Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-26 / 173. szám
UJ KELET Atlétika 1995. július 26., szerda XIII. Ifjúsági Atlétikai Európa-bajnokság,/ Nyíregyháza 1995. július 27-30. percek, pontok, bajnokok Nyíregyháza jo választás volt! Woher seid ihr gekommen? Tessék?! Magyarok vagyunk! Talán már a címből sejteni lehet valamiféle „kapitális” baklövést — ha úgy tetszik, színtévesztést —, ami kedden délután esett meg a tanárképző főiskolán a csapatok után szimatoló stábunkkal. De erről majd később... Délután fél négykor viszonylagos nyugalom fogadja a szikrázó napsütésben a tanárképző főiskolára kiruccanó kétszemélyes különítményünket. Melegében érkezett vendégeket nem találunk, az edzőpálya is eléggé kihalt képet fest, csak néhá- nyan dacolnak a hőséggel és edzenek a csütörtöki rajtra. Gond egy szál se! — villan át agyunkon. — Átnézünk a Városi Stadion pályájára. Ott sem túl nagy ám forgalom! (Délben beszélünk a németekkel, a nagy a hőségre panaszkodtak, ezért — mint elmondták — inkább szunyókálnak egyet, majd estefelé ismerkednek meg közelebbről is a pályával.) „Kedves stadion a nyíregyházi” A város felőli oldalt egy holland és egy finn brigád „foglalja le” — fotós kollégám angolul társalog velük —, míg a másikat a melegítő német sprinterek. Rövid ismerkedés után rátalálok edzőjükre, Adalbert Rossbachra, és faggatni kezdem. — Hogy tetszik a város? — Nem volt még időnk szétnézni — tárja szét a karját a tréner. — Tegnap érkeztünk meg a szállásra, majd egy kicsikét pihentünk a hosszú utazás után. Ma könnyebb edzést tartunk, remélem, holnap „bemehetünk” a városba. —A stadionnal meg van elégedve? — O, igen. Szép a létesítmény. Két éve San Sebasti- anban jártunk ifi Eb-n, de ott túl nagy volt a stadion egy ilyen rendezvényhez. Ez kedves kis hely, azt hiszem, jó verseny lesz majd itt. —Sprintercsapatától milyen eredményeket vár? — tartom szóval. — Döntőbe kell jutnunk 100 és 200 méteren is. Erem lebeg a szemünk előtt... — Azzal a készülődő Thorsten Schulz-ra mutat, majd hozzáteszi: 10.54 a legjobbja. Elbúcsúzunk, hogy vissza- ugorjunk a TK-ra, hátha megérkezett már valamelyik külföldi delegáció. „Nagy” ötletünk bevált, az oroszokat és az olaszokat találjuk a főbejárat előtt. A taljánok elegáns, Italia feliratú, kék utazótáskájuk társaságáHolnap, azaz csütörtökön elrajtolnak a futók, elrugaszkodnak az ugrók, elrepülnek a gerelyek, útjára indul a nyíregyházi ifi Eb. Természetesen nem csak a versenyzők és a szervezők melegítenek teljes gőzzel, hanem a külföldi megfigyelők, az EAA (Európai Atlétikai Szövetség) képviselői is a dolgok Ha jól tudom, még nem fordult elő, hogy ennyi ország vett részt ifjúsági Európa-bajnoksá- gon. Azért is tulajdonítok nagy jelentőséget a versenynek, mert mondhatjuk, hogy egész Európa részt vesz rajta. —Az is lényeges szempont— tette hozzá Dasriaux úr—, hogy ez az Eb próbája lehet az 1998- as budapesti felnőtt Eb-nek. — Nyíregyháza — a keleteurópai kisváros —fővárosokkal versengett, hogy elnyerje a rendezés jogát. Helyes döntés született?-— Abszolút biztos vagyok benne, hogy jó volt a választás — vette vissza a szót Hans Skaset —, nagyon kedves fogadtatásban részesültünk, az itteni emberek barátságosak, a szervezők nagyon szorgalmasak. Egész másképpen néz ki a pálya és a város, mint egy éve, amikor legutóbb itt voltam. Jorge Sacedo — Tulajdonképpen az Eb-k történetében van hagyománya annak, hogy kisvárosok a rendezők —jegyezte még a vezető delegátus —, gondoljunk csak Cottbusra vagy Varazsdra, és most már Nyíregyházára is. — Eddigi itt-tartózkodásuk alatt milyen tapasztalatokat szereztek az itteni feltételekről? — Amikor először jártam itt, akkor mindannyian megegyeztünk, hogy számos változtatásra van szükség — válaszolt Salcedo úr. — Azóta már kétszer is eljöttem Nyíregyházára, és meg kell állapítanom, hogy azok a feltételek, amelyeket az első látogatásunkkor szabtunk, mind megvalósultak. Ha ezt az ifi Eb-t összevetem a korábbiakkal, megjegyezhetem, hogy mindazok a lehetőségek megvannak, amelyeket a csapatok már megszoktak. — Úgy hallottuk, volt néhány kifogásoló megjegyzésük... — Mindenütt vannak apróbb eltérések, amelyek nem feltétlenül hibák. De valójában semmiféle problémát nem találtunk. Fierre Dasriaux sűrűjében vannak. Vasárnap, illetve hétfőn ^megérkezett Nyíregyházára a francia Pierre Dasriaux vezető delegátus, illetve a norvég Hans Skaset és a portugál Jorge Salcedo, technikai delegátusok. Az említett vendégek — akiket a Bencs- villában szállásoltak el — hétfőn este megtekintették az Eb létesítményeit. Kedden délelőtt a Bencs-villában kerestük fel őket, többek között arra Hans B. Skaset voltunk kíváncsiak, milyennek látták a feltételeket. A három úr — miután elköltötte reggelijét -— készséggel a rendelkezésünkre állt. Kérdéseinkre felváltva kaptunk válaszokat. — Mint az EAA képviselője, miért és mennyire tartja fontosnak a megnyitót, illetve az utána következő versenyeket? — Nagyon fontosnak tartom ezt a viadalt, már csak azért is, mert Magyarországon rendezik meg itt, Közép-Európában — szólt Skaset úr. — Az érdeklődés igen nagy iránta, hiszen számos ország vesz rajta részt. ban várakoznak az akkreditá- cióra, míg az oroszok (45 versenyzővel jöttek) is lassan rendezik soraikat. Főnökük, a szemüveges, ősz hajú Valerij Volkov nagy ügybuzgalommal intézkedik, miután „teljes biztonságban” tudja együttesét, időt szakít ránk. „Az orosz lányok jobban tetszenek” — Nehéz megmondani, kik lehetnek a befutóink — mondja a mester. — Erős számunk a női magasugrás, a gerelyhajítás, a női 400 méter és a férfi kalapácsvetés. —Két éve San Sebastianban első lett az orosz legénység. Most milyen eredményt vár? — Majd meglátjuk! — hangzik a sokat sejtető válasz. — Nemrég az ifikkel voltunk Nagy-Britanniában, ott remekül szerepeltünk. Itt most erősebbek az ellenfelek, ezért sem tudok pontos előrejelzéssel szolgálni. Ami viszont biztos: Bemelegítés egyedül... nekem a lányaink jobban tetszenek, mint a fiaink, ők ugyanis általában előkelőbb helyezéseket érnek el. A csapatban mindenki egészséges, az előjelek jók. —Hallhatnánk néhány szót arról, hogy „ hány részre hullott” az egykori szovjet atlétika? — Az ukránok nagyon erősek, a beloruszok főleg gerelyhajításban, kalapácsvetésben jeleskednek, de a balti országok is előállhatnak meglepetéssel. Én az ukránokat látom a legjobbnak. Az egységes szovjet csapat sokkal erősebb volt, mint így, külön-külön az utó dók. A mi célunk nem az, hogy most, rögtön kimagasló atlétáink legyenek. A jövőt építjük, gondolok itt például a 2000-es atlantai olimpiára. — Edzenek még ma? — Majd hét óra felé bemelegítünk — jelenti ki Valerij Volkov, majd ugyanezzel a lendülettel visszaviharzik a „rib- játákhoz”. (Folytatás a 8. oldalon) ... és csoportosan (Fotó: Bocsi Krisztián)
