Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-03 / 153. szám

14 1995. július 3., hétfő Sport UJ KELET Labdarúgás: Bajnokok Tornája Sikeres kezdeményezés Demecserben A demecseri labdarúgók elnyerték a másodosztály Kárpát-Hús csoportjának bajnoki címét, s feljutottak az első osztályba. Örö­mükben gondoltak egy nagyot: megszervezik a megye bajnok- csapatainak tornáját. Tervüket a szövetség is örömmel fogadta, így egy héttel a bajnokságok lezárása után létrejött a négyes tor­na, melyre az NB III Tisza-csoportjában első Sényő, a megye bajnoka, Baktalórántháza, a már említett Demecser és az Erimpex csoport befutója, Nyírcsaholy volt hivatalos. Nyírcsaholy koráb­ban lekötött külföldi útja miatt kimentette magát, és Nagyecsed vállalta a beugró szerepét. A torna megszervezése igazi ünnepet jelentett a faluban, a második mérkőzésre már vagy ezren is össze­gyűltek a pálya szélén, hogy az aranylábúakat ünnepelhessék. A torna legfőbb szervezője-mozgatója a demecseri polgármester, Fáky László volt, aki elmondta: nagyon szeretnének egy jó csa­patot a nagyközségben. Már a mostani szereplés is közönség­vonzó, s nagyon sok demecserinek a vasárnap délutáni focimeccs jelenti a Szórakozást. A polgármester azt vallja, hogy az itt elért eredmények jó hatással vannak Demecser mindennapjaira is. Példaként hozta fel a pálya és a mellette lévő park rendbetételét. Egyszóval Demecser ünnepi hangulatban várta a focistákat. A szövetség pedig úgy döntött, hogy a torna döntője után a demecseri focipályán adják át az érmeket. Gerliczki Jánostól, a megyei szö­vetség főtitkárától azt is megtudhattuk: a szövetség szeretné, ha ez a torna sikeres lenne és hagyományossá válna. Ez az alkalom jelenthetné minden évben az idény ünnepélyes lezárását. HAZAI SIKERREL KEZDŐDÖTT Demecser—Nagyecsed 3-1 (1-0) Demecser, 500 néző. V.: Varga (szombaton játszották) Demecser: Batta — Huszti, Hegyes, Nagy, Illés, Seres, Ba­dar, Brankovics, Budaházi (Majchrovics), Ónodi, Molnár. Edző: Farkas Tibor. Nagyecsed: Tarhán — Kasz- perszkij, Pelyvás G., Kubik, Komán, Kosa, Pelyvás S., Bon­dics, Bulyáki, Szelihov, Tarcsa. Edző: Tarcsa Bálint. Gólszerzők: Brankovics, Seres, Budaházi, illetve Tarcsa. A menetrend szerint először Demecser és Nagyecsed csa­pott össze. Mindkét gárdában láthattak új fiúkat a nézők, a helyiek megszokott kezdő ti­zenegyébe most beférkőzött a Kisvárdáról ide igazoló Seres és a kisebbik Molnár fiú, akit a most „stadleres” bátyjához ha­sonló tehetségnek ismernek, de a fiatalember orvosi javallatra egy évet kihagyott. Aztán meglepetésre Majch­rovics sem várta meg a máso­dik mérkőzés rajtját, már az első találkozó szünetében me­legített, és a második játék­részt végigjátszotta. A dolog csak a kívülállóknak volt meg­lepetés, ugyanis az eddig Sé- nyőn futballozó nyíregyházi fiú ősztől valószínűleg Demecser­ben folytatja. Az új fiúknak si­került a bemutatkozás, de a régiek is szokásos formájukat hozták, Brankovics irányításá­val sok gyors támadást vezet­tek, a jobb szélen Ónodi és Molnár volt igen aktív. A ha­zai kedvencek többnyire mezőnyfölényben játszottak, a vendégek kontrákkal próbál­koztak, legtöbbször az itt újoncnak számító Szelihovot keresték labdáikkal. A deme­cseri védelem azonban biztosan állt a lábán. A hazaiak mezőny­fölénye a félidő derekán hozta meg eredményét, előbb Ónodi fejese kerülte el centikkel a felső lécet, de a következő tá­madásnál — Molnár buktatá­sáért — megítélt büntetőt Brankovics biztosan értékesí­tette. A második játékrész elején Seres lőtt távolról, lövése egy vendégvédőn megpattanva jutott Tarhán kapus hálójába. Egy negyedóra múlva Buda­házi lőtt a hosszú sarokba, s már három góllal vezettek a vendégek. Még további hely­zeteket is kialakítottak, töb­bek között az újonc Majch­rovics révén, de nem sikerült a hálóba találniuk. Aztán a mérkőzés hajrájára feléledt a nagyecsedi tizenegy. Tarcsa lőtt gólt, de a többi helyzetet a kapu előtt elpuskázták a vendégek. GDOVIN ELLENÁLLHATATLAN Baktalórántháza—Sényő 6-5 (4-2) Demecser, 1000 néző. V.: Hajdó(szombaton játszották) Baktalórántháza: Tóth (Kovács) — Szőke, Vacsilja, Pokigyko (Szőke II.), Hüse (Rega), Benkő, Barnucz, Ma­ries, Gdovin, Németh, Marti- nenko. Edző: Gajdos Gábor. Sényő: Rus — Szegedi, Mónus, Herman, Torda, Tóth, Horváth, Dudás (Rubóczki), Krasznai, Knoblok, Jávor (Ba­logh). Játékos-edző: Rubóczki Tibor.- Gólszerzők: Gdovin 3, Né­meth 2, Maries, illetve Krasznai 2, Balogh 2, Horváth. A baktaiak háza táján nem volt különösebb változás, de a sényőieknél négy új fiú is kez­dett. A kapuban Rus állt, aki egy héttel ezelőtt Sényőn bizo­nyította képességeit, a vezetők gyorsan döntöttek, s várhatóan hamarosan pont kerül a sze­rencsi kapus átigazolásra. Az­tán ott volt Jávor és Dudás — akiknek nagy szerepük volt a kisvárdaiak Sényő elleni győ­zelmében — és Nyírbátorból Krasznai. HiányzottCapatina, aki már elkezdte szabadságát, és pihent Szikszói is, míg Ke­gye sérülését gyógyítgatja. Csak a második félidőben ját­szott Rubóczki mester és Ba­logh. A mérkőzés úgy kezdődött, hogy most Sényőnek lesz alkal­ma visszavágni. Tíz perc eltel­tével már 0-2-re vezettek. Mindkét gól főszereplője a sza­bolcsi pályák környékén csak Kacsának becézett Krasznai volt. Mindkétszer szélről szállt elé a labda, először a kapus fe­lett emelt közelről a hálóba, aztán, majdnem ugyanonnan, Tóth mellett pöckölt a kapuba. A baktaiak azonban nem adták fel, gyors támadásokat vezet­tek, s az újonc NB-II-es csapat védelme ezen a napon gyengél­kedett. A középpályán nem tudták megszűrni a baktai tá­madásokat, s a kapu előtt is bi­zonytalankodtak a védők. Húsz perc alatt négy gólt kaptak. Először Maries lőtt hatalmas bombát a bal felső sarokba, a 18 méterről elküldött lövés véd- hetetlen volt. Egy perc múlva az ezen a napon ellenállhatat­lan Gdovin szép cselek után egyenlített. Tíz perc múlva a baktai középcsatár a változatos­ság kedvéért fejjel szerzett gólt, majd a félidő hajrájában Né­meth lőtt 16 méterről újabbat (4-2). Még Knoblok előtt ala­kult ki nagy helyzet, de közben a labdáért ugró Tóth kapus védőtársa térdébe fejelt. Sajnos a hálóőr komoly sérülést szen­vedett, arccsonttöréssel kórház­ba szállították. A második félidőben tovább folytatódott a gólgyártás. Hor­váth a jobb oldalról a hosszú sarokba ívelt, ezzel lett 4-3. Néhány perc múlva Balogh lá­bában volt az egyenlítési lehe­tőség, de ordító helyzetben hi­bázott, az ellentámadás végén újra Gdovin jeleskedett, s közelről szerzett gólt (5-3). Az­tán a sényői-Balogh újra nagy helyzetbe került, de most nem hibázott (5-4). Erre is tudtak válaszolni a baktaiak, Németh lőtt közelről a hálóba (4-6). Öt perccel a vége előtt Balogh a tizenhatosról lőtt a kapuba (6-5), de a hátralévő idő már nem volt elég Sényőnek az egyenlítésre. Az NB Il-es újonc védekező munkája ezen a dél­utánon csődött mondott. A baktaiak egy-két húzással átját- szották a középpályát, s mind­ig akadt üres, megjátszható csa­táruk. Gdovinra sokszor ketten is vigyáztak, de ez sem segített, megérdemelten nyertek. KÖLCSEI FIÚ KÉT GÓLJA Sényő—Nagyecsed 4-0 (3-0) Demecser, 800 néző. V.: Veres Sényő: Rus (Krizsanovszki) — Szegedi, Torda, Pataki, Herman (Tóth), Jávor, Ru­bóczki (Horváth), Dudás, Ba­logh (Mónus), Krasznai (Knob­lok) Horbula. Játékos-edző: Rubóczki Tibor. Nagyecsed: Tarhán — Ko­mán, Andalik, Pelyvás, Kulik, Cservényák (Storoszta), Kosa (Tarcsa), Pelyvás S. (Veres), Bondics, Bulyáki, Pátrohai. Edző: Tarcsa Bálint. Gólszerzők: Pataki, Horbula 2, Mónus. Megint szépszámú közönség gyűlt össze aBajnokokTomá- ja második napjára, először az NB Il-es Sényő és a megyei másodosztályban harmadik helyen végzett Nagyecsed csa­pott össze. Az új összetételű Sényő ellen bátran kezdtek az ecsediek, a félidő derekán megrázta magát az NB III baj­noka, 15 perc alatt három gólt szerzett. Előbb Pataki emelt a kapuba, majd az új szerze­mény, Horbula duplázott. A fi­atal fiú eddig Kölesén játszott, lehet hogy ősztől az NB-II-ben folytatja? A sényőiek csapatá­ban bemutatkozó újoncok jó formát mutattak, a kapuban Rus igazolta jó hírét. Krasznai nagy elánnal harcolt, de vasár­nap „csak” egy kapufát sike­rült neki elérnie. A második játékrészben Sé­nyő fél gőzzel hajtott a lelkes ecsediek ellen. Erre a játékrész­re csak egyetlen gól maradt, a csereként beállt Mónus csúsz­tatott Tarhán kapujába. BAJNOKOK BAJNOKA: BAKTA Demecser—Baktalórántháza 0-3 (0-1) Demecser, 800 néző. V.: Vida Demecser: Szőr — Huszti, Hegyes, Nagy B., Illés, Buda­házi, Badar, Seres, Majchorics, Molnár, Balázs. Edző: Farkas Tibor. Baktalórántháza: Mónus — Vacsilja, Szőke, Hüse, Po­kigyko, Barnucz, Benkő, Ma­ries, Gdovin, Németh, Marti- nenko. Edző: Gajdos Gábor. Gólszerzők: Gdovin 2, Ma­ries tizenegyesből. A bajnokok döntőjében a baktaiak a házigazda deme- csériekkel meccseitek. A me­gyei első osztály bajnoka fö­lényben focizott, jó pár helyze­tet kidolgozott, Gdovin ezek közül egyet már az elején ki­használt. A szünet után egyen­líthetett volna Demecser, de helyzeteiket elpuskázták, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, újabb gólokat kaptak. Először Maries tizenegyesből talált a kapuba, majd Gdovin lőtt újra a hálóba. A baktaiak ezzel gyönyörű idényt zártak, végre teljesült az álmuk, NB III-as csapata van a kisvárosnak. Nemcsak a megyei első osztályban let­tek elsők, de megnyerték az Erimpex Kupát is, s tovább játszhatnak a Magyar Kupa hatvannégyes mezőnyében. Vasárnapi győzelmükkel tet­ték föl az i-re a pontot, meg­nyerve a bajnokok tornájának kupáját is. A kitűnő csatársor­ral rendelkező baktai együttes rövid pihenő után nyugodtan kezdhet az NB III-ra való fel­készüléshez. Ezzel a gárdával egy osztállyal feljebb is helyt állhatnak. A Totó 26. játékhetén szereplő mérkőzések eredményei: 1. N ást ved — Békéscsaba 3-3 X 2. Ton Pentre—Heerenveen 0-7 2 3. Rudar Velenje—Tottenham 1-2 2 4. Bordeaux—Norrköping 6-2 1 5. HJK Helsinki—Bohemians 3-2 1 6. FC Zagreb—Linzer ASK 0-0 X 7. Partick Thistle—IBK Keflavik 3-1 1 8. Constanta—Szczeczin 2-1 1 9. Beveren—Ceahlaul Piatra 0-2 2 10. Etir Tarnovo—Brno 3-2 t 11. Bursaspor—Beitar Jerusalem 2-0 1 12. Strasbourg—Genclerbirligi 4-1 1 13. H. Petach-Tikva—Floriana 1-1 X Pluszmérkőzés: 14. Panerys Vilnius—Vorwärts Steyr 1-1 X Kézilabda NB II Gyarmaton közel volt a dobogó A fehérgyarmati kézilab- dás fiúk nemrégiben zárták a második szezont az NB II- ben. Az előző évben újonc­ként a középmezőnyben vé­geztek, míg a mostani baj­nokságban egy érettebb csa­pat benyomását keltve, az előkelő negyedik helyet fog­lalták el, de nem sok hiány­zott, hogy dobogóra kerülje­nek. A csapat sikereinek ková­csa, az ismert testnevelő, Petermann István , aki már tizenhárom éve ténykedik a gárdánál, előbb mint játékos, majd játékos-edző. Mostaná­ban már csak edző, de még ősszel is beugrott egy-két meccsre, ha a csapat érdeke úgy kívánta. — Mennyire vagy elége­dett a negyedik helyezésetek­kel? — Benne volt a fiúkban a dobogós helyezés, de már túl­tettük magunkat rajta. — Tekintsünk vissza egy kicsit a bajnokság kezdetére! — Az elmúlt évi szereplés után elég sokat változott a csapat összetétele őszre, ahogy kezdtük ezt a bajnoki évadot. Az első, ami sújtott bennünket, hogy külföldi nem játszhatott tovább az NB II-ben. így az idegenlégió­sunktól, Szergej Sosztákról megváltunk. Rajta kívül még a két átlövő, Molnár és Ale­xa is eltávozott. Amellett, hogy gyengültünk, a csapat szerkezete is megváltozott. A korábbi jó átlagmagasságú csapatból egy sokkal alacso­nyabb lett. Aztán áttértünk az átlövő nélküli játékra. — Azért csak pótoltátok a távozókat? — A csökkent kerettel kezdtük el az őszi szezont, majd a közepe táján igazol­tuk le Csapost Nyírbátorból és Balogh Pétert a nyíregy­házi tanárképzőtől. Ezzel sze­rencsére az erősítéseknek nem lett vége, mert tavasszal visszaigazoltuk Széles Zolit. —Mi volt a célkitűzésetek? — A gyengülés ellenére az élbolyba való kerülést tűztük ki magunk elé. Annak ellené­re, hogy itt a városban többen is leírtak bennünket. Az őszi szereplés nagyon váltakozó volt. Idegenből csak egy pon­tot sikerült hozni. Viszont a vége felé már elég jól össze- kovácsolódott a társaság. Iga­zából ekkor lehetett érezni azt, hogy van mit keresnünk a ta­bella elején. Bár az ősz végén hatodik helyen álltunk. Vi­szont a szünetben újabb játé­kost igazoltunk Andó Karcsi személyében, aki Hajdúná­násról érkezett, és később, főleg a védekezésben játszott meghatározó szerepet. — Hogyan sikerült a ta­vasz? — Nagyon jól. Rögtön az elején Debrecenben legyőz­tük a Bogát SE-t, majd zsi­nórban nyertük a hazai talál­kozókat, újabb két pontot hoztunk el Lyukóbányáról is. Aztán jött egy botlás. Mező­kövesden kikaptunk. Pedig itt nyerhettünk volna, és akár az első helyért is versenyben le­hettünk volna. Az utolsó két fordulóra maradt két előttünk lévő csapat, a Balmazújváros és Mátészalka. Viszonylag jól helyt álltunk Újvárosban, de kikaptunk. Végül az utol­só összecsapáson, megyei rangadón, hazai pályán egy góllal kikaptunk Szálkától. Ez azért volt fájó számunk­ra, mert nekünk állt a meccs, és az egész bajnoki szezon­ban ez volt az egyetlen hazai zakónk. Ennek ellenére a fi­úkat nem érheti szemrehá­nyás. Ok minden tőlük tel­hetőt megtettek a sikerért. Azért bánt bennünket egy kicsit, hogy lemaradtunk a dobogóról, szebben csillog­na most egy érem, de nem mondtunk le róla. — A teljesítményeket ho­gyan értékeled? — A csapat tagjai elég egyenletes teljesítményt nyújtottak. Ez a lőtt gólokban és annak megoszlásában is meglátszik. Az elért ered­mény a kollektív munkának volt köszönhető. Nagyon so­kat számított, hogy tavasszal a fiúk sokkal kevesebb tech­nikai és taktikai hibával ját­szottak. Bíztató lehet a jövőt illetően, hogy az átlagéletkor 20-21 év. A néhány idősebb játékos jól egészíti ki a fiata­lokat, és a rutinjukkal sokat segítenek. —A jövőről mondanál va­lamit? — Egyelőre úgy néz ki, hogy együtt marad a keret. Talán kisebb változások lesz­nek. Tervezünk további erő­sítéseket is, főleg átlövő poszton. Erre már van is ki­szemeltünk a megyéből. — Maradsz tovább edző? — Ez viszont nem olyan egyszerű kérdés, amire egy­értelműen tudnék válaszolni. Minden attól függ, tudom-e rendezni a viszonyomat a klub vezetőivel. Ugyanis az utóbbi időben nem valami felhőtlen a kapcsolatunk. Egyébként nem kell nagy dolgokra gondolni. Csupán arról van szó, hogy a klub vezetői a mérkőzések folya­mán a kispad körüli véle­mény-nyilvánításaikkal nem minden esetben segítették a munkámat, és a csapat ered­ményességét. Nekem az a véleményem, hogy az edző felel a szakmai munkáért. Természetesen a vezetőknek is lehet véleményük. De azt nyugodtan, a meccsek végén kell megbeszélni egymás kö­zött, és nem felbőszült han­gulatban, többszáz néző előtt. Természetesen szeretnék a fiúkkal tovább dolgozni, és előrébb lépni a következő bajnoki szezonban. Szeretném megragadni az alkalmat, és ezúttal megkö­szönni a csapat nevében a szép számú közönségünk sportszerű buzdítását. Ilyen publikum mellett élvezet ha­zai pályán kézilabdázni. Nem utolsósorban köszönjük az önkormányzat és egyes vál­lalkozók anyagi és erkölcsi támogatását. Nélkülük nem értük volna el ezt az ered­ményt. F ullajtár András

Next

/
Oldalképek
Tartalom