Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-24 / 171. szám
UJ KELET Nyírderzs 1995. július 24., hétfő ________Újrakezdés ötvennégy évesen________ Va gyonrész papíron kosa Miklós — Amikor a mi falunkat Császárihoz kapcsolták, kétmillió forint nyeresége volt a téesziinknek, nekik ugyanannyi veszteségük — mondta bosszúsan Kosa Miklós. — Attól az időtől a mi falunk csak lefelé ment. Még most is egybetartozik a szövetkezet, nem tudunk leválni, mert az emberek nem tartanak össze. — Mi az alapja, hogy ilyen határozottan kiáll a közösen megszerzett tulajdon mellett? — Megdolgozott tulajdon ez, nem megszerzett. A szerzéshez azok a vezetők értenek, akik maguknak elteszik, amiért én is dolgoztam harmincnégy évet a szövetkezetben. Kormos traktorral kezdtem, és végig gépeken rázattam magamat szántáson, vetésen. Kiadták a vagyonrészt az embereknek. de csak papíron. Nem ér az már semmit, mert a nép által megizzadt közös tulajdont néhány vezető éli fel, a többiek meg csak nézik. Van a falunk téesztelepén három istálló üresen, egy nyolcfiókos Sirokkó dohányszárító, két raktár, de ezek tönkremennek, még ezt sem tudjuk hasznosítani. — Ma már nem dolgozik a téeszben? — Mindenkit munkanélkülire küldtek a közösből, engem is. Amikor ez lejárt, ötvennégy éves fejjel magángazdálkodásba kezdtem. Van három fejőstehenem, annak az abraktakarmányát termelem, egy kis dohánnyal és paradicsommal is foglalkozom. — Megél ezekből a családjával? — Ha mindent kiszámítok, épphogy nem fizetek rá. De egyre nehezebb a dolog, mert még a lopásra is vigyázni kell. Vannak itt olyan népek, akik csak a másét szeretik elvenni. Az udvaromról lopták el éjjel a gépemhez való gázolajat. Hiába van két hamis kutyám, szembefújták őket könnygázzal. így élünk itt falun a dolgainkkal, gondjainkkal, de majd csak segítünk magunkon. Meggyszedés után napraforgó-kapálás A lányok szorgalmasak Szucsik Melinda most érettségizett. Szucsik Anita most lesz negyedikes gimnazista. Van egy öccsük. Mindhárman részt vállalnak a családi munkából, de a lányod...- Nem várhatom, hogy szüleim megszakadjanak a munkában azért hogy engem taníttassanak — szólt elsőként Melinda. Amikor a nyírbátori gimnáziumba jártam, napközben nem nagyon fogtak be, hogy tudjak tanulni.- Most azonban itt a mezőgazdasági munkák ideje. Meggyszedés után folytatjuk a napraforgó kapálását, kezdjük az uborka, majd a paradicsom szedését. Kell a bevétel, mert fodrásztanulónak megyek, és az sok kiadással jár.- Utoljára elsős koromban voltam Siófokon kiránulni. Úgy nem is tudnék elmenni könnyelműen szórakozni, hogy közben tudom, a családomra meg ittmarad a munka.- Azért mi is eljutunk olyan helyekre, ahová mások, csak szerény lányok vagyunk - folytatta a beszélgetést Anita. - Elsősorban a családdal közösen megyünk kiránulni.- A kapálást nem szeretem, de szó nélkül, szorgalmasan csinálnom, mert ha kell pénz a gimnáziumra vagy másra, szó nélkül kapok. Én már elég komoly vagyok ahhoz, hogy tudjam, a gyerek ne csak várjon a Ha jönnek a gyerekek Özv. Fedora Sándorné négy gyermeket nevelt fel. Aztán a két lány és a két fiú elhagyta a családi fészket. A hetvenkét éves anya mégsem boldogtalan, csak a magányt viseli néha nehezen. — Mindig a mezőgazdaságban dolgoztam, a téeszben hullattam apránként erőmet. A gyermekeinknek mindent megadtunk a férjemmel, amit egy falusi ember tehet. Mindig azt mondta az uram, hogy tanuljanak a gyerekek, aztán menjenek, amerre látnak, mert itt a faluban mindig csak üldöztetésben lesz részük, mert szem előtt lesznek. — Ez nem egészen érthető. — Valami pártembernek szálka volt a szemében a férjem. Nem csinált az semmit, csak a háborúban végig katona volt, majd három évet töltött orosz fogságban. Már két gyerekkel vártam vissza, szerencsére megjött. Alig volt itthon, vinni akarták a hortobágyi munkatáborba. Amikor bementem Nyíregyházára, hogy engedjék haza, mert mi lesz a gyerekekkel, azt mondták, hogy menjek onnan, mert Fedora Sándorné engem is belöknek az elszállí- tandók közé. Szerencsére volt egy pártember unokatestvére Káliéban, és az kimenekítette, de nyugtot utána sem hagytak az uramnak. — Nem lenne jobb valamelyik gyereknél? — Vinnének engem a fiatalok, de nem akarok egyhez sem menni, mert az öreg már csak teher. Inkább várom, hogy jöjjenek, és hozzák az unokákat is. Meg nem tudok én jószág nélkül meglenni. Nevelem a két malacot meg a csirkéket, hogy a gyerekek finomat egyenek, ha hazajönnek. _____A nyugdíj elmegy a földre_____ Lo pják a termést is — Semmi kárpótlást nem kaptam, pedig két évig voltam angol fogságban — mondta neheztelve Polcsók György. — Dániában a tengerparton volt a táborunk, ami szép lett volna, ha szabad turistaként látogattunk volna oda. A benzint csapoltuk meg, hordtuk egész nap, még jó, hogy fel nem robbantunk. Nem kaptam én ezért semmi kárpótlást... — Mire lett volna jó az a kárpótlás? — Jó az mindenre, amire jó! Ha meg nem, akkor nem! Elvették tőlem a földet is, és elmentem a Magyar Hajó- és Darugyárba dolgozni. Ahogy nyugdíjas lettem, meg a földemet is visszakaptam, nekifogtam a gazdálkodásnak. — Akkor most már ebben van az öröme. — Ezt meg honnan veszi? Van egy lovam, de ha ez nem volna, nézhetnék körül. Ahogy jön a nyugdíjam, fizetem a földmunkákra. Ha ez a kevés jövedelmem nem lenne, nem teremne itt semmi. Ezt is csak azért csinálom, hogy a pár jószágot eltartsam. Ha nem kapnék nyugdíjat, nálam szegényebb ember nem lenne. — A gyerekek nem segítik? — Ez ám a beszéd! Majdnem nekünk kell segíteni őket, mert most ilyen világot élünk. De lehet, hogy ősszel már az sem lesz, amit betakarítsunk. — Ez sem nagyon érthető. — Nem ám, hanem tudja, hogy mennyire lop a sok munkakerülő ember! Pestről költözött haza a földjét művelni egy ember. Aztán fényes nappal, mikor ment a határba, szedték a krumpliját. Ment a rendőrökhöz, vigyék már el onnan a cigányokat. Hát azokat elvitték, de krumpli sem maradt. Betörnek itt a házakba idős emberhez, tyúkot lopnak, aztán nincs törvény, amitől féljenek. Este már kimenni is veszélyes. Nahát nem csak a tévében látunk már ilyet! Polcsák György angol fogságban volt Rádió a teknősért Vágó Ferencet gyakran meglátogatják az osztálytársai. A hetedik osztályos fiú érdekes kisállatgyűjteménnyel rendelkezik, ezért sűrű náluk a vendég. — A testvérem két és fél éve kapott ajándékba egy hörcsögöt. O nem szívesen foglalkozott vele, én meg nem hagytam a háztól elvinni. Egy barátomnak volt egy teknőse, adtam neki érte fejhallgatós rádiót. Később én is kaptam ajándékba más állatokat, és tam velük. Most van fehér patkányom és egerem, kétfajta teknősöm, botsáskám, aranyhörcsögöm, tengerimalacom, zebrapintyem. — Mennyi idő szükséges a gondozásukhoz? — Naponta egy-két óra takarítás, fél óra gondozás. — Fogod-e gyarapítani az állományt? — Szeretnék kisállattenyésztő lenni. Ha ez sikerül, akkor biztos kicsi lesz a mostani nyári konyha az állataim-
