Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-20 / 168. szám
^MgaSZABADID§SPORm««!U Sport 1995. július 20., csütörtök UJ KELET A mélység fürkészése, avagy A mai szabadidős oldalunkon egy újabb sportággal ismerkedhetünk meg, méghozzá a búvárkodással. Ki ne álmodozna arról, hogy egyszer maszkot öltve, oxigénpalackkal (tartállyal) a hátán lemerül- heí kedvenc tavának, folyójának mélységébe, hogy ott felderítést végezzen. Minden tónak folyónak más és más az élővilága, növényzete, talaja, s ezek mind megannyi csodát re. nek. Az biztos, hogy ezek a telinek mindenki fantáziája' megmozgatják, s mindenki szeretné legalább egyszer látni ezt a „külvilágtól” elrejtett életet. Sokan a nyári szünidőben a különböző vízpartok mellett keresnek menedéket, s már az elutazásuk előtt eltervezik a programot. Ki a peca- botot részesíti előnyben, ki a napozást (bár mostanában nem igazán nyerő dolog hosszú ideig kifeküdni a napra), de akad olyan is, aki „búvárpipát” kap a szájába, felteszi a maszkot (népi nyelven a búvárszemüveget), és amennyire a levegővételre szolgáló „pipa” engedi. elmerül a habokban, fürkészvén az alatta elterülő tájat. Sokan azt gondolják, hogy a búvárkodás mennyire egyszerű dolog. Ha egyszer valaki • rászánja magát és kipróbálja, akkor rögtön rájön, hogy azért ebben a sportágban is vannak nehézségek, amik főleg a kezdetnél jelentkeznek. Azt is kevesen tudják, hogy Nyíregyházán is van búvárklub, ahol minden egyes érdeklődőt szívesen fogadnak, és tanítanak meg a búvárkodás rejtelmeire. Hogy minél több információt tudjunk önök elé tárni, megkerestük a nyíregyházi Aer- Aqua búvárklub vezetőit, búvárjait, akik készséggel álltak rendelkezésünkre. A dolog pikantériája, hogy a fent említetteket „munka” közben lestük meg, hiszen a Mályi-tó partján, a miskolci búvárklub területén táboroznak, illetve gyakorolnak a legkisebbektől a legna- gyobbakig, valamint a búvárgyerekek együtt táboroznak a kung-fu sportágat űzőkkel. Úgy látszik, a két sportág tökételetesen megfér egymással, hiszen mindenki a másikat tanítja saját sportágának „fogásaira”. Speciális orvosi vizsgálat szükségeltetik Elsőként Miló Andrással, a harcművészetek megyei vezetőjével beszélgettünk, aki a búvárkodásban is otthonosan mozog, hiszen a nyíregyházi búvárklub oszlopos tagjaként ő látja el a vezetőedzői tisztséget. — András, kezdjük a legelején. Kiből lehet búvár? — Ott kezdődik az egész, hogy aki békaember szeretne lenni, az jelentkezik nálunk a Malom utcai uszodában valamelyik keddi napon, mivel akkor tartózkodunk ott, és végzünk átmozgató edzéseket. Legelső és legfontosabb dolog, hogy aki „betéved” hozzánk, és kéri a klubtagságot, az már abban a pillanatban búvárklubtaggá válik. Az érdekesség kedvéért azt is elmondom, hogy van olyan klubtagunk, aki nem tud úszni, de mégis hozzánk tartozik. Nem tud úszni, így nem akar merülni, hanem egyszerűen csak a táborozásainkra, kirándulásainkra eljön, és jól érzi magát. Ahhoz, hogy valaki búvár legyen, kiváló úszástudás kell — ez nem feltétele a klubtagsági felvételnek —, de azért szívesen vesszük, ha valaki már konyít valamit az úszáshoz, de ha nem, akkor majd nálunk megtanul. Nagyon sok volt úszó, és lelkes amatőr jelentkezett már, akik azt mondták, hogy a szabad idejüket búvárkodással szeretnék eltölteni. A komoly úszástudáshoz még csak annyit, hogy előfordulhat a technikával való gond a víz alatt, és akkor viszont tényleg komoly tudás kell ahhoz, hogy az emberke ne essen pánikba. Van egy nagyon komoly és speciális sportorvosi vizsgálat. Ezen szoktak a legtöbben „elcsúszni”, hiszen míg a úszást meg lehet tanítani, addig a megfelelő egészség vagy adott dolog, vagy nem. Az általános egészségen kívül a legfontosabb még — amit nem sokat tudnak, és csak akkor derül ki, amikor megcsinálják a búvárhártyájának állapota, hiszen ha gyerekkorban a dobhártyának volt mondjuk öt spontán perforációja, és heges a dobhártya, akkor az nem fogja bírni a nyomáskülönbséget. Sajnos egy ilyen dolog véglegesen kizárja az illetőt a búvárkodásból. Azokról már nem is beszélek, akik szív- vagy tüdőbetegek, hiszen ők eleve nem lehetnek „békaemberek”. Azt viszont kevesen gondolják, hogy a végtaghiány nem lehet akadálya a búvárkodásnak, és nem kizáró ok, hiszen vannak olyan gyerekeink, akik a mozgáskorlátozottak között versenyeznek, valamint a klubban búvárkodnak. Igaz, hogy nem versenyszerűen, de felügyelet mellett ők is láthatják a tavak csodálatos élővilágát. Tízezerből már lehet biztonságosan merülni — Ki biztosítja a búvárkodáshoz szükséges feltételeket? — Mi adjuk a búvárkodás lehetőségét, így természetesen a feltételeket is mi biztosítjuk. Ez úgy néz ki, hogy állami támogatást nem kapunk, hanem az idősebb „békaemberek” munkákat vállalnak. Ez a munka az eltűnt személyek felkutatásától a gépkocsik vízből való kiemeléséig mindent takar. Tehát, ami vízzel kapcsolatos, és víz alatti munkát igényel, azt mi elvállaljuk. így próbáljuk előteremteni a tárgyi feltételekre az anyagi fedezetet. — Megyénkben mennyire népszerű ez a sportág? — Nyugodtan mondhatom, hogy népszerű. Sajnos, egyvalami viszont nagyon hátráltatja a további fejlődését, mégpedig az, hogy a búvársport valamikor a régi MHSZ kötelékében szerepelt, és így ezt a sportágat a régi rendszer maradványaként kezelik, és nem igazán támogatják. Azok a gyerekek, akik búvárkodni szeretnének, nem tehetnek a múltról, és támogatás hiányában ők vannak nehéz helyzetben. — Milyen felszerelés szükséges a búvárkodáshoz? — Az alapszereléshez tartozik egy maszk, egy snoorker (búvárpipa), egy uszony és egy búvártőr. — A tőr is ennyire szükséges? — Elengedhetetlenül fontos felszerelési tárgy, hiszen bármikor beakadhatnak a „békaemberek” a horgászok zsinórjaiba vagy egy erősebb hínár- kötegbe, akkor jön a tőr és a „szabadulás”. — Ezekért milyen mélyen kell a zsebbe nyúlni? — Egy biztonságos maszk — amelyik nem törik be, nem robban be, és nem párásodik — három-négyezer forint. A búvártőr szintén ebben az árban van, de a búváruszony is ebbe az árkategóriába tartozik. Tehát egy alapfelszerelés •— amiben nincs búvárruha, és nincs sűrítettlevegős készülék — tízezer forint körül van. A búvárruhák harmincezer forintnál kezdődnek — itt a határ a csillagos ég —, de ezekkel az árakkal nem akarok senkit elrémiszteni, hiszen klubunk biztosítja a felszerelést, de természetesen ezért egy kis társadalmi munkát is szívesen fogadunk. a búvárkodás A népszerűséggel nincs baj Második delikvens, aki a búvárkodással kapcsolatban a vallatószékünkbe került, Bun- kóczi Attila, az Aer-Aqua búvárklub ügyvezető elnöke. — Attila, a klub kötelékében mennyi gyermek kíváncsiskodik a víz alatti élet iránt? — Hatvan-nyolcvan körül van az állandó létszám, emellett több családnál is az anyuka vagy apuíta pártoló tagjaink, így mondhatjuk, hogy az egész család aktívan részt vesz sport- eseményeinken, kirándulásainkon. — Ezek szerint az emberek szeretnek búvárkodni szabad idejükben. — Ha viccesen akarom mondani, akkor az emberek mindenfajta bohóságban benne vannak a gyermekük érdekében. De komolyra fordítva a szót, a gyerekek is és a szülők is nagyon hamar „megfertőződnek” a búvárkodással, így szívesen töltik a szabad idejüket a vízparton, illetve a „víz alatt”. — Milyen az arány a jelentkezők és az „ottragadtak” között? — Mondjuk, húszból húsz. Nagyon ritka az, hogy valaki eljön hozzánk, és utána azt mondja, hogy neki elege van az egészből, és lemorzsolódik. Aki egyszer már kipróbálta a merülés gyönyörűségeit, azt már — durván fogalmazva — elzavarni sem lehet. — Egyébként mennyit edzenek a búvárok? — Sajnos e sportágnak a versenysportja leromlott, és most már tömegsport, vagy más néven szabadidős sportként űzzük. így akinek kedve van hozzá, azt kiképezzük, és annyit edz, illetve búvárkodik, amennyi szabad ideje van. — Versenyeket szoktatok rendezni? — Mint ahogy az előbb elmondtam, tömegsportjellege miatt minden felkészülést mellőző versenyeket rendezünk, mint például egy tóúszóverseny. A viadalokon vigyázunk a résztvevőkre, felmérjük az úszástudásukat, tehát semmiféle probléma nem adódhat. — A megyében hova jártok merülni, táborozni? — Először is a megyén kívül mondanám. Sűrűn járunk a nyékládházi tavakhoz, vagy a Mályi-tó partjára. A nyékládházi tavon a nagyobb felkészültséggel rendelkező búvárjainkkal járunk, míg a sekély- sége miatt a kezdőknél a Má- lyi-tavat részesítjük előnyben. Az úgymond „öreg” búvárjainkkal pedig három éve már rendszeresen a spanyol tengerpartra utazunk, évente általában két alkalommal. Tábor a Mályi-tó partján Mint azt a bevezetőben már említettük, a búvárok, a ka- ratésok, a kick-boxosok és a kung-fusok együtt táboroznak a Borsod megyei Mályi- tó partján. A táborral kapcsolatosan ismétMiló Andráshoz fordultunk felvilágosításért. — Mennyi gyerek van jelen pillanatban a táborban, valamint ki finanszírozza a sportolók ittlétét? — A búvárklub táborát senki nem támogatja, a megyei harcszövetség sportolóinak ittlétét viszont a Nemzeti Ifjúsági és Szabadidős Sport Alapítvány finanszírozza. így ezeknek a gyerekeknek semmiféle költségük nincs, csak amit saját magukra költenek. Évente ezekben a táborokban 80- tt)() gyerek megfordul, most is ekörül van a létszám, együtt értendő a búvárokkal és a harcművészetek sportolóival. — A szülők nem féltik a gyermekeiket a tóparti táborozástól? Hiszen mindkét sportág sportolói kipróbálják egymás sportágát. — Nincs ilyen problémánk, hiszen ha jól szétnézünk, akkor láthatjuk, hogy a fele társasággal itt vannak a szülők. Ezeket a táborokat úgy szervezzük, hogy a táborban együtt vannak a szülők a gyerekekkel. Van olyan szülő, aki a gyerekével jött először a Mályi-tó partjára, s most már aktív búvárnak tekinthető. — Kik tartják az edzéseket? — Azok az idősebb sportolók, akik az elmúlt évben jól szerepeltek a különböző versenyeken, és el kell mondanom, hogy nagyon közvetlen a kapcsolatuk a fiatalab- bakkal. Az oldalt összeállította Batai János. A képeket Martyn Péter, míg a grafikát Borsi Csaba készítette. Legközelebb szabadidősport-oldallal két hét múlva jelentkezünk, de addig is várjuk az e témával kapcsolatos információkat, érdekességeket levélben vagy telefonon, de akár személyesen is. Címünk: Új Kelet szerkesztősége, 4400 Nyíregyháza, Árok utca 15. sz. Tel: 42/437-012 vagy 437-013.
