhat, s bármi történjék is, teljesítményét csak felsőfokon említhetjük. Kerékpár Ismételt a lengyel Mihalec A Coca-Cola magyar kerékpáros körverseny negyedik szakaszán a Szeged és Pécs közötti 192 km volt a penzum. Nem sokkal a rajt után a német Michael Müller, valamint az osztrák Nikolaus Fleis megszökött a mezőnytől. Az első részhajrán Mély- kútnál az osztrák haladt át elsőként, a bajai részhajrá azonban elmaradt, mert a mezőny nem azon az útvonalon ment, ahol a zsűri várta. A bajai hídnál a sorompó piros jelzése miatt több mint tíz percet kellett várni, de természetesen a két szökevény után 3:50 perccel később engedték csak az üldözőbolyt, pontosan annyival később, ameny- nyivel a sorompóhoz érkeztek. Miután a két szökevényt utolérték, 15 km-rel Pécs előtt a második szakaszon is győztes és a gyorsasági hajrákban legjobb lengyel, Mihalec megszökött, vele csak két ukrán, Matvejev és Klimenko tudta a lépést tartani. Nagy tömeg várta Pécsett a Széchenyi téren a befutókat, a lengyel hajrázott a legjobban, és ezzel második szakaszgyőzelmét aratta. Eredmények: 4. szakasz: 1. Mihalec (lengyel) 4:33:19 ó 2. Matvejev (ukrán) azonos idővel 3. Klimenko (ukrán) 4:33:21 4. Pecnjak (horvát) 4:34:21 5. van Heeswijk (holland) 6. Svrcek (szlovák) azonos idővel. Pénteken a Pécs - Nagykanizsa közötti 142 km a következő szakasz. Marginean otthon maradt Jelentősen átrendeződött a kisvárdai csapat kerete. A számbavehető labdarúgók listája a tavaszihoz képest kicserélődött . bár az előre prog- noztizált összeomlás nem következett be. Az első fecskék már a bajnokság befejezése után elhagyták a fészket, Dudás valamint Jávor magasabb osztályba lépett, mikor Sényőre szerződött. Béres harmincnégy évesen szögre akasztotta a stoplist, ahogy mondani szokás, érdemei elismerése mellett vonult „nyugdíjba”. Szombatit állam- polgári kötelessége szólította Nyírbátorba, persze a futballt ott sem hanyagolja majd el. Biztosan távozik Szőr kapus és Seres. Kérőjük Demecser, ámde az üzletre még nem üt- tetett pecsét, mert az egyesület nem írta alá átigazolási kérelmüket. Szaporán sikerült betölteni az üres státusokat, így került a várkertiekhez az encsi Tóth László (25) s társa, Kotula (20). Kotula egyébiránt nagy fogásnak ígérkezik, azon túl, hogy az elmúlt idényben tizenöt gólt szerzett, mint a kötelezően pályára küldendő huszonegy éven-aluli is biztos pontja lehet csapatának. Vachter (25) bal odali középpályásként szolgálhatja meg árát, ugyanakkor Vedres (20) Pappról tér vissza volt kollégáihoz. Lelt sem fog eltévedni Kisvárdán, az irányító poszton korábban kihagyhatatlan volt, most egy esztendőre kölcsönadta őt az NYFC. Marginean ez idáig nem adott jelt magáról, helyette üzenet jött: kenyéradója, Dicsőszentmárton, a román bajnoki rendszer átszervezésének folytán feljutási álmokat dédelget, megcélozva a második ligát. Az MLSZ által kezdeményezett, fiatalok szerepeltetését előíró paragrafus Kőrizs és Vincié számára teremthet el nem mulasztható alkalmat, hogy helyet kérjenek a kezdő tizenegyben. Tenisz Nyíregyháziak az élen A hét végén hosszú „menetelésbe” kezdtek a 12-14 éves ifjú teniszezők. A nyíregyházi SZÉSE teniszszakosztály a Tkonf Kft.-vei karöltve rendezte meg ugyanis a háromnapos korosztályos viadalt, a Tkonf Kupát. Az országos versenyen a 14 évesek páros viadalát kivéve hazai, tehát nyíregyházi sikerek születtek. Eredmények 14 éves fiúk: 1. Pázmándi Viktor (NYVSC), 2. Káplán Krisztián (1. NYTC), 3. Szűcs Lóránd (BSE) és Szatmári Tibor (Tisza TC). Páros, 14 éves fiúk: 1. Szűcs—Szatmári, 2. Pázmándi—Tamás (NYVSC), 3. Káplán-Takács (1. NYTC) és Varga—Kerülő (SZÉSE). Egyéni, 12 éves fiúk: 1. Takács Szabolcs (1. NYTC), 2. Berecz Ádám (1. NYTC), 3. Tóth Péter (1. NYTC) és Ha- luska Zsolt (SZÉSE). A 13 évesek világbajnokságának Franciaország ad otthont a közeljövőben. A Proton Kft. segítségével nyíregyházi versenyző is részt vesz majd a küzdelemsorozaton, méghozzá Káplán Krisztián, az 1. NYTC ifjú teniszezője. Krisztián csütörtökön utazik el a verseny színhelyére, ahol ha jó eredményt akar elérni, akkor igencsak fel kell kötnie azt a bizonyos fehérneműt. Mindezt azért lehet így fogalmazni, mivel Krisztiánnak a főtáblára jutásért négy mérkőzést kell(ene) megnyernie. Az ifjú teniszező egyébként jó formában várja a vb rajtját, így talán bizakodhatunk a főtáblára jutásában. —bat— Sokat kell még dolgozni! A baktalórántházi rendezők a Stadler vezetői mellé ültettek le megérkezésem után. Szerencsém volt. Nem kevés tanulsággal, érdekességgel és következtetési lehetőséggel szolgált ugyanis a körülöttem lévők mérkőzés közben fokról fokra változó hangulata, viselkedése, reagálásaik az eredmény alakulása során. Stadler József a meccs előtt csupa panasz volt: nem sikerültek az igazolások, még szerencse, hogy Hatvanból jött ez a kapus, fogyóban a pénz, bár a pálya tökéletes állapotához már csak a szállodának kell elkészülni, a csapatépítés sem folyamatos, most éppen a Nagy Norbi gyereket vitte el a Vasas Malajziába, és jók, jók a nyíregyháziak, de hát kellenének melléjük még mások, és akkor itt van ez a kupakötelezettség, amitől viszont tartanak, mert tudják, hogy az ellenféljóval százon felül rúgott gólt az elmúlt bajnokságban, különben is az ilyen feltörekvő, bizonyítani akaró, tűzzel teli kiscsapatok ellen a legnehezebb. Az udvartartás aggodalmas arccal bólogatott. Aztán, amikor a tizedik percben már két góllal vezettek, s még húsz perc után újabb kettővel, kisimultak az arcok, eltűntek a ráncok a homlokokról, csupa derű, kacagás és tréfálkozás volt az egész környék. Már nem volt baj az igazolásokkal, a pénz hirtelen megszaporodott, kiderült, hogy a szállodát pillanatokon belül be lehet fejezni, s lám, milyen jól játszik ez az eredendően csatár Lehota Nagy Norbi helyén (egyébként valóban nagyon jól játszott). Ehhez a hangulatváltáshoz a legtevőlegesebben a hazai csapat járult hozzá. Azzal, hogy a megyei bajnokságban megszokott szellősséggel fogtak embert, hogy rendre szabadon hagyták az oldalvonal melletti folyosókat Kertész és Lehota előtt, hogy nem volt senki, aki lépést tudott volna tartani Jeremejevvel, ő pedig kihasználta a szabadságot, és egyre- másra küldözgette a labdákat a szabadon felfutók elé. Az új edző, Nagy András, gondolom, ezeken kívül is talált még javítanivalót csapata játékában. Mondta is a mérkőzés után, hogy nagyon sokat kell még dolgozniuk, míg utolérik magukat. Olyan hibák ezek, melyek jó, hogy ezen a mérkőzésen kerültek felszínre, s amelyeket a bajnoki rajtig ki lehet javítani, és a most sérült Vacsiljával, Cédával és Soós- sal kiegészülve stabil tagjává válni az NB III-as mezőnynek. Mikor elköszöntünk, Stadler József sok sikert és jó munkát kívánt a baktaiaknak. Továbbítom. Kanda Ferenc Eltűnt osztálykülönbség Az elnyűtt Volán-stadion felé haladván hihetetlennek tetsző pillanatokat éltem át. Két taxi gurult a bejárat elé, ami persze nem bír szenzációértékkel. Ámde azt hittem, rosszul hallok, a kiszálló, kissé kapatos utasok az „ajtónál- lóknál” érdeklődtek, hogy jó helyen járnak-e — tették ezt német nyelven. Ők ugyanis futballmérkőzésre jöttek, nem másért furikáztatták ki magukat a város szélére. Megnyugtató választ kaptak, mire útjára engedték — vaskos tárcájukból fizetve — a sofőröket. Fenemód furcsállottam a dolgot, miért pont a Kárpát-Hús Volán—Kábái Cukor FC- Hajdúszoboszló (rémálommal ér fel újságíró számára ez a rettenetesen hosszú csapatnév) kupaderbi izgatja a germánokat, akik a mienkénél sokkalta nívósabb focihoz szoktak. Nosza azonnal rákérdeztem a meccs előtti simításokkal foglalatoskodó Tóth Mihály tói. A szakosztályvezető „kifecsegte”, egy alacsonyabb osztályban szereplő német együttes obsitos játékosaiba ütköztem, akikkel afféle baráti viszonyt tartanak fenn. Kár. Egy illúzióval kevesebb. De nagyszerű is lett volna abban a hitben ringatózni, hogy csakis a kíváncsiság hajtotta a messzi vándorokat! A játékosokkal aztán jól „kibabráltak”! Árnyék sehol a pályán, a nap meg hétágra süt. A nyíregyháziakért aggódó kevesek, a pusztán semleges érdeklődők (sőt, ellenféllesők) meglepődve konstatálhatták: kérem, hol itt az emlegetett három osztálynyi különbség? A húsosok derekasan kergették a labdát és NB Il-es vendégeiket, utóbbiak emiatt erősen szenvedtek. Mit ne mondjak, semmivel sem tűntek különb csapatnak a hazainál. A mécsesét végül megnyerték, ezzel elérhető közelségbe került számukra a csoportból való továbblépés. De büszkék semmi esetre sem lehetnek. „Ezt a Kabát el lehet kapni, semmivel nem jobbak, mint ti” — harsogta a lelátó, s volt benne valami. Az utolsó negyedórában a Szűcs kiállításával megfogyatkozott hajdúsági „osztag” csak bekkelt, a szépségre mit sem adva csalta az időt. Moldvánék lehajtott fejjel dobtak be mindent, alighanem szívük vitte előre őket, de így is pocsék perceket okoztak a kispadon gubbasztóParöczai Sándornak. A kabai-szobosz- lói „vegyeskar” kommandós frizurát viselő edzőjének van még mit kottáztatnia fiaival, súlytalannak tűnt csapata. A megyeszékhelyieknek pedig nem maradt más hátra: vasárnap a Békéscsaba ellen bedobni apait-anyait, elvégre a becsületért kell futballozni. Koncz Tibor Boda „pandúr” lett! Lassan már hagyománnyá válik a Nagykálló együttesénél, hogy olyan trénerek koptatják a kispadot, akik — ha kell — csatasorba állnak. Tavaly Kaszab István dolgozott ilyen „filozófiával”, méghozzá eredményesen, a következő bajnokságban pedig Boda Mihály — aki korábban Nyíregyházán és Szarvason focizott — fogja irányítani a kállói sereget, és — ahogyan ő fogalmazott — ha muszáj, a küzdő (de lehet, hogy a kezdő) tizenegyben is ott lesz. — Csak a futballban érzem otthon magam — tette meg „vallomását” Boda Mihály. — így hát ha már nem is fogok focizni, de edzősködni igen. — És valóban nem fogsz beszállni a játékba? Boda Mihály — Csak akkor szállók be, ha nagyon muszáj. Egyszer kaptam egy jó tanácsot, miszerint nem túl szerencsés úgy edzősködni, hogv közben játszik is az ember. Ehhez fogom tartani magam, de ha szükség van rám a pályán, ott is segítek. —Játékospályafutásod alatt néhol a szertelenség sem állt távol tőled. Most edző lettél, lehetséges, hogy egyúttal rablóból pandúr is? — Azt hiszem, igen. Korábban tényleg bohém voltam, de meg is fizettem az árát azzal, hogy nem tudtam magasabbra jutni a futball ranglétráján. így vagy 300 NB Il-es meccsig jutottam. Mindenesetre változtattam mentalitásomon, mint tréner már fegyelmezettebb, higgadtabb vagyok, amire természetesen nagy szükség is van. cs.n.
