Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-19 / 167. szám
ŰJ KELET ■■■■■■■ Közelkép 1995. július 19., szerda 9 Csodálatos és iszonyú négy év „A Tett halála a bizottság” Mádi Zoltánról, Nyíregyháza fiatal polgármesteréről négy éven át szinte naponta hallottunk. Mi történt vele azóta? Hogyan él? Erről már keveset tudunk. Új munkahelyén, a CIB Hungária Bankban kerestük meg. —Hogy érezte magát, polgármestersége ideje alatt? — Csodálatosan és iszonyúan. Óriási volt a feladat és a megtiszteltetés, hogy egy 29 éves nyíregyházi fiút az Arany János utcából megbíznak a város vezetésével. Budapesti viszonylatban talán egy gyalogos lettem volna a sakktáblán - itt Mádi Zoli tudtam maradni. — Nem gondolta, hogy túlságosan fiatal a feladathoz? — Erre van egy legendás hasonlatom. Napóleon tábornoki karának átlagéletkora pontosan 29 év volt, a velük szembenálló poroszok tábornokai pedig hetven év felett jártak. A háború csak néhány napig tartott... Úgy gondolom, hogy a kor egyfajta állapot, és az adott feladat lehetővé tette, hogy ilyen fiatalon meg tudjak felelni ennek. Ha valamit gyorsan kell végrehajtani és rövid időn belül kell dönteni, akkor előny, ha az ember még nincs megterhelve kényszerpályával, kapcsolattal és rutinnal, mint a későbbiekben. Ennek ellenére lehet jó polgármester a 29 és a 72 éves ember is. — Elképzelhető, hogy néhány év múlva újra indul a választásokon? — Az általános iskolában Lakatos tanár úr megfedett azért, mert nem tudtam a jövő városát megrajzolni. Azóta sem tudom, csak konkrét helyzeteket vagyok képes értelmezni. Azokból a tendenciákból ítélve, amelyek jelenleg körvonalazódni látszanak az országban, a politikai életben és az önkormányzati világban, nagyon meglepne, ha még egyszer kedvem lenne ehhez a munkához. Másrészt egy ciklust vállaltam, és ennyit teljesítettem. Két dolgot ígértem, amelyeket szerencsére be tudtam tartani. Infantilis dolog, hogy az országban mindenki küldetéses embernek képzeli magát. Szolgálni kell az országot, ez természetes, viszont a lakosságnak már régen tele van a hócipője azokkal az emberekkel, akik úgy érzik, hogy életfogytig kell ezt tenniük, az ország ugyanis nem tart erre igényt. Én egy feladatot vállaltam, és minden erőmmel azon voltam, hogy megfeleljek ennek. Ennek vége van, s én újra „szabad” ember vagyok. — Végleg kivonult a társadalmi-politikai életből? — A vezetésből és az irányításból igen. A politikából a klasszikus görög értelmezés szerint — ami a polisz ügyével való foglalkozást jelenti — nem léptem ki, hiszen nyíregyházi fiú vagyok, és azért élek ebben a városban, mert szeretem és kötődöm ehhez a településhez. — Hogyan értékeli az ön- kormányzatok mostani helyzetét? — Az önkormányzati lét, amelyet mi a településért érzett teljes körű felelősségként éltünk meg és értelmeztünk, kezd öszeszűkülni egyfajta helyhatósági, könyökvédős, paragrafusszagú intézmény- nyé, amelyet a szűkös pénzügyi lehetőségek véglegesen korlátoznak. — Hogyan érzi magát új munkahelyén, a CIB Hungária Bankban? — Hazajöttem a szakmámba. Fiókvezetőként más a munkám, mint polgármesterként. A bank rendkívül jól felépített, a technikai háttere is kiváló. A kollégáim rendkívül sokat segítenek, kiválóan végzik munkájukat, rugalmasak, lehet rájuk támaszkodni. Itt nincsenek bizottságok. A Tett halála a bizottság — mondtam valamikor. —A pályafutását figyelve: nem ragaszkodott egyetlen tevékenységhez, munkahelyhez sem. Véleménye szerint milyen hatással van mindez személyiségére ? — A változatosság gyönyörködtet. Hogy én mennyire változtam ez idő alatt, arról talán a barátaimat kellene megkérdezni. Mindenesetre remélem, hogy maradtam az, aki voltam: Mádi Zoli, a nyíregyházi fiú az Arany János utcából... Kozma Ibolya A bölcs béka megmagyarázza Bigámia Kis Magyar Állampolgár olvassa az újságban, hogy a Független Kisgazdapárt egy fiatal, tehetséges embert bízott meg árnyékkormányának összeállításával. Igaz. eddig olvasmányaiból úgy tudta, hogy az illető más pártnál van elkötelezve. Úgy a rendszerváltás körül erősen liberális volt, aztán az MDF szőkébb szakmai köreiben viselt magas hivatalt, most pedig a kisgazdák mellé sorakozott fel énjeivel. Nem egészen értette az ügyet, elment hát a bölcs békához, magyarázza meg neki a dolgot. A béka ezúttal tehetetlenségében széttárta mellső lábait, de azért az alábbi történetet csak elmondta. A bíróságon egy bigámista ügyét tárgyalják. A tárgyalás végén a bíró így szól a vádlotthoz: — A bíróság megértette azokat az indokokat, melyek önt a bigámiára vitték. Á bíróság ezennel felmenti önt. Hazamehet a felségéhez. A vádlott savanyú képet vág: — És melyikhez, kérem? //„•..i A kamilliánus rend letelepedése Magyarországon Kétszáz év múltával újra megtelepszik hazánkban a kamilliánusok rendje. Ez alkalomból július 15-16-án, országos találkozó keretében, Nyíregyházán, illetve Borbányán került sor a rend ünnepélyes befogadására, valamint az új kamilliánus családtagok felavatására. A kétnapos rendezvény- sorozaton részt vett Bosák Nándor megyéspüspök, dr. Váradi József pápai prelátus, püspöki helynök, Páter dr. Anton Gots, a kamilliánus rend házfőnöke és a rend megyénkben tevékenykedő közösségeinek tagjai. A kamilliánus rend befogadása július 16-án délelőtt, szentmise keretében történt meg Nyíregyházán, a Magyarok Nagyasszonya Társ Székesegyházban. Lelliszi Szent Kamill, a rend alapítója és névadója 1550-ben született a középolaszországi Bucchianico városában. Részt vett a velenceiek által vezetett törökellenes hadjáratban, ahol súlyos lábsebet kapott, s emiatt ott kellett hagynia a katonai pályát. Néri Szent Fülöp hatására tért meg, belépett a kapucinus rendbe, majd kilépett a rendből és betegápoló lett. Később jámbor társulatot alapított betegápolók számára, majd pappá szentelését követően a társulatot átalakította a betegápolás szolgálatában álló szabályozott papi renddé, amelynek főnöke lett: őt és szerzeteseit a Jó Halál Atyáinak is nevezték. Nevéhez fűződnek a betegápolásban és a kórházak üzemeltetésében bevezetett első reformok. Szent Kamill a kórházak, a betegápolók, a betegek, a haldoklók Közös ima védőszentje. Magyarországon az II. József-féle feloszlatásig működtek követői, a kamilliánusok. Szíveket hordozzátok a kezetekben! Ez a Lelliszi Szent Kamill- tól származó gondolat vált jelmondatává azoknak az egyházi és világi embereknek, akik a krisztusi szeretet és szolgálat szellemében vállalják a környezetükben élő, különféle bajokkal küszködő, rászoruló beteg embertársaik testi-lelki gondozását a kamilliánus rend tagjaként. A szerzeteseket és civileket egyaránt befogadó szervezet magyarországi megtelepedésének alkalmából Páter dr. Anton Gots-szal beszélgettem a rend eddigi tevékenységéről, Magyarországra költözésük körülményeiről és jövőbeli terveikről: Mindenütt vannak rászoruló emberek — A Szent Kamidról elnevezett rend tagjai a világ mintegy harminc országában folytatnak karitatív munkát, a jelenleg tevékenykedő kamilliánus közösségek egyharmada a harmadik világ országaiban működik. Világszerte 62 kórházat tartunk fenn, amelyekben elhagyott, idős embereket, mozgássérülteket, leprás betegeket, AIDS- eseket ápolnak. Mivel az egyes országokban a társadalmi-gazdasági helyzettől és egyéb specifikumtól függően különböző problémák kerülnek előtérbe, más-más társadalmi csoport, korosztály válik hátrányos helyzetűvé, veszé- lyeztetté, a kamilliánusok munkájának is igazodnia kell a társadalmi szükséglethez. De egy dolog minden missziós területre jellemző: mindenütt vannak olyan emberek, akiknek élete, egészsége, testi és szellemi épsége veszélyben van vagy már megsérült. Ausztriában például mozgássérültek számára hoztunk létre egy 160 embert befogadó és ellátó önálló települést Altenhof Hausruckban. A kamilliánusok munkájának társadalmi fontosságát az is erősíti, hogy egyre több ilyen ember kallódik a világban. —Milyen formái, módszerei vannak még ennek a karitatív szolgálatnak? — Egyrészt — mint már említettem — kórházakat tartunk fenn, ahol szerzetesek és világi szakemberek dolgoznak, illetve részt veszünk az egészségügy gyógyító munkájában, részt vállalunk a terápiás kezelésben, másrészt a kamilliánus családok tevőlegesen felvállalják a különböző problémákkal küszködő, elhagyatott, szenvedő emberek gondozását, megsegítését. A családok időnként összegyűlnek, megbeszélést tartanak a tapasztalatcsere és a kölcsönös segítségadás céljából. Fontos a szaktudás, de a legfontosabb a szeretet —Mely korosztályokat, rétegeket vonzza leginkább ez a hivatás? — A szeretet, az önzetlenség, az áldozatvállalás olyan erények, adományok, amelyek kortól, nemtől, iskolai végzettségtől, anyagi helyzettől függetlenül bárkiben élhetnek, működhetnek. Nagyon sokféle ember tevékenykedik kamil- liánusként közöttünk, akik a család, a munka, a mindennapi élet gondjai mellett elhivatottságot éreznek a krisztusi szeretet aktív gyakorlására. Mindenkinek egyformán örülünk, de az külön öröm, ha fiatalok is jönnek. — Úgy gondolom, ehhez a munkához talán leginkább az egészségügyben dolgozó szakemberek hozzáértése szükséges. — Igen, a világi tagok között valóban nagy számban tevékenykednek orvosok, ápolók, szociális munkások, pszichológusok. A lelki gondozást illetően természetesen fontos a teológusok, papok közreműködése is. —- Vannak-e feltételei a kamilliánus közösségekbe való belépésnek? — A világiak számára semmilyen különösebb feltétel nincsen. A szellemi és testi épségen kívül szükséglet valamiféle szakmai képzettség, amely meghatározza a karitatív munka irányát, jellegét. A legfontosabb azonban a szeretetteljes, áldozatkész lelkűiét, a krisztusi példa követése. „Ott vagyunk, ahol legnagyobb a szükség” — Hogyan működött korábban Magyarországon a rend? Milyen tervekkel, elképzelésekkel jöttek most újra hazánkba ? — A kamilliánusok Magyar- országon először 1765-ben, Győrben telepedtek le. Akkoriban is a betegeket ápolták otthonaikban és a kórházban. II Józsefnek a szerzetesrendet feloszlató rendelete szüntette meg működésüket. Jelenleg mintegy 550—600 testvér tevékenykedik Magyarországon 31 közösség keretei között, amelyek mostanáig az osztrák atyaszervezet irányítása alatt álltak. Ez év február másodikán megkaptuk az engedélyt a felsőbb egyházi hatóságtól a letelepedésre, így mostantól ez az egyházmegye lesz tevékenységünk központja, szerzeteseink a borbányai római katolikus templom mellett felépülő rendházat foglalják majd el. A továbbiakban szeretnénk a kamilliánus szeretetszolgálatot Magyarországon is széles körűvé tenni, és reméljük, a későbbiekben is növekedni fog azok száma, akik a krisztusi szeretet szellemében vállalják fel mások problémáit és — Szent Kamill példáját követve — egymás és szenvedő embertársaik segítségére sietnek. Matyi Zsuzsa Harascsák Annamária felvételei A borbanyai templomban
