Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-03 / 153. szám

8 1995. július 3., hétfő Bűnügyek UJ KELET Ungvári kollégánkat. Balogh Csabát arra kértük, küldjön beszámolót néhány érdekesebb ukrajnai, illetve kárpátaljai bűnesetről. A válogatást olvashatják az alábbiakban. Munkácsi emberrablók Kárpátalján is rohamosan ter­jed a szervezett bűnözés. Az ellenük való harcot nehezíti, hogy a bűnözőktől való félelem miatt a legtöbb károsult, kira­bolt, megvesztegetett nem is tesz feljelentést. A kárpátaljai belügyisek így is 17 szervezett bandát göngyölítettek fel az idén. A bandáktól több tízezer dollárt, pisztolyokat, gépfegy­vereket, robbanószereket ko­boztak el. A legfrissebb fogás egy ötta­gú bűntársulás. A munkácsi fi­atalemberek a kisvállalkozókat sarcolták meg, védelmi pénze­ket hajtva be tőlük. Aki nem állt kötélnek, azt hathatós módsze­rekkel igyekeztek jobb belátás­ra bírni. Utolsó kiszemeltjüktől azt követelték, hogy házát minden ellenszolgáltatás nélkül írassa át egy általuk tisztelt személy ne­vére. Amikor az illető nemet mondott erre az őrültségre, a banditák elrabolták a feleségét. Azt hitték, most majd jobb belá­tásra tér az illető. Ő azonban a rendőrséghez fordult segítségért. A rendőrök megtették a szük­séges lépéseket. Rövidesen ki­derült, hogy az elrablók régi ismerősei a bíróságok és bör­tönök belvilágának. Ráadásul most is körözés alatt álltak a bandatagok. Miután kiderítet­ték, hol van a társaság székhe­lye, s azt is tisztázták, hogy a fogva tartott nő is velük van, aprólékos pontossággal dol­gozták ki a rendőri akció min­den kis részletét. Nem volt sza­bad hibázni, hisz a banditáknál fegyver volt. A környék utcáit kommandó­sok és civil ruhás nyomozók lepték el. Napokon át figyelték a banda mozgását. Azt a ked­vező alkalmat várták, amikor mind az öt bandatag eltávozik, s így az elrabolt nőt sem teszik ki veszélynek. Nem kellett so­kat várni. Az öt férfi két nyu­gati márkájú gépkocsin indult el, de csak pár métert haladhat­tak, amikor egy kommandós megállásra szólította fel a két gépkocsit. Azok megálltak, s ebben a pillanatban géppisz­tolyok tucatja meredt a bandi­tákra. A gyors kommandós ak­ció egyetlen lövés nélkül zaj­lott le. Az elrabolt nő kiszaba­dult fogságából. A banditák vi­szont rács mögé kerültek, vizs­gálati fogságban várják a nyo­mozás eredményét. Taxisok kontra maffia Ungváron komoly veszéllyel fenyeget a magántaxisok és a helyi maffia közötti konfliktus. Mint azt a magukat érthető ok­ból megnevezni nem kívánó taxisofőrök elmondták, a váro­si maffia azt követeli tőlük, hogy védelmi pénz gyanánt rendszeresen fizessen minde­gyikük 12 dollár „illetéket”. A maffiózók külön-külön beszél­tek a taxisokkal, megmutatták nekik azt a névlistát, melyen a város összes magántaxisának adatai vannak feltüntetve. A maffiózók megfenyegették a taxisokat, hogy amennyiben nem fizetnek, úgy egyenként számolnak le velük. Az ungvári taxisok most fegyverkeznek, mert azt eltö­kélték, hogy a banditáknak nem fizetnek. Persze, nagyon fél­nek, de ha kell (s ezt véresen komolyan gondolják), lőni fog­nak. A taxisok egy magánnyo­mozást is folytattak, s azt is ki­derítették, ki a zsaroló banda főnöke. Lévén, hogy az illető magas beosztásban van, félnek ellene feljelentést tenni. A rendőrség illetékeseitől si­került megtudnom, hogy tudo­másuk van a banda létezéséről, s ők is tudják, ki a maffiafőnök, de mert eddig nem került nyílt összeütközésbe a törvény őrei­vel szemben, egyelőre békén hagyják. 202 késszúrás a WC-ben Kijev Zaliznicsnij nevű kerületének rendőrkapi­tányságára egy névtelen te­lefonáló jelentette, hogy az Osztrovszkij parkban lévő nyilvános illemhelyen egy meggyilkolt nő hullája fek­szik. Percek alatt a hely­színre ment egy járőr. A férfi WC-ben, a vizelde padlóján meg is pillantot­ták a teljesen mezítelen te­temet. A szerencsétlen nő teste telis-tele volt késszú­rások nyomaival. A holttest mellett darabokra tépve hevertek ruhájának foszlá­nyai. Az első pillanatra rab­lótámadásnak tűnő eset­ről rövidesen kiderítették, hogy itt teljesen másról van szó. A nő ugyanis tele volt aggatva aranyékszerekkel, de a gyilkos azokhoz nem nyúlt. A nagy erőkkel megindult nyomozás már 12 óra múltán eredményt hozott. Elfogtak egy fiatalembert, bizonyos Szergej Ivanovot, akinek ru­hái át voltak itatva vérrel. Rövidesen az is bebizonyoso­dott, hogy a vérnyomok az áldozattól származnak. Rá­adásul maga a fiatalember is bevallotta a gyilkosságot. Az őrizetbe vett vallomása szerint azért végzett a nővel, mivel az becsmérelte férfias­ságát. A nő és a fiatalember egy közeli bárban szórakoz­tak. Miután alaposan besze- szeltek, a nő ajánlatot tett partnerének. Helyszínül az illemhelyet választották, ahol ilyenkor alig járt vala­ki. A részeg férfinak azon­ban sehogyan sem sikerült a nő kedvére tenni, mire az becsmérlő szavakkal kom­mentálta az eseményt. Ek­kor a férfi valamivel fejbe­vágta a nőt, majd az ájult testet összevissza szúrkálta zsebkésével. A boncolás so­rán nem kevesebb, mint 202 szűrásnyomot számoltak össze. A 33 éves Szergej Iva­novot elmeorvosi megfigye­lés alá helyezték. Az ügyben még tart a vizsgálat. „Súgott” a meggyilkolt nő Nem mindennapi eset történt meg a közelmúltban az orosz Kemerovo városában. Eltűnt nyomtalanul egy nő, bizonyos G. Kirilova. A rokonok keres­tették, de a nyomozás nem ve­zetett semmilyen eredményre. Egy éjszaka különös álma volt az eltűnt testvérhúgának. Megjelent előtte G., és elmesél­te, hogy bűncselekmény áldo­zata lett. Unokaöccse fojtotta meg, s holttestét a fészerben ásta el. Az álomkép kérte hú­gát, fedje fel a bűncselek­ményt. A nő napokig nem tudott magához térni az álom okoz­ta sokkból. Végül nem bír­ta magában tartani, elmesél­te barátnőjének. A barátnő meghallgatta, s azt tanácsol­ta, menjenek el a rendőrség­re. Az előadott történeten ala­posan meglepődött az asz- szonyt meghallgató rendőr­tiszt. Eleinte mosolygott az egészen, de aztán maga is elgondolkodott a dolgok fe­lett. Egye fene, gondolta, úgysem tudnak mit kezdeni az eltűnt nő ügyével, hát lega­lább tesznek valamit. Kivonultak az eltűnt há­zához, s nekiláttak felásni a fészer döngölt padlóját. Nem sokat kellett turkálniuk. Két ásónyomnyi mélységből elő­került a holttest. Ezek után őrizetbe vették az unokaöccsöt, aki bevallot­ta a gyilkosságot. Azért foj­totta meg a nőt, mert az le- kurvázta az édesanyját. A gyilkost nyolcévi fegy­házbüntetésre ítélte a bíró­ság. Jó ára van a színesfémnek Mindent visznek, ami csillog Napjainkban sok más bűncselekmény között elképesztő méreteket öltenek a vagyon elleni bűntettek. Ezek közül is kiemelkednek a pár éve divatossá vált színesfémlopások. Annyi „színesfémhulladékot'’ az utóbbi negyven évben sem vettek át a MEH-telepek, mint amennyit a legutóbbi 2-3 évben. Mert, természetesen, ami­kor ezek a „hulladékok” az átvevőhelyekre kerülnek, már nem nagyon lehet azonosíta­ni, honnan származnak, bár nem sok tudomány kellene hozzá, hogy megállapítsák: előtte éppen egy vasúti átjá­rót jelző tábla, telefonkábel, trafóházalkatrész, villanymo­tor forgórésze, rézüst vagy ép­pen a falu harangja volt. Nem mind arany, ami fénylik — mondja a közmondás —, de nagyon jó árat fizetnek a szí­nesfémért és az alumíniumért. Nosza, gyűjteni kell. De hon­nan? Mindenünnen, ahol ezek valamilyen formában megta­lálhatók. Például a napokban az egyik ismerősöm panasz­kodott: „Képzeld, az utcánk­ban az egyik reggelre az alu­mínium- meg a rézkilincseket is leszedték az ajtóról. Ezek a lopások nem kevés gondot okoznak a rendőrség­nek, mert a tetemes kártérté- kek mellett egyéb veszélyek is előfordulhatnak. Például a vasúti vagy közúti jelzőtáblák ellopói veszélyeztetik a köz­lekedés biztonságát. Nem be­szélve arról, amikor több ezer méter vezetéket is levágnak a telefonpóznákról. A rendőrségen megtudtuk, hogy végül is nem teljesen új jelenségről van szó, de az utóbbi időben nagyon bein­dult a lopás és csempészés, mivel a világpiacon az árak nagyon felszöktek és nagy kereslete van a színesfémnek. A hivatalos átvevőhelyeken az alumínium felvásárlási ára 117 forint kilónként, míg a rézért 180 forintot fizetnek. Ez a hulladékra vonatkozik, és hivatalos számlát is kap az ügyfél. Természetesen kiala­kult egy nem hivatalos felvá­sárlói réteg, az úgynevezett mozgó átvevők, akik megáll­nak a cigánytelep mellett, és zsebből fizetnek 100 forintot a színesfém kilójáért. Aztán az árut Budapesten 370 forintért adják tovább. Viszik is teher­autószámra a fővárosba. Az­tán Nyíregyházán is vannak kimondottan színesfémátvevő helyek, amik nem hivatalo­sak, bár van, aki rendelkezik engedéllyel. Sokan ide viszik. Például az ukránok szatyrok­ban hordják, vagy nagyobb té­telekben is, esetleg kamion­nal. Ezek a gyűjtők, felvásár­lók is száz forintért veszik és 370 forintért adják tovább. A választékra már tettünk utalást. Nagyon „vonzó” volt, hogy a Matáv elkezdte a beru­házásokat a megyében. Itt előszeretettel szedték ki akár a földbe ásott kábeleket is. Vagy éppen munka után őrizetlenül otthagyott tekercsből vágtak több százezer forint értékű ve­zetéket. Felmerül a kérdés, ho­gyan lesz ebből rézhulladék. A recept egyszerű — legfeljebb a becsületes ember nem ismeri —: lakatlan területen vagy a ház udvarán (lásd Nyíregyhá­za, Tüzér utca) feldarabol­ják, leöntik gázolajjal, és máris kész a hulladék, miután a mű­anyag borítás leégett róla. Utá­na már ezeket a darabokat nem lehet beazonosítani. Azt meg nem tiltja semmi, hogy a hul­ladékot megvegye a felvásárló. Újabb kérdésként felmerül, hogy hol „talál” ennyi hulladé­kot valaki. Erre is megvan a megfelelő trükk. A szeméttele­pen 50 forintért bárki válthat egy napijegyet, és azzal igazol­ja, hogy ott guberálta! Lehet, hogy ott is találnak valamilyen rézdarabot, de nem mázsákat! A rendőrség közlekedési osz­tályán elmondták, hogy sűrűn lopják a közúti és vasúti jelző­táblákat is. Ezek feketepiaci ára néhány ezer forint, mivel elég könnyűek, de a pótlásuk jóval többe kerül, és a hiányuk okoz­ta veszély tragikus is lehet, amire volt is már példa. Ezeket is feldarabolják, kalapáccsal ellapítják, a festéket leégetik, és úgy értékesítik. Talán a legna­gyobb ilyen jellegű lopás a Tiszavasvári úton volt, a hatal­mas, tíz négyzetméteres transz­parenst is elvitték, amin az in­formációk voltak. Egyszeűen kivágták. Előszeretettel viszik a ví- kendházaknál lévő alumínium­tartályokat, amiket zuhanyo­zásra használnak. Számtalan szemetestartály tűnik el, mivel sok alumíniumból van. Az új ára 56 ezer forint, és hulladék­ként kap érte 1-2 ezer forintot! Nyíregyháza és Oros között például lebontották a nyolckilo­méteres bronz telefonvezeté­ket. Vagy a Derkovits úton lévő tekercselőüzembe rendszeresen betörnek (3-4 naponta). Elvi­szik a hulladékrezet vagy az új tekercseket is, több százezer forintos károkat okozva. A Lujza úti Matáv-telepre is úgy jártak a „gyűjtők”, mint a jó kútra. Hiába kérte a rendőr­ség, hogy őrizzék a telepet, ez nem történt meg. Azt mond­ták, nem éri meg! Mert lega­lább három éjjeliőr kellene, annak meg a bére... Inkább lopják el — mondták a tulaj­donosok. Két kutya ugyan van, de félnek, ki sem mer­nek menni az óljukból, mert lesprézik őket. A vasút sem marad ki a sor­ból. Innen a sínvégelzárókat lopják. Annak ellenére, ho^y 20 ezer volt van benne! Ér­dekes, hogy még egy foszto­gatót sem rázott meg az áram. Vagy például a Vontatási Főnökségen a javítás alatt lévő mozdonyokról szedik le az elektromos vezetékeket, ami szintén több százezer fo­rintos kár. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy milyen a felderítési mu­tató. Kiderült, hogy a múlt év­ben a nyíregyházi kapitány­ság területén az ismertté vált színesfémlopások 25—30 százalékát derítették fel. A megyében egyébként e téren a legfertőzöttebb Mátészalka és Záhony térsége. Itt jellem­ző az Ukrajnából csempészett ám felvásárlása is. Fehérgyar­mat, Záhony térségében sok­sok tonnát becsempésznek! Általában tömbökben vagy rakományok alá rejtve hoz­zák be. Itt már magyar—ukrán „koprodukció” is előfordul. Felvetődik egy olyan kér­dés, hogy a felvásárlótelepek mennyire működnek együtt a rendőrséggel? Erre azt a vá­laszt kaptuk, hogy hivatalo­san nincsen együttműködés. Ezek szinte mind maszekok. Van, akinek például öntödé­je van, s ahogy felvásárolja a színesfémet, rögtön beol­vasztja. Azért néha előfordul, hogy kap jelzést a rendőrség, főleg akkor, amikor azonosít­ható az ellopott tárgy. Mi lehet a megoldás, hogy megakadályozzák a fertőzés- szerűen elszaporodott színes­fémlopásokat? A rendőrség illetékes nyomozói szerint a legcélravezetőbb az lenne, ha a felvásárlási árakat levinnék a mostani egyharmadára. Ezt viszont gazdasági okok miatt nemigen lehet megvalósítani. De az sem ártana, ha az érintettek jobban vigyázná­nak ezekre az értékekre. Fullajtár András A hasonmást ölték meg? Szenzációs, bár könnyen lehet, hogy valótlan hírt röpített fel az orosz sajtó. Mint az a magyar- országi újságolvasó közönség előtt is ismert, idén március 1 -jén gyilkos merénylet áldozatává vált Vladiszlav Lisztyev, az Orosz Közszolgálati Te­levízió elnöke. Legalábbis a hivatalos közlemé­nyekben, a különböző tévéadásokban erről hal­lottunk. olvastunk. A merénylet óta eltelt jó né­hány hónap, de a nyomozás semmilyen kézzel­fogható eredményt nem hozott. A felröppent sajtószenzáció szerint nem is vezethet eredményre a nyomozás, mivel Lisztyev nem halt meg. Az állítólagos áldozat idejekorán értesült az ellene készülő merény­letről, és így sikerült élve megúsznia. Mint azt a Nyezaviszimoszty (Függetlenség) című lap kö­zölte, Vadiszlav Lisztyev átesett egy plasztikai műtéten, s új külsővel, névvel vidáman éli vilá­gát egy meg nem nevezett külföldi országban. S hogy akkor mégis kit lőttek le a merénylők? A tudósítások erre is választ adnak. A meggyil­kolt férfi Lisztyev hasonmása volt, akivel ko­rábban a tévében is felléptek egy közös műsor­ban. Az már a rendezés fortélyai közé tartozik, hogy a cserét senki nem vette észre. A valódi Lisztyev ellen irányult, de végül nem őt ért merénylet eszmei szervezői — írják az orosz lapok — felső politikai körökben keresendők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom