Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-19 / 167. szám

7 H o SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYEI NAPILAP II. évfolyam, 167. szám — 1995. július 19., szerda MA Nyíregyházi Közelkép (7-8-9-10. oldal) A nyírturai idegenlégiós halála Boszniában Szombaton este a nyírturai diszkóban minden fiatal fe­ketébe öltözött. Búcsúzkod- tak. Búcsúztatták egy barát­jukat, aki nem volt jelen. Mert már nem lehetett kö­zöttük, sajnos soha többé nem is lehet. Távol halt meg Nyírturától, távol a szüleitől, nagyszüleitől, rokonaitól és barátnőjétől. Háborúban halt meg. Egy értelmetlen, esz­telen háborúban. Ifj. Sziráki József idén jú­nius 21-én múlt huszonegy éves. Tavaly novemberig a Nyírbau Kft.-nél dolgozott mint szerkezeti lakatos, azonban úgy érezte — és ennek hangot is adott —, hogy itthon nem látja bizto­sítva a jövőjét. Félt a mun­kanélküliség oly sokunkat riogató rémétől. Nagyon sze­rette a katonaságot, nagyon jól érezte magát az „an­gyalbőrben”, és magyaror­szági katonai előmenetele is sikereket hozott a számára. Itthon fontos megbízatásokat látott el, mondhatni bizalmi feladatokat. A VÁP-nál szol­gált, objektumokat őrzött, fehérkesztyűs díszőrséget állhatott. Hallgassuk meg a nagy­mamáját, Rézműves Gyulá- nét, aki alig képes egyetlen mondatot is sírás nélkül vé­gigmondani. — Rokkantnyugdíjas va­gyok, és a Józsikám volt a támaszom. Szinte minden szabad idejét nálam töltötte, nekem segített, mert már nagyon nehezen bírom ma­gam. Nagyon drága gyermek volt az én kisunokám. Nem ivott, nem is dohányzott. Édesanyja és édesapja is rok­kantnyugdíjas. Amikor no­vemberben leszámolt a mun­kahelyén, nem szólt semmit a terveiről, nem mondta, hogy hova, mire készül. Nővére, Popovics Jánosné Sziráki Erzsébet folytatja az emlékezést. — Biztosan nem volt ké­pes rá lelkileg, hogy elbú­csúzzon tőlünk. Talán érez­te, hogy örök búcsú lenne. November 21-e után, mivel fogalmunk sem volt róla, hogy hol lehet, kerestetni kezdtük a rendőrséggel. A rendőrség az országos körö­zést azért szüntette meg, mert egy illető Szekszárdról felhívta őket, és közölte ve­lük, hogy ifj. Sziráki József a francia idegenlégióba állt. Márciusban írt először a családnak levelet Franciaor­szágból, amelyben az állt. hogy nagyon boldog és jól érzi magát, a kiképzést szin­te élvezi. Úgy gondolom — mondta a nővére —, hogy januárban léphetett hiva­talosan a légióba, mert azt írta, hogy hat hónap a kikép­zés, és 12-én volt egy hónap­ja, hogy avatták. Fényképet is küldött róla. Nagyon büsz­ke sorokat olvashattunk a levelében. Istenem! Mindig az a katonaság! Itthon is kér­te, hogy egy évvel korábban bevonulhasson. — Az utolsó levelében kérte, hogy küldjünk neki magyar nyelvű könyveket, magyar zenei kazettákat, és a katonai leszerelőzászlóját — folytatja édesanyja. — A barátnőjét kérte, hogy várja meg őt. 1995. július 20. szomorú, de emlékezetes nap lesz Nyírtura életében. Francia- ország magyarországi nagy- követségének a képviselője ekkor keresi fel ifj. Sziráki József szüleit, a mártírhalált halt idegenlégiós magyar fiú volt otthonát, hogy lerója kegyeletét, és gyászukban osztozzon. — Talán akkor majd pon­tosan megtudhatom — mondja könnyes szemmel az édesanyja—, hogy pontosan mikor és hol is halhatott meg az én drága fiam. Most csak annyit tudok, hogy Bosz­niában, és ha jól értettem a táviratilag befutott üzenetet, akkor talán e hónap elsején. Egy huszonegy éves magyar fiatalember, akire büszkék lehetünk, mert a békéért, a béke védelmében halt meg Boszniában, mint az ENSZ békefenntartó erők francia kontingensének tagja, a fran­cia katonai attasé kadétja! Büszkeségünkbe azonban — a mély gyász és együtt­érzés mellett — egy kevés­ke szégyenérzet is vegyül­het. Egy jó szakmával ren­delkező magyar fiatalember vajon miért félt ennyire a munkanélküliségtől? Miért kell ilyen messzire futnia a boldogság édes madarát ker­getve? Talán halála elgon­dolkoztatja majd az arra il­letékeseket, legalábbis re­mélhetőleg... Erdészeti segítség és védelem A guberálók is szemetelnek! A tavaszi és a kora nyári esők jótékony hatással voltak az erdőkre. Az aszályos évek után az átlagot meghaladó csa- padékmennyiség hullott a Nyírerdő Rt. területére, így jól fejlődtek az erdőfelújítások és -telepítések. Ezzel egy időben ugyan elszaporodtak a gyomok is, de ezt a problémát könnyen — bár többletköltségek árán — kiküszöbölték az erdészek. A vállalat számos lépést tett, hogy a lezúduló csapadékot a víztározókban meg tudja tarta­ni, így nedvességben szegé­nyebb időkben sem szenved­nek kárt a fejlődő fák. Helikopteres támadást kel­lett indítani a kártevők ellen a fehérgyarmati erdészetnek, ugyanis a területükön lévő táj­védelmi körzetben intenzív hemyószaporodást észleltek. A Hortobágyi Nemzeti Parkkal közös akcióban megtalálták azt az ideális vegyszert, ami nagy hatásfokú, de rendkívül gyorsan—káros anyag vissza­maradása nélkül — lebomlik. A védekezés eredményesnek bizonyult, így a felbecsülhetet­len értékű nemzeti kincs érin­tetlen maradt. Az akácok iránt fokozódó érdeklődés tapasztalható nyu­gat-európai vállalatok részéről. A Nyírerdő Rt. baktalórántházi erdészetébe 25 francia vendég érkezett júliusban, akiknek bemutatták az akácmag be­gyűjtését, a csemetetermesz­tést, a nemesített akácfiatalo­sokat. A Soproni Faipari Egye­tem vendégeként újabb francia csoportot fogadtak Baktán. A Gascogne környéki A Diósgyőri Kórházban ked­den reggel elvégzett kontroli- vizsgálatok nem mutattak sem­milyen elváltozást, így Gál Zoltán délelőtt 10 órakor el­hagyhatta a kórházat. Az Or­szággyűlés elnöke a hétfő dél­utáni baleset során kisebb, né­hány napon belül gyógyuló fej­sérüléseket szenvedett, ame­lyek ellátása után megfigyelés céljából tartották rövid időre a Diósgyőri Kórházban. Továbbra is súlyos életve­szélyes állapotban van viszont erdőgazdálkodók nagy figyel­met fordítottak a „magyar eu­kaliptusz”, az akác nemesíté­sének lehetőségeire. A Nyírerdő Rt. halápi erdé­szete 3,3 hektárnyi területet bocsátott az ATEV debreceni üzemének rendelkezésére kör­nyezetbarát hulladék elhelye­zése céljából. Ez az úttörő te­vékenység egy kísérlet arra, hogy a hulladéktároló feltölté­se után hogyan lehet rekul- tiválni a talajt és a tájat. Emel­lett fafaji összehasonlításokat végeznek a szakemberek, ke­resve azt az optimális növény­zeti összetételt, ami a táj ere­deti állapotát mielőbb vissza­állítja. Egy új szolgáltatással szeret­ne segíteni az erdészet az erdőtulajdonosoknak, mert ők nem rendelkeznek megfelelő, erdőművelésre alkalmas mű­szaki berendezésekkel. Az elkövetkező őszi erdősíté­sekhez nélkülözhetetlen T-130-as lánctalpas traktorokat, tuskókiemelőket és -eltolókat, illetve egy új fejlesztésű, költ­ségtakarékos sarjaztatással elvégezhető, erdőfelújításhoz használatos gépi eszközt szíve­sen felajánlanak a gazdáknak. Ezek mellett természetesen ki­épített szervizhálózattal is ren­delkezik az erdészet, amit bárki igénybe vehet. A baktalórántházi erdészet adott helyet annak a Termé­szetvédelmi Expedíciós Tábor­nak, amit július 10. és 15. kö­zött tartottak a Ricsikai erdő László-tanyáján. Több mint 40 természetvédő gyermek vett részt a gazdag programú egy­a miskolci Szentpéteri kapui kórházban Lauer Tamásné, 20 éves kistarcsai lakos, aki azt Trabantot vezette, amellyel a Gál Zoltán Mercedesét fel­vezető motorosrendőr ütközött frontálisan. Férje Lauer Ta­más, akit az éjszaka megmű­tötték a kórházban, szintén sú­lyos, de nem életveszélyes ál­lapotban van. A Trabant har­madik utasa, Korbács Gabri­ella, 17 éves kisvárdai lakos el­múlt éjjel már elhagyta a kór­házat. hetes táborban. Megismerked­hettek a résztvevők az erdő nö­vény- és állatvilágával, illetve a helyi fauna érdekességeivel. A táborlakók rendbe tették az itt található 400 éves tölgy környé­két, és kitakarították a tanya melletti kirándulók által kevés­bé megbecsült erdőrészt is. A Madarak és Fák Napjára májusban hirdetett meg egy erdei programot a Nyírerdő Rt. Nagyon pozitívan értékelte a vezetőség az oktatási intéz­ményektől visszaérkezett rea­gálást. Egy gyors összegzés szerint Szabolcs-Szatmár- Bereg és Hajdú-Bihar megyé­ből mintegy 10 ezer kisiskolás és óvodás élt a felkínált lehe­tőséggel. Demecserből példá­ul 600 gyermek avatta fel az Erdő Fohásza-táblát, de na­gyon aktívan vettek részt a madarak és a fák ünnepén a máriapócsi, a baktai és a kántorjánosi iskolások is. Gúthon több mint ezer gyer­mek volt, de hasonló mértékű volt az érdeklődés Halápon is, ahol az erdős pusztával ismer­kedtek meg a gyermekek. Az erdészetek vezetői levonták a következtetéseiket e jeles nap­pal kapcsolatban: a jövőben a lehetőségeikhez képest még több kisiskolást, óvodást sze­retnének „kicsalogatni” a ter­mészetbe. Tanulmányúton vettek részt a baktai erdőgazdaságban a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem végzős hallgatói. A diákok az akáccal kapcsolatos tudnivalókkal ismerkedtek meg, de megtekintették az akácmag-előkészítés munkafo­lyamatait is. Új jelenségre iettek figyel­mesek a városkörnyéki terüle­teken mozgó erdészek. A bér­házak környékén kukázó em­berek a számukra hasznosítha- tatlan anyagokat mind az erdőkbe, az erdőszélekre hord­ják, ezzel csatlakozva az autó­sok, építkezők és kirándulók hatalmas szemetelő seregéhez. A jövőben szorosabb kapcso­latot szándékoznak az erdésze­tek a hatóságokkal kiépíteni, hogy gátat vessenek a már-már fojtogató, lassan mindent el­öntő szemétáradatnak. Gál Zoltán elhagyta a kórházat Az elnök közleménye Gál Zoltán, az Országgyű­lés elnöke — hétfő délutáni autóbalesete és az azt követő kórházi ápolás után — ked­den délben hazaérkezett bu­dapesti lakására. Ezt köve­tően az MTI-hez is eljutta­tott közleményben köszöne­tét fejezte ki a közvélemény és a sajtó iránta tanúsított érdeklődéséért. Elmondta: a körülményekhez képest jól van. Nagyon megrázta a tra­gédia, szívéhez közelálló, kiváló munkatársainak el­hunyta. Megfogalmazása szerint nem az ő személye a fontos, hanem azoké, akik elvesztették szeretteiket. Az Országgyűlés elnöké­nek közleménye hangsú­lyozza: aggodalommal fi­gyeli a kórházban ápoltak sorsát, a sérülteknek mie­lőbbi gyógyulást, felépülést kíván. Mélyen együttérez az áldozatok hozzátartozóival, osztozik gyászukban és min­dent megtesz, hogy a lehe­tőségek szerint enyhítse fájdalmukat és veszteségü­ket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom