Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-22 / 170. szám

Volt egyszer egy Keletvíz Rt.

Hétfőn, július 17-én megszűnt egy vállalat, amelyik jogilag nem is létezett. A megye polgármestereiből álló közgyűlés szavazattöbbséggel hozzájárult a Keletvíz Rt. megszűnéséhez. Ezzel visszaállt a korábbi jogi helyzet, a Sza- vicsav működik az rt. helyén. A megyei közgyűlés Ujj Jánost nevezte ki vállalati biztosnak. Egy korábbi megállapodás alapján a részvénytársasághoz tartozó hat üzemigazgatóság székhelyi polgármesteri továbbviszi a megszűnt részvénytársaság ügyeit a működtető vagyon átadásáig. Ennek a munkacsoportnak a vezetésével Petróczki Ferenc nyírbátori polgármestert bízták meg. A kialakult helyzet annál bonyolultabb, hogy a részleteket nem ismerő olvasó megértse, miért olyan fontos a Keletvíz Rt. sorsa. A jobb tájékozódás érdekében kértem Hegedűs Antal vásárosnaményi polgár- mestert, a részvénytársaság igazgatótanácsának elnökét átfogó nyilatkozatra.

— A megye lakosainak egészséges ivóvízzel való ellátása és a szennyvízelvezetés a tétje az rt. körüli bonyodalmaknak. Az ivóvízellátás az önkormányzatok törvényileg szabályozott feladata. A vállalat létrehozói is a települési önkormányzatok voltak, amikor a Vagyonátadó Bizottság határozata alapján önkormányzati vagyonba kerültek az üzemeltetői berendezések. A vállalatok átalakulásáról szóló jogi szabályozás eredménye volt ez is, melynek következtében megszűnt az egykori Szavicsav, amelyik a már említett vízellátással kapcsolatos megyei feladatokat oldotta meg.

— Ekkor történt az, hogy megyénk több mint kétszáz települése megalakította a Keletvíz Rt.-t.

— Ez korántsem így történt. Már a kezdetekkor külön útra lépett Nyíregyháza vezetésével több település, megalakítva a Nyitvicsavot. Több mint tíz település nem csatlakozott sehova, míg közel százhatvan önkormányzat létrehozta a Keletvíz Rt.-t. Sajnos a kivitelezésben nem voltak következetesek az önkormányzatok, és ennek következményeit ma még csak feltételezni lehet.

— Mire gondol?

— Létrejött egy lebegő cég, mert a részvénytársaságot a cégbíróság nem jegyezte be. Gyakorlatilag saját vagyona nem volt, a nevére nem telek- könyveztek egyetlen ingatlant sem, annak ellenére, hogy a tulajdonosok beapportálták az rt.-be mind a közmű-, mind a működtető vagyonukat. A cég a biztos vagyoni alapok hiányában nem tudott szabadon gazdálkodni egyetlen ingatlan- jával sem, mert azok még mindig állami tulajdonban vannak. A tényleges tulajdonosok az önkormányzatok, de azok sem vették a fáradságot, hogy a vagyonátadó határozatok alapján a tulajdonjogot bejegyeztessék a földhivatalokban. Jogilag olyan helyzet alakult ki, hogy a tagokkal fennálló problémákon túl harmadik személlyel szemben sem léphetett fel teljes jogértékkel az rt.. mert nem történt mee a cés— A bíróság mivel indokolta döntését?

— A bíróság szerint olyan közművagyont vittek be az önkormányzatok a részvény- társaságba, ami nem mobilizálható, a koncessziós törvény alapján erre nincs lehetőség. A lényegi értelmezés, hogy a közszolgáltatásokhoz szükséges közművagyont nem lehet semmilyen gazdasági társaságba bevinni.

— Az alapításkor ezt nem tudták?

— Az akkori megyei önkormányzat közreműködésével történt az egész, sajnos történtek félreértelmezések.

—- Hogyan állt össze a részvénytársaság vezetése?

— Az alakulás 1993 decemberében történt. Kilencfős igazgatóságot és felügyelőbizottságot választottak a küldöttek. A szakmai irányítással vezérigazgatót bíztak meg.

— Ön ekkor igazgatósági tag lett.

— Az alakuláskor a beregi önkormányzatok delegáltak az igazgatóságba, a közgyűlés választott.

— Mi volt a feladata?

— Ugyanaz, mint a többi igazgatósági tagnak. Eljártam a cég üléseire, döntés-előkészületekben, döntéshozatalokban vettem részt. Tartottam a kapcsolatot a részvénytársaság dolgozóival.

Voltak olyan dolgozók, akik személyesen megkerestek, és informáltak a gazdasági helyzetről. Ennek eredményeként 1994 nyarán feltártam, hogy az akkori vezérigazgató nem kellőképpen vezeti a céget. Egy igazgatósági gyűlésen bebizonyosodott, hogy az általam ismert, közölt adatok a valóságnak megfelelnek.

— Gazdasági vonatkozásai?

— Már 1994 novemberében érzékelhetők voltak a gazdasági problémák, és az 1994-es mérleg is csak vagyonvesztés terhe mellett mutatott minimális mérlegszinti eredményt. Látható volt, hogy a befolyó árbevétel nem nyújt fedezetet a kiáramló költségekre. Fizetési nehézség azért nem jelentkezett, mert az amortizációból a cég még tudta finanszírozni a működési költség hiányát. Ez a gazdálkodás viszont kritikus színvonalra csökkentette a műszaki berendezéseket, víz- és szennyvíztelepeket, hálózatokat. Több tízezer lejárt hitelességű vízórát működtettünk. A fenntartási tevékenységünk éppen csak a működtetés biztosítására korlátozódott. Bebizonyosodott, hogy a felsorolt esetek többségénél ezek létrejöttéért személyi vezetési felelősség terhelt személyeket, csak ritkán merültek fel külső okok.

—A megyében elég sok szóbeszéd járja egyes vezetők többmilliós tisztességtelen haszonszerzéséről.

— Hogy melyik haszonszerzés tisztességtelen, az jogi mérlegelést igénylő kérdés. Ilyen nálunk még nem készült.

— Igaz-e, hogy egy szolnoki kft.-nek könnyelműen a kezére játszottak több millió forintot?

— Szó sem volt a részvény- társaságnál játékokról. Minden komolyan és megfontoltan történt. A cég második átalakukészül. Ez lehet, hogy sok mindenre választ ad. Engem köt a hivatali titoktartás, tehát most érje be ennyivel. Egyébként volt olyan időszak, amikor elkerülhető lett volna a Keletvíz Rt. szétválása.

— Melyik volt ez az időpont?

— Feltétlenül díjemelést kellett volna végrehajtani 1995 elején, és ezzel párhuzamosan válságtervet készíteni a költségek csökkentéséről. A szükséges változások nem történtek meg, a felhalmozódott problémákat ez év elejéig lehetett csak elodázni.

— Ekkor mi történt?

— Összehívtuk a közgyűlést ez év április 20-ra. A polgár- mesterekből álló közgyűlésen felháborodtak több olyan részletkérdésen, mint az egyes vezetői túlkapások, az igazgatóság tagjainak tiszteletdíja, és nem szavazták meg a vízdíj felemelését. Bármennyire megterhelő a lakosságnak, a vízdíj hatvanforintos emelése és a szennyvízdíj negyven forintra való növelése jelentett volna olyan gazdasági lépést, amellyel veszteség nélkül lehetett volna a részvénytársaságot működtetni.

— Mi lehetett a polgármesterek valódi ellenállásának oka?

— Valójában a tagönkormányzatok nagy része nem tekintette magáénak a céget, szinte semmilyen áldozatra nem volt hajlandó pénzügyi stabilizációja érdekében. Többen úgy nyilatkoztak, hogy a jövőben nem hajlandók ezzel a szervezettel működtetni vízközműveiket. Ezzel megpecsételődött a Keletvíz sorsa, mert gazdasági számítások bizonyították, hogy ez év végére csődbe juthat a vállalat.

—Ilyen előzmények után lett ön az igazgatótanács elnöke.

— Miután az előző elnök, Petróczki Ferenc más elfoglaltsága miatt tovább nem vállaltak meg. Tisztességtelennek tartottam volna, hogy amikor csődhelyzet van, akkor meneküljek el egy olyan megbízatás elől, amelyre választottak. A díjemelések elmaradása miatt csődbe juthatott volna a

cég, ami azzal járhatott volna, hogy a külső szolgáltatók (Titász, Tigáz és a többiek) szüntetik meg az energiaszolgáltatást, ami végsősoron az ivóvíz- és szennyvízszolgáltatás leállításához vezetett volna.

— Történt-e olyan intézkedés, ami már a költségek csökkentéséhez vezetett?

— Csökkentettük a vagyonvédelem költségeit, felmond- tuk a cég számára előnytelen fegyveres vagyonőri szerződést. Korlátoztuk a havi gépkocsifutást, nagyrészt megszüntettük a gépkocsiáltalányokat. A telefon- és hírközr--------/ —

/A

\

/ jf h i ! V' jr

lési költségek csökkentésére irányuló rendeletet is kidolgoztuk. Gyors intézkedést tettünk a Hozam Rt.-nek önrevízió címén kifizetett több mint hárommillió forint visszaszerzésére.

— Végül ezek a gyors és hatásosnak látszó intézkedések sem vezettek eredményre.

— Nem, mert az események felgyorsultak. A cégbíróság, mint említettem, nem jegyezte be a Keletvíz Rt.-t. Ezt megfellebbeztük, de fennállt annak a veszélye, hogy a másodfokú döntés sem lesz kedvező a vállalat számára. Ezt felismerte dr. Zilahi József is, a megyei közgyűlés elnöke, valamint azt, hogy a bírósági döntés után visszaállhat az a helyzet, hogy a megyei önkormányzatnak kell a cég további működtetéséről dönteni. Két üzem- igazgatóság területén kiválás történt, ez olyan lépést eredményezett a megyei önkormányzat részéről, hogy a Keletvíz Rt. élére Ujj János személyében megyei biztost nevezett ki.

— Ezt több polgármester kifogásolta.

— Nemcsak polgármesterek, hanem a megyei önkormányzat egykori elnöke és mások is nehezményezték a megyének ezt a lépését.

— Mi volt a kifogásuk a döntés ellen?

— Inkább érveik voltak. Volt, aki azt mondta, nem látja a megyei biztos feladatát, mert az ellenjegyzés szempontjából az rt. már döntött. Az önkormányzati vagyont a részvényesek legálisan megkapták. Amíg a részvényesek nem tesznek lemondó nyilatkozatot, hogy az rt.-t megfosztják a működéstől, miért erőlteti a megye a beavatkozást?

Azon az igazgatósági ülésen, ahol ezt tárgyaltuk, a nyolc jelenlévő igazgatósági tag közül hat arra szavazott kettő tartózkodás mellett, hogy az igazgatóság munkájába nem vonják be Ujj János megyei biztost, mert az rt. a tulajdonosok részéről jött létre, és az ő joguk az átalakítás is.

— Közben folynak az igazgatóság részéről más irányú próbálkozások is.

— Ismét napirendre került a vízdíj felemelése, vagy ennek hiányában a vállalat átalakulása. Mivel az előbbi esetben nem történt előrelépés, július 17-ére összehívtuk a közgyűlést. hogy döntsön a Keletvíz Rt. sorsáról, mint létrehozó. Közben Mátészalkán egyeztető megbeszélésen találkoztak a hat üzemigazgatóság területének székhelypolgármesterei. A megyei közgyűlés elnökének részvételével megtartott összejövetelen Kisvárda, Nyírbátor, Mátészalka, Vásáros- namény, Gávavencsellő, valamint Fehérgyarmat és térsége képviseltette magát. Abban állapodtak meg, hogy az üzemmérnökségi szintű székhellyel rendelkező polgármesterek vállalják, hogy a működtetői vagyont egymás között szétosztják, a jogilag még a Szavicsav kezelésében lévő működtetői vagyon átvételét folyamatosan megkezdik, amelyet a hatáskörükbe tartozó polgár- mesterek bevonásával végeznek.

— Sokan pont azt kifogásolták. hogy a Keletvíz Rt. közgyűlésének döntése előtt már elintézték a részvénytársaság sorsát. A megállapodást egy közgyűlési döntés megváltoztathatta volna. Személy szerint nem voltam a szétosztás híve, de hiába diktálta a józan ész az egybenmaradást, erőlködésnek nem volt értelme. Sok polgármester tévesen jutott arra a következetetésre, hogy saját erőből megoldhatja települése egészséges ivóvízzel ellátását. Saját magukat hozták kellemetlen helyzetbe, amikor hallgattak.

— Az utolsó Keletvíz Rt.-s közgyűlésre gondol?

— Az előzményekre, meg a közgyűlésre is. Ez utóbbin megjelent az érdekeltek közel nyolcvan százaléka. Az értékelés, a részvénytársaság helyzetének ismertetése és a választható megoldások felvázolása után senki nem szólt az elmondottakhoz. Szavazásra tettem fel a kérdést, hogy a cég visszavonja-e fellebezését a bíróságnál. Alig több mint tíz ellenszavazattal több mint száz ellenében a fellebbezés visszavonása mellett döntöttek a küldöttek. Ezzel automatikusan megszűnt a Keletvíz Rt., és visszaállt a Szavicsav. Lemondott a kilencfős igazgatóság, Ujj János, a megyei megbízott intézi a dolgokat. Az utóbbi időben sokfélét beszéltek a Keletvíz Rt.-vei kapcsolatban. Sokszor hiába is kezdtek találgatásokba, most már arra kell koncentrálni, hogy a hat üzem- igazgatóság beinduljon. Ennek a levezénylése, mint említettem, a mátészalkai megegyezés szerint Petróczki Ferenc feladata.

— Személyi következményekkel járt-e a Keletvíz sorsa?

— Közös megegyezéssel, végkielégítés nélkül megvált a vezérigazgatói tisztségtől Jeszenszki István.

— Mikorra várható a hat üzemigazgatóságra átalakulás?

— A vagyonfelmérő leltár és a mérlegkészítés augusztus elejére elkészül. Attól, valószínű, új történet kezdődik me-